Ajax-loader

Raymond Queneau könyvei a rukkolán


Raymond Queneau - Az ​élet vasárnapja
"Valentin ​belefog a következő oldal olvasásába: óvszert, előnyös házasságot ajánlanak az olvasónak... a következő két oldalon.. gyarmatokon szolgáló katonák keresnek haditámogató pót-keresztanyát... Valentin - fel nem foghatván, hogy az írás valótlanságok közlésére is szolgálhat - meg se próbálkozott a trükkel. Megint körbepillantott. Most már mennek. Csökkent a vágányok száma, a gyors kiválasztotta a magáét, és célirányosan robogáshoz látott. Valentin újra a képeslapba temetkezett. Az ötödik oldalon fent egy rajz volt látható. Szegényesen és régiesen öltözött, beesett arcú egyének álltak sorfalat a képen. A képaláírás ez volt: "Soh Seba szikh szerzetes hívei körében" ami rendkivüli módon megdöbbentette Valentint." Az Angol Park és a Zazie a metróban szereplői után bemutatjuk a magyar olvasóknak a fent említett Valentint, vagyis Brut, a katonát, a polgárpukkasztó, nyelvfacsaró és szóviccgyártó, olykor idétlen kamasz módjára vigyorgó, máskor szeretettel mosolygó, hol gyermetegül kegyelettelen, hol gyöngéden megértő Raymond Queneau 1951-es regényének együgyű és bölcs hősét, és társait, a talpraesett vénlány rőföst, a telt keblű sógornőt, a hólyag (vagyis korszerű szóhasználattal: dinnye) sógort s még sok mindenki mást, általuk pedig a harmincas évek valahai francia picipolgárságát.

Raymond Queneau - Ikárosz ​repül
Ikárosz ​egy finom, fanyar és divatos századvégi író regényhőse. A naiv fiatalember egy óvatlan pillanatban megszökik az őrizetlen kéziratból, és sápatag papír-életét valódival cseréli fel. Legelőször is megízleli az abszintot egy üzletszerű kéjelgésből élő, de később pályát változtató, kitűnő jellemű hölgy társaságában. Azután új sorsa szeszélye végigsodorja a korabeli Párizs díszletei közt: lát bicikliző divathölgyeket térdnadrágban, harminc kilométeres szédítő sebességgel száguldó automobilokat, irodalmi szalonokat, divatosan életunt dendi-írókkal vagy regénygyárosokkal. Bele is illeszkedik szépen a technicizálódó szecessziós Párizs életébe, de pályája mégis úgy végződik, ahogy írója elgondolta - ha ugyan igazat mond. A francia közönségnek ez a bámulatosan sokoldalú kedvence - hiszen lexikoncikket éppúgy tudott írni, mint burleszket - gyermeteg örömmel hancúrozik egyik utolsó regényének szófacsarásai, fortélyos szellemességei, vidám ötletei, gyöngéd csúfolódásai, finom árnyalatai közt.

Raymond Queneau - Zazie ​dans le métro
- ​Zazie, déclare Gabriel en prenant un air majestueux trouvé sans peine dans son répertoire, si ça te plaît de voir vraiment les Invalides et le tombeau véritable du vrai Napoléon, je t'y conduirai. – Napoléon mon cul, réplique Zazie. Il m'intéresse pas du tout, cet enflé, avec son chapeau à la con. – Qu'est-ce qui t'intéresse alors? Zazie ne répond pas. – Oui, dit Charles avec une gentillesse inattendue, qu'est-ce qui t'intéresse? – Le métro.

Raymond Queneau - Mindig ​agyonkényeztetjük a nőket
"Ponyva-persziflázs ​tehát Queneau regénye. Egyben - meglehetősen bizarr módon - történelmi regény is: az 1916-os dublini Húsvéti Felkelésnek, a modern ír nemzet és állam születésének, az országalapítás azóta glóriával övezett szent ünnepének az idején játszódik, a felkelés egyik - természetesen fiktív - epizódját beszéli el. A történet: fegyveres forradalmárok kis csapata nyomul be az egyik dublini postahivatalba. A hivatalvezetőt, aki férfi, rövid úton elintézik, és a posta alkalmazottait, akik mind nők, kiterelik az épületből. Egyetlen kivétellel: az egyik postáskisasszony, Gertie Girdle, aki - szemben a többiekkel - angol-ír családból való és britnek tartja magát, épp a női vécében tartózkodik, amikor a fegyveresek elfoglalják az épületet, s csak később kerül elő onnan. A felkelők - egytől-egyig a forradalom tisztaságának apostolai, a jövő oltárára helyezett véráldozat lánglelkű aszkétái - egy darabig kerülgetik Gertie-t, de idealizmusukat hamarosan legyűri a kéjvágy (...)" Takács Ferenc utószavából

Raymond Queneau - Exercices ​de style / Stílusgyakorlatok
Raymond ​Queneau (1903-1976) csaknem fél évszázaddal ezelőtt írta a Stílusgyakorlatokat. Az író egyetlen, banálisnak tűnő történetet kilencvenkilenc féleképpen variál páratlan nyelvi leleménnyel és stílusbravúrral. Bognár Róbert fordítása eredetileg egy színpadi előadás szövegkönyveként vált ismertté Magyarországon. Ez a kiadás 88 darab, a két nyelven összesen 176 stílusgyakorlatot ad közre francia és magyar nyelven, nem mindig tükörfordításban. Ezek azok a szövegek, amelyek szinte harsogva kínálják magukat egy kétnyelvű kiadás számára. A francia nyelvet tanulók számára pótolhatatlan élményt nyújt ez a könyv. Azok pedig akik csak magyarul olvasnak, betekinthetnek egy rendkívüli nyelvi leleménnyel megáldott író műhelyébe. Ez az egy felejthető történet sok-sok felejthetetlen történetbe ágyazva lehetőség az elmélyedésre mindazok számára, akik a francia vagy a magyar nyelv mélységeivel és rejtelmeivel akarnak megismerkedni egy páratlanul szellemes francia író és egy hozzá méltó vérbeli magyar műfordító társaságában.

