Ajax-loader

John Updike könyvei a rukkolán


1687896_big
elérhető
16

John Updike - Nyúlháj
Az ​én koromban, ha az ember hátán viselné mindazt a nyomorúságot, aminek valaha tanúja volt, reggel föl se kelne – magyarázza Nyúl tétova, kapkodó, megházasodott és apai örömöknek elébe néző fiának, Nelsonnak, akivel nem tud zöld ágra vergődni, aki megállapodott polgári nevelésének rendjét kikezdi, akit szeret is, de inkább ki nem állhat, talán éppen azért, mert kísértetiesen hasonlít húsz évvel ezelőtti önmagára. 1979–80 fordulóján, az apósától örökölt Toyota- és használtkocsitelep vezetőjeként, változatlanul felesége, Janice oldalán, anyósával egy fedél alatt, rögzült baráti körébe zárva Nyúlnak már esze ágában sincs futni. Legfeljebb kocog: Valamikor régen, ha Janice ilyen volt, a félelme mintha őt is megfertőzte volna, és futott tőle; de most, hogy benne vannak a korban, tudja jól, hogy soha el nem fut... Mi marad hát Nyúlnak? A pennsylvaniai kisváros, Brewer mindennapi gondjai, a már szinte rutinszerű erotikus fantaziálgatások, no meg egy „igazi” kaland is: feleségcsere egy nyaralás alkalmával – s mindenekfelett a megbékélés egy gondolattal: hogy nagyapa lett, következésképpen negyvenhét éves korára újabb szög került a koporsója fedelébe.

John Updike - Terrorist
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

John Updike - Ilyen ​boldog se voltam
John ​Updike, bár kitűnő regényeivel hódította meg a magyar olvasóközönséget, voltaképpen az elbeszélés mestere. Nyersanyaga: a tiszta naturália, az élet egy-egy jelentéktelen, futó pillanata - amelyből a felfogás és a feldolgozás érzékenysége formál "örök érvényű" műalkotást. Legfőbb érdeme: az árnyalatok bősége és finomsága, a jelzések váratlansága és költői igazságtartalma - és mindenekelőtt: a stílus, a metaforákba sűrített, pontos és fantáziadús elbeszélő nyelv. A kötet Updike gazdag novellaterméséből nyújt reprezentatív válogatást.

John Updike - The ​Widows of Eastwick
More ​than three decades have passed since the events described in John Updike’s The Witches of Eastwick. The three divorcées—Alexandra, Jane, and Sukie—have left town, remarried, and become widows. They cope with their grief and solitude as widows do: they travel the world, to such foreign lands as Canada, Egypt, and China, and renew old acquaintance. Why not, Sukie and Jane ask Alexandra, go back to Eastwick for the summer? The old Rhode Island seaside town, where they indulged in wicked mischief under the influence of the diabolical Darryl Van Horne, is still magical for them. Now Darryl is gone, and their lovers of the time have aged or died, but enchantment remains in the familiar streets and scenery of the village, where they enjoyed their lusty primes as free and empowered women. And, among the local citizenry, there are still those who remember them, and wish them ill. How they cope with the lingering traces of their evil deeds, the shocks of a mysterious counterspell, and the advancing inroads of old age, form the burden on Updike’s delightful, ominous sequel.

John Updike - Brazil
In ​the dream-Brazil of John Updike’s imagining, almost anything is possible if you are young and in love. When Tristão Raposo, a black nineteen-year-old from the Rio slums, and Isabel Leme, an eighteen-year-old upper-class white girl, meet on Copacabana Beach, their flight from family and into marriage takes them to the farthest reaches of Brazil’s phantasmagoric western frontier. Privation, violence, captivity, and reversals of fortune afflict them, yet this latter-day Tristan and Iseult cling to the faith that each is the other’s fate for life. Spanning twenty-two years, from the sixties through the eighties, Brazil surprises with its celebration of passion, loyalty, romance, and New World innocence.

John Updike - Bech ​befut
John ​Updike zsidó alteregója, a Bech bolyong-ban megismert Henry Bech 1923-ban született, és az ötvenes években első regénye, valamint egy kisregény megjelenése után világszerte óriási népszerűségnek örvendett; a nagyregénynek szánt művét érő kritikák hatására alkotói válságba került, s míg bestsellerét meg nem írta, jobbára egyetemeken és külföldi országokban tartott felolvasásokat és író-olvasó találkozókat, melyek során rendre pikáns kalandokba bonyolódott a legkülönfélébb korú, nemzetiségű és vallású nőkkel. Henry Bechet most hetvenévesen látjuk viszont: idősebb lett, de bölcsebb aligha. A gyengébb nem körében továbbra is változatlan népszerűségnek örvend; nem így írótársai és kritikusai között - vesztükre, mert az évek múltával Bechet mind rögeszmésebben foglalkoztatja (visszamenőleg is) tulajdon hírneve és műveinek fogadtatása, s szokatlan módját választja a bosszúállásnak. Vén fejjel egy nő miatt vállalja el a Francia Akadémia mintájára létrehozott különös művészeti testület elnöki posztját, aztán rájön, hogy nem is olyan rossz érzés hatalmat birtokolni. És jóllehet a Nagy merészen óta semmi említésre méltót nem publikált, végül olyan elismerésben részesül, amely termtőjének is régóta kijárna.

