Ajax-loader

György István könyvei a rukkolán


György István - Fegyvertelenül ​a tűzvonalban
A ​Fegyvertelenül a tűzvonalban abban különbözik a bori menet szemtanú-leírásaitól, hogy a hiteles beszámolón túl egy nagy elbeszélés keretébe foglalja a szenvedéstörténetet. Mint számos sorstársa, György István egy szerelmes asszonyt hagyott otthon. A hazavágyást színezte és átlelkesítette ez a szerelem. Kimondatlanul ez adott reményt a pokoli hétköznapoknak, hogy a bolyongásból hazatérőt az asszony megvárja.

György István - Halálraítéltek
György ​István, volt bori munkaszolgálatos visszaemlékezései. A könyvben leírt események a valóságban megtörténtek. Csupán a szereplők nevei költöttek, Radnóti Miklós és Lukács László nevén kívül.

György István - Kétezerötszázan ​voltak
Sok ​ezer riportot írtam, de sohasem izgatott annyira az újságíró nyelven anyaggyűjtésnek nevezett feladat, mint amikor a Budai Önkéntes Ezred életben maradt tagjaival ismerkedtem, történetüket nyomoztam, sorsukat kutattam. Hogy miért? Azelőtt csak annyit tudtam róluk, hogy volt 1945 elején a budai pokolban 2500, nagyrészt egymástól távoli, külön-külön csapattestekben, de egyformán a hitlerfasizmus érdekében harcba küldött olyan magyar tiszt és közlegény, aki visszafordította fegyverét. Vajon a felkoncolással fenyegető Szálasi-törvények idején mi késztette őket erre a tettre? Magas rangú, aktív tisztek, csendőrtisztek, könyvelők és írni-olvasni alig tudó segédmunkások, tanárok és jogászok, szinte minten foglalkozási ág képviselve volt a 2500, halálos veszedelmet, élete kockáztatását vállaló ember között. Hősi tetteket hajtottak végre, de engem nem kevésbé érdekeltek azok a küzdelmek, amelyeket önmagukban vívtak. Szembefordulni az addigi szövetségessel - milyen egyszerű is ezt kimondani, leírni, de az elhatározást vajon mennyib első küzdelem előzte meg, és mennyi, de mennyi személyes élmény, amelyek felelevenítésére megkértem őket. Huszonöt éve történt, Budán. Most elmentünk együtt azokba a házakba is, ahol egykor harcoltak. Sokan közülük azóta sem jártak itt. de azokat a napokat, heteket nem feledhették. A Népszabadság 1968 karácsonyáig sorozatban közölte az e könyvben közzétett történet egy részét. Utána sok levelet kaptunk, amelyekben íróik az kérik, hogy miután késve ugyan, de megismerték a budai önkéntesek történetét, foglalkozzunk továbbra is velük, akik a nemzet becsületén esett csorbán igyekeztek köszörülni, életük árán is. Voltaképpen mint a 2500 katonáról kellett volna írnom, mind a 600 hősi halottjukról. Kik voltak, merre széledtek, hányan élnek még közülük a felkutatottakon kívül? Ez a visszaemlékezés csupán némi tartozás törlesztése a még ismeretlen élőkkel, a 25 év alatt névtelenül elhaltakkal s a most már alighanem örökre ismeretlenségben pihenő hősi halottakkal szemben is.

György István - Közszolgálati ​jog
A ​közszolgálati jog jogágként és önálló felsőoktatási diszciplínaként is rendkívül fiatal. Születése a magánszféra (versenyszféra) és a közszféra alkalmazottaira vonatkozó törvények és más jogszabályok elválásának idejére, az 1990-es évek elejére tehető. Ekkortól a munkajog és a Munka Törvénykönyve hatálya már nem terjed ki a köztisztviselők, közalkalmazottak, fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai, a bírák és ügyészek jogállásának rendezésére. E rétegeknek az államhoz kötődése, a közhatalom igénybevételének lehetősége, a fokozott kötelezettségeik és esetleges többlet-jogosítványaik eltérő szabályozást igényelnek. A könyv két fő részre oszlik. Az általános részben a közszolgálat értelmezése és a közszolgálati jog meghatározása mellett a munkajog és a közszolgálati jog összefüggései, a közszolgálati jog sajátosságai, jellemzői és a magyar közszolgálati jog története kapnak helyet. Ezek segítenek megérteni a munkajog és a közszolgálati jog elválásának szükségességét, valamint a közszolgálati jogot jellemző közjogias szabályozás mibenlétét. A különös rész a közszolgálati alkalmazottak jogállását, a szolgálati viszony egyes elemeit dolgozza fel a jogviszony keletkezésétől, valamennyi pragmatika–elemen át a jogviszony megszűnéséig. Tekintettel arra, hogy az egyes közszolgálati rétegekre vonatkozó jogi szabályozás korántsem egységes, a tankönyv külön-külön elemzi a rájuk vonatkozó rendelkezéseket. A mű (figyelemmel várható olvasóinak többségére) mindig a köztisztviselők jogállásának egyes jogintézményeit mutatja be elsőként, ismertetve a lehetséges konstrukciókat is. A többi rétegnél attól függően, hogy a szabályozásban a hasonlóságok vagy a különbözőségek dominálnak-e, a jellemzés eltérő terjedelmű.

