Ajax-loader

John Updike könyvei a rukkolán


John Updike - Végpont ​és más versek
John ​Updike, utolsó kötetét tartja kezében az olvasó, néhány héttel halála előtt állította össze verseiből. Mint költőt a magyar közönség eddig talán nem ismerte, pedig annak idején versekkel kezdte irodalmi pályafutását méghozzá humorosokkal. Regényei és novellái aztán túlragyogták ezeket, de Updike egész életében, a vég küszöbén is hű maradt a költészethez. A hetedik X-be már a 2001. szeptember 11-e utáni Amerikában lépett - ennek lenyomata is tetten érhető nagyrészt rímtelen szonettekből álló ciklusokban, de a hangsúly óhatatlanul az emlékezésen van, a szerző főleg a számára kedves személyeket és helyeket eleveníti fel.

John Updike - Apám ​könnyei és más elbeszélések
John ​Updike posztumusz novelláskötete ez: már csak fél évvel a halála után jelenhetett meg. Búcsúzik benne irodalmi világától, mintegy még egyszer, utoljára körbejárva örök témáit: ifjúkor, szerelmek, kisvárosi lét, házasság, külföldi utazgatások. A „Magánrégészet” félig eltemetett rétegek soraként veszi szemügyre az életet, a „Teli pohár” a megrögzött öregkori szokások egy-egy túlcsorduló pillanatába sűrít egy életnyi boldogságot. A „Séta Elizanne-nel” és a „Hazáig” osztálytalálkozói visszaviszik hősüket a rég múlt, közös ifjúságba, ahol a címadó darab narrátora a számára legbecsesebb énjét „tartja letétben”, „ha mégoly ritkán néz is felé”. A felnőtt kori utazgatásokat Marokkó, Florida, Spanyolország, Itália, India egzotikus helyszínei idézik. A gyermeklét meghatározó mozzanatait és misztériumait „A gyámok”, az „Égilakók nevetsége”, a „Kinderszenen” térképezi fel. A szerelmi élet esetlegességei, sutaságai és fájdalmai a „Szabad”, az „Esendő asszonyok”, „A jelenés”, a „Kimaradás” savanyú komédiáiban öltenek testet. Vagyis, ahogyan már Updike-tól megszokhattuk: Amerika, az amerikai létforma rémlik föl előttünk a nagy gazdasági válságtól a 9/11-es borzalomig, ragyogó megfigyelésekben, emlékidézésekben, fantáziafutamokban.

John Updike - Az ​eastwicki boszorkányok
Három ​fiatal, több gyermekes elvált asszony éli az életét a magánnyal vívott nehéz küzdelemben, New England egy tengerparti kisvárosában. A női magány legyűréséhez viszont férfi szükségeltetik - s női praktika, boszorkánytudomány. Ez pedig, a férjüket elhagyott és férjüktől elhagyott asszonyok ereje, ellenségeskedést, megkövező indulatokat szül a jámbor polgárok szívében. Hiszen, mint köztudott, a boszorkány az ördöggel praktikál, lelkét is eladja neki. S lelkét az ördögtől csak másik boszorkány - vagy más férfi - perelheti vissza. Ennyi Updike új regényének lényegi mondandója. Sovány. Sovány? Attól függ, hogyan mondja el valaki. Updike mosolygós-frivolan, a témát a hétköznap szintjéről fél kézzel a boszorkánymítosz - festett - egére fölhajítva. S ez, ha jól meggondoljuk, nem is olyan könnyű - erre akkor jön rá az olvasó, ha a fejére visszahulló "mondanivalót", két kézzel, sikerül elkapnia. Updike mesteri könnyedséggel használja az időtlen idők óta meglevő írói eszközöket, ismeri alakjait - testüktől a lelkük, a múltjuk mélyéig -, ismeri a társadalmat, a közvetlen környezetet, ami formálja őket, s amit szakadatlanul formálnak maguk is. S legfőképp: ismeri a folyamatot, amelynek során a társadalom is, regényalakjai is formálódnak.

