Ajax-loader

Ferdinandy György könyvei a rukkolán


Ferdinandy György - Üzenőfüzet
"Otthon, ​az Óhazában piros telefon: köldökzsinór a szülők és az iskola között. Számomra műfaj. Gyors, pontos, szintézisre törekvő. Könyörtelen is: rövid és kemény, mint egy balhorog." Adva van egy trópusi író, tízezer kilométerre a Csepel-szigettől, valahol a meleg tengerek korallzátonyai között. Ez az író immár harminc éve magyarul mondja emlékeit: az Óhazáról, a Vadnyugat meghódításáról, ébenfekete bennszülött asszonyokról, akiket időtlen idők óta a tengerekben termékenyítenek meg a férfiak, és akik csak látszatra szelídek és igénytelenek. "Be akartam jutni ebbe az idegen világba, magam alá gyűrni örökségemet: a bamba középszert, a tunyaságot, a nyavalygást, a minden nagy tervet gúzsba kötő cselekvésiszonyt" - mondja a "Távlattan" kallódó hőse. "Ennyire futotta. Mást, többet nem tudok. Itt vagyok, tessék. Ülök az asztal előtt, fejjel lefelé, a déli féltekén fejjel lefelé állnak az asztalok." A kétlakiság kényszerű műfaja: közvetlen vonal az itt és ott, a kint és bent, az ország és a nagyvilág között. Palackposta. Szerelmeslevél. Üzenőfüzet.

Ferdinandy György - Fényképem ​Balzackal
Ferdinandy ​György (1935), a Franciaországban, majd az Újvilágban magyar íróvá lett elbeszélő a kortárs próza kései nagy felfedezettje. Másfél évtizede folyamatosan megjelenő köteteiben - így a mostaniban is - motivikus ismétlődésekkel, egyfajta időspirálban mesél nekünk egy világjáró, emlékeit cipelő ember. A lassú, véget nem érő hazatérés lett Ferdinandy páratlan, összetéveszthetetlen védjegye. A szerzőnek a Kortárs Kiadónál eddig megjelent könyvei Egy régi placc (1999) Mágneses erővonalak (2000).

Ferdinandy György - Fekete ​karácsony
1956 ​őszén, a vérbefojtott forradalom után, közel kétszázezer menekült hagyta el az országot. Közöttük húszezer diák. Az ő sorsukat követik nyomon ezek az első személyben megírt történetek. A menekülttáborokban, az első idők keserves próbálkozásai után, a hontalansággal való egyre véglegesebbnek tűnő szembesülések éveiben. A családalapítás? Az idegen asszony és a magyarul nem beszélő gyerekek? Mindebből vajmi keveset örökített meg a magyar irodalom. "Mik voltunk, mit akartunk, mielőtt a semmibe hulltunk?" Ferdinandy Györgynek, "mióta csak útnak indult, minden lépése hazafelé vezetett." (Ciro Alegría). Harminc év története, egy olyan író szemével, aki végigszenvedte ezt a három keserves évtizedet. De lehetséges-e a hazatérés, vagy 1956 száműzöttje véglegesen egy idegen világban fejezi be az életet? Ezzel a kérdéssel fejeződik be a száműzöttek története.

Ferdinandy György - Könyv ​a világ végén
A ​szerző új kötete a kiadónál 2008 óta megjelenő előző köteteihez hasonlóan egy-másfél év lenyomata. A benne foglalt írások 2019 januárja és 2020 márciusa között születtek, a szerző két otthonában, a születésétől adott Budapesten és az időskorban, a kubai és Puerto Rico-i identitású feleségét, María Teresa Reyes tanárt, műfordítót követve felfedezett Miamiban. Írásain ezúttal is erőteljes nyomot hagy a kétlakiság, az itt- és ottlevés átka és adománya. Az idegenségérzet, a tulajdonképpen sehova sem tartozás, a magány alakzata átjárja az életművet, ezek a toposzok a legkoraibb kötetek (L'île sous l'eau, 1960; Futószalagon, 1965; Az év egyetlen napja, 1967) óta meghatározóak, visszatérők. Ferdinandy György írásait jószerivel nem lehet nem az autofikció felől olvasni, azok nem mentesíthetők az alól, hogy irodalmi elemmé válásuk mellett a biográfia forrásaivá legyenek. Persze, időbeli és fizikai utazásához saját élménytárából csomagol a poggyászába, de ez ne tévesszen meg senkit: nem anekdotikus elbeszélők "locsogásával" (egyébként is, az elbeszélése mindvégig tömör), nem egzakt életrajzi elemekkel van dolgunk! Számára a fordulatos életút csak támaszték, amelyre egy kolosszális monstrumot húz, amelynek fontos tanításai és tanulságai a megélteken tükröződnek.

