Ajax-loader

Békés István könyvei a rukkolán


Békés István - Új ​magyar anekdotakincs
Tóth ​Béla nevezetes Magyar Anekdotakincsének folytatását veszi kézhez az olvasó. A régi Magyar Anekdotakincs a századfordulótól a felszabadulásig eltelt fél évszázad érdekes, jellegzetes, csattanós hazai kistörténeteinek gazdag gyűjteményét tartalmazza. Időszerű feladatot végzett el Békés István, mikor felújította a históriai, társadalmi, művelődéstörténeti foglalatba csiszolt, tárca-típusú anekdotát - ezt a nagy hagyományú, élvezetes, szórakoztató s egyben ismereteket terjesztő műfajt. A személyekhez, hivatás- és eseménycsoportokhoz fűződő fejezetek anekdotatömegét napilapok, hetilapok, folyóiratok tarka- és hírrovataiból, memoárokból, életrajzokból, emlékalbumokból gyűjtötte össze, de tetemes rész származik szóbeli közlésekből, személyes emlékekből, élményekből is. Ilyen széles korszakot átfogó, tágas társadalmi területet felölelő anekdotagyűjtemény évtizedek óta nem jelent meg hazánkban. A régi Magyar Anekdotakincsnek ez a folytatása azonban új kezdeményezést is jelent, nemcsak a forma megújítása, hanem a megújult tartalom szerint is. Úttörő jellegű az Új magyar anekdotakincs számos olyan fejezete, amely tárgyát a munkásmozgalom eseményeiből, a habsburgi és az ellenforradalmi idők intimitásaiból s a tudományok berkeiből meríti. Az olvasmány kort felidéző erejét hatásosan növeli a számos illusztráció, amelyeket az anekdotákkal többnyire egyidejűleg készült karikatúrákból válogatott ki a szerző.

Békés István - Magyar ​Ponyva Pitaval
Az ​Új Magyar Anekdota-kincs ismert szerzője ebben a művében feltáratlan területre vezeti a mai olvasót. A ponyvára került magyar bűnügyi históriákat kutatta és dolgozta fel a XVIII. század végétől a XX. század elejéig, s azokból - széles művelődés és társadalomtörténeti háttér felvázolásával - számos eredeti szöveget és részletes szemelvényt mutat be. Megtörtént bűnügyek ilyen jellegű feldolgozásával első ízben találkozunk irodalmunkban. A szerző nemcsak szinte kinyomozza a ponyvahistóriák valóságelemeit, hanem egybeveti azokat a létrejöttükben és hatásukban szerepet játszó társadalmi, politikai és kulturális jelenségekkel, s az okok-okozatok élesebb megvilágítására feltünteti a korabeli jogviszonyok szorosabb vonatkozásait is. A Magyar Ponyva Pitaval - nem utolsósorban a XIX. század nevezetes betyárjairól adott valóságos képekben - számos máig élő, hamis illúziót eloszlat. Szórakoztatva vezeti végig az olvasót a bűnügyi ponyva változatain, s közben megeleveníti azt a rendkívüli befolyást, amit ez a hihetetlen mennyiségű tömegnyomtatvány az olvasóközönség százezreire gyakorolt.