Neményi Ferenc - György István - Rubljov
"A ​szent ikonfestők legendái" című kéziratos könyv krónikása megemlékezik Andrej radonyezsi ikonfestő szerzetesről, aki nem más, mint Andrej Rubljov. Egyesek szerint 1360, mások szerint 1370 körül született, Radonyezs városában, amely Moszkvától hatvannyolc kilométerre, délen, az erdők között húzódott meg. Ma már csak egy temető, a Gorodok falu temetője és néhány dombocska jelzi a helyét. Valamennyi irodalmi forrás egybehangzóan vallja, hogy Andrej Rubljov szerzetes volt. Első állomáshelye Zagorszk, a Troice-Szergijev kolostor, amelyet Szergij Radonyezsszkij alapított 1354-ben. Alkotói tevékenységének jelentős szakasza ehhez a kolostorhoz kötődik, bár élete alkonyán a moszkvai Andronyikov-kolostorban munkálkodott és ott is halt meg 1430. június 29-én. Ennek az ikonfestő szerzetesnek a képei előtt állnak meg csodálattal adózva, egyszersmind a felfedezés élményében részesülve a Moszkvában, Zagorszkban, Vlagyimirben megforduló külföldiek, az orosz festészet történetében járatosak és járatlanok egyaránt. Hazánkban a művészettörténeti könyvkiadás eddig - sajnos - nem foglalkozott Andrej Rubljov művészetével, így a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata e téren úttörő munkát végzett, midőn - Magyarországon először - mindazoknak a számára hozzáférhetővé tette Rubljov legnagyszerűbb képeit, akik szeretnének megismerkedni az orosz reneszánsz kimagasló festőegyéniségével. Andrej Rubljov korát, életét és művészetét a könyv szerzői a legújabb tudományos eredmények és saját kutatásaik alapján dolgozták fel - a művészetek iránt érdeklődők számára - színes, vonzó, tartalmas esszéjükben. Az olvasó hiteles képet kap az egykori orosz kolostorok életéről, művészi tevékenységéről, arról a társadalmi és kulturális közösségről, amilyenben Andrej Rubljov is élt. Összevetheti e korszak - a XIV-XV. század - orosz és nyugat-európai művészetét, illetve párhuzamot vonhat Andrej Rubljov festőzsenije, valamint az itáliai trecento és quattrocento mestereinek csodálatos művészete között. A Rubljov-album képanyagát a szerzők helyszínen készült felvételeiből állítottuk össze. A 122 darab - kizárólag színes - reprodukció az alkotásokhoz méltó színvonalon tolmácsolja a nagy orosz ikonfestő művészetét.

Andorka Rudolf - Ruda Béla - Donga Katalin - Kolozsi Béla - Moksony Ferenc - Münnich Iván - Pataki Ferenc - Vág András - György István - Társadalmi ​beilleszkedési zavarok Magyarországon
Az ​elmúlt évtizedekben - legjobb tudomásom szerint - nem jelent meg hazánkban olyan munka, amely együtt s kölcsönös kapcsolataikban tárgyalta volna valóságunk egyes tömeges, nyugtalanító és konfliktusgerjesztő jelenségeit, folyamatait. E nyugtalanító jelenségeken ezúttal pontosan körvonalazható tartományt értek: a társadalmi beilleszkedés zavarait, a társadalmi deviáció tényeit. Az előbbi - kissé bőbeszédű - formula ugyanis ugyanazokat a társadalmi tényeket nevezi meg, amelyeket a nemzetközi tudományos irodalom hagyományosan a "deviáns viselkedés" fogalma alá rendel... Azok a tények és tapasztalatok, amelyekről e könyvben olvashatunk, önmagukban véve semmiképpen sem újak és szokatlanok. Sem nálunk, sem a világ bármely más országában! Szokatlan viszont az, hogy a kötet szerzői ezúttal komplex módon, a tények pontos nyelvén, köntörfalazás nélkül beszélnek a szóba jöhető tényekről... Félreértés ne essék: korántsem e lapokon olvashat először a hazai olvasó a bűnözés állapotáról és alakulásáról, az alkoholizmus okozta bajokról vagy az öngyilkosságok terén elfoglalt "világelsőségünkről", a veszélyeztetett fiatalok - főképpen az állami gondozottak - sorsáról... Az eddigi vitáknak, elemzéseknek azonban minden jel szerint nem sikerült kellően átütniük a közöny, a megelégedett rutin vagy a "szégyenlősség" falait. Az elhangzott szavak mennyisége, a javaslatok intése és megalapozottsága korántsem volt ugyanis arányban a széles körű cselekvésre, az intézményrendszer korszerűsítésére s a társadalmi aktivitás serkentésére fordított erőfeszítésekkel... Nos, a kérdéseknek ez az összetettebb és egyúttal genetikus szemlélete, az összes érintett szakembercsoportok termékeny együttműködése alighanem újszerű mozzanatnak ítélhető... Az olvasó olyan írást tart a kezében, amely minden tekintetben kollektív erőfeszítés, közös szellemi munka, sok és olykor kiélezett - bár mindig jóízű - vita gyümölcse... Hiszen a feladat az állampolgári felelősség leckéje is volt, nem csupán szakemberi minőségükben tartott igényt a résztvevőkre.

Kollekciók