Ferdinandy György - Tambo
Ferdinandy ​György új kötete Ferdinandy György régi kötete. De álljunk csak meg egy szóra! Pontosítanom kell, már az elején. Magától értetődően: Ferdinandy György legújabb kötete, az alcímben jelölt rövidprózák, jegyzetek gyűjteménye, a Tambo nem lehet azonos az előző, a Könyv a világ végén címet viselő tavalyi kötettel. Mégis, ha William Butler Yeats ismert kijelentését vesszük alapul, egyből más fénytörést mutat a megállapításom: "Önmagamat tökéletesítem, amikor átdolgozom műveimet." A nyugati magyar emigráció egyik utolsó élő tagja a Nobel-díjas ír költőhöz és drámaíróhoz hasonlóan vélekedik, hiszen a Tambo vállaltan az életmű hangsúlyos elemeinek újragondolását, továbbírását helyezi a centrumába. Ezért kutat fel régi fekete-fehér felvételeket, megsárgult leveleket. Ezért nyomozza fel-feltámadó kedvvel családja múltját, keresi a "szőrén-szálán, nyomtalanul" eltűnt rokon, a vélhetőleg spanyolnáthában elhunyt kislány, Sárika emlékét vagy az 1848-as forradalom és szabadságharc idején politikusi pályára lépett dédapa, Ferdinandy Bertalan már nehezen rekonstruálható életútját. Az előző kötet egyik írásának még címét is kölcsön veszi: Fehér foltok. Itt, ebben a 2021-es könyvben ezek a betömködésre, átsatírozásra váró hézagok már egy egész ciklust hivatottak jelölni. És a vállalás sikerrel jár: a mellőzött részletek megmutatkoznak. Az álmok előhozzák a rég elfeledetteket. A könnycseppek bűntudatot sodornak a felszínre. Az életmű két "szülőkötetének" (A bolondok királya; Egy sima, egy fordított) újraolvasása pedig arra ösztönzi az írót, hogy kiegészítse a "foghíjas" részleteket.

Ferdinandy György - Nézem ​az életemet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ferdinandy György - Kagylócska
Aki ​Ferdinandy György novelláit, kisprózáit ismeri, nagyjából tudja, mire számíthat: olvasmányos, mégis árnyalt, finom gondolatisággal átszőtt, lírai elemekkel megemelt emlékezőprózára. Lebilincselő a gazdag életanyag, a franciás könnyedség, ahogy saját és embertársai gyarlóságait számba veszi, a latin-amerikai érzékiség, a finom humor. Szépek és pontosak az ujjai közül kirajzolódó asszonyképek, lányportrék. Szélesre nyitja az olvasó előtt ablakát, mégis rejtőzködő tud maradni e kitárulkozásban is. Éppen annyira enged be a magánvilágába, amennyire az elegáns, jó ízlésű, ízű még. E kötet történeteinek középpontjában egy trópusi nő áll: Kagylócska. Kagylócska, aki mégis több, mint önmaga: összesít sokféle nőtípust, archetípust, mintha szintetizálója lenne a nőiségnek, rajta keresztül tud kibomlani a teljesség, a keresett másik fél, a bolyongó férfilélek kikötője, otthona. Ferdinandy György nem másolja a valóságot, bár történetei sok személyes elemet tartalmaznak, hanem inkább lépőkőnek, alapanyagnak tekinti: új valóságokat kever ki a palettáján, amelyek, ha ilyen formában nem is történtek meg, megtörténhettek volna.