John Updike - The ​Afterlife and Other Stories
To ​the hero of the title story of this collection, all of England has the glow of an afterlife: “A miraculous lacquer lay upon everything, beading each roadside twig . . . each reed of thatch, each tiny daisy trembling in the grass.” All of these stories, each in its own way, partake of this glow, as life beyond middle age is explored and found to have its own exquisite dearness. As death approaches, existence takes on, for some of Updike’s aging characters, a translucence, a magical fragility; vivid memory and casual misperception lend the mundane an antic texture, and the backward view, lengthening, acquires a certain grandeur. Here is a world where wonder stubbornly persists, and fresh beginnings almost outnumber losses.

John Updike - Rabbit ​Redux
The ​year is 1969, the end of a revolutionary decade, when men walked the moon and controversies raged over the Vietnam War, civil rights, women's liberation, morality and its decline. A liberated Rabbit Angstrom loses his wife to a hotshot used car salesman dripping with Vitalis and acquires a menage that includes his teenage son, a spaced-out white chick, and an evangelical black man. Rabbit lives a life that is bent, a normal life refracted in a funhouse mirror. He courts complications, all the more bizarre for their believability.

John Updike - Brazília
John ​Updike tizenhatodik regénye századunk hatvanas éveinek Brazíliájába viszi az olvasót. A tizenkilenc éves, fekete bőrű utcagyerek, Tristáo és a tizennyolc éves, fehér bőrű, gazdag Isabel a Copacabanán ismerkedik meg egymással. Lángoló szenvedélyük szembeállítja őket a konvenciókra épülő brazil társadalom szokásaival és magatartási normáival, ezért állandó konfliktusba kerülnek környezetükkel. Tristáo anyja, a Rio de Janeiro nyomornegyedében élő prostituált ugyanúgy ellenzi kapcsolatukat, mint Isabel politikus apja, aki mindenre elszánt bérencek segítségével igyekszik visszaszerezni eltévelyedett lányát. A szerelmesek azonban családjuk ármánykodásai ellenére kitartanak egymás mellett, s Brazília ősrengetegében próbálnak új otthonra lelni, tudatosan vállalva az elkerülhetetlen szenvedést hozó házasság minden következményét, s egyetlen percre sem inognak meg abban a hitükben, hogy a sors egymásnak rendelte őket. Életük fontos fordulóponthoz érkezik, amikor a gyötrelmekbe belefáradt Isabel végső kétségbeesésében egy sámánhoz fordul segítségért, s e találkozás a szó szoros értelmében varázslatos módon megváltoztatja sorsukat. Az átfogó társadalomábrázolásra törekvő regény bepillantást enged a modernizálódó Brazília legkülönbözőbb népcsoportjainak és társadalmi rétegeinek hétköznapjaiba. Updike a tőle megszokott fantáziadús metaforákkal teletűzdelt nyelven, vaskos naturalizmussal és szigorú tárgyilagossággal beszéli el a modern kori Trisztán és Izolda csodás eseményeket sem nélkülöző, mértani pontossággal kifeszített szerkezetbe foglalt történetét.

John Updike - Az ​eastwicki boszorkányok
Három ​fiatal, több gyermekes elvált asszony éli az életét a magánnyal vívott nehéz küzdelemben, New England egy tengerparti kisvárosában. A női magány legyűréséhez viszont férfi szükségeltetik - s női praktika, boszorkánytudomány. Ez pedig, a férjüket elhagyott és férjüktől elhagyott asszonyok ereje, ellenségeskedést, megkövező indulatokat szül a jámbor polgárok szívében. Hiszen, mint köztudott, a boszorkány az ördöggel praktikál, lelkét is eladja neki. S lelkét az ördögtől csak másik boszorkány - vagy más férfi - perelheti vissza. Ennyi Updike új regényének lényegi mondandója. Sovány. Sovány? Attól függ, hogyan mondja el valaki. Updike mosolygós-frivolan, a témát a hétköznap szintjéről fél kézzel a boszorkánymítosz - festett - egére fölhajítva. S ez, ha jól meggondoljuk, nem is olyan könnyű - erre akkor jön rá az olvasó, ha a fejére visszahulló "mondanivalót", két kézzel, sikerül elkapnia. Updike mesteri könnyedséggel használja az időtlen idők óta meglevő írói eszközöket, ismeri alakjait - testüktől a lelkük, a múltjuk mélyéig -, ismeri a társadalmat, a közvetlen környezetet, ami formálja őket, s amit szakadatlanul formálnak maguk is. S legfőképp: ismeri a folyamatot, amelynek során a társadalom is, regényalakjai is formálódnak.

