Ajax-loader

Szabó Zoltán könyvei a rukkolán


Hegedűs Péter - Szabó Zoltán - Vaskakas ​is talál szelet / The Weathered Vane
Ezzel ​a figyelemfelkeltő címmel jelent meg Hegedűs Péter, a Széchenyi István Egyetem könyvtárosának és Szabó Zoltán, a Lukács-iskola tanárának új kötete, amelyben a győri évszázadok legérdekesebb pillanatait csillantják fel némi abszurd humorral fűszerezve. A könyv születéséről a szerzők mesélnek az olvasóinak.

Hegedűs Péter - Szabó Zoltán - Elátkozott ​királyok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabó Zoltán - A ​mai stilisztika nyelvelméleti alapjai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Járosi Péter - dr. Madár Péter - dr. Sági Judit - dr. Schepp Zoltán - dr. Sóvágó Lajos - Szabó Zoltán - dr. Szebellédi István - ifj. dr. Zeller Gyula - Pénzügyek ​alapjai
BUDAPESTI ​GAZDASÁGI FŐISKOLA PÉNZÜGYI ÉS SZÁMVITELI FŐISKOLAI KAR RÉSZÉRE

Szabó Zoltán - Tanulmányok ​a magyar impresszionista stílusról
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabó Zoltán - 500 kérdés és válasz a biológia köréből
Tanárok és tanulók számára egyaránt hasznos olvasmány az állat- és növénytan valamint az emberismeret témaköréből.

Szabó Zoltán - Mechanika II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Péntek János - Szabó Zoltán - Teiszler Pál - A nyelv világa
Anyanyelvünk és a világ nyelveinek három kiváló hazai kutatója vállalkozik e könyvben, hogy tömören, ugyanakkor sokoldalúan, szakszerűen, de mégis közérthetően felvázolják mindazt, amit a művelt embernek e tárgykörben ismernie kell. A szerzők arra is törekednek, hogy az olvasó általános irodalmi, társadalmi és történelmi műveltségét nyelvészeti eszközökkel és a nyelvészet dimenzióiban is elmélyítsék.

Nyéki József - Soltész Miklós - Szabó Zoltán - Intenzív cseresznyetermesztés
Tartalom: - Fajta - Művelésirendszer - Termesztéstechnológia

Szabó Zoltán - Kezdő ​sakkozók segédkönyve
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabó Zoltán - Nyilasi János - A ​szervetlen kémia alapjai
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabó Zoltán - Amerikai ​jegyzetek
A ​száz éve született Szabó Zoltán (1912–1984) posztumusz kötete az 1974-es amerikai útjáról készült útinapló. Elegáns szellemi nyitottság, az európai és magyar kultúra legjobb hagyományainak felidézése (és összevetése az amerikai létélményekkel) épp olyan markánsan jellemzik ezt az első kiadású művet, mint Szabó Zoltán klasszikussá vált nagy munkáit.

Szabó Zoltán - 1956: ​Korszakváltás
Kevés ​magyar író foglalkozott annyit a magyarsággal itthon és az emigrációban, mint a falukutatóként induló, író-szociográfus Szabó Zoltán. Ebben a kötetben az 1956-os forradalomról és szabadságharcról a Szabad Európa Rádió londoni tudósítójaként készített reflexiói, utólag született tanulmányai, cikkei, valamint 1944-45-ben papírra vetett emlékirata kapott helyet. A "szellemi honvédelem" soha nem fáradó bajnoka több száz kilométernyi messzeségben is együtt élt a forradalom lázában égő Magyarországgal. Erről tanúskodnak a Küszöbön című fejezetben olvasható, 1956. október 24. és december 28. között a Szabad Európa Rádióban elhangzott napi jelentései is, melyek korábban a Magyar Füzetek (Párizs - New Jersey, 1988.) sorozatban láttak napvilágot. A Kívülről 11 részből álló emlékirat(töredék), mely a londoni Irodalmi Újságban látott napvilágot 1957 folyamán. Az Ezerkilencszázötvenhat című előadása 1977 nyarán, a Genfben megrendezett I. Dies Academicus Hungaricus Genevensis tudományos konferencián hangzott el. Az Appendix I. '56-os cikkek gyűjteménye, olyan elegyes írásokat tartalmaz, melyek részben a Küszöbről és a Kívülről között keletkeztek, részben később, de mindenképpen a forradalom témaköréhez tartoznak. A Korszakváltás című 1944-45-ös "emlékiratát" a Szabad Európa Rádió folytatásban közölte 1975-ben. Formailag kronologikus életrajznak tűnik, valójában az értékek "fejlődésregényének" tekinthető, mely arról tanúskodik, hogy Szabó Zoltán 1956-ban azokat a történelmi értékeket fedezte fel a forradalomban, amelyekért a háborút követő demokratikus kibontakozás során küzdött. A kötetet Kenedi János rendezte sajtó alá, figyelembe véve Czigány Lóránt és András Sándor eddigi filológiai munkáit.