Ferdinandy György - A ​vadak útján
1956 ​őszén csak két dolgot tudtam biztosan: azt, hogy el kell mennem, és azt, hogy itt kell maradnom, ha van bennem egy fikarcnyi becsület. A könyv 1970 után, külön-külön kiadott fejezeteiből most először válik összefüggő nagyregény.

Ferdinandy György - Chica
A ​trópusi lány szép és igaz történetét először francia nyelven adta ki az író a hatvanas években, a közelmúltban megjelent a dominikai köztársaságban spanyolul, most pedig végre magyarul is olvashatjuk. A kötetben a szerző 24 fényképpel mutatja be azokat a helyszíneket, ahol Chicával ő maga is belekóstolt a portorikóiak életébe. Ferdinandy György szociográfiája Puerto Ricoról a hatvanas években jelent meg először, francia nyelven. Most, a Dominikai Köztársaságban, spanyol nyelven látott napvilágot. S végre az író szülőhazájában magyarul is olvasható a trópusi lány története.

Ferdinandy György - Szerecsenségem ​története
Ferdinandy ​György egyik elbeszélésében magatehetelen rokkant ül tolókocsijában, ha olvasni akar, a nyelvével lapoz. És talán még ez sem az utolsó lehetőség. A budapesti születésű író - most egy Puerto Ricó-i egyetem tanára - tudja ezt. Miközben barna bőrű gyerekeknek hasztalan magyarázza, hogy az ókori Egyiptom nem az USA egyik tagállama, esszét, elbeszélést ír franciául, és felhőtlen, konok szeretettel fordítja őket anyanyelvére, magyarra. Az értelmes cselekvés végső mezsgyéin kószálva otthonát keresi így az ember, amely befogadja: az irodalom az.

Ferdinandy György - Fájó ​holnapok
Egy ​"talán sosemvolt másik élet" az, amelynek alapos átgondolására Ferdinandy Györgynek, mint írja, van ideje. Szerencsére, szerencsénkre, hiszen Ferdinandy György napjainkban lassan már kivételszámba menő dolgot művel: figyel. A Fájó holnapok egészében benne van az a csendes odafigyelés, amelynek segítségével a szerző előcsalja korábbi élményeit, s az éberség, amellyel kommentálja új irodalom- és filmélményeit, a világban zajló társadalmi-politikai történéseket. A kendőzetlen őszinteség hangján megszólaló írások a maguk töredezett voltában is jelentőségteljes lenyomatok. Egyúttal akárcsak korábbi könyveknél, a novellák laza kapcsolódása, kihagyásos, időrendet bontó formája itt is hangsúlyos kötetszervező elv. A gyakran képsorszerű leírások pedig szépen társulnak a megszólaló személyiségéhez, egyúttal filmszerű elbeszélést alkotnak.

Ferdinandy György - Furcsa, ​idegen szerelem
„Trópusi ​szigetemen néha összeülnek az öregek, és elmesélik egymásnak az évszázad egyetlen eseményét, az 1928-as hurrikánt, amely kis híján komoly kárt okozott a Kordillerák kávéültetvényeiben. Mélán bólogatnak, szivárgó, fátyolos szemükben mázsás unalom. Minket, magyarokat elkényeztetett a történelem. (...) Volt itt, aki egymás után négy ország állampolgára lett, anélkül, hogy elhagyta volna szülőfaluját, mások a nagyvilágban csavarogva gyűjtögették az állampolgárságokat. Ebből az utóbbiból: a csavargás élményanyagából táplálkozik az itt közreadott válogatás, amelyben harminc év kisprózai termésével találkozik az olvasó. Nyugati a szem, és talán itt-ott a technika, hiszen életemnek több mint a felét éltem le a Vadnyugaton, mégis úgy érzem, hogy amit művelek, magyar irodalom. Öt, 1965 és 1986 között, Münchenben, Párizsban és Chicagóban két-háromszáz példányban megjelent füzet írásaiból merít tehát ez az összeállítás. A háttér: nyugati életem kulisszavilága, Franciaország, a dél-spanyol tengerpart, Amerika, és az apró karibi sziget, ahonnan – mint a madárlátta kenyér – megtér most a magyar olvasó asztalára ez a talán furcsa, szokatlan, ám érzésem szerint autentikus és megszenvedett kötet.” (Ferdinandy György)

Ferdinandy György - Útközben
Michel, ​az író fia nem tud magyarul. Nekivágott a világnak biciklijével, s azt kérdezi a naplójában: ,,Merre tartson, akinek se háza, se hazája. Aki teszem azt úgy mint én, útközben született. Ilyesmin tűnődöm itt a parton. Apám azt mondta: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Könnyű volt neki! Nekem nem adott a sorsom egy ilyen talpalatnyi helyet."