John Updike - The ​Witches of Eastwick
In ​a small New England town in the late 1960s, there lived three witches Alexandra Spoffard, sculptress, could create thunderstorms. Jane Smart, a cellist, could fly. The local gossip columnist, Sukie Rougemont, could turn milk into cream. Divorced but hardly celibate, content but always ripe for adventure, our three wonderful witches one day found themselves quite under the spell of the new man in town, Darryl Van Horne, whose hot tub was the scene of some rather bewitching delights. To tell you any more, dear reader, would be to spoil the marvelous joy of reading this hexy, sexy novel by the incomparable John Updike.

John Updike - A ​Rabbit Omnibus
Now ​in one volume the first three novels in John Updike's chronicles of Harry 'Rabbit' Angstrom. RABBIT RUN, RABBIT REDUX, RABBIT IS RICH

John Updike - A ​kentaur
Nemzeti ​Könyvdíj, 1964 A Kentaur egy görög, mitikus történet újramondása modern környezetben. Updike a Nyúl-sorozat első könyvét követően és A Farmot megelőzően írta, az USA-ban eredetileg 1963-ban jelent meg. Kheirón egy bölcs, nemes lelkű kentaur volt, aki fájdalmas sebet kapott, mégsem volt képes meghalni és lemondott a halhatatlanságáról Prométheusz javára. Updike huszadik századi változatában az Olymposzból egy kisvárosi középiskola lesz, Kheirónból George Caldwell középiskolai tanár, Prométheusz pedig nem más, mint Caldwell tizenöt éves fia, Peter. Kheirón agóniáját Caldwell életének utolsó három napja örökíti meg, amelyről az amerikai Nemzeti Könyvdíj zsűrije azt írta: „…merész beszámoló egy apa-fiú konfliktusról, amelynek során az apa rengeteg mindent nem képes kifejezésre juttatni, fia viszont annál inkább.”

John Updike - Gertrud ​és Claudius
Updike ​tizenkilencedik regénye a dán királyi pár előtörténetét meséli el, mielőtt még Shakespeare Hamlet-jének cselekménye megkezdődne. Megelevenedik Gertrud leánysága apja, Rorik király félig még őspogány, félig már reneszánsz udvarában, dinasztikus házassága azzal a férfival, akiből később Hamlet király lesz, valamint már érett fővel folytatott viszonya férjének öccsével, Claudiusszal, akit itt még Fengnek neveznek. Az ifjan a Német-római Birodalmat járó, művelődő és kalandokat kereső, nyelveket beszélő Claudius, valamint a meleg szívű, érzelemdús (s immár királyné) Gertrud között igazi (és nagyon érzéki) szerelem szövődik, amelyet azonban korán beárnyékol a férj halála s a diszfunkcionális családot előrevetítő, komor és hideg lelkű Hamlet királyfi figurája. A regény története ott ér véget, ahol a Shakespeare-dráma jószerivel indul: anyjának és mostohaapjának sikerül rávennie Hamletet, hogy ne menjen vissza Wittenbergbe, hanem maradjon az udvarban. �Most már minden rendben lesz�, sóhajt föl megkönnyebbülten Claudius...

John Updike - Az ​idő vége felé
Updike ​regénye 2019-ben és 2020-ban játszódik, mintegy tíz évvel egy amerikai-kínai háború után; a föld lakossága alaposan megritkult, hatalmas területek még mindig radioaktivak, a háborút gazdasági és társadalmi káosz követte, de azért lassan helyrerázódik az élet. Ebben a világban él Ben Turnbull hatvanhat éves visszavonult befektetési tanácsadó, aki nyomot akar hagyni maga után naplójával, mely egy haszontalan, törékeny életről szól a 2020. földi esztendőben. A regény szervező elve egy természettudományos hipotézis: a kvantumelmélet határozatlansági relációja következtében egyszerre több univerzum létezik, s ezek egymásba játszhatnak, hirtelen változásokat okozhatnak az idő szövetségében. Így változik át a főhős Márk evangélistává, vagy egyiptomi sírrablóvá, vagy X. századi ír szerzetessé... A történelem különböző szakaszaiban, illetve a 2020. esztendei jelenben átélt kalandjai után Ben beteg, öreg emberként tűnődik a beteg, öreg világegyetemen.