Szabó Zoltán - A ​halfőzés fortélyai a Közép-Duna mentén
Magyarországon ​egyedülálló néprajzi gyűjtemény, amely több mint 600 főzött halétel (halászlé, halpörkölt, halpaprikás, halleves, hallé) leírását tartalmazza a Közép-Duna mentéről. A könyv sajátossága, hogy csak olyan főzők ételleírásai szerepelnek benne, akik nem hivatásszerűen űzik a szakácsmesterséget. A kötet történelmi visszatekintést is tartalmaz e halételfajták megjelenéséről a magyar étkezési szokásokban. A kötet egy tervbe vett – ígéretesnek tűnő – sorozat első darabja. Műfaja nem határozható meg egyértelműen: alapvetően ismeretterjesztő céllal íródott munkáról van szó, amelynek a első része egyéni kutatáson alapuló történelmi – gasztronómiatörténeti áttekintés. A szerző alaposan körüljárta a halfőzés, illetve a halfőzés „kellékeinek” történetét, s ezt képekkel: rajzokkal, fotókkal, térképvázlatokkal gazdagon illusztrálva mutatja be az olvasónak. A könyv második, testesebb részében tartalmazza a halételek receptjeit. A receptgyűjtemény ugyanakkor minden esetben egy-egy Duna menti település bemutatásának kiegészítése, illusztrációja, „feldúsítása”. A honismereti keret emeli ki a munkát a „szabvány” szakácskönyvek sorából: az egyes helységekről pontos, igényes, ugyanakkor tömör és olvasmányos helytörténeti áttekintést kap az olvasó. Mindezt térképvázlattal, a település címerével, rajzokkal esztétikusan kiegészítve. Az ételleírásokban a szerző – egyben a receptek gyűjtője – már teljes egészében a legkülönbözőbb életkorú adatközlőinek „adja át a szót”, s a jellegükben hasonló szövegek ily módon nemcsak tartalmukban (tehát a halételek elkészítésének különböző módozataiban) térnek el egymástól, hanem a legtöbb esetben megőrzik az adatközlő egyéni stílusát is. Gyakorlatilag az élőbeszédet rögzítik: mintha egy jó étvággyal elfogyasztott ebédet/vacsorát követő borozás közben mesélné őket az étel sok dicséretet kapott, büszke készítője. A kötet alapos gyűjtőmunka eredménye: tartalmában is, esztétikai szempontból is igényesen megszerkesztett – kivitelezett mű, amely nemcsak az ország más részein lakó olvasók ismereteit gyarapíthatja, akik esetleg „csak” egy jó halászlé-receptért lapozzák fel a könyvet, hanem a bemutatott országrészben, a Duna mentén élők is értékes, eddig nem tudott ismeretekhez juthatnak a szomszéd falu – vagy akár a saját településük – történetéről.

