Ajax-loader

Sándor Iván könyvei a rukkolán


Sándor Iván - Szakadékjátszma
Az ​ifjúsági világbajnok Kaszparovval Moszkvában döntetlent játszik a magyar bajnok, a gimnazista Endre. Ő a Szakadékjátszma egyik főhőse, a három fiú egyike, akik nemcsak sakkoznak, hanem hetente egyszer világirodalmat tanulnak Különórától, az iskolába száműzött egyetemi tanártól. Hat lépés: három hátra és három előre - ez lesz mindhármuk életstratégiája. A történelem, a múlt feldolgozásával keresni a lehetséges válaszokat és lehetséges utakat, végső soron az élet értelmét. Sándor Iván új regénye minden eddiginél szűkszavúbban mutat be három utat, hogy ne legyen más lehetőségünk, mint követni a játszmát, és gondolkodni.

S%c3%a1ndor_iv%c3%a1n_k%c3%b6dlovas
elérhető
0

Sándor Iván - Ködlovas
"Honnan ​jövünk? Ikerkérdése ez a "hová jutunk"-nak. De nemcsak ezért hangzik el sűrűn a századvég esztendőiben. Azért is, mert a kor embere izgalommal és zavarral hajol az elmúlt fél évszázad eseményei fölé: mi történt tulajdonképpen? Annyiféle választ kap. És a különbző válaszok eltakarják a lényeget" - mondja Sándor Iván. Írói eszmélése óta makacsul keresi a feleleteket a továbbélő, mert át nem világított múlt és az elfeledett, mert a legfontosabb szembenézéseket nem vállaló jelen kérdéseire. A szabadságharcban játszódó A futár, a második világháborús A helyszín után most az ötvenes évek tragikus szorítói között játszódó Ködlovas-t veheti kézbe az olvasó. Sándor Iván ebben a regényében legújabb kori történelmünknek azokat a homályos zónáit ábrázolja, amelyekről irodalmunk még alig szólt. A bátorság, az alkotói erkölcs teljesítménye megérlelte a modern próza eszközeinek szuverén használatát, az írói nyelv, a stílus letisztulását. Sándor Iván a harmincas évektől indítja regényének cselekményét. Történetiség és lélekábrázolás egységével, a személyes lét tragikus sávjainak feltárásával, az ötvenes évek ábrázolásával teljesíti azt a vállalását, amiről így beszél: "Tiszta szóval elmondani a sorsunkat; az író így teheti világosabbá kortársai előtt az élet, a történelem vissza-visszatérő rejtélyeit."

Sándor Iván - Földközelben
1968 ​nyarának egyik estéjén érkezik meg Fábik István egy budapesti lakás albérleti szobájába. Iratcsomók és egy hatalmas, több száz magnetofontekerccsel megrakott polc zsúfolódik a szobában. Lakója, egy fiatal szociológus, azt vizsgálja, milyen az életszerkezete annak az embercsoportnak, amelyhez látogatója is tartozik. Fábik végighallgatja magnetofonszalagra mondott válaszait, javít, kiegészít. A visszahallgatott életsors kemény, feszített részleteinek, az elmosódó emlékeket a tudat mélyéről előhívó álomszerű képeknek és az életével való elszámolás intellektuális bátoságának egymásba szövéséből és feszültségéből bontakozik ki a történet, melyben az író a sartre-i kérdésre keresi a választ: milyen annak az embernek a sorsa, aki átéli a szocializmus egész századot meghatározó születését, "végigéli a sztálini időket, és látja, hogy amiért harcolt, az ő közreműködésével, a szeme előtt változik meg, aztán ismért megtalálja önmagát, és megy tovább előre, lehet, hogy újabb tévelygések árán, de egy új korszak felé"? A regény nem a történet sorrendjében követi nyomon Fábik életútját. Egy emberi sors szerkezetét és egy magatartást ábrázolva a személyiség kialakulásának-elvesztésének- visszaküzdésének folyamatát próbálja megszerkeszteni. A stílus természetesen fogja egységbe a drámai töltésű puritán párbeszédekkel és az objektíven tényszerű leírásokkal a regény vallomásszerű, intellektuálisan érzékeny rétegeit.

