Ajax-loader

Papp Márió könyvei a rukkolán


Papp Márió - Fáziskésés
Tavaszodik de ​honnan hová?

Papp Márió - Köszönöm, ​jól
Hogy ​vagyok? Nem tudom. Utólag szokták megmondani nekem. Hogy legyen mihez tartanom magam. Eleinte államilag: az isteni elváráshoz mért csalódottsággal. Aztán számonkérõleg, vakok és elvakultak által átvilágítva. Ötven éve, amióta függetlennek ügyeskedem magam, meg sem kísérlek válaszolni rá. Hisz, ha elfogadtak: KÖSZÖNÖM, ha nem, akkor meg csakazértis: JÓL! Örömében: Nincsen annál semmi se zöldebb / mint a fû ha belefeküdtél / mint a rét ha örömében zöld Száz éjjele: Száz éjjele, három napja / nehéz szívem járom lakja / mint az átok jajra bajra / mindig aki kapja marja / homlokomon koronának / abroncs renddé ráncok állnak / nem hiszek hát már a készben / nem kötõdöm semmi félszben / hagyatkozom amit adok / ébren holttá mért riadok

Papp Márió - Halálosan ​ébren
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Papp Márió - 100 ​híres ember 100 sakkjátszmája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Papp Márió - Madárépítészet
Papp ​Márió új verseskötete... nőknek, madaraknak...

Kaiser Ottó - Papp Márió - Szerelmem, ​Horvátország
"Mire ​törekedhet, mit érhet el élete során egy fotográfus? A legtöbb, hitem szerint, ha azt tartják róla, a pillanat művésze volt. Azé a pillanaté, amely ugyan csak része az időnek, de amely pillanatban megörökíthető a végtelen: egy mozdulattöredékből a cselekvés, egy arc vonásaiból a sors, a megállított mozgásban az erő. Ha nem konzumfotós az ember, előbb-utóbb eléri végzete, a saját élete is odatapad a megörökített pillanathoz, s nem tud tőle szabadulni. Mehet persze tovább, teheti a dolgát nagyjából a tervei szerint, de szerelme tárgyával a találkozást - mert ne szégyelljem bevallani, szerelem lesz ebből - attól kezdve keresni, sürgetni fogja. Így vagyok én Horvátországgal. Nemcsak az Adriai-tengerrel, hanem az egésszel: a tájakkal, az emberekkel, a történelemmel és a jelennel. Beléjük habarodtam. Ami csak azért rossz, mert ha fotográfusként dolgozom ott, sose fogom azt érezni, hogy befejeztem volna valamit. Mindig marad bennem hiányérzet. De van ebben jó is: találok okot újra meg újra visszamenni. Ez a könyv több találkozás első eredménye, s jó szerencsémnek mondhatom, hogy régi barátommal, Papp Márióval közös szerelmünk Horvátország. Amikor felkértem, hogy írjon szöveget képeimhez, biztos voltam benne, nem leszünk féltékenyek egymásra szerelmünk közös tárgya miatt, hanem büszkén fogjuk bemutatni, ki-ki a maga eszközével." (Kaiser Ottó)

Kaiser Ottó - Papp Márió - Magyarország ​1000 csodája
Kaiser ​Ottó elhivatott képírója ennek a különös közép-kelet-európai tájnak, amelyet szülőföldünknek mondhatunk, s amelyet annyiféleképpen szeretünk. 402 helyszín: városok, falvak, tanyák, hegyek, folyók, tavak - Kaiser Ottó alig több mint egy év alatt bejárta, magába szívta, újraalkotta számunkra. Papp Márió lírai hangulatú, rövid szövegei egészítik ki a képeiben is hasonló jellegű albumot

Papp Márió - Én ​írok önnek
Nem ​hinném, hogy sok tatjánai volna bennem. A cím nem is utal semmi hasonló kacifántra. Egyszerű ténymegállapítás, hogy ne keressen senki semmilyen hátsó gondolatot ebben a könyvben. Mert valami attól, hogy számunkra érthetetlen, lehet világos, tiszta, őszinte és szép is. (Ahogy maga az élet.) Sőt, talán még hasznos is. Ami nem kisebbít semmit azon, hogy a józan észnek köteleztük el magunkat...

Kaiser Ottó - Papp Márió - Magyarország ​gyöngyszemei
"Megesik, ​hogy a felfűzött gyöngyszemek együttes csillogása magát az ékszerészt is meglepi. Még akkor is, ha nem ez a könyv az első kísérlet arra, hogy lajstromba vegyem mindazt, amivel dicsekedhetünk. Ahogy végiglapozom ezt a könyvet, markánsan kirajzolódik a múlt körvonala, s érthetőbbé válik a jelen is. Szerzőtársammal, Papp Márióval együtt örömmel nyújtjuk át ebben a kincses-ládikához hasonló fotóalbumban Magyarország számunkra legkedvesebb gyöngyszemeit."

Papp Márió - Egy ​pornográf történet
Ki ​tudja, miért, de mondhatni törvényszerûen azt szeretjük a legjobban, ahhoz ragaszkodunk körömszakadtáig, amihez nem értünk. Mindenekelõtt ilyen az élet, a szerelem és mindjárt harmadjára kinek-kinek a személyre szabott mániája. Sokunknak a sakk. Az egész persze egyoldalú és reménytelen. Talán azért abbahagyhatatlan, azért szép. Messze túlnõ rajtunk az élet, a szerelem ahogy a sakk is. Többnyire az ellenkezõjét sem érjük el velük annak, amit akarnánk. Ám ez is csak a kihívást erõsíti. A mi megszállott ragaszkodásunkat. Úgyhogy mindent úgy fogunk fel, úgy érzékelünk, ahogy ezekhez viszonyulnak. Mindenrõl õk jutnak az eszünkbe, s csak róluk jut eszünkbe minden. Már ami egyáltalán az eszünkbe jut... Mert lehetünk élni, szeretni (és persze sakkozni is) amatõrök, ha másban annyik sem vagyunk. Ha egyszer ez a legtöbb, amit egyáltalán elérhet az ember. Errõl igyekeznek szólni az ebben a könyvecskében található tanulságos történetek.

Kollekciók