Szabó Zoltán - A ​tardi helyzet
Megint ​ősz van és hű falvaink, Tard és a többiek, megint úgy néznek a tél és a következő újesztendő elé, mint eddig, mint tavaly, vagy tavalyelőtt. Az asztalra ezentúl se fog több étel kerülni, az élet ugyanaz marad, a munka ugyanannyi és a napszám se fog könnyelműen növekedni. Most ugyanazt találnám Tardon, mint egy évvel ezelőtt, a tények ugyanazokról a bajokról vallanának. A temető megszaporodott azóta néhány sírral, a falu néhány gyerekkel. Hogy közben ez a könyv megjelent, elfogyott, visszhangot vert, nagyon mellékes a falunak és nyugodt, türelmes parasztjainak. Nem változtatott a sorsukon és nem segíthetett, amint sohase hittem, hogy változtatni fog. A könyvből Tardnak is jutott valami kereset és Rózsa Józsefet, a tanító munkatársat meghurcolták, bár siker nélkül, csak ennyi az egész. A végső eredmény csak ez: a tardi bajok ismertek lettek, de eltüntetésükre nem történt semmi. Különös országban élünk, ahol a szó hasonló a kőhöz, mely néhány gyűrűt ver a víz színén és aztán elmerül egyszersmindenkorra. Nálunk a felismerést nem követi tett, a terveket nem követi megvalósítás. Sokan és sokszor kérdezték tőlem: miért írtam meg mégis ezt a könyvet, ha mindezzel tisztában voltam? A választ egy közéleti előkelőségünk adta meg. "Veszélyes munkát végeznek azok az írók, akik nyugtalanságot keltenek" - mondta. A felelet erre nem lehet más, mint ez: Úgy van, éppen ez a cél: nyugtalanságot kelteni és szorongást. Felizgatni a túlságosan nyugodt kedélyeket, eloszlatni azt a pusztulást takaró hitet: nyugodt és békés ország vagyunk, ahol nem kell történnie semminek se. Kell robbantani félelem nélkül azt a lelkiismeretlen nyugalmat, mely halálos veszedelmek fölött épül, mert halálos dermedtséget jelent. Többet, mint ennyit, alig tehet az író, még ezt a nyugtalanítást sem ő végzi, hanem a tények, melyeknek ő csak közvetítője és hű továbbadója. Merem fordítva mondani az idézett intelmet: azok vesznek magukra nagy felelősséget, akik a veszélyeket takarják, a bajokat eltagadják és a változtatást halogatják. Mert minden önvizsgálat amellett szól, hogy a teremtő pánik munkálása a legjobb közérdek, talán az egyetlen mód arra, hogy a békés változtatást szolgáljuk. A fölkeltett szorongás talán fölébreszteni azokat, akik nem látnak, megnyitja a járatlanok szemét.

Szabó Zoltán - Kezdő ​sakkozók könyve
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabó Zoltán - A ​szobai növények élete és gondozása
A ​növényvilág az ember életébe nemcsak hasznossága révén kapcsolódik be, hanem az ember lelki életének is részese. Az ősember, amint azt elképzeljük, a növényvilággal még teljes életközösségben élt, ez szolgáltatta élelmének, ruházatának, lakásának anyagát, ez adta gyógyszerét és fegyverét, de viszont díszét is. Az ősember díszítette önmagát és lakóhelyét, isteneinek és bálványainak oltárát, kedveseinek sírját. Amikor a művelődés fejlődésével a községi és városi élet kialakult, a természettől elszakadt ember magával hozta lakásába a természet foszlányait. Nemcsak házi állatokat hozott el magával, hanem fákat ültetett udvarába, kerttel vette körül lakóházát és ott, ahol a zöld nyarat felváltja a fehér tél, beviszi szobájába életének földi társait, az erdő csicsergő madarait és a kert tarka virágait. A mi éghajlatunk embere az esztendőnek majdnem a felén keresztül nélkülözi a növényzet pompáját a természetben, érthető, hogy lelki szükségletét lakásának keretében óhajtja kielégíteni. Tájképeket, csend- életeket függeszt falára, amelyen a művész megrögzíti a tavasz virágnyílását, az erdő varázsát, a rét pompáját, az ősz lombszíneit és gyümölcseit. E képek a szobafogságra ítélt városlakó ablakai, amelyeken át kitekinthet a természetbe. Azonban a legnagyobb művész alkotása sem varázsolhatja elénk oly híven a mi élettársainkat, hogy ne vágyódnánk a maga valóságában a művész modellje után.