Alice Adams - Amy Bloom - John Cheever - Ernest Hemingway - A. M. Homes - Andrea Lee - Joyce Carol Oates - Edna O'Brien - Julie Orringer - James Purdy - Graham Swift - John Updike - David Foster Wallace - Fay Weldon - Poolside
Poolside ​is a waterproof collection of fourteen stories about the satisfactions (and tribulations) of swimming lessons, summer scenes at club pools, chance encounters at the rec center-and just plain floating. The perfect companion for a day of dipping and people watching, Poolside is as necessary as sunscreen for achieving maximum poolside bliss. Poolside features internationally acclaimed authors Alice Adams, John Updike, Joyce Carol Oates, David Foster Wallace, Ernest Hemingway, John Cheever, and AM Homes, as well as emerging voices such as Julie Orringer and Andrea Lee.

John Updike - Couples
Ten ​couples live in Tarbox, an out-of-the-way New England town. They form an exclusive group that feeds on petty rivalries, secrets, wordplays, entertaining, skiing and sex. Discreetly swapping partners, they conduct their rituals under the watchful eye of their self-appointed ringmaster, Freddy Thorne. But when Piet Hanema and Foxy Whitman have an affair, they reject expediency and caution, and for once the other unshockable couples are deeply shocked. Soon couples at play will become couples at war.

John Updike - Ugyanaz ​az ajtó
Az ​ifjúkor, a felnőtté válás történetei. Egy fiatalember maga mögött hagyja a farmot és a kisvárost, megy vissza az egyre messzebb távolító egyetemre. A kezdő tanár lelkifurdalást érez, amiért megszégyenítette néhány butuska nebulóját - majd elbizonytalanodik, nem azok szégyenítették-e meg őt (talán A kentaur előképe). A Maple házaspár beköltözik a bohém Greenwich Village-be, és felbukkan életükben az első csábító, de lehet, hogy ez csak a hely szelleme - később egész novellaciklus fog majd szólni róluk. Ifjúházas férfi gusztálja a nőket a zsúfolt New York-i buszon, azután, hazaérve, zsémbes felesége és nyűgös kisbabájuk mellől a kinti háztetőn villogó fényreklámot nézve a mindenségről vizionál. Egy fiatal férj és apa, nemrég még a középiskola kosaras-sztárja sehogy sem találja a helyét, állásról állásra vándorol - utóbb egész regénysorozat, a Nyúl-kötetek főszereplője lesz... Tizenhat elbeszélés - mind-mind az élet sűrűjében kezdődik és végződik, belemerítve az olvasót is, mintegy ajtót nyitva neki az odabenn vagy odakinn zajló jelenetekre, a hétköznapok örökké ismétlődő színjátékára. John Updike első novelláskötete az 1950-es években született írásokat tartalmazza.

John Updike - Így ​látja Roger
Egy ​New England-i egyetem világába vezet, főhőse egyetemi tanár, teológus, a korai egyháztörténet kutatója. s ellenlábasa a kor hőse. Számítógép-szakember. Roger professzor istenképe a múltban gyökerezik, de felszínes - ellenlábasáé a jelenkorban, a természettudományban, de az ő hitét mély meggyőződés fűti: élete célja, hogy Isten létét a számítógéppel bizonyítsa. Kettőjük spirituális küzdelme eldöntetlenül végződik - Isten bizonyítatlan és bizonyíthatatlan. Mint ahogy eldöntetlen marad magánéletük küzdelme is, ami - meglehet - csak Roger professzor képzeletében zajlik: Roger gondolatban végigéli felesége és a számítógép-varázsló házasságtörő viszonyát. Miközben a maga óvatos módján ő is elmerészkedik a házasságtörés határvonaláig - hazulról elkóborolt fél-unokahúgával. Ez a viszony is, az a viszony is felemás módon ér véget. Mint ahogy felemás módon mindkettőjük hite is.

John Updike - Nyúlfark ​és más történetek
A ​tucatnyi vadonatúj elbeszélés a régi, megszokott Updike-témakörök háza tájára látogat el ismét: az Olinger nevű pennsylvaniai kisvárosba, a magányos farmra, ahová a hős kamaszkorában költözött ki családjával (s ahol A farm című kisregény is játszódott), a hajdani, mára megöregedett iskolatársak nosztalgikus - szexuálisan még mindig vonzó összejöveteleire, a nem csupán talmi csillogású, de mindig bohém New York értelmiségi világába. A humánum, a szeretet dominál mindegyikben, legyen szó akár egy öregasszony macskakolóniájáról, akár egy fiúnak esendő, de esendőségében is horgonyként - s talán példaként - szolgáló apja iránti érzéseiről. A hidegháború idején a Szovjetunióban turnézó bendzsóművész pedig éppúgy a Bech-regények terepét idézi föl, mint a valóban Bechről szóló darab, amely meghatóan kerekíti le ennek a bűbájos-amorális figurának a történetét. A kötet fő attrakciója azonban a Nyúl-tetralógia kisregény méretű kódája. Olvasók ezrei kérték számon az írón a Nyúlszív megjelenése után: vajon tényleg meghalt-e Harry Angstrom azokban a rejtélyes utolsó mondatokban. Nos, meghalt, de nem felejthető - számunkra éppoly kevéssé, mint hozzátartozói számára. A szokásos tíz év elteltével megjelenik hát a színen egy új figura, Harry és Ruth törvénytelen lánya, immár harminckilenc esztendősen, az új évezred hajnalán. És éppen úgy felkavarja ennek a jellegzetes-tipikus amerikai családnak az életét, ahogyan az az apjának volt szokása. Nyúl művét folytatja, mondhatnánk: emberségükre emlékezteti az embereket.