John Updike - Gyere ​hozzám feleségül
Jerry ​Conant szereti Sally Mathiast, - de Sally nem a felesége, Sally szereti Jerry Conantot, - de Jerry másnak a férje. Számtalanszor megírt téma: szerelmi háromszög, válás... A könyv azonban mást mond a szerelemről; azt, hogy az nem két ember magánügye, hogy van felelősség is, sőt hogy a szerelem maga nem egyértelmű érzés. Jerry is, Sally is tétován bolyong abban a morális félhomályban, amit a lelkiismerete, neveltetése ellen lázadó érzelmei borítanak rá; bolyong, de nem talál kiutat, a hagyományos kötöttség nem elég erős, hogy szerelmét lehűtse, a szerelem nem elég erős, hogy e félhomályt eloszlassa. Az élet nem fekete-fehér, mint a sakktábla, nincsenek szigorú szabályai - mindössze egy biztos: minden emberi kapcsolat, férj-feleség-szerető, szülő és gyermek kapcsolata egyaránt bonyolult, s mind fájdalmat rejt - a sérült lelkiismeret fájdalmát.

John Updike - Szegényházi ​vásár / A farm
A ​farm történetét az elbeszélő szemével látjuk: Joey a harmincas éveiben járó üzletember elviszi újdonsült második feleségét, Peggyt és annak kisfiát, Robertet látogatóba édesanyja farmjára. A farm gazos, elvadult, használhatatlan, de anyja görcsösen ragaszkodik hozzá. A beteg, magányos öregasszonyban hallatlan hisztérikus energia van, a hétvégi látogatás csupa érzelmi hullámzás, sértődésekkel, vitákkal, veszekedésekkel és engesztelődésekkel, s közben mozaikokban feltárul Joey két házasságának valamint apja és anyja házasságának története.

John Updike - Így ​látja Roger
Egy ​New England-i egyetem világába vezet, főhőse egyetemi tanár, teológus, a korai egyháztörténet kutatója. s ellenlábasa a kor hőse. Számítógép-szakember. Roger professzor istenképe a múltban gyökerezik, de felszínes - ellenlábasáé a jelenkorban, a természettudományban, de az ő hitét mély meggyőződés fűti: élete célja, hogy Isten létét a számítógéppel bizonyítsa. Kettőjük spirituális küzdelme eldöntetlenül végződik - Isten bizonyítatlan és bizonyíthatatlan. Mint ahogy eldöntetlen marad magánéletük küzdelme is, ami - meglehet - csak Roger professzor képzeletében zajlik: Roger gondolatban végigéli felesége és a számítógép-varázsló házasságtörő viszonyát. Miközben a maga óvatos módján ő is elmerészkedik a házasságtörés határvonaláig - hazulról elkóborolt fél-unokahúgával. Ez a viszony is, az a viszony is felemás módon ér véget. Mint ahogy felemás módon mindkettőjük hite is.

Covers_10234
elérhető
17

John Updike - Nyúlháj
Az ​én koromban, ha az ember hátán viselné mindazt a nyomorúságot, aminek valaha tanúja volt, reggel föl se kelne – magyarázza Nyúl tétova, kapkodó, megházasodott és apai örömöknek elébe néző fiának, Nelsonnak, akivel nem tud zöld ágra vergődni, aki megállapodott polgári nevelésének rendjét kikezdi, akit szeret is, de inkább ki nem állhat, talán éppen azért, mert kísértetiesen hasonlít húsz évvel ezelőtti önmagára. 1979–80 fordulóján, az apósától örökölt Toyota- és használtkocsitelep vezetőjeként, változatlanul felesége, Janice oldalán, anyósával egy fedél alatt, rögzült baráti körébe zárva Nyúlnak már esze ágában sincs futni. Legfeljebb kocog: Valamikor régen, ha Janice ilyen volt, a félelme mintha őt is megfertőzte volna, és futott tőle; de most, hogy benne vannak a korban, tudja jól, hogy soha el nem fut... Mi marad hát Nyúlnak? A pennsylvaniai kisváros, Brewer mindennapi gondjai, a már szinte rutinszerű erotikus fantaziálgatások, no meg egy „igazi” kaland is: feleségcsere egy nyaralás alkalmával – s mindenekfelett a megbékélés egy gondolattal: hogy nagyapa lett, következésképpen negyvenhét éves korára újabb szög került a koporsója fedelébe.

John Updike - E ​gyönyörű zöld planétán
John ​Updike, akit a magyar olvasó eddig csak mint kíváló regényírót és novellistát ismerhetett, az amerikai kritikaírásnak is jelentős alakja, immár több, mint húsz éve az egyik legolvasottabb irodalmi hetilap, a New Yorker külső munkatársa. Mint könyvbírálót szinte minden érdekli: recenziót, miniesszét közöl - számos más egyéb között - Flaubert, Joyce, Kafka és Hemingway leveleiről, Bellow, Vonnegut, Cheever, Belij, Lem és Barbara Pym regényeiről, Bruno Schulzról, Roland Barthes-ról, Isaiah Berlinről, Cioranról. Ezeken kívül megtalálható még kötetünkben három fontos, alapos tanulmánya az amerikai irodalom három nagy úttörőjéről: Hawthorne-ról, Melville-ről és Whitman-ról. Élvezetes, nagy információs anyagot hordozó írások ezek: Updike földrajzi színteret, családi környezetet, vallási és politikai meghatározásokat, alkotói magánkörülményeket, irodalmi szokásokat és követelményeket vázol fel és rajzol hősei köré, hogy minél közelebb férkőzhessék a tárgyiasult művekhez.

