Ajax-loader

Körmendi János könyvei a rukkolán


Körmendi János - Sugár Róbert - Körmendi ​János
Amikor ​Sugár Róbert barátom felkeresett és közölte velem fényes elhatározását, miszerint egy könyvet fog rólam írni és azt hatvanadik születésnapomra (mint gyengéd ajándékot) kiadatja, első gondolatom az volt, hogy nagyon udvariasan és körültekintően elhárítom. Miért kell az embert arra a kellemetlenségre emlékeztetni, hogy életének hátralévő része legjobb esetben is csak elenyésző töredéke élettartamának?!... De aztán igazat adtam neki. Ha életemben készül egy ilyenfajta summázás, még módomban áll korrigálni, kiegészíteni, de mindenképpen arra ügyelni, hogy életrajzíróm ne dicsérjen ripityomra.

Körmendi János - Utolsó ​figyelmeztetés
Körmendi ​János barátom nemcsak kitűnő színész, hanem mély filozófus, bölcs bohóc és felejthetetlen mesélő volt. Mesék, történetek, anekdoták, halhatatlan poénok és mondások mestere. Amíg a Madách Színházban játszott, félve osztottak rá szerepet, mert ha belépett a színpadra, nemcsak a közönség, de a kollégák, a műszakiak, a kellékesek is fulladoztak a röhögéstől. Egyetlen mondatból, mint a nagy bohócok, egész előadást tudott kerekíteni. Ő maga azonban nemigen nevetett. Komoly ember volt. Keserű filozófus. Kedvenc szerzője a komor Schopenhauer.Manapság gyakran jut az eszembe, mert egyszer föltett nekem egy kérdést, amire nem tudtam válaszolni. Mostanában, ahogy az újságokat s főleg a gazdasági híreket olvasom, gyakran eszembe jut. - Mit gondolsz, milyen lehet az, amikor az őrültek megőrülnek? Most már tudom a választ. Ilyen, mint most! Mint ma. Nos, üzenem Körmendi János barátomnak a boldog túlvilágra: megtaláltam a választ! Függöny! - mondaná Körmendi János.

Körmendi János - Nyakig ​a színházban
Színpadon ​- tudjuk - Körmendi János egyike azoknak a nagyságos bolondériázóknak, akiknek ingatag lelki állapota, forogva bukdosó szemejárása, csínytevő szájgörbítése mindig előkészít valamit. Többnyire pompázatossá kidolgozott csattanót előz meg, néha pedig eljuttat a siratnivaló ember megértéséig, a vigasztalhatatlanul tragikus kifejlődésekig. Folyamatosan mosolyogtató, s közben föl-fölkacagtató írásaiból sem hiányzik a tragikum, de csak a háttérben van árnyékszerűen jelen, sohase bukkan ki az általános nevetéstől gyöngyöző felszínre, mint a rémítő víziszörnyek. Körmendi szintetikus humorában mindig érződik valami fenyegető, s ha nem csalódom, ez nem más, mint a hisztéria elszabadulásának röpke lehetősége, a túlságba vitt nevetés hideg őrülete, vagy éppen a takargatott igazságok megmutatkozási pillanatának színpadi eljövetele, az a perc, amikor öniróniák villámcsapásainak fényében egyszerre megpillantjuk a saját szánnivaló figuránkat és ettől állandósult röhögőgörcsünk csakhamar csillapíthatatlan köhögőrohamokba torkollik.

Körmendi János - Levelek ​az urológiáról
"Törekvő ​ifjú kollégám keresett fel a minap. Megkapó nyíltsággal közölte, hogy kedvenc színészének tart, sőt bizonyos értelemben példaképének. Megköszöntem hízelgő szavait, s kértem, térjen rá mondanivalójára. Előadta, hogy új szerepre készül, mely nincsen jól megírva. Fél, hogy nem lesz sikere, pedig fontos lenne számára a kirobbanó. Kérte, adjak néhány ötletet szerepe felduzzasztására. Magától értetődik - feleltem -, ám gegektől nem lesz jobb az alakítása, pláne kölcsönzött gegektől. Ne is ebben az irányban matasson. Ellenben mélyüljön el a darab mondanivalójában. Tanulmányozza a szerzőt, annak korát, filozófiáját és stílusát. Rendezőjével együtt bontsa ki az ábrázolandó alak pszichológiai modelljeit, képzelje magát a figura helyzetébe. Alkalmazkodjék az előadás egészének vonulatához. Élesen határozza meg szerepe "üzenetét", összhangban az előadás világnézeti képével. Azonkívül legyen a zsebében egy csomag W. C.-papír, melyet drámai pillanatban kiránthat a zsebéből, egyszer-egyszer üljön a szék mellé, s ha kandalló is van a díszletben, azon keresztül távozzék a színről. Ilyen elmélyült munka nem maradhat siker nélkül. - Gondolod, hogy sikerem lesz? - kérdezte. - Biztos vagyok benne! - Megköszönte tanácsaimat, és átszellemült arccal távozott. De engem a dolog nem hagyott nyugton. Barátom tekintetében olyan aggodalmat láttam, amely több volt, mint egy kis szerep feletti bizonytalanság. Ez a fiú az EGÉSZET nem érti! Őszintén szólva az EGÉSZET én sem értem, de a harminc év alatt, ha akartam - ha nem, rám ragadt némi tapasztalat a színművészet gyakorlása közepette. A jóságos és helyettünk mindent elintéző sors megoldotta, hogy színművészetünkről kialakult nézeteimet papírra vessem. Nem minden irónia nélkül úgy intézte, hogy hat hónapot töltsek el egy urológiai kórteremben. Avagy hol és mikor lenne egy színésznek ideje hivatása felől emelkednie?"

Kollekciók