Raymond Queneau - Angol ​park
Ki ​gyújtotta fel a párizsi Angol Parkot (ha egyáltalán, felgyújtotta valaki)? Talán maga az igazgató? Vagy egy öreg viaszfigura-faragó, hogy zavartalanul őrizhesse kis kápolnáját? Vagy egy állatidomár, hogy a Park helyére Állatkertet építtethessen? Rejtélyes kérdéseket vet fel Raymond Queneau első magyarul megjelenő regénye. Mint minden Queneau-regény, ez is több síkú: egyszerre poétikus nagyvárosi életkép és izgalmas kalandregény is, amelyben nemcsak a tettes ismertlen, de még az sem bizonyos, hogy elkövették-e a bűntettet. Claude Bernard, a nagy francia fiziológus mondotta egykor: "A nem-tudás bizonyos örömet szerez, mert így jobban nekilendülhet a képzeletünk" - s ebben a regényben valóban az a helyzet, hogy nemcsak az író, de az olvasó képzelete is szabadon szárnyal. Az érzékletes realizmus és a nagyvárosi költőiség harmonikusan elegyedik a regényben, amelyet sok-sok szóficam, nyelvi ötlet, stílusbravúr tesz formailag is élvezetessé, s amelynek főhősében, a kissé lunátikus Pierrot-ban a magyar olvasó is kedves és feledhetetlen figurára lel.

Raymond Queneau - Zazie ​a metrón
- ​Igazán bűbájosak a bakfisok - mormolta szórakozottan Gabriel, vállalva a vértanúságot. Ha nem szereti a gyermekeket - szólt közbe az özvegy -, miért vállalja a nevelésüket? - Ez meglehetősen hosszú történet - mondotta Gabriel. - Mesélje el - nógatta a hölgy. - Köszönöm - hárította el a mesét Zazie -, már hallottam. - De én nem - szögezte le a hölgy. Arra meg szarunk. Na, bácsi, mi a válasz? - Mondtam már, hogy nem, nem és nem. - Eléggé következetes a gondolkodásmódja - jegyezte meg az özvegy, abban a hitben leledzvén, hogy valami eredetit mondott. Milyen makacs, valóságos kis öszvér - állapította meg elérzékenyülten Gabriel. Ezután a hölgy a következő, az előbbinél nem kevésbé találó megjegyzéssel rukkolt elő: - Úgy veszem észre, nem valami alaposan ismeri ezt a kislányt. Azt lehetne mondani, hogy most fedezi fel a jótulajdonságait. A „jótulajdonságait” szót idézőjelek között gügyögte. - A seggem lyukának vannak jótulajdonságai - dünnyögte Zazie. - Jó szimatja van - ismerte el Gabriel. - Tulajdonképpen csak tegnap szakadt a nyakamba. - Látom. - Ugyan mit lát? - kérdezte csípősen Zazie. - Ő talán tudja? - kérdezte vissza vállvonogatva Gabriel. Figyelembe se véve ezt az inkább lekicsinylő közbevetést, az özvegy hozzáfűzte: - Az unokahúga? - Pontosan - hangzott Gabriel válasza. - Ő pedig a nénikém - tette hozzá Zazie, aki ezt az élcet eléggé újnak képzelte, ám ez ifjú korát tekintve, menthető...

Raymond Queneau - Exercices ​de style
Le ​narrateur rencontre, dans un autobus, un jeune homme au long cou, coiffe d'un chapeau orné d'une tresse au lieu de ruban. Le jeune homme échange quelques mots assez vifs avec un autre voyageur, puis va s'asseoir à une place devenue libre. Un peu plus tard, le narrateur rencontre le même jeune homme en grande conversation avec un ami qui lui conseille de faire remonter le bouton supérieur de son pardessus. Cette brève histoire est racontée quatre-vingt-dix-neuf fois, de quatre-vingt-dix-neuf manières différentes. Mise en images, portée sur la scène des cabarets, elle a connu une fortune extraordinaire. _Exercices de style_ est un des livres les plus populaires de Queneau.

Raymond Queneau - Stílusgyakorlatok
"Az ​ötösön csúcsforgalomban. Huszonhat éves forma pasas, fején puhakalap, a szalag helyett paszománnyal; hosszú nyak, mintha kinyújtották volna. Utasok szállnak le és föl. A pasas rátámad az egyik mellette állóra. Azt veti a szemére, hogy meglöki őt, valahányszor ott megy el valaki. Nyafogós hang, de szeretne keménynek hangzani. Megürül egy ülőhely, a pasas odaront." Aki tudni szeretné, hogy mindennapi életünk eme gyakran előforduló helyzetét miként lehet elbeszélni precízen, kényeskedve, metafizikusan, visszafelé, alexandrinusban, szonettben, elő- és véghangzókat csonkolva, magán- és mássalhangzókat csereberélve, konyhalatinsággal, görögösen, táviratilag, indulatszókban s még több tucatnyi módon (összesen nyolcvannyolcféleképpen), az megtudhatja Queneau ellenállhatatlanul mulatságos könyvecskéjéből, amelyek szemelvényeiből állt össze néhány évvel ezelőtt a budapesti Katona József Színház nagy sikerű előadása. Kötetünkben Queneau stílusbravúrjainak teljes színpompája kibontakozik, sőt kiegészül egy rövid, ám annál velősebb Magyar stílgyakkal.

Kollekciók