Ajax-loader

John Updike könyvei a rukkolán


1687896_big
elérhető
16

John Updike - Nyúlháj
Az ​én koromban, ha az ember hátán viselné mindazt a nyomorúságot, aminek valaha tanúja volt, reggel föl se kelne – magyarázza Nyúl tétova, kapkodó, megházasodott és apai örömöknek elébe néző fiának, Nelsonnak, akivel nem tud zöld ágra vergődni, aki megállapodott polgári nevelésének rendjét kikezdi, akit szeret is, de inkább ki nem állhat, talán éppen azért, mert kísértetiesen hasonlít húsz évvel ezelőtti önmagára. 1979–80 fordulóján, az apósától örökölt Toyota- és használtkocsitelep vezetőjeként, változatlanul felesége, Janice oldalán, anyósával egy fedél alatt, rögzült baráti körébe zárva Nyúlnak már esze ágában sincs futni. Legfeljebb kocog: Valamikor régen, ha Janice ilyen volt, a félelme mintha őt is megfertőzte volna, és futott tőle; de most, hogy benne vannak a korban, tudja jól, hogy soha el nem fut... Mi marad hát Nyúlnak? A pennsylvaniai kisváros, Brewer mindennapi gondjai, a már szinte rutinszerű erotikus fantaziálgatások, no meg egy „igazi” kaland is: feleségcsere egy nyaralás alkalmával – s mindenekfelett a megbékélés egy gondolattal: hogy nagyapa lett, következésképpen negyvenhét éves korára újabb szög került a koporsója fedelébe.

John Updike - Gyere ​hozzám feleségül
Jerry ​Conant szereti Sally Mathiast, - de Sally nem a felesége, Sally szereti Jerry Conantot, - de Jerry másnak a férje. Számtalanszor megírt téma: szerelmi háromszög, válás... A könyv azonban mást mond a szerelemről; azt, hogy az nem két ember magánügye, hogy van felelősség is, sőt hogy a szerelem maga nem egyértelmű érzés. Jerry is, Sally is tétován bolyong abban a morális félhomályban, amit a lelkiismerete, neveltetése ellen lázadó érzelmei borítanak rá; bolyong, de nem talál kiutat, a hagyományos kötöttség nem elég erős, hogy szerelmét lehűtse, a szerelem nem elég erős, hogy e félhomályt eloszlassa. Az élet nem fekete-fehér, mint a sakktábla, nincsenek szigorú szabályai - mindössze egy biztos: minden emberi kapcsolat, férj-feleség-szerető, szülő és gyermek kapcsolata egyaránt bonyolult, s mind fájdalmat rejt - a sérült lelkiismeret fájdalmát.

Updike-p%c3%a1rok
elérhető
15

John Updike - Párok
A ​világhírű amerikai író e remek regénye megjelenése után kilenc hónapig vezette a könyvek népszerűségi listáját az USA-ban, s az egész könyvet átlengő erotika miatt nagy botrányokat kavart. A történet a közelmúltban, egy amerikai kisvárosban játszódik, ahol a munkán és a házasságtörésen kívül mást nem nagyon lehet csinálni. A párok - mindenki a másik párjával - kényelmes ágyakban űzik szeretkezéseiket: van akinek ez csupán játék, van akinek igazi szerelem, van akinek hódító és bódító érzés, van akinek csak pajzs a halálfélelem ellen. A házasságtörés - írta Updike - lehetőség egy jelentéktelen ember számára egy másik jelentéktelen ember élvezetére. A nyers szókimondás és a filmszerű, briliáns stílus egysége a mű, az amerikai házasság - és házasságtörés - kegyetlenül őszinte ábrázolása.

John Updike - Szegényházi ​vásár - A farm
A ​farm történetét az elbeszélő szemével látjuk: Joey a harmincas éveiben járó üzletember elviszi újdonsült második feleségét, Peggyt és annak kisfiát, Robertet látogatóba édesanyja farmjára. A farm gazos, elvadult, használhatatlan, de anyja görcsösen ragaszkodik hozzá. A beteg, magányos öregasszonyban hallatlan hisztérikus energia van, a hétvégi látogatás csupa érzelmi hullámzás, sértődésekkel, vitákkal, veszekedésekkel és engesztelődésekkel, s közben mozaikokban feltárul Joey két házasságának valamint apja és anyja házasságának története.