John Updike - The ​Afterlife and Other Stories
To ​the hero of the title story of this collection, all of England has the glow of an afterlife: “A miraculous lacquer lay upon everything, beading each roadside twig . . . each reed of thatch, each tiny daisy trembling in the grass.” All of these stories, each in its own way, partake of this glow, as life beyond middle age is explored and found to have its own exquisite dearness. As death approaches, existence takes on, for some of Updike’s aging characters, a translucence, a magical fragility; vivid memory and casual misperception lend the mundane an antic texture, and the backward view, lengthening, acquires a certain grandeur. Here is a world where wonder stubbornly persists, and fresh beginnings almost outnumber losses.

John Updike - Az ​élet alkonyán
Az ​amerikai próza talán legkiválóbb élő mesterének új kötete huszonkét elbeszélést tartalmaz. Többnyire csendes alkonyfényben izzó novellákat, amelyek szereplői, rég túljutva a fontos eseményeken, a halál közeledtével önmagukba visszahúzódva azt vizsgálják, ki vagy mi is volt igazán az övék, hogyan összegezhető az életük, mi marad utánuk. Szemükben a világ áttetszővé, varázslatosan törékennyé válik, de azért tartogat meglepetéseket, az egyre távlatosabb emlékezés pedig az egykor kevésbé jelentős történéseket, dolgokat is felnagyítja, új színben mutatja. A kötet néhány írása megrázó erejű, felkavaró remekmű: A farmház, amelynek szereplője, miközben anyja halálát követően kiüríti a régi házat, felidézi anyja és a saját életét, szülei házasságát; az Utazás a holtakhoz, amelynek hőse a kórházban halálos betegen fekvő barátnőjénél tett látogatása után szégyentelenül gyáván menekül a halál elől; a Nagyszülősködés, amelyben az újdonsült nagyapa csecsemő unokáját a kezében tartva futó idegenséget érez és rájön, hogy "semmi sem a miénk, hacsak nem az emlékeinkben". Emellett olvashatók könnyedebb hangvételű, szórakoztató történetek is külföldön - Olaszországban, Írországban, Skóciában, a Földközi-tengeren - turistáskodó amerikaiakról. Updike, az emberi érzelmek olykor kegyetlenül éles szemű és mindenkor finom tollú ábrázolója nemegyszer szemérmes, férfias megrendüléssel vagy alig leplezett szentimentalizmussal ír az élet alkonyáról - kézbe veszi és felmutatja a vigyorgó koponyát, de ezzel nem lehangol, hanem gyönyörködtet bennünket.

John Updike - Brazília
John ​Updike tizenhatodik regénye századunk hatvanas éveinek Brazíliájába viszi az olvasót. A tizenkilenc éves, fekete bőrű utcagyerek, Tristáo és a tizennyolc éves, fehér bőrű, gazdag Isabel a Copacabanán ismerkedik meg egymással. Lángoló szenvedélyük szembeállítja őket a konvenciókra épülő brazil társadalom szokásaival és magatartási normáival, ezért állandó konfliktusba kerülnek környezetükkel. Tristáo anyja, a Rio de Janeiro nyomornegyedében élő prostituált ugyanúgy ellenzi kapcsolatukat, mint Isabel politikus apja, aki mindenre elszánt bérencek segítségével igyekszik visszaszerezni eltévelyedett lányát. A szerelmesek azonban családjuk ármánykodásai ellenére kitartanak egymás mellett, s Brazília ősrengetegében próbálnak új otthonra lelni, tudatosan vállalva az elkerülhetetlen szenvedést hozó házasság minden következményét, s egyetlen percre sem inognak meg abban a hitükben, hogy a sors egymásnak rendelte őket. Életük fontos fordulóponthoz érkezik, amikor a gyötrelmekbe belefáradt Isabel végső kétségbeesésében egy sámánhoz fordul segítségért, s e találkozás a szó szoros értelmében varázslatos módon megváltoztatja sorsukat. Az átfogó társadalomábrázolásra törekvő regény bepillantást enged a modernizálódó Brazília legkülönbözőbb népcsoportjainak és társadalmi rétegeinek hétköznapjaiba. Updike a tőle megszokott fantáziadús metaforákkal teletűzdelt nyelven, vaskos naturalizmussal és szigorú tárgyilagossággal beszéli el a modern kori Trisztán és Izolda csodás eseményeket sem nélkülöző, mértani pontossággal kifeszített szerkezetbe foglalt történetét.