Sándor Iván - A ​hetedik nap
,,Nem ​írok történelmi regényt. Az ismétlődő emberi helyzeteket kelepcéket, létösvényeket keresem a história folyamatosságában. A hetedik nap történetei megeshettek volna nemcsak a tizenhetedik században, ahol a regény játszódik, de akár az antik világban,akár a huszonegyedik században. Azért helyeztem alakjaimat a tizenhetedik századba, mert az akkori világ ismerős lehet a mai olvasónak: harcok, gyűlöletkeltés, tömeges menekülés, vallási ellentétek: vasvilág. Otthon érzem magam ebben a korban." Sándor Iván regényében embertömegek kényszerülnek Európa különböző pontjain otthonukat elhagyni. A háborúk egyik központjából, a németalföldi Leidenből két fiatalember, Thomas és Jensen, és egy lány, Eliz, más-más okból és céllal indul el. Sorsuk keresztezi egymást. Egy színész csapattal vándorolnak európai útjain. A hetedik nap a folyamatos kelepcehelyzetekben, választási kényszerekben, az emlékek megőrzéséért folytatott küzdelmeikben ábrázolja őket. Az olvasó velük együtt járhatja be a távoli, de napjainkhoz is szóló felismerésekig vezető útjaikat.

Sándor Iván - Vízkereszttől ​Karácsonyig
Ma ​már tudjuk, hogy a nyolcvankilences esztendő a század egyik legnagyobb fordulatát hozó éve volt. Sándor Iván - korábbi nagy visszhangot keltő esszéinek folytatásaként - nyomon követte a korszakfordító esztendő eseményeit. Azt kísérte végig, hogyan formálódott át az élet, hogyan alakult kis az ország, egész Európa új helyzete. Lehet-e az eseményekkel együtt haladva a "napok kútjából kilátva" valami érvényeset megpillantani és kimondani? Az író úgy vélte, hogy lehet, és 1989 Vízkeresztjének napján elkezdett, 1989 Karácsonyán befejezett szellemi naplójában kísérletet tett rá, hogy megrajzolja az események történelemmé válásának folyamatát. A kivételes, sorsunkat, a korfordulatot nyomon követő írói esszé máris jelentős korszakdokumentum.

Sándor Iván - Amit ​a szél susog
2016 ​nyarán Z., az író elindul Budapestről, hogy újra bejárja élete - és egyben Európa - fontos helyszíneit. Léttörténeti vándorlás ez. Eljut Leszbosz menekülttáborába, és megnéz egy színházi próbát az Akropoliszon, barangol a Szajna-parton, a párizsi múzeumokban, és felkeresi a normandiai csatateret, Bécsben a Heldenplatz és a Central Kávéház között sétál, visszatér a zuglói szülőházhoz. Útitársai is akadnak: Párizsban egy magyar származású zeneesztéta, Görögországban egy fiatal rendező, Budapesten egy elhivatott történész, és mindenekelőtt és mindenütt Lil, élete társa. Az Amit a szél susog hősei sorsán keresztül felöleli a 20. századi európai történelmet napjainkig, emlékeztet a felejtésre, közben pedig kibontakozik előttünk egy gazdag élet, egy nagy szerelem, és megidéződnek az egyetemes művészet nagy alakjai: festők, zeneszerzők és írók, akiket mind a világ megértésének vágya hajtott és hajt a mai napig.

Sándor Iván - A várható ismeretlen
Könyvem - néhány korábbi írás kiegészítésével - az elmúlt öt évben írt esszéimet tartalmazza. Ugyanazt keresem, amit regényeimben: a láthatón túlit, a korszak, az irodalom, a történelem feltárásra váró eseményeit. Közelítem a még élő, a már nem élő barátaim az ezredforduló históriai-kulturális földindulásával foglalkozó életműveit. Keresem a várható ismeretlent. Sándor Iván új esszékönyvében a mai magyar és európai történelemmel, az ötvenhatos forradalommal, Bak Imre, Balassa Péter, Kende Péter, Mészöly Miklós, Poszler György, Simon Balázs életművével foglalkozik. Tartalmazza a kötet a korábban megjelent, jelentős visszhangot kiváltó esszét Proust nagyregényéről, valamint a Paulával a görög tengerparton sorozatot, amely a munkában lévő Az argolíszi öböl című regény esszénaplója.