John Updike - Galambtollak
– ​Hát ott élünk. És ott is maradunk mindörökre. – Habozott egy kicsit, csak utána mondta, hogy »mindörökre«, aztán megint habozott, és utána azt mondta: – Csak te nem maradsz ott, Allen. Te el fogsz menekülni, el fogsz repülni. – Néhány madár körözött a völgy fölött, a szemünk magasságában, róluk jutott eszébe anyámnak ez a kép, ösztönösen, én mégis úgy éreztem, hogy erre az utat mutató szóra vártam egész gyerekkoromban.” Updike második, immár klasszikusnak számító novelláskötete az 1959 és 1962 között írt darabokat tartalmazza, amelyeket azóta is életműve javához sorolnak. A Nyúlcipő, A kentaur és A farm születésének ideje ez, s maga a szerző így jellemzi akkori írásait: „Időben és térben is elhagyunk embereket, mintegy akaratlagosan, s ezáltal bűntudat ébred bennünk, tartozunk nekik, a holtaknak, a cserbenhagyottaknak, legalább annyi tisztelettel, hogy újrateremtjük őket.” A kisvárosokban vagy akár isten háta mögötti farmokon cseperedő fiúk, az elbeszélések hősei valamiképpen mind kirínak környezetükből: vagy „többre hivatottak”, vagy kitaszítottak, sokszor az elviselhetetlenségig önközpontúak. Ki is repülnek egytől egyig, ki külföldre, ki a nagyvárosba, ki csak egy másik államba, és korántsem biztos, hogy sokra viszik, de egy biztos: nem tudnak végképp elszakadni. Hol a gyermekkor színtere, hol csak a „csupasz föld”, hol egy régi szerelem, hol egy haldokló szülő vagy nagyszülő húzza-vonzza vissza őket abba a másik, másfajta természetbe, ahol, úgy érzik, talán teljesebb, lekerekítettebb volt az életük. De ott sem mindig találnak nyugalmat. Valami hiányzik az amerikai létformából, s ezt éppen olyan jól illusztrálhatja az, ami a kocsicserénél történik, mint bármi más: „Apám elhajtott a régi kocsival a dűlőúton, éppúgy, mint máskor, s amikor visszajött, új volt a kocsi, a régi eltűnt, nyoma veszett, visszamállott az ásványi világba, amelyből elővarázsolták, el volt bocsátva egy áldás, egy csók, mindenféle végrendelkezés és búcsúceremónia nélkül. Nekünk, amerikaiaknak szükségünk van a ceremóniákra, talán ez az értelme, tengerész, annak, amit írtam.”

John Updike - S.
Sarah, ​aki levelei aláírásaként gyakorta használja nevének címadó kezdőbetűjét, egy jól kereső kórházi belgyógyász-orvos felesége. A negyvenes éveinek elején jár, lányuk - egyetlen gyermekük - egy angliai egyetem hallgatója, s a gyermeknevelés utáni, új életszakaszba érve a hősnőben lassan megérlelődik az elhatározás, hogy felmondja a férjét mindenben kiszolgáló, a háztartást rendben tartó, hűségesen várakozó hitves szerepét. Döntésében nem egy másik férfi iránt érzett szerelmi fellángolás vezeti, hanem az, hogy társaságban végzett közös jógagyakorlatok és meditációk során megismerkedik a védikus tanokkal, amelyek test és lélek addig soha nem tapasztalt harmóniáját, a mindentől és mindenkitől szabad függetlenség nyugalmát ígérik neki. Eloldozva a családi kötelékeket, egy Indiából áttelepült guru vezette vallási kommunába költözik, valahova a mexikói határ közelébe, ám a hónapok múlásával rá kell jönnie, hogy belső békéjét itt sem találhatja meg; túl sok álságosság és hamisság rejlik a közösség életében is... Közben lánya a boldog házasság kikötője felé tart, terhes lesz - így az esküvő sem késhet soká. Sarah csöndesen belenyugszik a nagymamai státuszba, férjéhez írt utolsó levele azonban arról tanúskodik, hogy a "nagy kaland" azért nem múlt el nyomtalanul: múltját-érzelmeit nem elnyomva, hanem tudatosítva vállalja a független magányt. Régi-új íz a regényben a bravúros irodalmi rájátszás Nathaniel Hawthorne klasszikus alkotására, A skarlát betűre. Finom megfelelések sora hangsúlyozza a hasonlóságot Sarah és Hawthorne hősnője között, jelezve, hogy e problematika korántsem újkeletű a földrésznyi országban, ami azonban csak az S. sajátja: az üzlet és magasztos gondolatok, praktikum és metafizika összefonódásának ábrázolása az amerikai mentalitásban.