John Updike - Terrorist
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

John Updike - Így ​látja Roger
Egy ​New England-i egyetem világába vezet, főhőse egyetemi tanár, teológus, a korai egyháztörténet kutatója. s ellenlábasa a kor hőse. Számítógép-szakember. Roger professzor istenképe a múltban gyökerezik, de felszínes - ellenlábasáé a jelenkorban, a természettudományban, de az ő hitét mély meggyőződés fűti: élete célja, hogy Isten létét a számítógéppel bizonyítsa. Kettőjük spirituális küzdelme eldöntetlenül végződik - Isten bizonyítatlan és bizonyíthatatlan. Mint ahogy eldöntetlen marad magánéletük küzdelme is, ami - meglehet - csak Roger professzor képzeletében zajlik: Roger gondolatban végigéli felesége és a számítógép-varázsló házasságtörő viszonyát. Miközben a maga óvatos módján ő is elmerészkedik a házasságtörés határvonaláig - hazulról elkóborolt fél-unokahúgával. Ez a viszony is, az a viszony is felemás módon ér véget. Mint ahogy felemás módon mindkettőjük hite is.

John Updike - Konspiráció
"Két ​énem létezik: a cselekvő én, és az az "én", aki tapasztal. Az utóbbi passzív még az előbbi tetteinek kavargása közepette is, tétlen, bűntelen és csodálkozó" - írja magáról Hakim Félix Ellellou ezredes, az afrikai Kús diktátora. Ellellounak négy felesége van (köztük egy amerikai), s hol teljes állami pompával, azaz fellobogózott Mercedesszel járja sivatagi országát, hol kútásónak álcázva, tevekaravánnal, hogy megtudja, mit gondol róla a nép. Kúsban ugyanis, a kifinomult és örömteli üresség honában, amely egy eltűnt királyságról kapta nevét, nagyszabású kísérlet zajlik: a gyarmati sorból felszabadult ország irányítását az alkotmányos uralkodó megdöntése után tizenegy fős forradalmi tanács vette át, élén a fiatal korában Amerikában tanult, s az Egyesült Államok iránt kulturális, ideológiai és személyes ellenszenvvel viseltető Ellellouval, aki a Marx megálmodta tiszta szocializmust és az iszlám reformmozgalmak teokratikus populizmusát igyekszik átültetni a gyakorlatba. A sokéves aszállyal sújtott Kús terméketlen földjén azonban nem fogan meg az eszme - viszont orosz műszaki segédlettel megszólal IV. Edumu király levágott feje, egy amerikai máglyahalált hal a másodosztályú cirok- és zellerkrémleves-szállítmány tetején, a vodkaszagot árasztó leples tuaregek pedig valószínűleg azonosak az orosz rakétabázisnak álcázott orosz rakétabázis kezelőivel. Ellellou, mire története végére ér, a róla elnevezett városban kóborol mezítláb, pénztárcájától, a légiriadókódoktól, Brezsnyev titkos telefonszámától és a hatalomtól megfosztva, ráadásul szeretője, aki időközben belügyminiszterré és nőjogi biztossá lépett elő, letartóztatja árulásért, exhibicionizmusért és csavargásért. Igazán kiérdemelte hát a nyugdíjat, amelyet az ország új vezetői nagylelkűen folyósítanak is neki - Franciaországba. John Updike, az utóbbi négy évtized átlag-Amerikájának krónikása ezúttal új terepre kalandozott: ebben a regényében, amelybe saját Afrika-élményét is beleszőtte, a diktatúráról írt fergeteges szatírát. Könyve nemcsak remek mulatság, hanem igazi irodalmi csemege, amely az egyes szám első és harmadik személyt váltogató, arabeszkes narrációjával és a sivatagi Afrika gyönyörű, helyenként látomásszerű leírásaival elvarázsolja az olvasót.

John Updike - Az ​idő vége felé
Updike ​regénye 2019-ben és 2020-ban játszódik, mintegy tíz évvel egy amerikai-kínai háború után; a föld lakossága alaposan megritkult, hatalmas területek még mindig radioaktivak, a háborút gazdasági és társadalmi káosz követte, de azért lassan helyrerázódik az élet. Ebben a világban él Ben Turnbull hatvanhat éves visszavonult befektetési tanácsadó, aki nyomot akar hagyni maga után naplójával, mely egy haszontalan, törékeny életről szól a 2020. földi esztendőben. A regény szervező elve egy természettudományos hipotézis: a kvantumelmélet határozatlansági relációja következtében egyszerre több univerzum létezik, s ezek egymásba játszhatnak, hirtelen változásokat okozhatnak az idő szövetségében. Így változik át a főhős Márk evangélistává, vagy egyiptomi sírrablóvá, vagy X. századi ír szerzetessé... A történelem különböző szakaszaiban, illetve a 2020. esztendei jelenben átélt kalandjai után Ben beteg, öreg emberként tűnődik a beteg, öreg világegyetemen.