Ferdinandy György - Vadnyugati ​origó
Budapest, ​gyerekkor, háború, ötvenhat, Franciaország, Puerto Rico, Florida. Állomások egy ember életében. De meg lehet-e érkezni igazán bárhová is? Haza lehet-e térni? Ferdinandy György novelláit emlékfoszlányok indítják el: egy utcasarok, félszavak egy beszélgetésből, egy dal első sora, egy álom, amiből talán sosem lehet felébredni. A szövegek úgy íródnak egymásra, mint egy palimpszeszt rétegei, a történések ismétlődnek, de sohasem pontosan ugyanúgy – ahogy az emlékezet is apró változtatásokat végez az eseményeken. Az idő nem lineárisan, hanem körkörösen halad: a gyermekben már ott van az emigráns idegensége. Vajon az otthontalanság érzése vagy az otthon elhagyása volt-e előbb? A pályakezdő Ferdinandy György Saint-Exupéry-díjas francia író, aki 1965-ben tér vissza a magyar nyelvű íráshoz, és csak 1988-ban tér végleg haza a Magvetőnél megjelenő Szerecsenségem története című kötettel. Az emigrációban született magyar írásairól azonban keveset tud az olvasóközönség. E közel három évtizedes hiátus betöltésére vállalkozik most e kötet, felfedezőútra hív 1956 és 1986, Párizs és Puerto Rico között, számos eddig csak külföldön megjelent írással, kiegészítve a válogatást néhány később született, emblematikus novellával.

Ferdinandy György - A ​bolondok királya
A ​bolondok királya egy fiatal orvos története, akit a Hűség Házában nyomorékká vertek a Nyilasok. Még harminc évet él, bénán, elfekvő kórházak siralomházában. Az utolsó tizenötöt zárt osztályon, dühöngők között. Az elbeszélést megrendítő dokumentumanyag egészíti ki. Fényképek, levelek, iratok. Egy portré, amit valamelyik ápolt rajzolt a Róbert Károly körúton.

Ferdinandy György - A ​francia asszony
Ferdinandy ​György legújabb könyve egy nagy szerelem története. Két ember sorsa, akik annyira szerették egymást, hogy makacsul, módszeresen tönkretették a másik életét. Szereplői: egy magyar férfi és egy francia nő. A helyszín Gallia és a trópus, Párizs és a Szigetek. Az eredmény egy hosszú életen át íródott, fájdalmasan őszinte szöveg. Nem rövidpróza, és nem regény - novellafüzér, amelynek etűdszerű darabjaiból kirajzolódik a több évtizedes, különös házasság tablója, és vele együtt az önmagát újraszülő idegenség, a válással újra hazátlanná lett ember drámája.

Ferdinandy György - Álomtalanítás
Két ​év termése. Rövidpróza, de a három ciklusba sorolt negyven írás zsánerét meghatározni nehéz. Műfajtalankodás, állítja az író. A címadó Álomtalanításban is egymás mellett áll az álom és a lom, valami olyan kesernyés mártásban, aminek Ferdinandy olvasói számára ismerős íze van. Az első ciklus, a Keresem a helyem, a hazatérés létállapotát járja körül. Figyelmeztetés egy elvágyódó világ fiataljainak. A második, az otromba Hová lesz a menés? idegen tájakat hoz testközelbe. Mindazt, amit ez a világcsavargó skribler feltérképezett. A harmadik ciklus, a Találkozások fájdalmas emléktöredékek - házak, hazák és helyszínek - halmaza.

