Hansági Ágnes könyvei a rukkolán

Hansági Ágnes - Móric, ​Mór, Maurus: Jókai
Ki ​volt Jókai Mór? Mi mindennel foglalkozott és egyáltalán hogyan jött létre ez a hatalmas életmű? A most megjelent, elsősorban fiataloknak szánt kötetben Hansági Ágnes rövid, gazdagon illusztrált szemelvényeket gyűjtött egybe Jókai Mór életéből.

Hansági Ágnes - Láthatatlan ​limesek
A ​láthatatlan limes képtelenség: ambíciója szerint termékeny képzavar, amely a kulturális-irodalmi jelenségeket egymástól elválasztó láthatatlan határvonalak érzékelhetőségét állítja. Azok a láthatatlan limesek, amelyek a különböző korszakokban "irodalminak" nevezett jelenségeket elválasztják egymástól, ha nem is láthatóak, bizonyosan érzékelhetőek. Az innen és túl tapasztalatai, legyenek bár időbeniek, szemléletiek vagy mediálisak, különböző szabályok szerint szerveződő rendeket és rendszereket különítenek el. A digitalizációnak és a világháló digitális archívumainak köszönhetően egyre gyakrabban találkozunk olyan kulturális és/vagy irodalmi jelenségekkel, amelyeknek a társíthatósága valamivel vagy valahová nem nyilvánvaló. Ha mégis megkíséreljük nyilvánvalóként - besorolhatóként, ennek megfelelő értelmezési kerettel - megérteni őket, akkor anomáliák sorába ütközünk.

Hansági Ágnes - Tárca ​– regény – nyilvánosság
A ​jelen kötetben olvasható elemzések egyfelől arra keresték a választ, hogy milyen kontextusban, az irodalmi és kritikai nyilvánosságnak milyen terében lépnek be Jókai regényei az irodalmi piacra. Legalább ennyire lényeges kérdésként tűnt fel az is, hogy a tárcaregény, a szerializáció ténye miként alakult át olyan stigmává, amely a regények kanonizációját az autonóm irodalom rendszerében akkor is aláásta, amikor azok már régen átkerültek a könyv médiumába. Ehhez szükséges volt a tárcaregény működésmódjának, a szerializáció 19. századi gyakorlatának a vizsgálata mellett annak számbavétele, hogy az autonóm irodalom irodalomfogalmait, értékképzeteit mely tényezők befolyásolták a 19. század második felében. A szoros szövegolvasatok egy része ugyan kritikai szövegek értelmezésére vállalkozik, a kötet gerincét azonban azok a szövegértelmezések alkotják, amelyek, Zsigmond Ferenc intenciója szerint, azzal a szerénytelen ambícióval készültek, hogy megmutassák a két médiumba egyszerre szánt regényszövegek kettős kódolásának működését, a Jókai- szövegek nyelvi, retorikai, elbeszéléstechnikai komplexitását.

Hansági Ágnes - Az ​Ixion-szindróma
A ​művészettel való találkozásban megvalósulhat az az abszolút egyidejűség, a jelenlétnek és a részvételnek, vagyis a játéknak az a totális intenzitása, amelyben az olvasó, a művészet élvezője, akárcsak Ixión Orpheusz énekének hallatán, nem fut az elől, aminek látják, és nem kergeti azt, aminek látszani szeretne. A kölcsönzött pillantás idegenségében saját magát is idegenként látva éppen attól a Sajáttól szabadulhat meg, amelynek megértését az idő feltartóztathatatlan változásának való kiszolgáltatottsága teszi lehetetlenné a számára. A kötetben tanulmányokat olvashatunk többek között Eötvös József: A falu jegyzőjéről, Jókai Mórról, Babits Mihály irodalomelméleti előadásairól, Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek című regényéről, valamint Háy János: Xanadu című művéről. Hansági Ágnes a Károli Gáspár Református Egyetem Összehasonlító Irodalomtudományi és Irodalomelméleti Tanszékének adjunktusa. Első könyve Klasszikus – korszak – kánon. Historizáció és temporalitás-tapasztalat az irodalomtudomány történeti koncepcióiban címmel 2003-ban jelent meg az Akadémiai Kiadónál. Szerkesztésében jelent meg a Ráció Kiadó három tanulmánykötete – Mozgó Világ. Tanulmányok a hatvanéves Kulin Ferenc tiszteletére (2003); „egy csonk maradhat”. Tanulmányok az 1920-as évek magyar irodalmáról (2004); „Mester Jókai” A Jókai-olvasás lehetőségei az ezredfordulón (2005) –, továbbá az Újragondolni a romantikát. Koncepciók és viták a XX. században című szöveggyűjtemény (Kijárat, 2003).

Hansági Ágnes - Klasszikus ​- Korszak - Kánon
A ​könyv a magyar és európai romantika történeti koncepcióinak problémáiból kiindulva az irodalomtudománynak a történetiség tapasztalatára adott teoretikus válaszait vizsgálja: a művészettörténet idevonatkozó mintáit (stíluskorszakok, a morfológia historizációja stb.) alapul véve kísérletet tesz a történeti megértés - a disszertációcímében megjelölt - alapfogalmának elemzésére a magyar irodalmi romantika jellegzetes recepciós problematikáinak (Jókai, illetve Eötvös fogadtatástörténete) példáin, különös tekintettel az irodalmi kanonizációs folyamatok ezredvégi feltételeire.