Sándor Iván - A ​korszak tekintete
,Sándor ​Iván esszéit úgy olvasom, akár egy palackposta üzenetét a feledés egyre nagyobb tengerében." (Földényi F. László) ,,Sándor Iván hangja reményt jelent: az intellektusát folyamatosan mozgásban tartó, szerteágazóan érzékeny, következetesen demokratikus gondolkodót halljuk, és a gondolkodás könyörtelenségét." (Tóth-Czifra Júlia) A regényíró Sándor Iván újra esszékötettel jelentkezik: az elmúlt negyven évben született írások gazdag válogatása a korszak tekintetét próbálja kifürkészni. A jelen korszakét, de nem csak a jelen kérdéseivel. Az esszék mindig egy tágabb összefüggésrendszerben kívánják megfejteni az emberi sorskérdéseket, az időben és térben ismétlődő mintázatokra érzékenyen. Shakespeare, Proust, Kafka vagy Kertész Imre irodalmi művei miképpen jelezték előre azt, ami a történelemben később bekövetkezett? Milyen külön utat választott Füst Milán, Balassa Péter vagy Jancsó Miklós? A kötet esszéiből kiderül.

Sándor Iván - Utunk ​szabályai éjszaka
Regények, ​drámák, színházi kritikák után Sándor Iván a század második felének, nemzeti történelmünknek, életünk mélyben lappangó kimondatlan kérdésének elemzőjeként a magyar gondolati esszé legjobb hagyományait folytató írásokkal lép olvasói elé. Erkölcsi tisztaságukkal, kutató, szembenéző erejükkel, igényességükkel ezek az írások szerves részei egy küzdelmesen épülő, jelentős írópályának. Mi adja Sándor Iván esszéinek erejét, másokéval felcserélhetetlen hangját? Korábbi, drámákról szóló írásainak, színházi és filmkritikáinak a gondolati inspiráció mellett a művek háttérvilágának, az alkotás és a társadalmi körülmények kapcsolatának írói átvilágítása. Mikor Sándor Iván húsz esztendeje egyik legigényesebb színházi kritikusunkként ismert lett, még nem volt jel arra, hogy egy évtizeddel később pályája száznyolcvan fokos fordulatot vesz és a nemzeti lét, a korkérdések, a történelem, az írói alkotómunka legizgatóbb kérdései felé fordul. Gondolkodói világában, esszéírói teljesítményében szervesen kapcsolódnak negyvennyolc, a múlt századvég a jelen kérdései. Szerepel kötetében a világsajtóban is nagy visszhangot keltő, önálló esszéként napok alatt elfogyott tanulmánya a tiszaeszlári perről. "Az ember elfogadja, legtöbbször elfogadni kényszerül a játékteret, ahol él - írja. - Aki ír, felfedi a terep játéktér voltát. A hétköznapok látszatával elfedett dolgok emberi jelentőségével." A tiszta szó erejébe vetett meggyőződés vezeti ezeket az írásokat. Amit kutatnak (ahogy a kötet talán legsúlyosabb fejezetének címe mondja): az emberi élet méltóságának esélye.

Sándor Iván - Vég ​semmiség
Miközben ​munkám befejezéséhez közeledtem, és többször megint újraolvastam és végiggondoltam a dráma szövegét, egyre jobban megvilágosodott előttem, hogy abból, amit kifejez, s amit a sorsa ugyanígy kifejez, a legfontosabb (legalábbis a számomra) a másik fél meg nem értése, az egymás mellett való elbeszélés, veszteség, veszteség és veszteség, ami a mű és a befogadás közös köreit átjárva más és több, mint a vereség, mert együtt jár a folyamatos, vigasztalan értékeltüntetéssel, a lélek "kivérzésével", a tudati eltompulással, mint egy világállapot kifejeződésével. S ezzel a Bánk bán (belső tekintetem előtt) úgy lép az ezredforduló színpadára, mint egyike a korszak e "létsemmiségből" konstituálódó műveinek.