Szabó Zoltán - Jégkockák ​Isten whiskyjébe
Ha ​valaki akarja, sokáig folytathatja mindannak felsorolását, amit a Bajkálról megtudott. Ha mástól nem, Valentyin Raszputyintól: "Még mindig mérkőzöm a Bajkállal, és érzem saját siketségemet és némaságomat; azt, hogy képtelen vagyok leírni, amit magam előtt látok. Az embernek nincs elég érzékszerve ahhoz, hogy fel tudja fogni ezt a csodát." Magát a Bajkált úgysem tudja senki halandó. Elmondani meg végképp nem. Marad mentségül, hogy tudunk róla, meg talán a fényképezőgép. M. Lengyel László

Szabó Zoltán - Ráskay Pál - A ​Kőszegi "Hunyadi Mátyás" Katonaiskola története 1856-1918-1945
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabó Zoltán - Ladakh
"Olyan ​felséges, mindennel megbékítő nyugalom, méltóságos csönd terült a világra, mintha minden rendben volna benne... Mert bizonnyal rendben van benne minden és rendben volna minden az emberrel is, ha nem ontaná ki nyughatatlan, tétova, izgága vágyakozásait az élet nagy összhangjába, megzavarva és feldúlva a Rend végtelen ritmusát. Vagy meglehet, ez a disszonáns emberi akkord is hozzátartozik az Isteni Egyetemesség szimfóniájának hatalmas elgondolásához - csak éppen mi túlságosan közel vagyunk a harsogó, rikító hangszerek zenebonájához s túlságosan messze állunk az örökkévalóság halkan pengő húrjaitól..." Baktay Ervin

Szabó Zoltán - Diaszpóranemzet
A ​század nagy magyar íróinak Szabó Zoltán (1912 -1984) a legkevésbé ismert és a leginkább félreértett alakja, noha emigrációjáig, 1947-ig hét könyve és több mint ezer publikációja jelent meg idehaza, köztük olyanok, mint A tardi helyzet vagy a Cifra nyomorúság, amelyeknek alapján a politikai közvélemény a népi írók körébe sorolta. Az emigrációban Szabó Zoltán közel tíz éven át, többszöri nekirugaszkodással, mintegy nézetei összefoglalásaként írta ezt a művét a nép és nemzet, az ország és haza problémaköréről a filozófia és a személyes életrajz határműfajában. A sokszorosan átírt, néha szinte kibetűzhetetlen kéziratot András Sándor, egykori tanítványa rendezte sajtó alá.

Szabó Zoltán - A ​székesfehérvári királyi bazilika építéstörténete
A ​székesfehérvári bazilikát a magyar történelem és művészettörténet legfontosabb elemei között is kiemelkedő hely illeti meg. Ennek ellenére építészeti vonatkozásaira mindeddig a megérdemeltnél kevesebb figyelem irányult. Ennek következtében még szakemberekben is sokszor az a tévképzet alakult ki, hogy a bazilika építészettörténeti vonatkozásban források hiányában gyakorlatilag értékelhetetlen. Könyvünk éppen ezt a hiányt kívánja pótolni a bazilika egy kiválasztott periódusát jellemző építészeti arculat felvázolásával. Publikálása egy több évtizede folyó kutatómunka összefoglalásának és írásbeli dokumentálásának első jelentősebb állomása. A történeti források adataira és a fennmaradt emlékekre alapozva a tanulmány következtetéseket von le az egykori épület hajóinak, valamint apszisának magasságára vonatkozóan, de ezen túlmenően elemzi a pillérformákra, a külső támszerkezetekre, továbbá a részletképzésre vonatkozó adatokat is. A tanulmány segítséget nyújt ahhoz, hogy a bazilika építészettörténetéről valódi tudományos eszmecsere indulhasson.