Békés István - Napjaink ​szállóigéi
A ​szállóige a legtömörebb definíció szerint olyan velősmondás, amelynek eredete meghatározott vagy meghatározható. A Napjaink szállóigéi pedig azok a magyar nyelvű vagy a magyar nyelvben meggyökeresedett szállóigék, amelyek manapság a különböző korosztályok tagjai között szájról szájra szállanak. Szállóige-gyűjtemény négy évtizede nem jelent meg Magyarországon, Tóth Béla hajdan hírneves szállóige-kompendiuma pedig közel nyolcvan esztendős. Azóta rengeteg szállóige hullott ki az idő rostáján, igen sok kelt frissen szárnyra, nem egynek értelme, célzata módosult, hatóköre szűkült vagy tágult. A napjainkban szállongó szárnyasszavak törzsrajainak számos fészkét, így például a Bibliát vagy a görög-római klasszikusokat sokkal kevésbé ismeri korunk embere, mint ismerték emberöltőkkel ezelőtt, s a közelmúlt évtizedek társadalmi-történelmi rengéseivel felvert szárnyasszó-fajtákat mind ez ideig nem tárták fel, nem gyűjtötték össze és nem rendszerezték. Békés István a Napjaink szállóigéi tizennyolc fejezetében könnyen áttekinthető históriai és művelődéstörténeti csoportokba foglalja a magyarul ma kerengő szállóigéket. Megmutatja gyökereiket, rávilágít használatuk módjaira, felsorolja legjelentősebb vonatkozásaikat, különös figyelemmel az ősi és ódon származású szállóigék megújulására a marxista-leninista irodalomban és a munkásosztály küzdelmeiben. Gazdag ismeretanyagával, irányító értékű adataival, elemzéseivel nemcsak a köznyelv színezéséhez, dúsításához nyújt segítséget, hanem ahhoz is, hogy a szállóigék köznyelvi használata minél pontosabban árnyalt, minél szabatosabb lehessen. Az ismert nagy szállóigetárak között a Napjaink szállóigéi az első, amely külön fejezetben gyűjti össze a szocializmus nálunk járatos szárnyasszavait is. A Napjaink szállóigéi - térben és időben rendkívül tág kiterjedésű és változatos minőségű matériájával, s az ehhez társuló filológiai, tárgytörténeti és anekdotikus utalások gazdagságával - a szállóigegyűjtemények korszerű, olvasmányos, de ugyanakkor tudományos igénnyel megalapozott típusát teremti meg. Olyan típust, amely a históriai, kultúrhistóriai töltésű szállóigék közlésén, származtatásán, összefüggésein túl, érzékeny megfigyeléssel, életismerettel teszi könnyebbé, vonzóbbá ezt az általában száraz, lexikális karakterűnek tartott műfajt.

Békés István - Pest ​megyei barangolások
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Békés István - A ​világ anekdotakincse
Békés ​István "a történetírás törpéjének" nevezte egyik kötete előszavában az anekdotát. Ez a meghatározás jól illett előző kiadásunkban megjelent köteteink kishistóriáira (Új magyar anekdotakincs, Legújabb magyar anekdotakincs); de igaz volta még szembetűnőbb e legfrissebb kötetében. A szerző ért ahhoz, hogy elevenen jellemző, ízes, formás előadásban, kurtán összefogva és csattanókkal tetézve mondja el a világtörténet és a kultúrhistória ismert (és kevésbé ismert) személyeihez kötött apróbb eseményeket, sohasem tévesztve szem elől, hogy térben és időben hiteles - vagy legalábbis hitelesnek elfogadható - kulisszákat állítson az események köré. Így azután anekdotáit úgy adja elő, ahogy azok adott időben, adott személyekkel megtörténtek, illetve: megtörténhettek. S ennél többre egy anekdotakötet nem is vállalkozhat. Mint előző köteteiben, a szerző ezúttal is történelmi alakok, tudósok, írók, művészek csoportjait vonultatja fel,a következő fejezetekre tagolva: 1. Történelmi margináliák - 2. Jogar és pásztorbot - 3. Hadisten papucsban - 4. Pegazusháton - 5. Komédiás históriák - 6. Nagyzenekar - 7. Válátozatok több szólamra - 8. Műteremsarok - 9. Tudományosdi. A kötetet több száz, jórészt korabeli karikatúra illusztrálja, sok köztük klasszikus mestermű, író- és muzsikus-rajzolók alkotásai, önportréja (Caruso Saljapinról, Saljapin önmagáról, Mozart Márie Antoinette-ról és más különleges ábrázolások).

