Ajax-loader

Ludwig Wittgenstein könyvei a rukkolán


Ludwig Wittgenstein - Előadások ​az esztétikáról
Amint ​az régóta közhely a filozófiai szakirodalomban, két Wittgenstein létezik: a korai, a logikai pozitivista (vagy legalábbis az ahhoz igen közel álló), valamint a kései, a "nyelvjtékok" filozófusa. Az Előadások az esztétikáról a kései Wittgenstein munkája, pontosabban azok az előadások, amelyekre alapozva ez a kitűnő filológiai akríbiával rekonstruált kiadás támaszkodik a kései Wittgenstein alapproblémáit exponálják és kísérlik meg az esztétika Wittgensteintől egyébként korábban soha nem vizsgált területére alkalmazni. Wittgenstein természetesen nem az esztétika klasszikus, kanti, hegeli kérdésfeltevéseiből indul ki. Számára nem az kérdés, hogy miként lehetségesek a műalkotások, a tetszésítéletek, vagy az eszmének az "átsejlése" az anyagon. Ő, a Filozófiai vizsgálódások kardinális fordulatának megfelelően azt kérdezi, hogy milyen nyelvjáték folyik itt. Mi az esztétikai képződmény nyelvjátéka, és mi (és ehhez képest mi) az interpretáció, az esztétikai gondolkodás nyelvjátéka. Milyen szavak használatosak az esztétikai formálás megteremtésekor és milyen szavak írhatják le ezt a használatot, mennyiben adekvát vagy inadekvát a két nyelvhasználat és mi az összehasonlítás alapja. Ezek a kérdések, és a szerző által megkísérelt válaszok természetesen még egy további, ugyancsak a kései Wittgenstein munkásságából származó és csak ahhoz képest értelmezhető előfeltevéssel élnek. Ez pedig a jelentés kérdése, amely - mint a kései Wittgensteinnél ez természetes - nem választható el a használattól, pontosabban azzal azonos (a szójelentés, mint a szóhasználat függvénye és derivátuma). Ezt a jelentéselméletet az esztétikai előadások ugyan nem fejtik ki, de számos alapvető gondolatmenetük erre támaszkodik. - Nemcsak esztétikai szempontból fontos munka a nagy filozófusnak ez az írása, de megértéséhez alapos filozófiai előiskolázottság és Wittgenstein műveiben való jártasság szükségeltetik.

Ludwig Wittgenstein - Logikai-filozófiai ​értekezés
Nyelvem ​határai világom határait jelentik. ... amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. Wittgenstein talán legismertebb művének nevezetes, Márkus György-féle fordítását a magyar filozófiai nyelvben több, mint negyven év alatt bekövetkezett változásokat beépítő, átdolgozott formában adjuk közre.

Ludwig Wittgenstein - A ​bizonyosságról
A ​XX. század egyik legnagyobb hatású gondolkodójától mind ez idáig magyarul csak egyetlen - első - műve, a Logikai-filozófiai értekezés jelent meg. Most, a könyvkiadás sajátos fintoraként, Wittgenstein utolsó sorait tartja a kezében a magyar olvasó. A két mű egyúttal a filozófus két korszakát képviseli. Az Értekezés-ben - melyet Wittgenstein a Monarchia katonájaként az első világháború lövészárkaiaban írt - a Bécsi Kör filozófusai ismertek eszméik letisztult megfogalmazására. Ám e szellemi rokonság hangoztatása Wittgensteinból csak idegenkedést váltott ki. A bizonyosságról című mű pedig a filozófus "cambridge-i korszakának" szülötte, mely korszak gondolatvilágát többek közt az analitikus filozófusok, illetve a "mindennapi nyelv filozófusai" érezték a magukéhoz közelállónak. Ám ők is Wittgenstein elutasításával találkoztak. A Wittgenstein-műveknek ez a sajátosan ellentmondásos befogadása - a hatástörténet megszokott megértési-félreértési jelenségein túl - maguknak a szövegeknek a megszokottat meghaladó rejtélyességével magyarázható. Az Értekezés, száraz logikai formulái egy kimondatlan és kimondhatatlan - misztikus - etikai tanításra utalnak. A késői művek nyelve - filozófiai szövegeknél meglehetősen szokatlan módon - a mindannyiunk által beszélt mindennapi nyelv, melyet Wittgenstein a filozófiai érvelés egyedül értelmes közegeként ismer el. Ám e késői szövegek fő érve is az életünkre, nyelvünkre való rámutatás, melyben egy minden racionális, rendszerszerűségre törekvő érvelés előtti igazság mutatkozik meg, nem kevés értelmezési nehézség elé állítva az olvasót.