John Updike - S.
Sarah, ​aki levelei aláírásaként gyakorta használja nevének címadó kezdőbetűjét, egy jól kereső kórházi belgyógyász-orvos felesége. A negyvenes éveinek elején jár, lányuk - egyetlen gyermekük - egy angliai egyetem hallgatója, s a gyermeknevelés utáni, új életszakaszba érve a hősnőben lassan megérlelődik az elhatározás, hogy felmondja a férjét mindenben kiszolgáló, a háztartást rendben tartó, hűségesen várakozó hitves szerepét. Döntésében nem egy másik férfi iránt érzett szerelmi fellángolás vezeti, hanem az, hogy társaságban végzett közös jógagyakorlatok és meditációk során megismerkedik a védikus tanokkal, amelyek test és lélek addig soha nem tapasztalt harmóniáját, a mindentől és mindenkitől szabad függetlenség nyugalmát ígérik neki. Eloldozva a családi kötelékeket, egy Indiából áttelepült guru vezette vallási kommunába költözik, valahova a mexikói határ közelébe, ám a hónapok múlásával rá kell jönnie, hogy belső békéjét itt sem találhatja meg; túl sok álságosság és hamisság rejlik a közösség életében is... Közben lánya a boldog házasság kikötője felé tart, terhes lesz - így az esküvő sem késhet soká. Sarah csöndesen belenyugszik a nagymamai státuszba, férjéhez írt utolsó levele azonban arról tanúskodik, hogy a "nagy kaland" azért nem múlt el nyomtalanul: múltját-érzelmeit nem elnyomva, hanem tudatosítva vállalja a független magányt. Régi-új íz a regényben a bravúros irodalmi rájátszás Nathaniel Hawthorne klasszikus alkotására, A skarlát betűre. Finom megfelelések sora hangsúlyozza a hasonlóságot Sarah és Hawthorne hősnője között, jelezve, hogy e problematika korántsem újkeletű a földrésznyi országban, ami azonban csak az S. sajátja: az üzlet és magasztos gondolatok, praktikum és metafizika összefonódásának ábrázolása az amerikai mentalitásban.

John Updike - Nyúlszív
Nyúl, ​a „beszédes amerikai”, aki eddig három kötetre valót mesélt nekünk az amerikai kis-középpolgár hétköznapjairól, akinek köszönhetően itt, Közép-Európában is érezzük Amerika elmúlt évtizedeit – az 50-es évek nekilendülő virágzását és létbizonytalanságát, a 60-asok dühöngő rossz közérzetét és társadalmi bűntudatát, a 70-es évtized általános kimerültségét és apátiáját –, Nyúl tehát most, 1989–90-ben ötvenhat éves, öregnek érzi magát, megkeseredett. Krisztusi korba ért fia baklövést baklövés után követ el, unokái nyugodt életét nem látja biztosítva, felesége egyre függetlenedik tőle, egyszóval, legalább annyi a problémája, mint fiatal korában, amikor felhúzta a nyúlcipőt. De hová fusson az elhájasodott, szívbeteg, még mindig szeretetre méltó s még mindig kíméletlen, ám sokkal bölcsebb Nyúl? Természetesen Floridába, az öregek paradicsomába. És persze vissza az ifjúságába. Van mire visszatekintenie: érdekes és értelmes életet élt, gyávaságai ellenére bátrabb és józanabb volt, mint a legtöbbünk. Ember volt a XX. század második felében, Huck Finnként és Holden Caulfieldként kezdte, s talán nem túlzás azt állítani: Thomas Mann-i figurák szintjéig jutott.

John Updike - Couples
Ten ​couples live in Tarbox, an out-of-the-way New England town. They form an exclusive group that feeds on petty rivalries, secrets, wordplays, entertaining, skiing and sex. Discreetly swapping partners, they conduct their rituals under the watchful eye of their self-appointed ringmaster, Freddy Thorne. But when Piet Hanema and Foxy Whitman have an affair, they reject expediency and caution, and for once the other unshockable couples are deeply shocked. Soon couples at play will become couples at war.

John Updike - A ​kentaur
Nemzeti ​Könyvdíj, 1964 A Kentaur egy görög, mitikus történet újramondása modern környezetben. Updike a Nyúl-sorozat első könyvét követően és A Farmot megelőzően írta, az USA-ban eredetileg 1963-ban jelent meg. Kheirón egy bölcs, nemes lelkű kentaur volt, aki fájdalmas sebet kapott, mégsem volt képes meghalni és lemondott a halhatatlanságáról Prométheusz javára. Updike huszadik századi változatában az Olymposzból egy kisvárosi középiskola lesz, Kheirónból George Caldwell középiskolai tanár, Prométheusz pedig nem más, mint Caldwell tizenöt éves fia, Peter. Kheirón agóniáját Caldwell életének utolsó három napja örökíti meg, amelyről az amerikai Nemzeti Könyvdíj zsűrije azt írta: „…merész beszámoló egy apa-fiú konfliktusról, amelynek során az apa rengeteg mindent nem képes kifejezésre juttatni, fia viszont annál inkább.”