Sándor Iván - Quo ​vadis, Thalia?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sándor Iván - A ​jövő árnyéka
Miért, ​hogy a nyelv még alig tud arról, hogy a világ megváltozott, töpreng Sándor Iván, folytatva a korszakot, a szellemi, politikai, irodalmi változásokat évtizedek óta követő írásait. Kortársai közül Mészöly Miklós, Kertész Imre, Poszler György munkáiban kutatja a lehetséges válaszokat. Segítségül hívja a világirodalomból Proust, Kafka, Sebald és mások életművének példáit.

Sándor Iván - Séta ​a holdfényben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sándor Iván - A ​futár
Az ​író új regénye, A futár, a realista történelemlátás és a korszerű ábrázolásmód izgalmas szintézise. Főhősének, Eösi Jánosnak a története, melyet Sándor Iván alig ismert dokumentumok belső logikája szerint bontott ki, egy temesvári könyvüzletből indul és a pikareszk regények fordulataira emlékeztető kalandsorozat után tragikusan ér véget 1849 augusztásában, a világosi fegyverletétel napjaiban. Sándor idegenkedik a hagyományos meseszövés kényelmességétől, de nem vonzza a divatos parabola sem, regényében úgy teremt gondolati szerkezetet, hogy az életet, a történelmi valóságot érzéki teljességében és a maga kalandosságában ábrázolja, Így lesz A futár - a feszes szerkezetben folyton hullámzó életanyaggal - a kalandokba sodródó, majd a lehetőségek közt választó ember regénye, s így lesz a kelet- és közép-európai kis nemzetek közös sorsának regénye is. Az erkölcsi-gondolati következetesség, a valóságidéző erő s a dokumentumok kezelésének módszere olyan művet teremt, amely ma is időszerű emberi, társadalmi és történetfilozófiai kérdésekre keres és ad választ.

Sándor Iván - Arabeszk
Több ​emlékezetes esszékötet után Sándor Iván ismét regénnyel, mégpedig igen jó regénnyel örvendezteti meg olvasóit. Nem véletlenül kérdezték tőle egy interjúban: vajon okoz-e neki problémát, hogy a szellemi életre mostanában inkább esszéíróként, mint regényíróként van hatással? A regény története egyszerű: Vera megtudja szüleiről, hogy csak nevelőszülők, intézetből fogadták őt örökbe. Összerakva élete mozaikjait sikerül megtalálnia az igazi apját, akitől az ötvenes évek elején, az apa letartóztatása miatt szakították őt el. Anyja már születésekor meghalt. Amikor huszonhárom év eltelte után apa és lánya kezdik megtalálni az egymáshoz vezető utat, váratlan akadályok tornyosulnak. Elő-elő-bukkannak az elmúlt negyven esztendő "kísértetei". Van-e, lehet-e bizonyosság? Hogyan váltak-válnak lehetetlenné a legközvetlenebb emberi-családi-baráti-szellemi kapcsolatok? Mi az a legmélyebb és legerősebb szál, amibe kapaszkodni lehet? Az Arabeszk korunk társadalmi regénye. Hiteles írói teljesítménye Sándor Iván "különútjának".

Sándor Iván - A ​Vanderbilt-jacht hajóorvosa
A ​nagy kalandregények indulnak így: K. F., a harmadéves budapesti medikushallgató, a múlt század harmincas éveiben, a véletlenek játékában, a világ egyik leggazdagabb milliárdosának Cornélius Vanderbilt-jachtjának hajóorvosa lesz. Bejárja az óceánokat. Eljut négy kontinens kikötőibe, városaiba, palotákba, casinókba, még Károly király madeirai sírhelyére is. Kielből, Casablancából, Amerikából, Angliából, hajóútjairól küldött leveleit, naplóját, képeslapjait megőrzik budapesti és amszterdami rokonai. Egyikükhöz, K. Gy.-hez hetven évvel később jutnak el. Útnak indul, hogy bejárva a hetven év előtti helyszíneket, megismerje családja múltját. Hitler hatalomra jutásától az ezredfordulóig követi K. Gy. az eseményeket. A regény a jelenben is élő múlt útvesztőit kutatja. Sándor Iván regényeiben mindig a közép-európai emberi színjáték elevenedik meg. Ezúttal kitágítja a sorsszínpadot: európai emberi színjáték "nézőivé" avatja az olvasót. Milliárdosok, hajóskapitányok, frivol asszonyok, gyilkosok és áldozatok, mentségeket keresők és a szégyentől szabadulni nem tudók, a tetteik elől menekülők, és a múlttal szembenézők kavargását az útvesztőket közösen bejáró féri és nő szerelmi kalandja kíséri.