Szabó Zoltán - Szerelmes ​földrajz
Szabó ​Zoltán e könyve újszerű kísérlet és új műfaj. Magyarország földjéről szól és "úgy viszonylik a földrajzhoz, mint a szerelem a biológiához". A szerző Magyarország földjének és tájainak mondanivalóit költők műveiből szűri le és foglalja össze. Szabó Zoltán könyvét nevezhetnénk így: a magyar föld irodalmi fölfedezésének és kifejezésének regényes életrajza: vagy így: utazás Magyarországon költők karján: vagy így: megmutatása annak, hogy milyen a magyar föld képe versben elbeszélve. Az író célja láthatóan az volt, hogy plasztikusabbá, ismertebbé, gazdagabbá, s ezáltal szeretettebbé tegye Magyarország földjét olvasói előtt. Éppen ezért a "Szerelmes földrajz" formája könnyed, elbeszélő forma, szines és változatos folyóbeszéd, átmenet a napló, a regény és az útirajz műfaja között. A kötet rövid fejezeteinek során magyar tájakkal, városokkal, mint költők szülőföldjével és bókjainak tárgyával ismerkedünk meg. Bizonyos értelemben "Magyarország fölfedezése" ez a könyv, annak a szép és gazdag Magyarországnak a fölfedezése, mely a magyar írók műveiben foglaltatik. Olyan érdekes is, mint egy fölfedezőút, amelyet hol gyorsszekéren, hol gőzösön, hol gyalog baktatva egy város felé, hol egy folyón csónakkal lefelé haladva teszünk meg s útitársunk a táj költői. Így kalauzol a Kiskunságban Petőfi, Biharban Arany, a Bácskában Kosztolányi, Szeged körül Juhász Gyula, a Nyirségben Krúdy, másutt ismét mások. A könyv árnyalatos, nyugodt soraiban egy új magyar hazaszemlélet bújkál, egy olyan hazaszeretet, mely csakugyan nem tartalmaz semmi mást, mint szeretetet.