John Updike - Bech ​bolyong
Updike ​olyan író, aki szereti a hőseit; vissza-visszatér hozzájuk, hogy életük alakulásáról beszámoljon. A Magyarországon most először megjelenő Bech-sorozatból egy fiktív írói portré kerekedik ki. Címszereplője, Henry Bech 1923-ban született, s az ötvenes években megjelent első regénye, a Poggász nélkül egy csapásra ünnepelt íróvá teszi szerte a világon. A nagyregénynek szánt A kiválasztottak-at azonban a kritika úgy lehúzza, hogy Bechen elhatalmasodik a krónikus írásgörcs, és hosszú ideig abból él, hogy különböző egyetemeken és külföldi előadókörutakon tart felolvasásokat, mint a kortárs amerikai irodalom megbecsült képviselője. Kelet-Európába, a Távol-Keletre, Afrikába és Ausztráliába tett utazásai során Bech lépten-nyomon szexuális kalandokba bonyolódik rajongóival vagy kísérőivel, és rájön, hogy egy író egészen érdekes és fölöttébb jövedelmező pályát futhat be anélkül is, hogy bármit írna, pusztán múltbeli érdemei alapján. Aztán váratlanul feleségül veszi Bea-t, egy régi barátnője húgát. Jeruzsálemben, ahol a mézesheteiket töltik, Bech csak fanyalog, Skóciában, a keresztény Bea őseinek földjén viszont ő érzi otthonosabban magát. Élete akkor vesz újabb fordulatot, amikor tizenöt évi kínlódás után végre megírja a rég várt regényt, a Nagy merészen-t.

John Updike - Apám ​könnyei és más elbeszélések
John ​Updike posztumusz novelláskötete ez: már csak fél évvel a halála után jelenhetett meg. Búcsúzik benne irodalmi világától, mintegy még egyszer, utoljára körbejárva örök témáit: ifjúkor, szerelmek, kisvárosi lét, házasság, külföldi utazgatások. A „Magánrégészet” félig eltemetett rétegek soraként veszi szemügyre az életet, a „Teli pohár” a megrögzött öregkori szokások egy-egy túlcsorduló pillanatába sűrít egy életnyi boldogságot. A „Séta Elizanne-nel” és a „Hazáig” osztálytalálkozói visszaviszik hősüket a rég múlt, közös ifjúságba, ahol a címadó darab narrátora a számára legbecsesebb énjét „tartja letétben”, „ha mégoly ritkán néz is felé”. A felnőtt kori utazgatásokat Marokkó, Florida, Spanyolország, Itália, India egzotikus helyszínei idézik. A gyermeklét meghatározó mozzanatait és misztériumait „A gyámok”, az „Égilakók nevetsége”, a „Kinderszenen” térképezi fel. A szerelmi élet esetlegességei, sutaságai és fájdalmai a „Szabad”, az „Esendő asszonyok”, „A jelenés”, a „Kimaradás” savanyú komédiáiban öltenek testet. Vagyis, ahogyan már Updike-tól megszokhattuk: Amerika, az amerikai létforma rémlik föl előttünk a nagy gazdasági válságtól a 9/11-es borzalomig, ragyogó megfigyelésekben, emlékidézésekben, fantáziafutamokban.

John Updike - My ​Father's Tears and Other Stories
A ​beautiful, moving collection of short stories, in many of which Updike revisits the haunts of his childhood from the vantage point of old age. In "Fiftieth" old friends reconnect at a class reunion, and one of them is left wondering, 'What does it mean: the enormity of having been children and now being old, living next to death.' In the story "The Full Glass" the protagonist describes somewhat ruefully the rituals of old age. Before going to bed, he raises his nightly water glass 'drinking a toast to the visible world, his impending disappearance from it be damned.' In "Varieties of Religious Experiences" a grandfather, visiting his daughter in Brooklyn Heights, watches the tower of the World Trade Centre fall, and his view of a God is forever altered. Again and again in these memorable stories, Updike strikes to the heart, giving words to what is so often left unsaid. He is at once witty, devastatingly observant, touching - and, of course, a consummate storyteller. This is a collection that will be admired and cherished.

