Ajax-loader

Ivan Bunyin könyvei a rukkolán


Ivan Bunyin - A ​San Franciscó-i úr
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ivan Bunyin - A ​szerelem nyelvtana
A ​XX. századi orosz próza egyik legnagyobb mesteréről, a Nobel-díjas Ivan Bunyinról írta pályatársa, Konsztantyin Pausztovszkij 1961-ben: Bunyin oly gazdag, tökéletes és sokrétű, oly könyörtelenül és pontosan lát mindenfajta embert - a San Franciscó-i urat éppúgy, mint Averkijt, az ácsot -, oly csodálatosan tisztán, szigorúan s egyben gyöngédséggel szemlél minden gesztust és indulatot, úgy szól a természetről, mely elválaszthatatlanul az ember életéhez tartozik, hogy ezt - amint mondani szokták - másodkézből megírni hiábavaló és csaknem értelmetlen erőfeszítés. Olvassuk csak Bunyint, és mondjunk le mindörökre arról a szánalmas kísérletről, hogy hétköznapi s ne bunyini szavakkal beszéljük el azt, amit ő klasszikus érvénnyel, tökéletesen megírt... Ha Bunyint olvassuk... a színnek illata támad, a fénynek színe, a hang pedig meghökkentően pontos képeket idéz föl. Mindez együtt különleges lelkiállapotot szül, hol töprengést és szomorúságot, hol jókedvet és elevenséget, amelyben vibrál a langyos szél, susognak az erdők, szakadatlanul zúg a tenger, gyerekek kacagnak, és asszonyok szelíden nevetnek.

Ivan Bunyin - Szirének ​szigete
Bunyin ​"az ősz, a bánat és a nemesi fészek énekese". Művészete a turgenyevi stílus folytatása. Bunyin hősei is boldogságra vágynak, hiszen "az ember boldogságra van teremtve, mint madár a repülésre". De a cári világ akaratgyenge és múltba néző figurái már nem tudnak harcolni boldogságukért. Életük, szerelmük, haláluk tragikus, értelmetlenül éltek, értelmetlenül szerettek, értelmetlenül pusztultak el. Kínzó súlyként gyötri őket a tudat, hogy boldogok is lehettek volna. Bunyin líraian megható tragédiákban rajzolja meg a pusztuló nemesi világot. Bár szerinte a "társadalmi harc nem a költő feladata", művei mégis ragyogó példái a széthulló cári világ bírálatának. Az író 1920-ban emigrált. Ez a kötet emigrációs írásait tartalmazza (1921-1952). Jobbára régi emlékeit és a számkivetett társtalanságát veti papírra. Elég egy ismerős utcára visszaemlékezni és a honvágy rátelepszik szívére, lelkére. Arra is ráébred, hogy csak az a régi élet, a moszkvai tavasz volt az igazi, "a többi felesleges álom". Sokat gondol a halálra, amely végülis Párizsban éri utol, 1953 novemberében. Életművének ellentmondásossága ellenére Bunyin a XX. század orosz irodalmának egyik legtehetségesebb és legjelentősebb alakja.

Ivan Bunyin - A ​szerelem szentsége
„…Tavaszias ​alkony borult a tájra, a nyitott ablakon esőszag és szinte gombaillat áradt be. Az erdő teljesen csupasz volt, a vonat zakatolása azonban mégis erősebben visszhangzott, mint a mezőn, a távolban pedig már feltünedeztek az állomás tavasziasan búslakodó fényei…” A lenyűgöző szépségű táj, az áradó, százarcú természet közepette ott áll az ember, tele a lelkét feszítő érzésekkel. Mitya rajongó áhítattal, egyúttal nyugtalan vágyakozással szereti Kátyát. Maga a szerelem is rejtélyes, ismeretlen számára: felhőtlen boldogság vagy féktelen szenvedély – még nem tudja. Ám a megismerés nem hoz örömöt: rádöbbenti, hogy az igazi szerelem más, félelmesebb, pusztítóbb érzés, mint az ő tiszta, rebbenékeny, boldog-szomorú hangulathullámzása, gyönyöre, szenvedése – csalódik a szerelem szentségében, és ezt már nem tudja elviselni… A huszadik századi orosz próza egyik legnagyobb mesterének, a Nobel-díjas Ivan Bunyinnak (1870-1953) ez a kisregénye harmadik kiadásban, Gellért György fordításában jelent meg. A kötetet Bartha László illusztrációi díszítik.