Sándor Iván - Daniellával ​a vonaton
Az ​ez évi könyvhéten jelent meg Sándor Iván nagy visszhangot kiváltó regénye, a Követés. "Szeretném, ha némelyek számára a sorsukat megérintő, mások számára gyűlöletes lenne a regényem. Ez azt jelentené, hogy összetalálkoznak benne önmagukkal, rábízhatnám őket egymás emlékezetére vagy feledésére" - jegyezte fel az író munkanaplójában. Sándor Iván nem először kíséri regényeit az epikai formában alakított világ háttéranyagát feldolgozó esszé-sorozattal. Ezúttal a negyvenes évek első felének, az ezerkilencszáznegyvennégyes esztendő mélypontjának eddig nem ismert, vagy a köztudatban még nem érvényesülő, elhallgatott, meghamisított eseményeit tárja fel, a mélypontig vezető, a máig élő hamis konstrukciókat, az általános mentalitásroncsolódást. Az esszésorozat kitekintést ad az európai kultúra mai dilemmáira, a káosz indítékaira, a huszonegyedik század emberének fenyegetettségére, az újabb zsákutcákra. Folytatja a regényről szóló korábbi fejtegetéseit is, töpreng a regényíró új helyzetéről a szellemi-művészi munka kedvezőtlen körülményei között. Esszéírásom poétikájáról: Talán megengedhető annyi eretnekség, hogy a közkedvelt montaigne-i kísérletként való meghatározottsága helyett az esszé a lényegét másban lássa. Abban ugyanis, hogy az ismeretlenbe indít expedíciót. Ugyan minden expedíciót kísérleti utazásnak lehet minősíteni, azonban az, hogy az esszé, a még ismeretlen feltárásának vállalásában nem különbözik a regénytől, nem áll egyértelműen az esszéírásról való gondolkodás centrumában. Az esszé és a regény közötti poétikai különbözőségek-azonosságok metszéspontjába azt helyezném, hogy mindkettő kiindulópontja ugyan a "reményben és dezillúzióban egybetartott emberi tapasztalat" (Adorno), továbbá, hogy mindkettő "a természet által szabadon hagyott terekbe hatolva... végzi kiegészítő-kitöltő tevékenységét" (Gadamer), ám a regény a teremtés, az esszé a gondolkodás szférájában "tapogatja ki" az ismeretlent. Ebben az értelemben, habár tartalmazza, szerintem mégis túlmutat a montaigne-i kísérletfogalmon. Az ismeretlenben-feltáratlanban szunnyadót próbálja szólásra bírni.

Sándor Iván - Az ​Argoliszi-öböl
Sándor ​Iván regényeiben a korszakok legsúlyosabb küzdelmei jelennek meg. Az Argoliszi-öböl két barátnak és annak a nőnek a története, akiért küzdenek. Mindhárman a film világában élnek. Pauló filmrendező, aki az életét arra teszi fel, hogy elkészítse a hatalmas, antik-témájú filmet, amelyben megjeleníti, hogy az európai kultúra évezredes alapjai az ezredfordulón működésképtelenek. A feszült cselekmény a budapesti helyszínek mellett európai színtereken kalandozik, a görögországi Tolonban, Milánóban, Velencében, Mannheimben, Bécsben. Művészregény? Szerelmek regénye? Korszak-regény? Mindez együtt? Az olvasó majd eldönti.

