Krzysztof Varga könyvei a rukkolán

Krzysztof Varga - Turulpörkölt
Krzysztof ​Varga (1968) Varsóban élő lengyel író, két kisregénye már magyarul is olvasható (Tequila, Fejlődésregény, 2008). Két regény között tett néhány hasznos budapesti kitérőt, ezek eredménye a Turulpörkölt, amely hamarosan több országban is módosíthatja a Magyarországról kialakult képet. A műben van bőven terepszemle, a kis számú turisztikai célponttól távoli helyekről készült beszámoló, nem hiányzik belőle Kazincbarcika és az Ormánság sem. Krzysztof Varga hosszú hónapok alatt tökéletesen ráhangolódott az itteni élet ritmusára, átlátja a mai társadalmi folyamatokat, bizonyos eseményeknek olyan közeli szemtanúja volt, hogy még a könnygázból is jutott neki. Tudja, mi van a kirakatban és mi porosodik a pincében. Az elmélyült turulmadár-számláláshoz persze személyes motiváció is kellett. Enélkül nem tudta volna újra felfedezni azt a világot, amelyet apja, Varga Béla gyerekkorában megismertetett vele, nem tudta volna újra megtanulni azt a nyelvet, amelyben már gyerekkorában is elég jól eligazodott. E személyes érintettség miatt a nézőpont mintha egyszerre lenne külső és belső, mintha a színes látszatvilág mögötti folyamatokat gyakran belülről magyarázná olvasóinak. A jóindulatú kívülálló talán nem is akar a maszk mögé pillantani. Krzysztof Varga ennél sokkal mélyebbre lát: egészen az abszurd magyar történelmi tudat káoszáig.

Krzysztof Varga - Tequila ​/ Fejlődésregény
Krzysztof ​Varga 1968-ban született Varsóban, lengyel-magyar vegyes házasságban. Lengyel író, nem kétnyelvű mutáns, bár egészen távoli, kisgyermekkori emlékeket is őriz Zuglóról, és ma is gyakran jár erre. Jól beszél magyarul, eligazodik a múltban és a jelenben. A Fejlődésregény hőséhez hasonlóan mintha hazatérő és utazó lenne egy személyben, egyszerre látná kívülről és belülről is ezt a világot. De persze bármikor visszamehet abba a bohém és elit varsói szubkultúrába, ahol minden látszat ellenére gyilkos konkurenciaharc folyik. Mert nemcsak vegetálni, hanem győzni és veszíteni is lehet. Ehhez a tempóhoz pedig jobban illik a Tequila, mint a szódavízzel hígított fehérbor.

Krzysztof Varga - Lángos ​a jurtában
Teljes ​a Turul-trilógia. Az apai ágon magyar, anyai ágon lengyel származású Krzysztof Varga mintha az apai örökségét akarná szimbolikusan birtokba venni ezzel a három kötettel. Magáról beszél és rólunk ír. Minden érdekli: a történelmünk, a földrajzunk, a természetes és az épített környezetünk, a konyhánk, a hagyományaink és az emlékezetünk. A Turulpörkölt nagyrészt Budapesten játszódik, a Mangalicacsárdás szerte az országban, A Lángos a jurtában pedig Magyarország határvidékein. A Magyar Lángos peremén. „Rájöttem - írja -, hogy Magyarország pont olyan, mint a lángos: a széle a legfinomabb, ropogós és ínycsiklandó, középen meg lapos, vékony, szinte átlátszó. A lángos középső része olyan, mint a Nagyalföld, a széle viszont úgy emelkedik ki ebből, mint a Kárpát-medencét körülvevő hegylánc csúcsai, így a magyar tévé időjárás-jelentéseiben a Kárpát-medence helyett nyugodtan beszélhetnének a Kárpáti-lángos esőiről, szélviharairól, légköri frontjairól és a hőmérsékletéről.” A varsói bohém értelmiségiből időközben már-már konszolidált, hazánkat jól ismerő, magyarul remekül boldoguló, rezignált író lett, aki ráunt a mangalicára, és szíve szerint inkább vízibivalyokat gondozna a Körös-Maros Nemzeti Parkban. Varga legújabb könyve valóságos esztétikai kalóriabomba, amelyben szétválaszthatatlan az útirajz, a road movie, a gasztronómiai élménybeszámoló és a népszerű történelmi elmélkedés. Legjobb részeiben olyan bizarr helyszíneket ír le - az Ormánság legszegényebb falvait vagy például az ásotthalmi Rózsa Sándor Élményházat -, amelyek a magyar olvasónak is szolgálhatnak újdonsággal.

Krzysztof Varga - Függetlenség ​sugárút
Krystian ​Apostata már betöltötte a negyvenedik évét, de élete nem fordulóponthoz, hanem a látszólag váratlan, valójában elég logikus véghez érkezett. Vajon akkor is lepereg előtte élete filmje, ha utolsó óráit a repülés rémségeitől megmentő vodkamámorban tölti? Ha a haza nagy művésze, egy dicső varsói dinasztia fontos láncszeme lenne, akkor zuhanás közben talán még eljutna a hősi eposz végére. Íme egy újabb 68-as nemzedék, amelyet már csak a születési éve köt a szupermarketekben reklámozott forradalmak korához. E nemzedéki regénynek két hőse is van, az egyiket belülről, a másikat kívülről látjuk, az egyik élettörténetet sztoikus melankólia, a másikat gyilkos irónia hatja át. Pedig mindketten ugyanonnan indultak, együtt jártak általános iskolába, katolikus fiúgimnáziumba, együtt élhették át az 1989. júniusi választások idején a felnőtté válást és a jogfosztottság végét, de csak az egyikük gondolta úgy, hogy a szabadság mostantól kíméletlen versengésre késztet. A marginalizálódott, művészileg is rég csődött mondott Apostata és a táncos celeb Fidelis pályája nagyon különböző, mégsem könnyű eldönteni, hogy melyikük hozta ki belőle a maximumot, és melyikük érte be a semminél is kevesebbel. Rémisztő ez a könyv, mégis nagyon vicces. Melankolikus és kegyetlen. Vihogás és felperzselt föld marad utána. Elhamvad a tűzben Varsó, a varsói celebvilág, a fiatalság, minden illúzió, harminc-negyven év, minden, és megmarad az, ami tényleg vár ránk: magunkra maradunk, most már örökre, mindvégig. Varga úgy érlelődik, mint a magyar bor. Egyre jobb. - (Andrzej Stasiuk)