John Updike - Bech ​befut
John ​Updike zsidó alteregója, a Bech bolyong-ban megismert Henry Bech 1923-ban született, és az ötvenes években első regénye, valamint egy kisregény megjelenése után világszerte óriási népszerűségnek örvendett; a nagyregénynek szánt művét érő kritikák hatására alkotói válságba került, s míg bestsellerét meg nem írta, jobbára egyetemeken és külföldi országokban tartott felolvasásokat és író-olvasó találkozókat, melyek során rendre pikáns kalandokba bonyolódott a legkülönfélébb korú, nemzetiségű és vallású nőkkel. Henry Bechet most hetvenévesen látjuk viszont: idősebb lett, de bölcsebb aligha. A gyengébb nem körében továbbra is változatlan népszerűségnek örvend; nem így írótársai és kritikusai között - vesztükre, mert az évek múltával Bechet mind rögeszmésebben foglalkoztatja (visszamenőleg is) tulajdon hírneve és műveinek fogadtatása, s szokatlan módját választja a bosszúállásnak. Vén fejjel egy nő miatt vállalja el a Francia Akadémia mintájára létrehozott különös művészeti testület elnöki posztját, aztán rájön, hogy nem is olyan rossz érzés hatalmat birtokolni. És jóllehet a Nagy merészen óta semmi említésre méltót nem publikált, végül olyan elismerésben részesül, amely termtőjének is régóta kijárna.

John Updike - Konspiráció
"Két ​énem létezik: a cselekvő én, és az az "én", aki tapasztal. Az utóbbi passzív még az előbbi tetteinek kavargása közepette is, tétlen, bűntelen és csodálkozó" - írja magáról Hakim Félix Ellellou ezredes, az afrikai Kús diktátora. Ellellounak négy felesége van (köztük egy amerikai), s hol teljes állami pompával, azaz fellobogózott Mercedesszel járja sivatagi országát, hol kútásónak álcázva, tevekaravánnal, hogy megtudja, mit gondol róla a nép. Kúsban ugyanis, a kifinomult és örömteli üresség honában, amely egy eltűnt királyságról kapta nevét, nagyszabású kísérlet zajlik: a gyarmati sorból felszabadult ország irányítását az alkotmányos uralkodó megdöntése után tizenegy fős forradalmi tanács vette át, élén a fiatal korában Amerikában tanult, s az Egyesült Államok iránt kulturális, ideológiai és személyes ellenszenvvel viseltető Ellellouval, aki a Marx megálmodta tiszta szocializmust és az iszlám reformmozgalmak teokratikus populizmusát igyekszik átültetni a gyakorlatba. A sokéves aszállyal sújtott Kús terméketlen földjén azonban nem fogan meg az eszme - viszont orosz műszaki segédlettel megszólal IV. Edumu király levágott feje, egy amerikai máglyahalált hal a másodosztályú cirok- és zellerkrémleves-szállítmány tetején, a vodkaszagot árasztó leples tuaregek pedig valószínűleg azonosak az orosz rakétabázisnak álcázott orosz rakétabázis kezelőivel. Ellellou, mire története végére ér, a róla elnevezett városban kóborol mezítláb, pénztárcájától, a légiriadókódoktól, Brezsnyev titkos telefonszámától és a hatalomtól megfosztva, ráadásul szeretője, aki időközben belügyminiszterré és nőjogi biztossá lépett elő, letartóztatja árulásért, exhibicionizmusért és csavargásért. Igazán kiérdemelte hát a nyugdíjat, amelyet az ország új vezetői nagylelkűen folyósítanak is neki - Franciaországba. John Updike, az utóbbi négy évtized átlag-Amerikájának krónikása ezúttal új terepre kalandozott: ebben a regényében, amelybe saját Afrika-élményét is beleszőtte, a diktatúráról írt fergeteges szatírát. Könyve nemcsak remek mulatság, hanem igazi irodalmi csemege, amely az egyes szám első és harmadik személyt váltogató, arabeszkes narrációjával és a sivatagi Afrika gyönyörű, helyenként látomásszerű leírásaival elvarázsolja az olvasót.