Ferdinandy György - Szomorú ​szigetek
"Harminc ​éve, amikor a nyakamba szedtem a világot, kiégett tankokat hagytam magam mögött, füstölgő romokat. Lehetetlen volt elfelejtenem, hogy nélkülem épült fel újra az ország, talán még ellenemre is, hiszen nem úgy, ahogyan én elképzeltem Nyugaton. De hát, a napi politikától fényévnyi távolságra éltem, a trópuson. Ráadásul szépirodalommal foglalkoztam, ezt pedig - tudjuk - nem olvassák a politikusok. Bíztam benne, hogy - ha egyszer beengednek - odabent sem lesz semmi bajom... A Wiener Walzer átdübörög a Lajta-hídon. Eszembe jut, hogy valamikor, nagyapáink idejében, ez volt itt a határ. De most nincs idő az ilyen renitens gondolatokra, csikorognak a fékek, a nyílt pálya, ahol megáll a szerelvény már Hegyeshalom." - írja Ferdinandy György hosszú emigrációjának egyik történetében; abban, amelyben egy kiváló - idegen nyelvi környezetben elismert, francia nyelven írt könyveiért többször díjazott - magyar író hazatérését írja le. A sajátját. De mi - minden!? - történhet meg egy magyar íróval Nyugaton harminc év alatt?! El kell olvasni a könyvet, amelyben egzotikus környezetben játszódó történetek éppúgy megtalálhatók, mint az emigráns értelmiségi mindennapos gondjaival foglalkozó kisesszék. Könyvünkben külön fejezetben foglalkozik a szerző Remenyik Zsigmond életpályájával és életművével.

Ferdinandy György - A ​Pourtalés-kastély lakói
1956-ról ​sokan írtak már, s az évforduló tájékán bizonyára számos, személyes hangvételű mű születik még. Ezek sorában Ferdinandy György könyve különleges helyet foglal majd el, hiszen az író számára a forradalom már nem politikai esemény, hanem történelem, amelynek úgy volt részese, hogy annak következményeit nem az országgal együtt élte meg. A Pourtalés-kastély lakói című dokumentum nyolcvan menekült magyar diák története, amely 1957-ben egy Strassbourg melletti barakkban kezdődik. A harc, ahogy a szerző írja, sohasem ér véget az utolsó puskalövéssel, a Pourtalés-kastélyban még évekig élt, kavargott a forradalom. Ez a könyv is azt bizonyítja, hogy azok sem az élet naposabb oldalát választották, akik 1956 után elhagyták az országot.

Ferdinandy György - Az ​amerikai menekült
A ​rövidpróza nagymestere ezúttal három hosszabb elbeszéléssel örvendezteti meg olvasóit, egy „francia író”, egy amerikai pilóta és egy műbútorasztalos rendhagyó életútjait tárva föl. Hogy mi bennük a közös? Mind a hárman távoli világokból jönnek haza, és mind a hárman itthon, az óhazában fejezik be az életüket. Sikeres életutak? Döntse el az olvasó!

Ferdinandy György - Gyönyörűen ​tudott fütyülni
“Van ​bennem valami alapvető sikerellenesség, viszolygás minden ügyeskedéstől. Pedig engem általában ügyesnek tartanak, ami rendkívül sért és bánt. Ez egy tévhit rólam. Azt hiszem, hogy a félresikerült életekhez, az útpadkára szorultakhoz való görcsös ragaszkodásom minden írásomban benne van. Első prózakísérletem, a novellának csak nagy jóindulattal nevezhető Csőlakók óta kis híján kétszáz novellám jelent meg. Tizenöt magyar kötet, és körülbelül ugyanennyi francia, spanyol és német fordítás. De a lényeg, azt hiszem a mai napig nem változott. A strasbourgi csöves hű maradt az óhazához, úgy, hogy menet közben, ha csak tehette, kétvállra fektette a vadnyugatot. Tessék megnézni: sikeres emberekről vagy élethelyzetekről én még sohasem írtam. Bestsellereket írni nagy pénzekért? Jó lenne, de az nekem nem megy. Egy szövegben, amit most fejeztem be, az írói tisztességről esik szó. A Gyönyörűen tudott fütyülni szegény és ismeretlen elbeszélője sikerregényt szeretne írni. Hónapokon át gyűjti az anyagot, kéjgyilkosok és kalandorok izgalmasnál is izgalmasabb történeteit. A regény azonban csak akkor mozdul el a holtpontról, amikor az elbeszélő menet közben megtalálja régi önmagát, marginális és megalázott hőseit. ’Ezt írtam egész életemben’ - döbben rá. ’Az elesettek, a kisemmizettek krónikáját. Monoton, egyhúrú kis dalokat.’ Ebből a törmelékből pedig - hiába minden - nem lesz sikerirodalom.” (Ferdinandy György)