John Updike - Apám ​könnyei és más elbeszélések
John ​Updike posztumusz novelláskötete ez: már csak fél évvel a halála után jelenhetett meg. Búcsúzik benne irodalmi világától, mintegy még egyszer, utoljára körbejárva örök témáit: ifjúkor, szerelmek, kisvárosi lét, házasság, külföldi utazgatások. A „Magánrégészet” félig eltemetett rétegek soraként veszi szemügyre az életet, a „Teli pohár” a megrögzött öregkori szokások egy-egy túlcsorduló pillanatába sűrít egy életnyi boldogságot. A „Séta Elizanne-nel” és a „Hazáig” osztálytalálkozói visszaviszik hősüket a rég múlt, közös ifjúságba, ahol a címadó darab narrátora a számára legbecsesebb énjét „tartja letétben”, „ha mégoly ritkán néz is felé”. A felnőtt kori utazgatásokat Marokkó, Florida, Spanyolország, Itália, India egzotikus helyszínei idézik. A gyermeklét meghatározó mozzanatait és misztériumait „A gyámok”, az „Égilakók nevetsége”, a „Kinderszenen” térképezi fel. A szerelmi élet esetlegességei, sutaságai és fájdalmai a „Szabad”, az „Esendő asszonyok”, „A jelenés”, a „Kimaradás” savanyú komédiáiban öltenek testet. Vagyis, ahogyan már Updike-tól megszokhattuk: Amerika, az amerikai létforma rémlik föl előttünk a nagy gazdasági válságtól a 9/11-es borzalomig, ragyogó megfigyelésekben, emlékidézésekben, fantáziafutamokban.

John Updike - Bech ​bolyong
Updike ​olyan író, aki szereti a hőseit; vissza-visszatér hozzájuk, hogy életük alakulásáról beszámoljon. A Magyarországon most először megjelenő Bech-sorozatból egy fiktív írói portré kerekedik ki. Címszereplője, Henry Bech 1923-ban született, s az ötvenes években megjelent első regénye, a Poggász nélkül egy csapásra ünnepelt íróvá teszi szerte a világon. A nagyregénynek szánt A kiválasztottak-at azonban a kritika úgy lehúzza, hogy Bechen elhatalmasodik a krónikus írásgörcs, és hosszú ideig abból él, hogy különböző egyetemeken és külföldi előadókörutakon tart felolvasásokat, mint a kortárs amerikai irodalom megbecsült képviselője. Kelet-Európába, a Távol-Keletre, Afrikába és Ausztráliába tett utazásai során Bech lépten-nyomon szexuális kalandokba bonyolódik rajongóival vagy kísérőivel, és rájön, hogy egy író egészen érdekes és fölöttébb jövedelmező pályát futhat be anélkül is, hogy bármit írna, pusztán múltbeli érdemei alapján. Aztán váratlanul feleségül veszi Bea-t, egy régi barátnője húgát. Jeruzsálemben, ahol a mézesheteiket töltik, Bech csak fanyalog, Skóciában, a keresztény Bea őseinek földjén viszont ő érzi otthonosabban magát. Élete akkor vesz újabb fordulatot, amikor tizenöt évi kínlódás után végre megírja a rég várt regényt, a Nagy merészen-t.

John Updike - Isten ​velünk vonul
1910-ben, ​egy forró júniusi délutánon Clarence Wilmot tiszteletest elhagyja a hite. Lemond lelkipásztori hivatásáról, és enciklopédiát áruló, házaló ügynöknek áll. A sikertelen, megkeseredett ember egyetlen vigasza az akkoriban terjedő újdonság: a mozi. Clarence fia, Teddy is híján van a hitnek, de egy derék metodista lányt vesz feleségül, s az ő lányukból, Estherből, aki legfőképpen önmagában hisz és imái mindig meghallgatásra találnak, huszadik századi amerikai istennő lesz - filmcsillag, egyike a legnagyobbaknak. Esther - művésznevén Alma De-Mott - elhanyagolt fia, Clark pedig egy fanatikus vallási szekta tagjaként olyan televíziós apokalipszisben találja magát, amilyenre az utóbbi években több, világszerte megdöbbenést keltő példa akadt. Így teljesíti be azt a sorsot, amely nemcsak a Wilmot család történetéből, hanem az amerikai nemzet életében máig is ható eszményekből következik: a hol rejtetten izzó, hol hevesen fellobbanó küldetéstudat egy önfeláldozó, a megváltásra reményt adó gesztusban csúcsosodik ki.