John Updike - The ​Witches of Eastwick
In ​a small New England town in the late 1960s, there lived three witches Alexandra Spoffard, sculptress, could create thunderstorms. Jane Smart, a cellist, could fly. The local gossip columnist, Sukie Rougemont, could turn milk into cream. Divorced but hardly celibate, content but always ripe for adventure, our three wonderful witches one day found themselves quite under the spell of the new man in town, Darryl Van Horne, whose hot tub was the scene of some rather bewitching delights. To tell you any more, dear reader, would be to spoil the marvelous joy of reading this hexy, sexy novel by the incomparable John Updike.

John Updike - Rabbit ​At Rest
In ​John Updike’s fourth and final novel about Harry “Rabbit” Angstrom, the hero has acquired a Florida condo, a second grandchild, and a troubled, overworked heart. His son, Nelson, is behaving erratically; his daughter-in-law, Pru, is sending him mixed signals; and his wife, Janice, decides in midlife to return to the world of work. As, through the year of 1989, Reagan’s debt-ridden, AIDS-plagued America yields to that of the first George Bush, Rabbit explores the bleak terrain of late middle age, looking for reasons to live and opportunities to make peace with a remorselessly accumulating past.

John Updike - Ilyen ​boldog se voltam
John ​Updike, bár kitűnő regényeivel hódította meg a magyar olvasóközönséget, voltaképpen az elbeszélés mestere. Nyersanyaga: a tiszta naturália, az élet egy-egy jelentéktelen, futó pillanata - amelyből a felfogás és a feldolgozás érzékenysége formál "örök érvényű" műalkotást. Legfőbb érdeme: az árnyalatok bősége és finomsága, a jelzések váratlansága és költői igazságtartalma - és mindenekelőtt: a stílus, a metaforákba sűrített, pontos és fantáziadús elbeszélő nyelv. A kötet Updike gazdag novellaterméséből nyújt reprezentatív válogatást.

John Updike - Ugyanaz ​az ajtó
Az ​ifjúkor, a felnőtté válás történetei. Egy fiatalember maga mögött hagyja a farmot és a kisvárost, megy vissza az egyre messzebb távolító egyetemre. A kezdő tanár lelkifurdalást érez, amiért megszégyenítette néhány butuska nebulóját - majd elbizonytalanodik, nem azok szégyenítették-e meg őt (talán A kentaur előképe). A Maple házaspár beköltözik a bohém Greenwich Village-be, és felbukkan életükben az első csábító, de lehet, hogy ez csak a hely szelleme - később egész novellaciklus fog majd szólni róluk. Ifjúházas férfi gusztálja a nőket a zsúfolt New York-i buszon, azután, hazaérve, zsémbes felesége és nyűgös kisbabájuk mellől a kinti háztetőn villogó fényreklámot nézve a mindenségről vizionál. Egy fiatal férj és apa, nemrég még a középiskola kosaras-sztárja sehogy sem találja a helyét, állásról állásra vándorol - utóbb egész regénysorozat, a Nyúl-kötetek főszereplője lesz... Tizenhat elbeszélés - mind-mind az élet sűrűjében kezdődik és végződik, belemerítve az olvasót is, mintegy ajtót nyitva neki az odabenn vagy odakinn zajló jelenetekre, a hétköznapok örökké ismétlődő színjátékára. John Updike első novelláskötete az 1950-es években született írásokat tartalmazza.