John Updike - Az ​élet alkonyán
Az ​amerikai próza talán legkiválóbb élő mesterének új kötete huszonkét elbeszélést tartalmaz. Többnyire csendes alkonyfényben izzó novellákat, amelyek szereplői, rég túljutva a fontos eseményeken, a halál közeledtével önmagukba visszahúzódva azt vizsgálják, ki vagy mi is volt igazán az övék, hogyan összegezhető az életük, mi marad utánuk. Szemükben a világ áttetszővé, varázslatosan törékennyé válik, de azért tartogat meglepetéseket, az egyre távlatosabb emlékezés pedig az egykor kevésbé jelentős történéseket, dolgokat is felnagyítja, új színben mutatja. A kötet néhány írása megrázó erejű, felkavaró remekmű: A farmház, amelynek szereplője, miközben anyja halálát követően kiüríti a régi házat, felidézi anyja és a saját életét, szülei házasságát; az Utazás a holtakhoz, amelynek hőse a kórházban halálos betegen fekvő barátnőjénél tett látogatása után szégyentelenül gyáván menekül a halál elől; a Nagyszülősködés, amelyben az újdonsült nagyapa csecsemő unokáját a kezében tartva futó idegenséget érez és rájön, hogy "semmi sem a miénk, hacsak nem az emlékeinkben". Emellett olvashatók könnyedebb hangvételű, szórakoztató történetek is külföldön - Olaszországban, Írországban, Skóciában, a Földközi-tengeren - turistáskodó amerikaiakról. Updike, az emberi érzelmek olykor kegyetlenül éles szemű és mindenkor finom tollú ábrázolója nemegyszer szemérmes, férfias megrendüléssel vagy alig leplezett szentimentalizmussal ír az élet alkonyáról - kézbe veszi és felmutatja a vigyorgó koponyát, de ezzel nem lehangol, hanem gyönyörködtet bennünket.

John Updike - Az ​eastwicki özvegyek
Több ​mint három évtized telt el az események óta, melyeket John Updike huszonöt évvel ezelőtti regényében, Az eastwicki boszorkányok-ban lefestett. A három elvált nő -- Alexandra, Jane, Sukie -- azóta otthagyta a várost, újraházasodott, megözvegyült. Gyászukat és magányukat úgy orvosolnák, ahogyan az az özvegyeknek már szokásuk: járják a világot, olyan idegen földekre merészkednek el, mint Kanada, Egyiptom, Kína, és felújítanak régi ismeretségeket. Egyszer csak Sukie és Jane megkérdezi Alexandrától: mi lenne, ha egy nyaralás erejéig visszatérnének Eastwickbe? A régi Rhode Island-i tenger menti település, ahol sok haszontalanságot műveltek hajdanán az ördögi Darryl Van Horne ösztönzésére, még mindig tartogat a számukra varázslatot. Darrylnek ugyan nyoma veszett, szeretőik pedig megöregedtek vagy meghaltak, de azért még lenyűgözik őket a falu ismerős utcái és helyei, ahol régen felszabadult, hatalommal bíró nőkként élvezték életük pajzán delét. És a helybeliek között még mindig akadnak, akik nem felejtették el őket, akik a vesztüket kívánják. Hogyan birkóznak meg egykori gonosz praktikáik következményeivel, egy rejtélyes és megdöbbentő ellenvarázslattal s a rohamos öregedéssel -- erről szól ez az egyszerre elbűvölő és baljós folytatás, a 2009 januárjában elhunyt nagy író utolsó regénye.

John Updike - Majd ​ha fagy
Marshfield ​tiszteletes unja az életét, és egy kicsit unja a hivatását is. Baj akkor lesz belőle, amikor hívei, sőt családja kínos feszengésére a pulpituson kezdi kiélni pszichodrámáját. Még nagyobb baj azonban, hogy feleségétől a templomi orgonistanő karjaiba szédül, majd az egyházközség szexuális nyomorban szenvedő asszonyait részesíti lelki-testi vigaszban. Ám a legnagyobb baj mégis az, hogy a gyülekezet éppen akkor elégeli meg a dolgot és csap le rá, mikor az egyik asszonyba halálosan beleszeret. Püspöki parancsra egy sivatagi intézetbe szállítják Marshfieldet, ahol terápia gyanánt meg kell vallania a bűneit. Írásban, egy kerek hónap alatt. Így születik meg a regény harmincegy fejezete...