Sándor Iván - Félelem? ​Remény?
FÉLELEM? ​REMÉNY? - az író által bevallottan egy trilógia második részeként - az olvasó most kézbeveheti a kilencvenes esztendő szellemi krónikáját. Sándor Iván azt keresi, mi az oka annak,, hogy a nyolcvankilences év világpillanatának fényei elhomályosodtak, milyen új zsákutcákban folytatódnak az ország, Kelet-Közép-Európa küzdelmei a demokratikus változások a függetlenség elnyerése után. Esszéiben az Európával való kapcsolat nehézségeinek, az új hatalmi centrumok kialakulásának, a politikai neurózisok terjedésének, a kultúra válságának az értelmiség helyzetének - felelősségének problémáit elemzi. Amerikai-kanadai előadássorozatának naplójában arra a kérdésre is keresi a választ: hogyan látnak az amerikai kontinensről bennünket?...

Sándor Iván - Leperegnek ​a nyolcvanas évek / A kilencvenes évek és Bibó hagyatéka
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sándor Iván - A ​föld alá vitt tények üzenete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sándor Iván - Mikoriak ​a golyónyomok?
... ​lovasok léptettek elő fekete mocsárból. Fekete köpenyük volt. Lovaik lába, habár az állatok elmerültek a vízben, jól látszott, mintha üvegtengerben gázoltak volna. Felfelé kapaszkodtak, miközben amiben utat törtek, mint egy földgömb, visszafelé forgott. A haladás látható volt, de előrejutás nem történt. Ebben a vízióban minden bizonnyal a históriáról vallott álláspontom jelent meg és már tudtam, hogy a kép végigvonul majd a regényen...” A Századvégi történet születéskörülményeiről mondja ezt a kötet egyik beszélgetésében Sándor Iván, de minden munkájának, regényének, esszékötetének mögöttes világára is érvényes a kép. A Kiadó az író huszonkét beszélgetését nyújtja át az olvasónak, történelemről, kultúráról, irodalomról, színházról, az ezredforduló regényeiről. A könyv a szerző hetvenötödik születésnapjára jelenik meg. „Sándor Iván kvalitásainak szinte hasonlíthatatlan és besorolhatatlan egyensúlyossága, ám drámaiságot semmiképpen sem nélkülöző lélegzése méltán vívhatja ki a közfigyelmet, a közmegbecsülést, a csöndes és megújító szellemi örömök jegyében.” (Balassa Péter)

Sándor Iván - Hullámok
Sándor ​Ivánt, színdarabok, tanulmányok írójaként ismerhette meg az olvasóközönség. Első regényében, a Hullámok-ban - mint minden eddigi írásában is a modern kor legégetőbb kérdéseire irányítja a figyelmet. A kor legizgalmasabb alakja az értékeket létrehozó ember - vallja az író -, ám az anyagi és szellemi teljesítmények tűnékenységének idejét éljük, s ezért a teremtő egyéniség könnyen a magateremtette értékek hálójába kerül. Belebukik-e ebbe, kivágja-e magát a szorítóból? Erre a kérdésre válaszol a regény Major Zoltán építész egy nyári hónapjának történetével. Sándor Iván képek sorozatával idézi fel egy tóparti nyaralóhely félig kész szállodájának légkörét - megteremtve a nyári hétköznapok és az építkezés hangulatának vonzó egységét. A Hullámok középpontjában a megálmodott terv és valóság előre nem látható ellentéte áll, s ezen túl: az egyén és közösség, hagyományok és a jövő új kapcsolata. Major Zoltánnak csak félig sikerül megoldania feladatát, a fiatalok azonban, akikkel ezen a nyáron találkozik, magatartásukkal, életformájukkal, kötetlenebb tájékozódásukkal másféle, teljesebb megoldási lehetőségeket ígérnek. Az egyén és közösség ügyeit vizsgáló felelősségtudat, az érdekes, a modern képzőművészet kompozíciós törekvéseire emlékeztető stílus s a hagyományos regényformából átmentett cselekményesség avatja Sándor Iván első regényét igazi jó olvasmánnyá.

Sándor Iván - Shakespeare, ​Madách, Proust
A ​kötetbe válogatott három esszé az emberi Én-nek a különböző irodalmi műfajokban elfoglalt centrum-szerepét és változásait járja körül. A Hamlet mint az Én-utazás egyik elindítója. Proust regénye mint a Személyiség elmerülése elleni lázadás egyik utolsó nagy tette. A harmadik esszésor Madáchról szól. A magyar gondolkodástörténetben és irodalmi szemléletmódban még alig érintett nézőpontból kapcsolja a személyiség útonlétének ívébe Madách két drámáját mint a saját korában és utána még hosszú ideig magányos műveket.