Ferdinandy György - Pók ​a víz alatt
Ferdinandy ​György, a krónikás feszes, rövid írásokba tereli történeteit. Ezekből áll össze a könyv első fejezete, az Emlékszilánkok. Hatvanegy míves szösszenet, időben, térben határtalan, váratlan fordulatokkal, csattanókkal. A hétköznapi apróságok, például a pók lakótárs a fürdőszobában éppoly fontosak, mint az, hogy hol a helyünk a világban, mi történt velünk a XX. században. Vele van a múlt, és beleolvad a jelenbe. A mindent néven nevező őszinteség, az irónia akkor is jellemzi, amikor saját magáról ír, és ez adja meg a súlyát, hitelét a szavainak. A második fejezetbe Életek hét novella került. Változatok a kiszolgáltatottságra. Belépünk a kutyáját kereső öregember életébe. Követjük a kamaszszerelem botladozásait, amiről utóbb kiderül, hogy tévedés volt. Megértjük azt is, hogy az örök vándor miért marad örökre idegen. A Mosoly Albuma, a harmadik fejezet filmforgatókönyv. Egy teniszpálya története 1940 és 1956 októbere között történelem, ahogy egy kamasz megéli az úri középosztály széthullását. Próza három műfajban, egy gondolatra hangolva. Mögötte az, ami az írót nem hagyja nyugodni: mi lett volna, ha másként dönt sorsfordító pillanatokban. Ezért forgatja az emlékeket, ezért ír, ezért tanulságos szellemi kaland belépni Ferdinandy György világába.

Ferdinandy György - Robinson ​úr töprengései
2003 ​augusztusában Kulcsár Katalin, a Magyar Rádió munkatársa életút-interjút készített Ferdinandy Györggyel. Hangos portrét öt „ülésben". Ennek a beszélgetésnek nyomtatásra szerkesztett változatát tartja kezében az olvasó. A legvisszafogottabban fogalmazva is fordulatosnak nevezhető sors bontakozik ki előttünk, a huszadik század második felének minden gyötrelmével, árvaságával, az újrakezdések gazdagságával és az ismétlődő csalódásokkal. Ferdinandy világcsavargó - Strasbourgtól Puerto Ricoig sokfelé volt (van) szálláshelye -, a történései mégsem az egzotikus külsőben játszódnak le, hanem, mintegy tetszőleges kulisszák között, ugyanannak a magányos tudatnak a mélyén. Bárhová vetődik is az író, hőse a „valahonnan távol lét" és a „véget nem érő visszatérés" dilemmáját éli meg.

Ferdinandy György - Az ​ingázás dicsérete
Sok ​emberről elmondható, hogy az élete kész regény. 1935- ben született József Attila-díjas írónk, FERDINANDY GYÖRGY élete viszont egész regénysorozat. Volt ő már minden: ’56-os menekült, franciaországi kőműves és egyetemista, orosz műfordító, könyvesbolti eladó, trópusi szerecsen, egyetemi professzor az Antillákon, lapkiadó és a Szabad Európa Rádió munkatársa, ingázó író Puerto Rico és Miami között, jelenleg budai kerttulajdonos, s mindeközben férj és apa és nagyapa – ezt rakja össze valaki. De nem, erre nincs is szükség: az is bőven elég, ha elolvassuk, hiszen Ferdinandy íróként már összerakta ebben a könyvben, kalandostul és ingajáratostul. Sok ember ingázik, de nem sűrűn jut eszükbe ezt az életformát dicsérni. Jó, jó, a Dunakeszi–Budapest (Nyugati pu.) útvonal nem azonos a San Juan–Miami repülőjárattal, viszont Ferdinandy könyve éppen arra tanít minket, hogy a hétköznapok kis élményeiből áll össze a nagy kaland. Az a bizonyos élet, ami már kész regény. Fejezetei utazások, találkozások, könyvek és anekdoták, szeretett nők, kedves barátok és halottak, naplójegyzetek, recenziók, tárcák. Sok emberről szólnak ezek az írások, sok embernek. Ferdinandyt olvasni egyszerre gazdagító és szórakoztató. Zsille Gábor