Krzysztof Varga - Műmárvány ​síremlék
A ​regény szereplői a XXI. század elejéről indulnak a baljós jövőbe. Nem a tudomány diadalmenete vár rájuk, de nem is kerülnek szuperkomputerekkel ellenőrzött rabszolgatelepre. A főszereplő, Piotr Paweł az élménygyűjtők társadalmában szocializálódik, amely azt várja a testtől, hogy minden élvezetből hozza ki a maximumot anélkül, hogy elvesztené romlatlan egészségét és paradicsomi üdeségét. Föl kell áldoznia az idejét, hogy keressen annyi pénzt, amennyivel már bekapcsolódhat a fogyasztásba, de a túl sok munka miatt képtelen élvezni az anyagi függetlenséget, ezért pánikszerűen távozik, majd pillanatok alatt elszegényedik, és kezdődik minden elölről. Ebben a világban érzi otthon magát, ez pusztul el a 2023-as háborúban. 2006-ban születik egyetlen lánya, Zuzanna, aki harminckét éves korában már férfiúi közreműködés nélkül hozza világra a család történetét lezáró utódot, az "elfuserált Megváltót", aki a krisztusi korba érve, 2071-ben beszéli el ezt a történetet a nagyszüleiről, az anyjáról és önmagáról. Ebből az időben igen távoli végpontból látjuk az eseményeket, ettől van olyan különös aurájuk a XXI. század elején készült horvátországi fényképeknek, a muzeális ritkasággá vált, lejátszhatatlan CD-knek, az áruházi szórólapoknak vagy Európa autóatlaszának. Krzysztof Varga nagy sikert aratott Magyarországon a Turulpörkölt című könyvével. E regényében alig mozdul ki szülővárosából, Varsóból, a saját világát írja le hasonlóan nemes melankóliával, mély iróniával és nagy stiláris fegyelemmel.

Krzysztof Varga - Mangalicacsárdás
"A ​magyar turista, gondolom, Magyarországot látogatja a legszívesebben, mert csak Magyarország kínálhatja a magyar turistának elengedhetetlenül szükséges adagot magyarságból, egyébként én is gyakran úgy érzem magam, mint egy magyar turista Magyarországon, nincs ennél jobb ország a magyar turista számára." A hat éve nagy feltűnést keltett Turulpörkölt után a kiváló lengyel író újabb magyar témájú kötettel áll elénk. A kiindulópont ezúttal is a gasztronómia, elvégre "a magyar konyha tartósabb alapja a nemzetnek, mint a kereszténység." A legnagyobb felfedezés Varga számára ezúttal az Alföld. Az újjáéledő Ázsia-kultusz helyszíneként írja le Bugacot. A lovasbemutatók és csárdalátogatások mellett megnézte a kurultájt (törzsi gyűlést), az ősmagyar identitás helyreállítását szorgalmazó ázsiai seregszemlét, s innen jutott egyre beljebb a magyar paranoiák labirintusában. A Magyar messiások című fejezetben új értelmet ad Ady versének, új messiást képzel el, aki kivezeti a magyarokat a Vereckei-szoroson át a Kárpát-medencéből, vissza az őshazába. Fölmálházzák a Lehel hűtőszekrényeket, és elindulnak, rozzant autóikkal jól megrakott utánfutókat vontatva vissza a nagy sztyeppére. Más érdekességeket is lát az Alföldön. Akasztón a tóparton ülő horgászokat figyeli, akik a magyar zen legmagasabb rendű beavatottjaiként gyakorolják a semmiben való feloldódást. Nagyrévben az arzénnal mérgező gyilkos asszonyok nyomában jár. Amikor már nem bírja tovább az Alföldet, Győrbe menekül - de aztán Sümeg és a várpalotai Trianon-múzeum leírásában ugyanazt a groteszk múltkultuszt találja, mint más helyszíneken. "Jaj, persze már elegem van ebből a trianoni mártíromságból, kaptam már belőle bőven, sőt egyenesen torkig vagyok vele, untat már ez a nemzeti szenvedés, fáraszt már ez a kétségbeesés, mint a zsíros ebéd, idegesít az, hogy történelmi igazságtételért kiáltanak, dühít már a szűnni nem akaró siránkozás, pedig értem én ezt az egészet, ezt a beteljesületlen vágyakozást, ezt a véget nem érő vonítást, elegem van belőle, mint ahogy a lengyel mártíromságból, a balsorssal való hivalkodásból, a lengyel történelmi igazságtétel követeléséből is elegem van, hisz a „történelmi igazság” egyszerűen tökéletes oximoron. Nem azért van a történelem, hogy igazságos legyen, ha igazságos lenne, nem lenne történelem, gyerekes dolog igazságot követelni a történelemtől."