Sándor Iván - A ​regény jövője
"...egyetlen ​témája van: a történelem különös ésszerűtlensége, amely végső soron magának a létezésnek az ésszerűtlenségéből következik, az emberi aj azon furcsa ösztönösségéből, hogy miközben önnön jövőjét építi, egyszersmind makacsul örökösen el is rontja a saját sorsát..." Földényi F. László "...nem a regény irodalomtörténeti változatai érdeklik, hanem inkább a regény létmódja. Episztemológiai szempontot alkalmaz, az Én integritása, illetőleg ennek a felszámolódása felől nézi a regény formaelveit..." Szilágyi Márton Sándor Iván regényei írásakor - ahogy mondja - "pihentetőül" esszéken dolgozik. A regény létmódjáról, formaváltozásairól, kanyargó-változó ösvényeiről írt, korábbi és új esszéit tartalmazza a kötet, a regényt az európai kultúra és történelem összefüggéseiben vizsgálva. "miközben érzékeli az omlást, nem mond le arról a magatartás-lehetőségről, hogy mindezzel szembenézzen: a klasszikus modernekre emlékeztet az irodalom, az intranzigens demokratákra a politika terén..." Dérczy Péter

Sándor Iván - Rocinante ​nyomában
„A ​mai regény abban az újabb korszakban ragadja meg az Én veszendőségét, amelyik már a fenyegetettség »régiségként« való szemlélhetőségén is túl van. Ezt az emberi helyzetet éppen úgy radikális formaváltozásokkal fejezheti ki a regény, amiként a maga korának újdonságait a nyolcvan év előtti regény, ám ugyanúgy tanulnia kell önmaga múltjából, amiként a huszadik század kezdetének új regényanyanyelve nem szakította el teljesen a gyökereit az előzményeitől. Ezzel a könyvemmel szeretném ébren tartani a regényről való beszélgetés szellemét."

Sándor Iván - Az ​idő füstjele
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sándor Iván - Tengerikavics
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sándor Iván - Hajózás ​a fikció tengerén
E ​kötet nyitóírásában a regény változó és állandó tulajdonságairól esik szó. Voltaképpen Sándor Iván állandóan ezzel, a regényforma lehetőségeivel foglalkozik, de mindig változatosan. Én például két alapváltozatot ismerek tőle: az egyik maga a regénybeszéd (a régmúltat tárgyazó történetmondástól a huszadik századi történelem emlékezéspoétikai fikcionálásáig), a másik pedig a regényre vonatkozó esszébeszéd (vagy éppen regényírás-napló). Ezúttal a második alapváltozat további változataival ismerkedhet meg az olvasó: az is, aki valamilyen — tulajdonképpen teljességgel érthetetlen — baleset következtében még nem olvasta Sándor Iván regényeit, ám ezek után már nyilvánvalóan olvasni fogja azokat; és az is, aki e regények következetesen és élvezetesen közegtudatos világa felől kíván betekinteni a szerző esszéisztikus műfajelképzelésébe — mint mondjuk Hamvas Béla Karneváljának olvasója az ő Regényelméleti fragmentumába. És ha már Hamvas: Sándor Iván hatalmas olvasmány- és műveltséganyagot, továbbá — ha lehet — még hatalmasabb értelmezőkedvet mutató esszéfutamainak távlatos árukapcsolásai közül most csupán egyetlen egyre hívnám fel a figyelmet,tudniillik arra a pontos meglátásra, hogy a társadalomtudós Bibó István ugyanazzal az évszázados fáziseltolódással találja szemben magát, amivel Hamvas, noha alkati és műfaji különbségeik okán mindketten különbözőképpen válaszolnak arra. De a szűkebb téma — a Don Quijotétől az Emlékiratok könyvéig húzódó regényív — mellett szó esik még itt Cézanne Mardi Grasáról, Händel G-dúr Chaconne-járól, Tarkovszkij Áldozathozataláról… A Sándor Iván-féle regénytükörben megmutatkozó kultúránk egészéről. A regény megértésének kísérlete: a modern vagy posztmodern kultúra jobban értésének ígérete. (Bazsányi Sándor)