John Updike - Bízzál ​bennem
1932-ben ​Pennsylvania államban született és 1957 óta Massachusettsben élő John Updike talán a legismertebb és legnépszerűbb kortárs amerikai iró ma Magyarországon. És méltán. Azt kapja tőle az olvasó, amit az irodalomtól hagyományosan elvár: hiteles, minden ízükben eleven figurákat, helyzeteket és környezetet - élete kitágítását. Ez a - nyolcadik - novelláskötete javarészt egyetlen témát jár körül hallatlanul sokoldalúan és érzékenyen, ez pedig a bizalom. A megédemelt vagy alaptalan, olykor kijátszott bizalom házastársban, szülőben és gyerekben, vagy a kapcsolatok és körülmények egész rendszerében, az élet megbízhatónak látszó kereteiben. A bizalom és a bizalom megrendülése. Amikor az észrevétlen hajszálrepedéseket egy váratlan esemény - egy enyhe földrengés, egy betegség, egy különös találkozás, egy tárca elvesztése - egyszeriben szakadékká tágítja. Amikor egy élet értelme vagy értelmetlensége megvilágossodik, alakot ölt. Tőlünk térben és a javarészt tehehős amerikai értelmiségiek vagy üzletememberek életkörülményeiben távol - Updike írásművészetésnek jóvoltából mégis ismerősen, a saját életünkre is rávilágítóan.

John Updike - Konspiráció
"Két ​énem létezik: a cselekvő én, és az az "én", aki tapasztal. Az utóbbi passzív még az előbbi tetteinek kavargása közepette is, tétlen, bűntelen és csodálkozó" - írja magáról Hakim Félix Ellellou ezredes, az afrikai Kús diktátora. Ellellounak négy felesége van (köztük egy amerikai), s hol teljes állami pompával, azaz fellobogózott Mercedesszel járja sivatagi országát, hol kútásónak álcázva, tevekaravánnal, hogy megtudja, mit gondol róla a nép. Kúsban ugyanis, a kifinomult és örömteli üresség honában, amely egy eltűnt királyságról kapta nevét, nagyszabású kísérlet zajlik: a gyarmati sorból felszabadult ország irányítását az alkotmányos uralkodó megdöntése után tizenegy fős forradalmi tanács vette át, élén a fiatal korában Amerikában tanult, s az Egyesült Államok iránt kulturális, ideológiai és személyes ellenszenvvel viseltető Ellellouval, aki a Marx megálmodta tiszta szocializmust és az iszlám reformmozgalmak teokratikus populizmusát igyekszik átültetni a gyakorlatba. A sokéves aszállyal sújtott Kús terméketlen földjén azonban nem fogan meg az eszme - viszont orosz műszaki segédlettel megszólal IV. Edumu király levágott feje, egy amerikai máglyahalált hal a másodosztályú cirok- és zellerkrémleves-szállítmány tetején, a vodkaszagot árasztó leples tuaregek pedig valószínűleg azonosak az orosz rakétabázisnak álcázott orosz rakétabázis kezelőivel. Ellellou, mire története végére ér, a róla elnevezett városban kóborol mezítláb, pénztárcájától, a légiriadókódoktól, Brezsnyev titkos telefonszámától és a hatalomtól megfosztva, ráadásul szeretője, aki időközben belügyminiszterré és nőjogi biztossá lépett elő, letartóztatja árulásért, exhibicionizmusért és csavargásért. Igazán kiérdemelte hát a nyugdíjat, amelyet az ország új vezetői nagylelkűen folyósítanak is neki - Franciaországba. John Updike, az utóbbi négy évtized átlag-Amerikájának krónikása ezúttal új terepre kalandozott: ebben a regényében, amelybe saját Afrika-élményét is beleszőtte, a diktatúráról írt fergeteges szatírát. Könyve nemcsak remek mulatság, hanem igazi irodalmi csemege, amely az egyes szám első és harmadik személyt váltogató, arabeszkes narrációjával és a sivatagi Afrika gyönyörű, helyenként látomásszerű leírásaival elvarázsolja az olvasót.

John Updike - Rabbit, ​Run
It's ​1959 and Harry Angstrom, one-time high-school sports superstar, is going nowhere. At twenty-six he is trapped in a second-rate existence - stuck with a fragile, alcoholic wife, a house full of overflowing ashtrays and discarded glasses, a young son and a futile job. With no way to fix things, he flees his family and his home in Pennsylvania, beginning a thousand-mile journey that he hopes will free him from his mediocre life. Because, as he knows only too well, 'after you've been first-rate at something, no matter what, it kind of takes the kick out of being second-rate'.