Ivan Bunyin - Sötét ​fasor
"Az ​írónak éppúgy szíve-joga, hogy szavakkal ábrázolja a szerelmet, bátran és nyíltan - miként az minden korban megadatott a festőknek és a szobrászoknak is a maguk eszközeivel; csupán a hitvány lelkek látnak még a szépségben és a szörnyűségben is hitványságot" - vallja Bunyin egyik hősének szavaival. A Nobel-díjas író elbeszélés-ciklusa a huszadik századi orosz próza remekei közé tartozik. A finom mívű elbeszélésekben az életet megszépítő szenvedélyként bontakozik ki a szerelem, a maga testi és lelki teljességében. A rendkívül tudatosan, aprólékos műgonddal felépített ciklus merész őszintesége mély, erős gondolatisággal párosul, amely mintegy filozófiai igénnyel törekszik az élet értelmének megfogalmazására. Bunyin kivételes lélekismerettel, magával ragadó stílusművészettel jeleníti meg a Sötét fasor elbeszéléseiben a férfi és nő örök kapcsolatát; az író az ifjúkor költői megidézésével búcsúzik - hattyúdalként - az élettől. Az elbeszélések egy része most jelenik meg első ízben magyarul.

Ivan Bunyin - Makszim Gorkij - Vaszilij Rozanov - Apokalipszis ​- 1917
Az ​1917-es oroszországi forradalomról természetesen tömérdek könyv jelent meg magyarul is, de hogy valójában mi történt - vagy inkább: hogyan történhetett meg, hogy a bolsevizmus elképesztően rövid idő alatt kegyetlen, ateista diktatúrává változtatta a hatalmas, pravoszláv birodalmat -, azt ma sem igazán tudjuk. A három mű (Ivan Bunyin: Elátkozott napok, Makszim Gorkij: Időszerűtlen gondolatok, Vaszilij Rozanov: Korunk apokalipszise), amely e kötetben helyet kapott, nem ad választ ugyan minden kérdésre, de háromféle - és egymástól nagyon különböző nézőpontból - megvilágítja az 1917-18-as eseményeket és azokat a folyamatokat, amelyek az apokalipszishez elvezettek.

Fjodor Ivanovics Tyutcsev - Afanaszij Fet - Ivan Bunyin - Fjodor ​Tyutcsev, Afanaszij Fet, Ivan Bunyin versei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ivan Bunyin - Az ​emésztő tűz
Ivan ​Bunyin írói pályája a XX. század elején indult. Az író elbeszéléseiben az orosz klasszikus irodalom, Turgenyev, Goncsarov és Tolsztoj prózájának hagyományát folytatta. A nemesi élet és az orosz természet ábrázolása műveiben az impresszionizmus poétikája alapján újult meg. Bunyin fő témája a szerelem és halál, a pusztító szenvedély, amely az emberi lét törékenységét jelképezi. A kötet Bunyin legfontosabb elbeszéléseit tartalmazza: Gellért György régi fordításai mellett 10 új fordítás is szerepel benne, először jelenik meg magyarul például az Aszott fű című elbeszélés, amely Lev Tolsztoj kisregénye, az Ivan Iljics halála mellett talán az egyik legszebb mű a halálra készülő ember sorsáról.

Ivan Bunyin - Arszenyev ​élete
Az ​ifjú Arszenyev, egy elszegényedett, vidéki nemesi család legifjabb tagja (aki nem más, mint maga az író) mondja el élettörténetét a regényben. Vallomása nyomán pompás gazdasággal bontakozik ki előttünk az orosz falu szépsége, a természet ezernyi színének festői képe, és egy fogékony lelkű, az élet igazságtalanságain magányosan lázadozó, olykor ifjúi hevében tévesen ítélő, de örökké a szép és nemes után vágyó fiatalember zaklatott élete, szenvedélyes, tragikus szerelme. Bunyin könyvének, amely bizonyára megnyeri olvasóinak tetszését, nyelvi, lírai szépségei mellett legnagyobb értéke az ember szövevényes, kimeríthetetlenül gazdag belső világának mesteri ábrázolása.

Kollekciók