John Updike - Ilyen ​boldog se voltam
John ​Updike, bár kitűnő regényeivel hódította meg a magyar olvasóközönséget, voltaképpen az elbeszélés mestere. Nyersanyaga: a tiszta naturália, az élet egy-egy jelentéktelen, futó pillanata - amelyből a felfogás és a feldolgozás érzékenysége formál "örök érvényű" műalkotást. Legfőbb érdeme: az árnyalatok bősége és finomsága, a jelzések váratlansága és költői igazságtartalma - és mindenekelőtt: a stílus, a metaforákba sűrített, pontos és fantáziadús elbeszélő nyelv. A kötet Updike gazdag novellaterméséből nyújt reprezentatív válogatást.

John Updike - Brazília
John ​Updike tizenhatodik regénye századunk hatvanas éveinek Brazíliájába viszi az olvasót. A tizenkilenc éves, fekete bőrű utcagyerek, Tristáo és a tizennyolc éves, fehér bőrű, gazdag Isabel a Copacabanán ismerkedik meg egymással. Lángoló szenvedélyük szembeállítja őket a konvenciókra épülő brazil társadalom szokásaival és magatartási normáival, ezért állandó konfliktusba kerülnek környezetükkel. Tristáo anyja, a Rio de Janeiro nyomornegyedében élő prostituált ugyanúgy ellenzi kapcsolatukat, mint Isabel politikus apja, aki mindenre elszánt bérencek segítségével igyekszik visszaszerezni eltévelyedett lányát. A szerelmesek azonban családjuk ármánykodásai ellenére kitartanak egymás mellett, s Brazília ősrengetegében próbálnak új otthonra lelni, tudatosan vállalva az elkerülhetetlen szenvedést hozó házasság minden következményét, s egyetlen percre sem inognak meg abban a hitükben, hogy a sors egymásnak rendelte őket. Életük fontos fordulóponthoz érkezik, amikor a gyötrelmekbe belefáradt Isabel végső kétségbeesésében egy sámánhoz fordul segítségért, s e találkozás a szó szoros értelmében varázslatos módon megváltoztatja sorsukat. Az átfogó társadalomábrázolásra törekvő regény bepillantást enged a modernizálódó Brazília legkülönbözőbb népcsoportjainak és társadalmi rétegeinek hétköznapjaiba. Updike a tőle megszokott fantáziadús metaforákkal teletűzdelt nyelven, vaskos naturalizmussal és szigorú tárgyilagossággal beszéli el a modern kori Trisztán és Izolda csodás eseményeket sem nélkülöző, mértani pontossággal kifeszített szerkezetbe foglalt történetét.

John Updike - Rabbit, ​Run
It's ​1959 and Harry Angstrom, one-time high-school sports superstar, is going nowhere. At twenty-six he is trapped in a second-rate existence - stuck with a fragile, alcoholic wife, a house full of overflowing ashtrays and discarded glasses, a young son and a futile job. With no way to fix things, he flees his family and his home in Pennsylvania, beginning a thousand-mile journey that he hopes will free him from his mediocre life. Because, as he knows only too well, 'after you've been first-rate at something, no matter what, it kind of takes the kick out of being second-rate'.

John Updike - Bech: ​a Book
The ​Jewish American novelist Henry Bech—procrastinating, libidinous, and tart-tongued, his reputation growing while his powers decline—made his first appearance in 1965, in John Updike’s “The Bulgarian Poetess.” That story won the O. Henry First Prize, and it and the six Bech adventures that followed make up this collection. “Bech is the writer in me,” Updike once said, “creaking but lusty, battered but undiscourageable, fed on the blood of ink and the bread of white paper.” As he trots the globe, promotes himself, and lurches from one woman’s bed to another’s, Bech views life with a blend of wonder and cynicism that will make followers of the lit-biz smile with delight and wince in recognition.

John Updike - A ​Rabbit Omnibus
Now ​in one volume the first three novels in John Updike's chronicles of Harry 'Rabbit' Angstrom.

John Updike - Brazil
In ​the dream-Brazil of John Updike’s imagining, almost anything is possible if you are young and in love. When Tristão Raposo, a black nineteen-year-old from the Rio slums, and Isabel Leme, an eighteen-year-old upper-class white girl, meet on Copacabana Beach, their flight from family and into marriage takes them to the farthest reaches of Brazil’s phantasmagoric western frontier. Privation, violence, captivity, and reversals of fortune afflict them, yet this latter-day Tristan and Iseult cling to the faith that each is the other’s fate for life. Spanning twenty-two years, from the sixties through the eighties, Brazil surprises with its celebration of passion, loyalty, romance, and New World innocence.