Szabó Zoltán - Az ​átöröklés
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabó Zoltán - A ​tardi helyzet / Cifra nyomorúság
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabó Zoltán - Összeomlás
Az ​ezerkilencszázharminckilencedik esztendő szeptemberében ezeket íratm a naplóba, mely alant ezerkilencszáznegyven májusában kezdődik újra... «Éjfélkor kikapcsolom a rádiót, a nagyvilágban háború van, ez a kezdet és senki nem tudhatja, hogy mi lesz a vég? A csend nyugodtan fekszik a városon, Európa egyik legszebb és legnyugodtabb fővárosán és éjfélkor, szeptemberben, a rádió előtt ezeket gondolom: Búcsúzunk hát Vén Európa, szép öreg földrész, melynek ízei édesek, mint az aszú boroké. Búcsúzzunk csendesen és túlságosan meghatottság nélkül, mint férfiakhoz illik ilyenkor, éjfél felé az őszben, mikor már hideg szelek fújnak észak és nyugat felől. Részben ismertelek, öreg földrész, sajnos nem azt a részedet ismertem, mely valóban te vagy, vagy te voltál. Láttam az arany alkonyt Isztanbul felett és láttam ifjú nyüzsgését Bukarestnek. Álltam Krakkóban a Visztula hídján, szemben a Wawel tornyaival, láttam Chopin szobrát Varsóban széltől tépett bronz-fa alatt. Láttam fényszórók kévéit cikázni Belgrádban a Kalimegdán felett, láttam Sziléziát nedves, ködös őszben, láttam Berlin roppant vasszobrait és Danzig gót tornyait is láttam Gdyniából. Voltam Tomiban is, ahol egy szerencsés Ovidius csak azon kesergett, hogy ő Rómán kívül hal meg s nem azon már, hogy Rómát is feldúlják egykor. De nem láttam, Vén Európa, igazi arcodat, az olasz templomok enyhe boltíveit s a Rajnán túli tájat, e «Thulén-túli tájat», nem láttam Britannia parti szikláit, az Alpok gőgös csúcsait, Svájc rendjét, Dánia szobrait, Finnország tavait. Svédhon munkásházait, Norvégia komor öbleit, nem a Zuidersee-t és nem Brugge-t, nem látta a spanyol várakat és nem láttam Franciaországot. Nem igen ismerjük egymást öreg földrész, sok dolgom volt itthon s nem is mindig hálás. Tard nem eresztett el Avignonba és Geszt nem engedett el Ravennába. A latinságból meg kellett elégednem annyival, amennyit a Mecsek halmai és Pécs szőllei mutattak s Assisi helyett a készülő vihar Szentkútra hajtott fel egy forró régi nyárban. Így volt, öreg Földrész s most éjfélkor a rádió mellett, melyen a bemondók nyolc nyelven hirdetik izgalmadat, nincs értelme, hogy áltassuk egymást. Mi magyarok el-eljártunk tehozzád Vén Európa, megnéztük vénebb tájaidat, hol szerelmesebbek a költők, nyugodtabbak az írók és lágyabbak az alkonyatok, hol nem kell a kevés jobbaknak minden pillanatban «élet s halál peremén» járniok s honnan a régi úrfiak csiszoltabb aggyal tértek vissza a hazába cselekedni. Mert akkor is úgy volt már, hogy szinte az egész világ példája kevés lett volna ahhoz, amit itt tenni kellett volna. «Nézze meg, fiatal úr, föltétlenül nézze meg, a híres Franciaországot» - mondotta nekem egyszer egy öreg paraszt Tardon, ki járt odakinn éppily zavaros időkben, fogságban. Betölthetem-e még e rendelését? Vagy csak ekkép foglak érzékelni már öreg földrész, a sokféle nyelven harcoskodó rádió mellől? Úgy hiszem, jobb ha elbúcsúzunk. Megvallom, nem fájdalom nélkül teszem és megvallom, nem hiszek abban, hogy végül is nem lesz búcsú majd e búcsú. Mert hiszen a jövőben, mely reád, reánk várhat, a magyarnak már nemcsak kalandoznia, hanem bujdosnia sem lehet, sorsunk ennyivel rosszabb a Rákócziénál is. Bezáratunk hazánk keretébe, mint dióba a bél s Vén Európa tán megérted most e bizalmas hangot, hiszen tudhatod te is, hogy elvettetett a kocka és a győzelemnél vagy leveretésnél több dül azon, hogy hol fog megállni. Nemcsak az élet, hanem az élet értelme is. Nemrég láttam egy filmet, mely városodban, Párizsban játszódik, a Szajnapart és egy hotel között táncolnak az emberek július tizennegyedikén. Akkor, ahogy e filmbéli táncot néztem, a Szajnahidat a vásznon, s a lassú uszályokat, hirtelen megértettem valamit. Azt, hogy lehet talán, hogy még találkozunk mi ketten, Páris meg én. De nem úgy... Nem úgy... milyen súlyosan hangzik ez a két szó, majdnem súlyosabban, mint Poe Edgár nevermore-ja. Mert az lehet, Páris, hogy ami most következik, túléljük, mind a ketten. De milyenek leszünk azután? Hiszen nemcsak a viszály fog elvérezni a csatákban. S a túlélés lehetőségével szemben áll egy szomorú bizonyosság. Az, hogy meg fogunk öregedni ezekben a hónapokban, meg fogunk öregedni mind a ketten, a kedélyünk kicsit fakó lesz, a hitünk kicsit kopott. «Nem hajszálankint» őszülünk majd meg, hanem valahogy egyszerre, a válság napján, mikor azok, akik az előző kort is megértették már, hirtelen öregek lesznek. Azért lehet Európa, hogy még találkozunk. De nem úgy, nem úgy, mint utóljára ezen a nyáron lehetett volna. Valami addigra útraválik belőlünk s ez talán éppen az ifjúságunk lesz, szép reményeink és vakmerő hevületeink. Ez a baj Európa, lehet, hogy Szabó Zoltán találkozik még Párissal, de ez az ember már nem lesz ugyanaz. És ez a város sem lesz már ugyanaz. A temetők, igaz, meg fognak maradni, az európai temetők, melyekben szentek és költők, zenészek és festők nyugszanak. De éppen attól f élek, hogy ezután már csak ezeket a temetőket fogjuk először felkeresni, mint az öregek, akiket valami furcsa vágy von jövendő nyugvóhelyük felé. Most, éjfélkor s szeptemberben, a megnémult rádió mellett, mikor a harcoló európai nyelvek és szavak pár órára elhallgattak az éjszaka fegyverszünetében, még egyszer kirajzolom magam elé térképedet, Európa. Nem a politikait az államhatárokkal, mert abban kevés örömöm telnék, hanem a «hegy- és vízrajzait». Szerettem volna látni dombjait és tornyaidat még, öreg földrészünk, kedves térítő atyánk, gazdag alma materünk. Meg akartam volna állani BEsancon ó házai alatt, Páris fényében s tenger morajában, szerettem volna megnézni még a gót tornyokat, a német kisvárosok szűk nyugalmát s Firezne hídjait. Dehát ennek így, ilyen kalandozón, ilyen ifjan, ilyen mohón, bizony már vége. Ha találkozunk is talán, másképp lesz, mint eddig lehetett volna. Lassan elfordítom a szemeimet a térképedről, Vén Európa s már csak a kicsiny hazát látom, a szekerek lassú vonulását, Hollókő várát, Makó főterét s a Balaton lágy estéit és egy parasztot, amint kaszája lendül. Ezentúl már nem akarhatok dús tájaidon szertehordani, Európa, csak a szegényke magyar tájba mélyre ásni. E csere nem új ezen a földön, választott ősök serege áll a hátam mögött. Szegény Juhász Gyulára gondolok csak, ki messzevivő vonatok után olyan hiába nézett, de ki többet látott Európából Tápén egy Krisztus-szoborban, mint mások a földrész összes városaiban. Ennyi a vigasz. Hogyha nem tudjuk majd a vén földrészt már fölkeresni, még mindig megtalálhatjuk. Legalább magunkban...»