John Updike - Galambtollak
– ​Hát ott élünk. És ott is maradunk mindörökre. – Habozott egy kicsit, csak utána mondta, hogy »mindörökre«, aztán megint habozott, és utána azt mondta: – Csak te nem maradsz ott, Allen. Te el fogsz menekülni, el fogsz repülni. – Néhány madár körözött a völgy fölött, a szemünk magasságában, róluk jutott eszébe anyámnak ez a kép, ösztönösen, én mégis úgy éreztem, hogy erre az utat mutató szóra vártam egész gyerekkoromban.” Updike második, immár klasszikusnak számító novelláskötete az 1959 és 1962 között írt darabokat tartalmazza, amelyeket azóta is életműve javához sorolnak. A Nyúlcipő, A kentaur és A farm születésének ideje ez, s maga a szerző így jellemzi akkori írásait: „Időben és térben is elhagyunk embereket, mintegy akaratlagosan, s ezáltal bűntudat ébred bennünk, tartozunk nekik, a holtaknak, a cserbenhagyottaknak, legalább annyi tisztelettel, hogy újrateremtjük őket.” A kisvárosokban vagy akár isten háta mögötti farmokon cseperedő fiúk, az elbeszélések hősei valamiképpen mind kirínak környezetükből: vagy „többre hivatottak”, vagy kitaszítottak, sokszor az elviselhetetlenségig önközpontúak. Ki is repülnek egytől egyig, ki külföldre, ki a nagyvárosba, ki csak egy másik államba, és korántsem biztos, hogy sokra viszik, de egy biztos: nem tudnak végképp elszakadni. Hol a gyermekkor színtere, hol csak a „csupasz föld”, hol egy régi szerelem, hol egy haldokló szülő vagy nagyszülő húzza-vonzza vissza őket abba a másik, másfajta természetbe, ahol, úgy érzik, talán teljesebb, lekerekítettebb volt az életük. De ott sem mindig találnak nyugalmat. Valami hiányzik az amerikai létformából, s ezt éppen olyan jól illusztrálhatja az, ami a kocsicserénél történik, mint bármi más: „Apám elhajtott a régi kocsival a dűlőúton, éppúgy, mint máskor, s amikor visszajött, új volt a kocsi, a régi eltűnt, nyoma veszett, visszamállott az ásványi világba, amelyből elővarázsolták, el volt bocsátva egy áldás, egy csók, mindenféle végrendelkezés és búcsúceremónia nélkül. Nekünk, amerikaiaknak szükségünk van a ceremóniákra, talán ez az értelme, tengerész, annak, amit írtam.”

John Updike - Trust ​Me
The ​theme of trust, betrayed or fulfilled, runs through this collection of short stories: Parents lead children into peril, husbands abandon wives, wives manipulate husbands, and time undermines all. Love pangs, a favorite subject of the author, take on a new urgency as earthquakes, illnesses, lost wallets, and deaths of distant friends besiege his aging heroes and heroines. One man loves his wife’s twin, and several men love the imagined bliss of their pasts; one woman takes an impotent lover, and another must administer her father’s death. Bourgeois comforts and youthful convictions are tenderly seen as certain to erode: “Man,” as one of these stories concludes, “was not meant to abide in paradise.”

John Updike - Gertrud ​és Claudius
Updike ​tizenkilencedik regénye a dán királyi pár előtörténetét meséli el, mielőtt még Shakespeare Hamlet-jének cselekménye megkezdődne. Megelevenedik Gertrud leánysága apja, Rorik király félig még őspogány, félig már reneszánsz udvarában, dinasztikus házassága azzal a férfival, akiből később Hamlet király lesz, valamint már érett fővel folytatott viszonya férjének öccsével, Claudiusszal, akit itt még Fengnek neveznek. Az ifjan a Német-római Birodalmat járó, művelődő és kalandokat kereső, nyelveket beszélő Claudius, valamint a meleg szívű, érzelemdús (s immár királyné) Gertrud között igazi (és nagyon érzéki) szerelem szövődik, amelyet azonban korán beárnyékol a férj halála s a diszfunkcionális családot előrevetítő, komor és hideg lelkű Hamlet királyfi figurája. A regény története ott ér véget, ahol a Shakespeare-dráma jószerivel indul: anyjának és mostohaapjának sikerül rávennie Hamletet, hogy ne menjen vissza Wittenbergbe, hanem maradjon az udvarban. �Most már minden rendben lesz�, sóhajt föl megkönnyebbülten Claudius...

John Updike - A ​Rabbit Omnibus
Now ​in one volume the first three novels in John Updike's chronicles of Harry 'Rabbit' Angstrom. RABBIT RUN, RABBIT REDUX, RABBIT IS RICH

John Updike - The ​Widows of Eastwick
More ​than three decades have passed since the events described in John Updike’s The Witches of Eastwick. The three divorcées—Alexandra, Jane, and Sukie—have left town, remarried, and become widows. They cope with their grief and solitude as widows do: they travel the world, to such foreign lands as Canada, Egypt, and China, and renew old acquaintance. Why not, Sukie and Jane ask Alexandra, go back to Eastwick for the summer? The old Rhode Island seaside town, where they indulged in wicked mischief under the influence of the diabolical Darryl Van Horne, is still magical for them. Now Darryl is gone, and their lovers of the time have aged or died, but enchantment remains in the familiar streets and scenery of the village, where they enjoyed their lusty primes as free and empowered women. And, among the local citizenry, there are still those who remember them, and wish them ill. How they cope with the lingering traces of their evil deeds, the shocks of a mysterious counterspell, and the advancing inroads of old age, form the burden on Updike’s delightful, ominous sequel.