Ferdinandy György - Gyönyörűen ​tudott fütyülni
“Van ​bennem valami alapvető sikerellenesség, viszolygás minden ügyeskedéstől. Pedig engem általában ügyesnek tartanak, ami rendkívül sért és bánt. Ez egy tévhit rólam. Azt hiszem, hogy a félresikerült életekhez, az útpadkára szorultakhoz való görcsös ragaszkodásom minden írásomban benne van. Első prózakísérletem, a novellának csak nagy jóindulattal nevezhető Csőlakók óta kis híján kétszáz novellám jelent meg. Tizenöt magyar kötet, és körülbelül ugyanennyi francia, spanyol és német fordítás. De a lényeg, azt hiszem a mai napig nem változott. A strasbourgi csöves hű maradt az óhazához, úgy, hogy menet közben, ha csak tehette, kétvállra fektette a vadnyugatot. Tessék megnézni: sikeres emberekről vagy élethelyzetekről én még sohasem írtam. Bestsellereket írni nagy pénzekért? Jó lenne, de az nekem nem megy. Egy szövegben, amit most fejeztem be, az írói tisztességről esik szó. A Gyönyörűen tudott fütyülni szegény és ismeretlen elbeszélője sikerregényt szeretne írni. Hónapokon át gyűjti az anyagot, kéjgyilkosok és kalandorok izgalmasnál is izgalmasabb történeteit. A regény azonban csak akkor mozdul el a holtpontról, amikor az elbeszélő menet közben megtalálja régi önmagát, marginális és megalázott hőseit. ’Ezt írtam egész életemben’ - döbben rá. ’Az elesettek, a kisemmizettek krónikáját. Monoton, egyhúrú kis dalokat.’ Ebből a törmelékből pedig - hiába minden - nem lesz sikerirodalom.” (Ferdinandy György)

Ferdinandy György - Kérdések ​Istenkéhez
Eljön ​az idő, amikor az ember rendet akar teremteni a dolgaiban. Ez a nagyon személyes szándék teremtette e megrendítő, őszinte írásokat. A könyv beavatás, arról szól, hogy mit jelent, ha valakit több helyszínhez köt az élete, és a tapasztalatok birtokában milyennek látja a hazát és az idegent. Irodalmunkban ez fehér folt, Ferdinandy György, a beskatulyázhatatlan író pedig hiteles tanú. Az egykori 56-os menekült sehol sincs igazán otthon, a trópuson döbben rá arra, a kompon éneklő indiánok dalát hallgatva, hogy lehetetlen a teljes, a diadalmas visszatérés. Mélyen őrzött, sokat forgatott emlékképei a budai háborús gyerekkorról, az ötvenes évekről, a sikeresen induló francia életről, a trópusi évtizedekről, Floridáról természetesen csúsznak át egymásba. Vérbeli kétlaki; az állandóság az írás, a mesterien használt anyanyelv. Gazdag, sokszínű emberkertet ápol; elfér benne a nagyapjáéknál szolgáló kis cselédlány, a falusi pásztorlányka, a sas-hegyi család, egykori osztálytársak, a párizsi könyvárus, tanítványai, tanártársai a trópusról, az amerikai illegálisok drámája, szerelmek, asszonyok és a hűséggel őrzött barátok sora. A szeretetlenség a világon a legnagyobb borzalom - írja, és megértjük az igazságát, ha útitársul szegődünk hozzá. A kötet 32 írása kordokumentum és szívhez szóló olvasmány.

Ferdinandy György - Egy ​sima, egy fordított
A ​bolondok királya c. apa-regénye (2007) után az ismert József Attila-díjas író ezúttal édesanyjának állít emléket. Keserű számvetés ez a könyv a húszévesen világgá futott és őszülő halántékkal hazatért fiútól, aki úgy érzi, hogy sem okosabbá, sem bölcsebbé nem tették az évek.