Szabó Zoltán - A ​növények szervezete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabó Zoltán - Cifra ​nyomorúság
"Olyan ​ez a föld, mint a parasztok, akik rajta élnek: cifra és nyomorúságos egyszerre. A ruhája ennek a tájnak szép és pompás, antik ékszerei a várromok, színei a sokféle erdő zöldje, a földszalagok sokárnyalatú barnája. ... Ezt a szegény földet úgy rejti a táj, mint sovány testet a sok cifra szoknya." A könyv a Magyarország felfedezése sorozatban jelent meg 1938-ban, s a Cserhát, Mátra, Bükk földje és népe szociográfiai jellemzését tartalmazza.

Szabó Zoltán - Csonthéjas ​gyümölcsfajok fagytűrése
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szabó Zoltán - Wachtler István - Musterjesztés ​szabadtéri fémtartályokban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Érdi-Krausz Erika - Fadgyas F. Gábor - Kosztra Barbara - Lieber Tamás - Szabó Zoltán - Tóth Krisztina - Vulkántúrák
Rendhagyó ​turistakalauzzal kedveskedik olvasóinak a Kornétás Kiadó. Izgalmas és mozgalmas, változó és változatos területre invitálja a természet szerelmeseit, Dél-Olaszországba, a társadalmi és természeti energiák egyik fő európai ütközőpontjára. A szerzők lelkes természetbúvárok, a természetföldrajz és a tudományos ismeretterjesztés megszállottjai, a dorog-esztergomi Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) Vulkanológiai Kollektívájának tagjai, akik az 1990-es évek elején kerültek kapcsolatba Itáliával és annak működő vagy éppen szunnyadó tűzhányóival. A könyv Dél-Olaszország három, vulkánosság szempontjából legaktívabb területét tárgyalja. Az olvasó megismerkedhet a nápolyi régióval, áttekintést kaphat a Campi Flegreiről, valamint a vulkanológusokat leginkább aggasztó Vezúvról. Hasonlóképpen részletesen foglalkoznak a szerzők a szicíliai Etnával, csakúgy mint a Lipari-szigetek tűzhányóival, különösképpen a Vulcanóval és a Strombolival. A kötet nem pusztán túrajavaslatokat tár az érdeklődő elé, hanem a vulkanológia alapjaival is igyekszik megismertetni. A tankönyvi részletességgel megírt bevezetőt oldottabb hangvételű, praktikus tanácsokkal kiegészített túrabeszámolók követik. A kiadvány végén lévő kislexikon a szakkifejezések magyarázatát szolgálja, a miniszótár és a hasznos címek jegyzéke pedig a terepen történő tájékozódást igyekszik elősegíteni.

Kozma Pál - Nyéki József - Soltész Miklós - Szabó Zoltán - Floral ​Biology, Pollination and Fertilisation in Temperate Zone Fruit Species and Grape
This ​book fills a gap in the scientific literature of horticulture. A detailed survey is presented on the topic of floral biology related to the temperate-zone fruit species and grape. An English survey edited by J. Nyki and M. Soltsz appeared in 1996 presenting general questions of floral biology, i.e. blooming, pollination, fertilization and fruit set of fruit species, and this volume is considered to be the continuation of that survey. Special attention has been paid to fruit and grape varieties grown widely in Hungary.

Kollekciók