John Updike - E ​gyönyörű zöld planétán
John ​Updike, akit a magyar olvasó eddig csak mint kíváló regényírót és novellistát ismerhetett, az amerikai kritikaírásnak is jelentős alakja, immár több, mint húsz éve az egyik legolvasottabb irodalmi hetilap, a New Yorker külső munkatársa. Mint könyvbírálót szinte minden érdekli: recenziót, miniesszét közöl - számos más egyéb között - Flaubert, Joyce, Kafka és Hemingway leveleiről, Bellow, Vonnegut, Cheever, Belij, Lem és Barbara Pym regényeiről, Bruno Schulzról, Roland Barthes-ról, Isaiah Berlinről, Cioranról. Ezeken kívül megtalálható még kötetünkben három fontos, alapos tanulmánya az amerikai irodalom három nagy úttörőjéről: Hawthorne-ról, Melville-ről és Whitman-ról. Élvezetes, nagy információs anyagot hordozó írások ezek: Updike földrajzi színteret, családi környezetet, vallási és politikai meghatározásokat, alkotói magánkörülményeket, irodalmi szokásokat és követelményeket vázol fel és rajzol hősei köré, hogy minél közelebb férkőzhessék a tárgyiasult művekhez.

John Updike - Bech: ​a Book
The ​Jewish American novelist Henry Bech—procrastinating, libidinous, and tart-tongued, his reputation growing while his powers decline—made his first appearance in 1965, in John Updike’s “The Bulgarian Poetess.” That story won the O. Henry First Prize, and it and the six Bech adventures that followed make up this collection. “Bech is the writer in me,” Updike once said, “creaking but lusty, battered but undiscourageable, fed on the blood of ink and the bread of white paper.” As he trots the globe, promotes himself, and lurches from one woman’s bed to another’s, Bech views life with a blend of wonder and cynicism that will make followers of the lit-biz smile with delight and wince in recognition.

John Updike - A ​terrorista
John ​Updike huszonkettedik regénye nagyon időszerű témát dolgoz fel: hogyan születik a nyugati társadalomban a potenciális terrorista. Főhőse egy tizennyolc éves amerikai fiú, Ahmad Ashmawy Mulloy, ír-amerikai anya és egyiptomi apa szülötte. Apja korán otthagyja őket, Ahmad tizenegy évesen felfedezi az iszlámot, egy lerobbant amerikai iparvároska mecsetjében okítgatja jemeni "tanítója" az igaz Hitre. Ahmad az évek során egyre inkább úgy érzi, tiszta hitét fenyegeti az anyagias, hedonisztikus társadalom, amelyet a New Jersey-i New Prospectben maga körül lát. Nem vigasztalja osztálytársának, a csábos fekete Joryleennek a közeledése sem. Pályaválasztási tanácsadója a középiskolában egy öregedő zsidó tanár, aki rég kiábrándult már az amerikai létformából, de igyekszik valami tisztességes, normális pálya felé terelni Ahmadot. Ám érettségi után a fiú egy nemrég bevándorolt libanoni család fuvarozóvállalatánál talál munkát, ahol megint más irányt próbálnak szabni Ahmad sorsának. Az újonnan létrehozott Belbiztonsági Minisztérium pedig a sötétben tapogatózik... John Updike teljes elfogulatlansággal, mindkét oldal szemléletmódjába belehelyezkedve kísérli meg feltérképezni a két világ szembenállását, megtalálni mindkettőben azokat az alapvető értékeket, amelyek a megbékélést elhozhatnák.

John Updike - Gyere ​hozzám feleségül
Jerry ​Conant szereti Sally Mathiast, - de Sally nem a felesége, Sally szereti Jerry Conantot, - de Jerry másnak a férje. Számtalanszor megírt téma: szerelmi háromszög, válás... A könyv azonban mást mond a szerelemről; azt, hogy az nem két ember magánügye, hogy van felelősség is, sőt hogy a szerelem maga nem egyértelmű érzés. Jerry is, Sally is tétován bolyong abban a morális félhomályban, amit a lelkiismerete, neveltetése ellen lázadó érzelmei borítanak rá; bolyong, de nem talál kiutat, a hagyományos kötöttség nem elég erős, hogy szerelmét lehűtse, a szerelem nem elég erős, hogy e félhomályt eloszlassa. Az élet nem fekete-fehér, mint a sakktábla, nincsenek szigorú szabályai - mindössze egy biztos: minden emberi kapcsolat, férj-feleség-szerető, szülő és gyermek kapcsolata egyaránt bonyolult, s mind fájdalmat rejt - a sérült lelkiismeret fájdalmát.

Kollekciók