Ferdinandy György - Mélyebbre
Ásson ​mélyebbre!” - biztatta francia kritikusa félévszázada az ifjú írót. A jó tanács a szíve közepébe talált, ehhez tartja magát azóta is. Teszi azért, hogy megértse döntéseit, választásait, azt, ami belül van, és azt, ami körülveszi. Konokul csak mondja, mondja a magáét, csiszolja, árnyalja gondolatait és a szavakat. „A dolgok kimondása az egyetlen értelmes feladat” - írja könyvében.

Ferdinandy György - A ​francia vőlegény
Ferdinandy ​György - jelenleg Puerto Rico-n egyetemi tanár - Budapesten született 1935-ben, az ötvenhatos forradalom leverését követően hagyta el Magyarországot. Tanulmányait Strasbourgban végezte, majd évtizednyi franciaországi tartózkodás után szánta el magát újabb nagy lépésre: a kontinensről a trópusi szigetre távozott, 1964 óta tanít Cayey egyetemén. Mostanság megrögzött tranzitutasként hőseire emlékeztetvén leginkább, a sziget és Budapest - lakóhelye és otthona között ingázik egyre sűrűbben. Tucatnyi francia nyelven közölt kötete után itthon ötödik könyvével jelentkezik.

Ferdinandy György - Trópusi ​szerelem
Ferdinandy ​György rendhagyó útikönyvének erőssége az elbeszéléshez való ragaszkodás, és elbeszélés szépsége. A kötet Puerto Ricót láttatja az olvasóval. Egy olyan szigetvilágot, amely elszigeteltségében is egyesíti, összefogja a sokat megélt huszadik század történéseit. Fülledt légkör, fülledt szerelmek adják meg a sodró elbeszélő mű alaphangulatát.

Ferdinandy György - Egy ​régi placc
Az ​a bizonyos régi placc, ahová a sok évtizedes emigrációból hazatérő novellahős ellátogat, a Fradi-pálya. Legalábbis e kötet utolsó, címadó novellájában. De voltaképpen az egész város, Budapest is "egy régi placc" hiszen pont abból az okból tér ide vissza egy turista-paradicsomnak számító trópusi szigetről az odavetődött magyar, ami a futballpályához is elvezérelte. Az viszont kivédhetetlenül nyomós ok: odavágyik. Annak, aki itt töltötte legutóbbi harminc évét, alig hihető, hogy az örök nyár szigetéről megérkezve Budapestre a tél végén, épp akkor, amikor már kibírhatatlan a hosszú sötétség, a tél alatt lecsupaszodó, megviselt házak, a lomokkal teli kertek kaotikus, szürke és barna, növényi és tárgyi roncsokból összeálló látványa, az említett főhőst, az író alteregóját az otthonosság boldogsága önti el, hiszen évtizedekig nélkülöznie kellett az évszakok váltakozását. Ferdinandy György a nyugati emigráció azon íróképviselői közé tartozik, akik - 1956-ban fiatalon elhagyva az országot - teljes pályát futottak be az idegen körülmények között, idegen nyelveken is írtak és megjelentettek könyveket, de magyarok maradtak, s most, hogy lehetőség nyílott erre, bőséggel hozzák haza, honosítják a bőrükön, a sorsukban megtapasztalt világok egzotikumát és sajátos igazságait. De ez a gyűjtemény az Ez van! című kisregénnyel arról is képet ad, hogy maga a hazatérés milyen tudati-erkölcsi-érzelmi feladványt jelent a megérkezőnek.

Ferdinandy György - Meglátogatjuk ​a múltat
A ​spanyol és francia nyelvű közlés után immár magyarul is olvashatók Ferdinandy György legfrissebb, az elmúlt két évben született novellái, riportjai, vagy ahogy ő mondja: műfajtalankodásai. Tárgyuk mindaz, amit a félévszázados száműzetésből hazatérő elbeszélő talál az elhagyott hazában. Mindez ötvenhat túlélője, egy nyolcvanéves író friss szemével. Megilletődötten és (ön)ironikusan.

Kollekciók