Békés István - Szegény ​ember gazdag városban
Fővárosunk ​múltjának egy kevéssé ismert részét, a szegény ember útját a gazdag városban, a kisemberek örömét, bánatát, küzdelmeit és előbbre jutását, ezt az elsüllyedt, az ifjabb nemzedék szemében szinte már valószínűtlennek tetsző világot mutatja be ez a páratlanul érdekes, nagy műgonddal, ízes nyelven megírt kultúrtörténeti munka. Az első fejezetben az 1867-1917 közötti évek Budapestjének jellegzetes figurái: a dunavizes, a bakter, a lámpagyújtogató, utcai zenészek, teljes-, ecetes- és olajosasszonyok s a pesti utca más elködlött alakjai kelnek életre a könyv lapjain. Ezután az író az egykori gazdagok hamis jótékonykodásáról húzza félre a "hímes álomfüggönyt", majd a következő fejezetben meggyőzően tárja fel, milyen kíméletlenül fojtották el a proletariátus jogot követelő megmozdulásait. A komoly, olykor komor képek lepergetése után a múlt idők egy-egy derűsebb színfoltját varázsolja elénk: az egyszerű emberek szórakozását, búfelejtését. Végül Árnyból a fénybe címmel jelzi azt a folyamatot, ahogy a "mákonyos bódulatok ködös barlangjaiból lassan, fáradságos munkával tört fel Budapest szegény népe »a szellem napvilágáig«". A régmúlt idők hangulatát kétszáznál több egykorú rajz, festmény, újságábra, fénykép reprodukciója is idézi. Ezek többsége 70-100 éve porosodott eredeti lelőhelyén. Békés István nagy hozzáértéssel válogatta ki az illusztrációkat, amelyek a hitelesség erejével dokumentálják a szöveget.

Békés István - Legújabb ​magyar anekdotakincs
...nem ​mintha bárki is szigorúan számonkérte volna tőlem, de a magam elszámoltatására hadd idézzem fel a bevezetőben azt, amit az Új Magyar Anekdotakincs második kiadásának kísérő soraiban 1963 őszén írtam: "Ha időm és erőm lesz hozzá, akkor a kiadó terve szerint, a Legújabb Magyar Anekdotakincs további egy év múltával az olvasók kezében lehet." Az egyből - három év lett. Nem a kiadói terv módosulásán, nem is a szerző idején, erején, szándékán múlott ez a határidő-megháromszorozódás, hanem az írói tervteljesítő-szerv: az agyvelő szerkezetének gyarlóságán. Amíg az agy ki nem alakítja a pontos körvonalakat: mit és hogyan, addig nem ad parancsot a gondolat-indító, mondat-formáló részlegeknek, addig nem serkenti mozgásra az írógépet billegtető izmokat. Hiába bolygatják, noszogatják, hiába sürgetik - agygyorsító berendezést eleddig még nem sikerült kitalálni. A szerző tévedett. Nem csupán idő és erő, de ezeken túl betáplálás, feltöltődés is kell ahhoz, hogy egy új könyv megszülessék. Aki a ma anekdotaikonját akarja megírni, annak a ma eseményeinek bizonyos körével kell feltöltődnie - szikrafeszültségig. És rá kellett jönnünk, hogy ez olyan nehézkes és hosszadalmas folyamat, amit nem lehet kallantyúval bekurblizni. Mód, alkalom, figyelem kell hozzá, véletlen és előkészített találkozások sora, kölcsönös mesélőkedv, állandó, éber készenlét, a sebesen váltakozó színhelyek és szituációk szabatos rögzítése, s végül aprólékos mérlegelés és válogatás. Ildomtalan és botor dolog lenne az Olvasót e kötet küszöbén hosszadalmas magyarázkodással visszatartani. Mégis: egy sor megfigyelés, ami a korszerű anekdota problémáiról, keletkezéséről, kialakulásáról munka közben felgyülemlett - közlésre kívánkozik. Úgy gondoltam tehát, nem állom útját a küszöbön az Olvasónak, de megkérem, hogyha majd a sokszáz történet végére érkezik, szánjon rá még egy kis fáradtságot és fussa át a huszonegy fejezetet követő néhány oldalt, tapasztalataim summázatát. Az anekdoták bábjátéka után nézze meg a szerkezetet. Szerzői ravaszkodás is ez: lehet, hogy ettől kap kedvet az újraolvasáshoz.

Békés István - Hazádnak ​rendületlenül
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók