Balás Róbert könyvei a rukkolán

Balás Róbert - Balogh Tibor - Száz ​év SESE futball
Kedves ​Olvasó! A könyv, amelyet kezében tart az olvasó, a salgótarjáni sportélet egyik legrégebbi és egyben legsikeresebb egyesületének történetét dolgozza fel, mutatja be a szélesebb közönségnek. E hiánypótló kiadvány megszületését a Balás Róbert - Balogh Tibor szerzőpáros jegyzi, akiket gyűjtő- és kutatómunkájukban nagymértékben segített a felelős kiadó, Horváth Gyula, a jelenlegi Sese edzője, igazgatója, mindenese, lényegében életben tartója. Százéves a Sese-futball, tehát „öregebb”, már nagyobb időt élt meg, mint például maga Salgótarján városa, amely 2002-ben fogja ünnepelni várossá nyilvánításának 80. évfordulóját. A 100 éves fennállás már önmagában is tiszteletet parancsoló, örömteli tény, hiszen ilyen nagy idő már történelmi léptéknek is nevezhető. S valóban, a Sese-futball történetét bemutató könyvből is kiolvasható, mennyi sikerét és kudarcot emelkedést és hanyatlást élt meg az egyesület, s vele együtt a szurkolótábor, a csapat hűséges közönsége. A könyvet lapozgatva érzékelhetővé válik, hogyan változtak az egy évszázad alatt a helyi gazdasági, társadalmi folyamatok, melyek meghatározták magának a futballklubnak a működését, legalábbis erősen hatottak szakmai munkájára, az elért eredményekre is. Az is egyértelműen kiviláglik e könyvből, hogy minden változás, minden nehézség ellenére, a Sese a város és tágabban az ország futball-életének sok kiváló tehetségét nevelte ki, s például a város rivális SBTC-nek is évtizedeken át mintegy biztos utánpótlást jelentett. Tulajdonképpen sikertörténet a Sese-futball története, még akkor is, ha mostanság, éppen a 100 esztendős születésnap, az ünnep idején nagyon nehéz időszakot él át a ma Salgótarjáni Acél SE néven, a megyei I. osztályban szereplő labdarúgó-egyesület. Ám szinte biztosra veszem, hogy hamarosan jönnek még szebb, jobb korszakok számukra akkor, ha az 1989-es politikai rendszerváltást követő társadalmi sokk után, a város mostanra fellendülőben lévő gazdasági élete ehhez számukra is megbízható gazdasági háttérrel szolgál. A jelenlegi szerény önkormányzati támogatás és az Acélgyár (a volt fenntartó) és néhány szponzor támogatása mostanság éppen csak a szerény működéshez elegendő, a magasabb színvonal eléréséhez vélhetően komolyabb anyagi bázisra lesz szükség a jövőben. A fenti sorokat ne tekintse a Tisztelt Olvasó ünneprontásnak, mert ezt az ünnepet az elmúlt 100 esztendő sok-sok sikere és eredménye minősíti, s teszi minden mai probléma ellenére felemelővé. Olyanná, amiből erőt és hitet lehet meríteni. Mert az ünnepnek mindig van kultikus vonása is, és ha valamely egyesület elmondhatja magáról, akkor a Sese igazán büszkén vallhatja, hogy kultuszt teremtett magából, maga körül. A Sese-pálya a salgótarjáni futball, sőt (!) a honi labdarúgás kultikus helye lett a sok-sok évtized alatt. S nem elsősorban a páratlan szépségű fekvése, természeti környezete miatt, hanem a Sese-futball eredményei okán. Azt kívánom, hogy jöjjön el egy újabb aranykor az egyesület életében, hogy újra fölzengjen több ezer torokból a biztatás a fenyvesek ölelte arénában: „HAJRÁ, SESE!” Ez nemcsak a Sese-szurkolóknak lenne jó, hanem az egész városnak is! S ehelyütt is kérem azokat, akiknek lehetőségük van rá, segítsék ezt a patinás, 100 éves futballklubot abban, hogy dicső múltjához, hagyományaihoz méltó módon folytathassa tevékenységét a salgótarjáni futball felemelkedése érdekében! Úgy gondolom, hogy a Sesének a jövőben is élnie kell, mert léte, eddigi működése a salgótarjáni sporttörténet és városi identitástudatunk egyik legerősebb tartópillére. S mint ilyen, nélkülözhetetlen számunkra a jövendő építésében. Puszta Béla Salgótarján polgármestere