John Updike - My ​Father's Tears and Other Stories
A ​beautiful, moving collection of short stories, in many of which Updike revisits the haunts of his childhood from the vantage point of old age. In "Fiftieth" old friends reconnect at a class reunion, and one of them is left wondering, 'What does it mean: the enormity of having been children and now being old, living next to death.' In the story "The Full Glass" the protagonist describes somewhat ruefully the rituals of old age. Before going to bed, he raises his nightly water glass 'drinking a toast to the visible world, his impending disappearance from it be damned.' In "Varieties of Religious Experiences" a grandfather, visiting his daughter in Brooklyn Heights, watches the tower of the World Trade Centre fall, and his view of a God is forever altered. Again and again in these memorable stories, Updike strikes to the heart, giving words to what is so often left unsaid. He is at once witty, devastatingly observant, touching - and, of course, a consummate storyteller. This is a collection that will be admired and cherished.

John Updike - Majd ​ha fagy
Marshfield ​tiszteletes unja az életét, és egy kicsit unja a hivatását is. Baj akkor lesz belőle, amikor hívei, sőt családja kínos feszengésére a pulpituson kezdi kiélni pszichodrámáját. Még nagyobb baj azonban, hogy feleségétől a templomi orgonistanő karjaiba szédül, majd az egyházközség szexuális nyomorban szenvedő asszonyait részesíti lelki-testi vigaszban. Ám a legnagyobb baj mégis az, hogy a gyülekezet éppen akkor elégeli meg a dolgot és csap le rá, mikor az egyik asszonyba halálosan beleszeret. Püspöki parancsra egy sivatagi intézetbe szállítják Marshfieldet, ahol terápia gyanánt meg kell vallania a bűneit. Írásban, egy kerek hónap alatt. Így születik meg a regény harmincegy fejezete...

John Updike - Rabbit, ​Run
It's ​1959 and Harry Angstrom, one-time high-school sports superstar, is going nowhere. At twenty-six he is trapped in a second-rate existence - stuck with a fragile, alcoholic wife, a house full of overflowing ashtrays and discarded glasses, a young son and a futile job. With no way to fix things, he flees his family and his home in Pennsylvania, beginning a thousand-mile journey that he hopes will free him from his mediocre life. Because, as he knows only too well, 'after you've been first-rate at something, no matter what, it kind of takes the kick out of being second-rate'.

John Updike - Brazil
In ​the dream-Brazil of John Updike’s imagining, almost anything is possible if you are young and in love. When Tristão Raposo, a black nineteen-year-old from the Rio slums, and Isabel Leme, an eighteen-year-old upper-class white girl, meet on Copacabana Beach, their flight from family and into marriage takes them to the farthest reaches of Brazil’s phantasmagoric western frontier. Privation, violence, captivity, and reversals of fortune afflict them, yet this latter-day Tristan and Iseult cling to the faith that each is the other’s fate for life. Spanning twenty-two years, from the sixties through the eighties, Brazil surprises with its celebration of passion, loyalty, romance, and New World innocence.

John Updike - Bech: ​a Book
The ​Jewish American novelist Henry Bech—procrastinating, libidinous, and tart-tongued, his reputation growing while his powers decline—made his first appearance in 1965, in John Updike’s “The Bulgarian Poetess.” That story won the O. Henry First Prize, and it and the six Bech adventures that followed make up this collection. “Bech is the writer in me,” Updike once said, “creaking but lusty, battered but undiscourageable, fed on the blood of ink and the bread of white paper.” As he trots the globe, promotes himself, and lurches from one woman’s bed to another’s, Bech views life with a blend of wonder and cynicism that will make followers of the lit-biz smile with delight and wince in recognition.

John Updike - Rabbit ​Redux
The ​year is 1969, the end of a revolutionary decade, when men walked the moon and controversies raged over the Vietnam War, civil rights, women's liberation, morality and its decline. A liberated Rabbit Angstrom loses his wife to a hotshot used car salesman dripping with Vitalis and acquires a menage that includes his teenage son, a spaced-out white chick, and an evangelical black man. Rabbit lives a life that is bent, a normal life refracted in a funhouse mirror. He courts complications, all the more bizarre for their believability.