John Updike - Bízzál ​bennem
1932-ben ​Pennsylvania államban született és 1957 óta Massachusettsben élő John Updike talán a legismertebb és legnépszerűbb kortárs amerikai iró ma Magyarországon. És méltán. Azt kapja tőle az olvasó, amit az irodalomtól hagyományosan elvár: hiteles, minden ízükben eleven figurákat, helyzeteket és környezetet - élete kitágítását. Ez a - nyolcadik - novelláskötete javarészt egyetlen témát jár körül hallatlanul sokoldalúan és érzékenyen, ez pedig a bizalom. A megédemelt vagy alaptalan, olykor kijátszott bizalom házastársban, szülőben és gyerekben, vagy a kapcsolatok és körülmények egész rendszerében, az élet megbízhatónak látszó kereteiben. A bizalom és a bizalom megrendülése. Amikor az észrevétlen hajszálrepedéseket egy váratlan esemény - egy enyhe földrengés, egy betegség, egy különös találkozás, egy tárca elvesztése - egyszeriben szakadékká tágítja. Amikor egy élet értelme vagy értelmetlensége megvilágossodik, alakot ölt. Tőlünk térben és a javarészt tehehős amerikai értelmiségiek vagy üzletememberek életkörülményeiben távol - Updike írásművészetésnek jóvoltából mégis ismerősen, a saját életünkre is rávilágítóan.

John Updike - Isten ​velünk vonul
1910-ben, ​egy forró júniusi délutánon Clarence Wilmot tiszteletest elhagyja a hite. Lemond lelkipásztori hivatásáról, és enciklopédiát áruló, házaló ügynöknek áll. A sikertelen, megkeseredett ember egyetlen vigasza az akkoriban terjedő újdonság: a mozi. Clarence fia, Teddy is híján van a hitnek, de egy derék metodista lányt vesz feleségül, s az ő lányukból, Estherből, aki legfőképpen önmagában hisz és imái mindig meghallgatásra találnak, huszadik századi amerikai istennő lesz - filmcsillag, egyike a legnagyobbaknak. Esther - művésznevén Alma De-Mott - elhanyagolt fia, Clark pedig egy fanatikus vallási szekta tagjaként olyan televíziós apokalipszisben találja magát, amilyenre az utóbbi években több, világszerte megdöbbenést keltő példa akadt. Így teljesíti be azt a sorsot, amely nemcsak a Wilmot család történetéből, hanem az amerikai nemzet életében máig is ható eszményekből következik: a hol rejtetten izzó, hol hevesen fellobbanó küldetéstudat egy önfeláldozó, a megváltásra reményt adó gesztusban csúcsosodik ki.

John Updike - A ​farm
Joey ​Robinson harmincöt éves. New Yorkban él második feleségével és tizenegy éves mostohafiával. Hazalátogat idősödő édesanyjához Pennsylvaniába, a farmra, ahol felnőtt. A háromnapos látogatás vallomások, viták, egyezkedések, könyörgések és megbocsájtó szavak áradatát indítja el. Nincsenek egyedül: ott kísértenek a múlt emlékei és a jövő fantomjai, vágyaik és ambícióik. John Updike negyedik regénye az emberi döntések sokféleségéről szól: arról, milyen környezetet választunk magunknak és milyen stratégiákkal igyekszünk helytállni a mindennapokban. „Kitűnő könyv. Ha a formáról, a kontúrokról és a színekről van szó, Updike festő… ha metaforákról, Updike költő… ha pedig történetmesélésről, vérbeli prózaíró.” - Harper’s „Mesteri formai elegancia.” - Los Angeles Times „Remekmű.” - The New York Times

John Updike - E ​gyönyörű zöld planétán
John ​Updike, akit a magyar olvasó eddig csak mint kíváló regényírót és novellistát ismerhetett, az amerikai kritikaírásnak is jelentős alakja, immár több, mint húsz éve az egyik legolvasottabb irodalmi hetilap, a New Yorker külső munkatársa. Mint könyvbírálót szinte minden érdekli: recenziót, miniesszét közöl - számos más egyéb között - Flaubert, Joyce, Kafka és Hemingway leveleiről, Bellow, Vonnegut, Cheever, Belij, Lem és Barbara Pym regényeiről, Bruno Schulzról, Roland Barthes-ról, Isaiah Berlinről, Cioranról. Ezeken kívül megtalálható még kötetünkben három fontos, alapos tanulmánya az amerikai irodalom három nagy úttörőjéről: Hawthorne-ról, Melville-ről és Whitman-ról. Élvezetes, nagy információs anyagot hordozó írások ezek: Updike földrajzi színteret, családi környezetet, vallási és politikai meghatározásokat, alkotói magánkörülményeket, irodalmi szokásokat és követelményeket vázol fel és rajzol hősei köré, hogy minél közelebb férkőzhessék a tárgyiasult művekhez.