Ludwig Wittgenstein - Filozófiai ​vizsgálódások
"Az ​alábbiakban gondolatokat teszek közzé, filozófiai vizsgálódásaim gyümölcsét, amelyek az elmúlt tizenhat esztendőben foglalkoztattak. Sokféle dologra vonatkoznak e gondolatok: a jelentés, a megértés, a mondat és a logika fogalmára, a matematika alapjaira, a tudatállapotokra és egyebekre. Megjegyzésekként, rövid bekezdések formájában vetettem papírra őket,. Hol hosszabb sorokká fűzve az ugyanazon tárgyra vonatkozókat, hol pedig szeszélyesen egyik tárgykörről a másikra csapongva. - Kezdettől fogva az volt a szándékom, hogy egyszer ezt az egészet egyetlen könyvvé gyúrom. A könyv formájáról különböző időkben különböző elképzeléseim voltak. Az azonban lényegbevágónak tűnt a számomra, hogy a könyvben a gondolatok természetes és töretlen rendben haladjanak egyik tárgyról a másikra. Néhány elvetélt kísérlet után, hogy eredményeimet ilyen egésszé kovácsoljam, beláttam, hogy ez soha nem sikerülhet. Hogy annak, amit írni tudok, még a legjava sem lesz soha több filozófiai megjegyzéseknél; hogy gondolataim hamarosan megbénulnak, valahányszor megkísérlem, hogy természetes hajlamuk ellenére egyetlen irányba kényszerítsem őket. - És ez persze magával a vizsgálódás természetével függött össze. Merthogy ez arra kényszerít bennünket, hogy egy széles gondolati vidéket minden irányban, keresztül-kasul bejárjunk. E könyv filozófiai megjegyzései egy halom tájképvázlathoz hasonlatosak, amelyek e hosszú és bonyodalmas utazásokon keletkeztek."

Ludwig Wittgenstein - Tractatus ​Logico-Philosophicus (angol)
Tractatus ​Logico-Philosophicus was the only philosophical work that Ludwig Wittgenstein published during his lifetime. Written in short, carefully numbered paragraphs of extreme brilliance, it captured the imagination of a generation of philosophers. For Wittgenstein, logic was something we use to conquer a reality which is in itself both elusive and unobtainable. He famously summarized the book in the following words: 'What can be said at all can be said clearly; and what we cannot talk about we must pass over in silence.' David Pears and Brian McGuinness received the highest praise for their meticulous translation. The work is prefaced by Bertrand Russell's original introduction to the first English edition.

Ludwig Wittgenstein - Észrevételek
Az ​Ünnepi Könyvhét kiadványa ; Örvendetesen gyarapszik a magyar nyelven is olvasható Wittgenstein-kötetek száma, ezúttal a hagyatékban maradt feljegyzéseket tartalmazó kötet látott napvilágot. ; Az eredeti kiadást gondozó G. H. von Wright előszava utal a válogatás szempontjaira. A hagyatékban maradt feljegyzések egy része nem tartozik közvetlenül a filozófiai művekhez: "E följegyzések részben életrajzi tartalmúak, részben a filozófiai tevékenység természetéről szólnak, más részük megint általános kérdéseket érint, mint pl. a művészet vagy a vallás." A válogató és összeállító a vegyes feljegyzéseket nem tárgyuk szerint csoportosította, hanem kronologikus rendben tette közzé: a legkorábbi 1914-es, a legutolsó 1951-es keltezésű. Az összeállító csupán a személyes jellegű feljegyzéseket hagyta ki a kötetből. A nem életrajzi jellegű feljegyzések között azonban nem tett különbséget a szerkesztő, ugyanannak a gondolatnak az ismételt megfogalmazásai is bekerültek a válogatása. Az előszó szerint azok, akik nem ismerik Wittgenstein filozófiai munkásságát, nem fogják helyesen érteni a közölt feljegyzéseket. A feljegyzések között ugyanis számos hagyományos aforizmát találunk, amelyek értelmezése önmagukban rejlik. Persze nem árt, ha az olvasó ismeri például Wittgenstein nyelvre vonatkozó vizsgálódásait. ; A feljegyzések egyik csoportja zenei tárgyú: Mendelssohn neve igen gyakran fölbukkan. Különösen izgalmasak az etikai tárgyú feljegyzések, amelyek szintén nem feltételezik az olvasótól az alapos Wittgenstein-ismeretet. Például egy 1937-ből származó rövid feljegyzés - "Ha áldozatot hozol, és hivalkodsz vele, az áldozatokkal együtt átkozott leszel". Ehhez hasonló a következő, nagyon egyszerű, 1940-es megállapítás: "Arra törekedj, hogy szeressenek, anélkül, hogy csodálnának." Ugyanígy érdekes a Szent Pál leveleivel kapcsolatos okfejtés. Wittgenstein serint az evangéliumokban minden szerényebb, alázatosabb. "Ott kunyhók állnak: Paulusnál templom és egyház. Ott minden ember egyenlő; Paulusnál már valami hierarchiaszerű látható; méltóság, hivatalok." Külön csoportot alkotnak az önreflexiós bejegyzések, melyekben Wittgenstein saját munkáját értelmezi. "Írásaim szinte mindig önmagammal folytatott párbeszédek. Dolgok, amelyeket négyszemközt elmondok önmagamnak" - olvassuk az 1948-as jegyzetek között. S az egész életmű jellegének tömör foglalataként értelmezhető a következő, 1947-es feljegyzés: "Ahol mások továbbmennek, ott állok meg én." Ehhez kapcsolódik szorosan a jóval korábbi megállapítása, hogy a filozófus munkája legfőként önmagán, a saját felfogásán végzett munka: hogy miként látja a dolgokat, s hogy mit kíván tőlük. "Mennyi vesződségembe kerül, hogy lássam, ami a szemem előtt hever! - írja 1940-ben, s ez a mondat is mottója lehetne az életműnek. A könyv a filozófiai érdeklődésű olvasóknak ajánlható.

Kollekciók