John Updike - Párok
A ​világhírű amerikai író e remek regénye megjelenése után kilenc hónapig vezette a könyvek népszerűségi listáját az USA-ban, s az egész könyvet átlengő erotika miatt nagy botrányokat kavart. A történet a közelmúltban, egy amerikai kisvárosban játszódik, ahol a munkán és a házasságtörésen kívül mást nem nagyon lehet csinálni. A párok - mindenki a másik párjával - kényelmes ágyakban űzik szeretkezéseiket: van akinek ez csupán játék, van akinek igazi szerelem, van akinek hódító és bódító érzés, van akinek csak pajzs a halálfélelem ellen. A házasságtörés - írta Updike - lehetőség egy jelentéktelen ember számára egy másik jelentéktelen ember élvezetére. A nyers szókimondás és a filmszerű, briliáns stílus egysége a mű, az amerikai házasság - és házasságtörés - kegyetlenül őszinte ábrázolása.

John Updike - Rabbit ​Is Rich
The ​hero of John Updike's Rabbit, Run (1960), ten years after the hectic events described in Rabbit Redux (1971), has come to enjoy considerable prosperity as Chief Sales Representative of Springer Motors, a Toyota agency in Brewer, Pennsylvania. The time is 1979: Skylab is falling, gas lines are lengthening, the President collapses while running in a marathon, and double-digit inflation coincides with a deflation of national confidence. Nevertheless, Harry Angstrom feels in good shape, ready to enjoy life at last -- until his son, Nelson, returns from the West, and the image of an old love pays a visit to his lot. New characters and old populate these scenes from Rabbit's middle age, as he continues to pursue, in his erratic fashion, the rainbow of happiness.

John Updike - A ​zeneiskola
"...Sűrű ​ködpára gyűlt meg az ívlámpák felső szegélyének fényplafonja körül, ragyogásuk kioltotta a csillagokat, s az ég romantikusan üres és meghitten közeli lett, mint a halál, amely lenyúlt néha, és kicsippentette egyik-másikunkat egy totálkáros autó roncsai közül. Ha felmentünk a hátsó sorba, és felálltunk a padra, a stadion kőpereme fölött kiláttunk a város házaira, és éreztük a hideg novemberi levegőt, mint valami óceán fekete jelenlétét a hajókorláton túl, s amikor a meccs után eljöttünk, és ennek a lakónegyed-városrésznek a csöndbe borult utcáiból visszanéztünk, hatalmas, fénytől gőzölgő járművet láttunk mögöttünk, az oszlopsorok ívei lángoltak, mint a kabinablakok, a stadion nagy, süllyedő hajónak rémlett, és mi voltunk a híres-hírhedt katasztrófa túlélői..." Vidéki futballmeccsről hazafelé ballagó gimnazisták - egy tengerparti kisváros rejtélyes, kortalan lakója, a mindenkit ismerő, de senki által sem ismert indián - egy örökké elválóban levő, de egymástól se véradáson, se Rómában szabadulni nem tudó házaspár - egy mitikussá növő bolond angol, a hely szelleme az amerikaiak számára idegen egyetemi városban - a Trisztán és Izolda-történet levélformában előadva - látogatás egy furcsa pszichológusnál - emlékek a szívszorongató gyermekkorból - egy bolgár költőnő a hidegháború kulturális közegében... Érzések, hangulatok, remények, tétova várakozás, újrakezdés, veszteség és megszenvedett harmónia. John Updike-nak, a XX. század egyik legnagyobb novellistájának ez a kötete 1966-ban született.

John Updike - Isten ​velünk vonul
1910-ben, ​egy forró júniusi délutánon Clarence Wilmot tiszteletest elhagyja a hite. Lemond lelkipásztori hivatásáról, és enciklopédiát áruló, házaló ügynöknek áll. A sikertelen, megkeseredett ember egyetlen vigasza az akkoriban terjedő újdonság: a mozi. Clarence fia, Teddy is híján van a hitnek, de egy derék metodista lányt vesz feleségül, s az ő lányukból, Estherből, aki legfőképpen önmagában hisz és imái mindig meghallgatásra találnak, huszadik századi amerikai istennő lesz - filmcsillag, egyike a legnagyobbaknak. Esther - művésznevén Alma De-Mott - elhanyagolt fia, Clark pedig egy fanatikus vallási szekta tagjaként olyan televíziós apokalipszisben találja magát, amilyenre az utóbbi években több, világszerte megdöbbenést keltő példa akadt. Így teljesíti be azt a sorsot, amely nemcsak a Wilmot család történetéből, hanem az amerikai nemzet életében máig is ható eszményekből következik: a hol rejtetten izzó, hol hevesen fellobbanó küldetéstudat egy önfeláldozó, a megváltásra reményt adó gesztusban csúcsosodik ki.