Azadeh Moaveni könyvei a rukkolán

Sirin Ebadi - Azadeh Moaveni - Mrs. ​Irán
Ez ​a felejthetetlen történet egy nő bátor lázadását írja le egy olyan országban, ahol a hozzá hasonlókat durván elhallgattatják. Sirin Ebadi, aki rendkívüli pályafutása során volt ügyvéd, író, aktivista és disszidens, következetesen emelte fel hangját országáért, Iránért, szavait azonban annak határain jóval túl is meghallották. Ez a könyv nem csak a Nobel-békedíj nyertesének pályafutását mutatja be, de magánéletét is feltárja: hitét, élményeit, vágyait. Megismerhetjük a szegényes teheráni házban töltött gyermekkorát, azokat az éveket, amikor Irán legelismertebb női bírója volt, valamint az iszlám forradalom eszméit. Sirin Ebadi nyíltan felszólal az elnyomó rendszer ellen, amely megfosztja a nőket alapvető jogaiktól. Történetét olvasva nem egy titokzatos lény alakja rajzolódik ki, hanem egy odaadó lányé, feleségé és anyáé; egy gyakorlatias nőé, aki merényletek célpontja, mégis elég bátor ahhoz, hogy szembenézzen a börtönnel, megaláztatással és zaklatással - mindezt egy jobb jövő reményében. A Mrs. Irán egy szenvedéllyel és emberséggel megírt kivételes mű, amelyben a szomorúság és az öröm, a nosztalgia és a remény egyaránt helyet kap. Egy páratlan nő inspiráló története, aki hazájáért és társaiért harcolt.

Azadeh Moaveni - Mézeshetek ​Teheránban
Az ​iráni-amerikai újságírónő visszatér Teheránba, hogy tudósítsa lapját a 2005-ös elnökválasztásról. Látogatása ezúttal hosszúra nyúlik: egymásba szeretnek a szintén külföldön tanult Arashsal, és úgy döntenek, hogy végleg Iránban telepednek le, és vágnak bele a családalapításba. A konzervatív fordulat utáni iszlám teokrácia hétköznapjai azonban sok keserű tapasztalatot tartogatnak az ifjú pár és gyermekük, a kis Hurmazd számára. A mollák vasszigorral tartatják be az iszlám társas érintkezésre, öltözködésre, viselkedésre vonatkozó szabályait, s a nehéz gazdasági helyzet, a nők elnyomása okozta konfliktusokat is csak egy időre képes elfedni előlük az ország mesés keleti egzotikuma, a szorosan összetartó család. Moaveni személyes történetén át tovább mesél a mindennapok Iránjának valóságáról úgy, ahogy ő látta.

Azadeh Moaveni - Rúzsfoltos ​Dzsihád
Egy ​iráni származású amerikai lány személyes háborúja Az iráni származású lány Kaliforniában született. Az ősi hagyományokat tisztelő iráni rokonsága mindig nosztalgiával emlegette szülőföldjüket, a több ezer kilométerre lévő Iránt. A huszonéves Moaveni egész életében két világ határán élt; míg zárt ajtók mögött iszlám hitben nevelkedett, barátai körében valódi kaliforniai csajként viselkedett; partizott, koncertre járt, jógázott, és nem sokat törődött szülőhazájával. Mindez megváltozott, amikor újságíróként megérkezett Teheránba, és szembesült a véres valósággal; politikai zavargások, a nők teljes elnyomása és kihasználása. Moaveni részesévé vált a gazdag iráni ifjak életének: drogos partik és tiltott szex, tüntetések és bujkálás. Megrázó és felemelő memoárjában talán elsőként leplezi le Irán valódi arcát, miközben útkereséséről ír egy olyan kultúrában, amelyben fiatal nőként valódi gyötrelmeket élt át. AZADEH MOAVENI ösztöndíjasként tanult a Kairói Egyetemen, majd a Los Angeles Times tudósítójaként az iraki háborút is végigélte. A nagy sikerű Lányom nélkül soha és A tiltott nő személyes vallomásainak nyomdokain most egy páratlanul humoros, okos és bátor iráni-amerikai nő meséli el szenzációs történetét, mely hangos sikerrel járta be a nagyvilágot.

Azadeh Moaveni - Fiatal ​özvegyek menedéke
„Elképesztő ​téma, elképesztően jól megírva. Mellbe vágja az olvasót… Rendkívül fontos könyv.” – The Guardian Tizenhárom nő története, akik előbb csatlakoztak az Iszlám Államhoz, majd túlélték azt, és akik közül néhányan a végén sikeresen megszöktek – ez a beszámoló a Pulitzer-díjra jelölt szerző több éven át tartó, átfogó kutatómunkájának eredménye. Számos könyv próbálja bemutatni az Iszlám Állam felemelkedésének történetét, ám egyik sem szentel külön figyelmet a szervezet női tagjainak, akik pedig létfontosságú szerepet játszottak Abu Bakr al-Bagdadi kalifátusának megalakulásában. A női egyenjogúság és a társadalmi igazságosság ígérete, valamint a Szíriában sínylődő és segítségre szoruló muzulmán testvérek borzalmas helyzete több ezer nőt vonzott az Iszlám Államba az Egyesült Államokból, Európából, Oroszországból, Közép-Ázsiából, Észak-Afrikából és a Közel-Kelet más országaiból. Akadtak köztük középosztálybeli, iskolázott lányok, a munkásosztályhoz tartozó csellengők és elkeseredett háziasszonyok, akik aztán orvosi rendelőket és iskolákat hoztak létre az általuk elképzelt iszlám haza számára. Olvashatunk arról is, hogyan zajlott a toborzó folyamat, milyen módokon igyekeztek rábeszélni vagy épp kényszeríteni a nőket arra, hogy csatlakozzanak a katonai erőkhöz, és utána hogyan találták meg a békét vagy épp a békétlenséget a politikai iszlámban. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy a katonák erőszakos bűnözőkké váljanak, akiket jobban érdekelt a hatalom az iszlám tanoknál. Az ISIS-nőket megfosztották az érdekképviselettől, örökös özvegyekké téve őket, akiknek folyamatosan újra kell házasodniuk, így végső soron csapdába estek egy könyörtelen és törvénytelen társadalmi rendben. A kalifátus bukása aztán újabb kihívás elé állította ezeket az asszonyokat, akiket egyetlen állam sem akart visszafogadni.