John Updike - Bech ​befut
John ​Updike zsidó alteregója, a Bech bolyong-ban megismert Henry Bech 1923-ban született, és az ötvenes években első regénye, valamint egy kisregény megjelenése után világszerte óriási népszerűségnek örvendett; a nagyregénynek szánt művét érő kritikák hatására alkotói válságba került, s míg bestsellerét meg nem írta, jobbára egyetemeken és külföldi országokban tartott felolvasásokat és író-olvasó találkozókat, melyek során rendre pikáns kalandokba bonyolódott a legkülönfélébb korú, nemzetiségű és vallású nőkkel. Henry Bechet most hetvenévesen látjuk viszont: idősebb lett, de bölcsebb aligha. A gyengébb nem körében továbbra is változatlan népszerűségnek örvend; nem így írótársai és kritikusai között - vesztükre, mert az évek múltával Bechet mind rögeszmésebben foglalkoztatja (visszamenőleg is) tulajdon hírneve és műveinek fogadtatása, s szokatlan módját választja a bosszúállásnak. Vén fejjel egy nő miatt vállalja el a Francia Akadémia mintájára létrehozott különös művészeti testület elnöki posztját, aztán rájön, hogy nem is olyan rossz érzés hatalmat birtokolni. És jóllehet a Nagy merészen óta semmi említésre méltót nem publikált, végül olyan elismerésben részesül, amely termtőjének is régóta kijárna.

John Updike - Rabbit ​Redux
The ​year is 1969, the end of a revolutionary decade, when men walked the moon and controversies raged over the Vietnam War, civil rights, women's liberation, morality and its decline. A liberated Rabbit Angstrom loses his wife to a hotshot used car salesman dripping with Vitalis and acquires a menage that includes his teenage son, a spaced-out white chick, and an evangelical black man. Rabbit lives a life that is bent, a normal life refracted in a funhouse mirror. He courts complications, all the more bizarre for their believability.

John Updike - Falvak
Az ​idősödő író összegez: John Updike huszonegyedik s bizonyára legönéletrajzibb jellegű regénye a vidéki, falusi-kisvárosi Amerikába visz el bennünket, a korai "olingeri elbeszélések" és kisregények tájára. Főhőse, Owen Mackenzie életútját követhetjük nyomon születési helyétől, a pennsylvaniai Willow városkától egészen nyugdíjas koráig, a massachusettsi Haskells Crossing gazdag öregek lakta falujáig. Időben a két település közé esik a connecticuti Middle Falls, ahol Owen, a korai komputerprogramozó, társával, Ed Mervine-nel, megalapítja a sikeres E-O Adatkezelés nevű vállalatot egy régi fegyvergyárban, a Chunkaunkabaug-folyó partján. Fejlődésregény a _Falvak_. Owen nemcsak technikai ismeretekben halad előre, hanem érzelmiekben is: a három "falu", ahol élnie adatik, főleg női lakosai révén, az ifjonti ártatlanságot is lehántja róla. Gyermekkora óta érezte a dolgok napsütötte, hétköznapi felszíne alatt ásító baljós szakadékot, ám arról is meg volt győződve, hogy szerencsés csillagzat alatt született. Az életében megforduló nők, köztük két felesége, Phyllis és Julia, a tanítómesterei. És Owen hálás, néha megrendült tanítvány: "Milyen szép is az asszony, meztelenül a sötétben! Mennyire méltatlanok a férfiak a nők szépségére és irgalmára! " Diadalokon és kudarcokon, sőt tragédiákon át szexuális élete egyre inkább beleolvad a "falvak" nyújtotta közösség menedékébe: "Egy falu titkokból szövődik, igazságokból, amelyeket jobb nem kimondani, házakból, amelyekben kevesebb az ablak, mint az átlátszatlan fal." Ez az egyszerre bölcs és szenvedélyes regény, amely éppúgy elénk idézi n_A farm_ világát, mint a _Párok_-ét, hetven esztendőt ível át, a gazdasági válság korától a huszonegyedik századig terjed.

John Updike - The ​Afterlife
To ​the hero of the title story of this collection, all of England has the glow of an afterlife: “A miraculous lacquer lay upon everything, beading each roadside twig . . . each reed of thatch, each tiny daisy trembling in the grass.” All of these stories, each in its own way, partake of this glow, as life beyond middle age is explored and found to have its own exquisite dearness. As death approaches, existence takes on, for some of Updike’s aging characters, a translucence, a magical fragility; vivid memory and casual misperception lend the mundane an antic texture, and the backward view, lengthening, acquires a certain grandeur. Here is a world where wonder stubbornly persists, and fresh beginnings almost outnumber losses.

Kollekciók