Sándor Iván - A ​Németh László pör
"Mikor ​a Németh Lászlóról szóló első könyvemet, a Németh László üdvtanát írtam, az volt a célom, hogy az etikai magból, a belső és külső, a személyes és nemzeti vállalás felől kíséreljem meg átvilágítani az életművet. A kötet körül felcsapó vita azzal a jó érzéssel töltött el, hogy kihívás lehetett a továbbgondolásra, s ezzel részese a Pör föllobbantásának, amelynek gyújtózsinórja régen ég. Amit megkíséreltem ott, azt folytatom most. Ennek a munkámnak a célja is az, hogy újabb serkentő ajánlat lehessen szembenézésekre, tisztázásokra. Ezúttal néhány csomópontot emelek ki. Részben azért, mert nem kaptak még megvilágítást, részben azért, mert más mondanivalóm van róluk, mint amelyek a Németh-életmű kiváló ismerői és elemzői részéről eddig elhangzottak. Mindenekelőtt az 1920 tájékán kezdődő korválság íróját figyelem Németh Lászlóban. Próbálom felvázolni ennek az azóta is tartó európai, benne kelet-európai korválságnak a jellegét, magyar sajátosságait, hogy rámutathassak, mennyiben volt a Németh-életmű belső és külső, személyes és nemzeti okok miatt ennek maradandó, és ma már úgy tűnik fel, egyik legjellegzetesebb kifejezője. Célom, hogy rámutassak az esszé-, regény- és drámaíró megbontathatatlan egységére, műfajainak egymást kölcsönösen megteremtő-kifejlesztő egyensúlyban tartó termékeny gondolati-esztétikai infúziójára. Elemezni próbálom idearendszerének, politikai gondolkodásának, az irodalomról alkotott szemléletének, regényeinek, drámáinak legfontosabb kérdéseit."

Sándor Iván - A ​vizsgálat iratai
Egy ​múlt századi per körülményeiről tudósít Sándor Iván ebben a könyvében, a tiszaeszlári perről, amelynek okai, lefolyása, kihatásai ma sem hagyhatnak senkit közönyösen. Világra szóló per volt, híreit egykori angol, francia, holland, német, osztrák, cseh, lengyel, orosz, japán lapok őrzik, Európa és Amerikai nagyvárosaiban nincs olyan jelentős könyvtár, ahol az érdeklődő ne találna adatot róla. Botrányos per volt, a civilizált emberekben mélységes megdöbbentést keltett, hogy a XIX. század utolsó negyedében, egy európai országban még szerephez juthattak középkori hiedelmek és előítéletek, vérvádat emelhettek ártatlan személyek ellen. Miért, hogyan - ezt kutatja eddig ismeretlen korabeli, és mai dokumentumok alapján a könyv, feltárva a védő, Eötvös Károly impozáns harcának módszereit, a per társadalmi és európai hátterét.

Sándor Iván - Követés
"A ​magánnyomozó szeret egy lépéssel az apparátus előtt járni, így bukkanhat rá olyan mozzanatokra, amelyek feltárását »magasabb szempontok« akadályozhatják, akár tilthatják. Ilyenkor tárulnak fel a tágabb összefüggések is, kielégítheti ambícióit, aki hajlamos rá, hogy egy-egy esetben, akár a világrend szerkezetét keresse" – jegyzi fel a regény főszereplője. A Követés 1944 decemberében, a budapesti csata véres napjaiban játszódik. A regény Nyomozója évtizedek múltán egy fiú és egy lányka odisszeájának útját járja végig, miközben elhurcoltak és elhurcolók, gyilkosok és áldozatok, menekülők és embermentők párhuzamos történetei a sorsokat alakító térben összetalálkoznak. Sándor Iván írásművészete nagy nyelvi erővel formál egységgé dokumentumot és fikciót, álmot és emlékezést; ötvözi a sodró történetmondást a megújított regényhagyományok poétikai eszközeivel. A Követés az egykori lépések nyomvonalán követővé teszi az olvasót is, olyan történet részesévé, amelyre a magyar irodalom eddig nem talált szavakat.

Kollekciók