Ajax-loader

Martin Heidegger könyvei a rukkolán


Martin Heidegger - Schelling ​értekezése az emberi szabadság lényegéről
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Martin Heidegger - Az ​idő fogalma / A német egyetem önmegnyilatkozása / A rektorátus 1933/34
A ​kötet Martin Heidegger három rövidebb írását tartalmazza. "Az idő fogalma" címmel 1924-ben Marburgban tartott előadás filozófusok későbbi nemzedékeire gyakorolt óriási hatást. Az előadás németül is csak 1989-ben látott napvilágot. Heidegger 1933-as rektori székfoglaló beszéde szellemi megújhodást és a görögökhöz való visszatérést sürgetett. Hányattatott rektorságára tekint vissza A rektorátus című 1945-ös visszaemlékezés. E két utóbbi írás, melynek 1983-as németországi megjelenése a mai napig tartó vitákhoz vezetett, nem csupán a Heidegger filozófiája iránt érdeklődők figyelmét keltheti fel, de azokét is, akik nagy társadalmi átalakulások és viharok közepette - amelyekben századunk bővelkedett s mint amilyet mi is átélünk ma Magyarországon - a tudománynak, a kultúrának, az egyetemnek a szerepét, a társadalommal, néppel, politikával való kapcsolatát próbálják újragondolni.

Martin Heidegger - Költemények
1974-ben ​85. születésnapja alkalmából a Mérleg munkatársa is felköszöntötte. Madárlátta kenyeret, egy korsó bort és egy faragott székely pásztorbotot vitt ajándékba. A 15 percre tervezett látogatásból három és fél órás beszélgetés lett, amelynek sodrában misem maradt a destruktív-szkeptikus-pesszimista-nihilista-ateista-egzisztencialista professzor nimbuszából. A huncut szemű, pontos és szűkszavú, higgadt, de mégsem kimért, közvetlen és érdeklődő, zárkózott és egyszerű ember figyelmes kérdéseivel maga irányította a beszélgetést. Behatóan érdeklődött írásainak a magyar nyelvre való átültetésének problémái iránt. Elcsodálkozva és biztató mosollyal jegyezte fel kis munkafüzetébe, hogy a magyar "gondolkodás" szó a "gond" szó tövéből ered. Szerinte ez is szemlélteti, hogy az alapszavak néha egy egész nép filozófiáját összefoglalják. Heidegger gondolkozását talán "paraszti észjárásnak" lehetne nevezni. Valami távoli rokonság alapján Arany János vagy Illyés Gyula bölcsességére emlékeztet. Viselkedésében, szófűzéseiben és még öltözködésében is volt valami alemann nemzeti, valami furfangos népi vonás. Az ő földi hazája az erdő volt, lakása a todtnaubergi kunyhó. Tévedései és fordulatai ellenére a lét igazához hűséges pásztorember maradt.

Martin Heidegger - A ​műalkotás eredete
Hans-Georg ​Gadamer előszavával. Először 1950-ben, a Holzwege első darabjaként jelent meg. A művészetet megalapozó tettként, az ember történeti önmegértésének hermeneutikai alapvetésébe ágyazva tárgyalja.

Martin Heidegger - Kant ​és a metafizika problémája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Martin Heidegger - "...költőien ​lakozik az ember..."
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Martin Heidegger - Magyarázatok ​Hölderlin költészetéhez
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Martin Heidegger - Bevezetés ​a metafizikába
Ez ​az írás az 1935-ben Freiburg in Breisgauban a nyári szemeszter során tartott teljesen kidolgozott előadásoknak a szövege. A nyomtatás nem tudja megszólaltatni a szöveget. Ezen segítendő - anélkül hogy tartalmi változtatásokat eszközöltem volna - a hosszabb mondatokat felbontottam, a folyamatos szöveget jobban tagoltam, kihúztam az ismétléseket, a hibákat kijavítottam, a pontatlanságokat kiküszöböltem. Ami kerek zárójelben van, az a szöveg kidolgozásakor íródott. Szögletes zárójelbe kerültek azok a megjegyzések, amelyeket az azt követő években illesztettem be a szövegbe. Ahhoz, hogy az olvasó végiggondolhassa, milyen értelemben és milyen okból szerepel a „metafizika" elnevezés az előadások címében, előbb végig kell követnie az előadások gondolatmenetét. A szövegben található kapcsos zárójelek a fordító jelölései.

Martin Heidegger - Mi ​a metafizika?
"Mi ​a metafizika?" - Kérdésünk azt a várakozást kelti, hogy a metafizikáról lesz szó. Ettől elállunk. Helyette egyetlenegy meghatározott metafizikai kérdést fejtünk ki. Így közvetlenül a metafizika birodalmába jutunk, megszerezzük számára az egyedül helyes lehetőséget, hogy saját maga mutatkozzék be. Mindenekelőtt kifejtjük a szóban forgó metafizika kérdést, azután megkíséreljük kidolgozását. Tervünket a kérdésre adott válasszal fejezzük be. A metafizikai kérdés kifejtése A bölcselet - az egészséges emberi értelem szemszögéből tekintve - Hegel szerint a "fordított világ". Ezért vállalkozásunk sajátossága előkészítő magyarázatot tesz szükségessé. Ez viszont a metafizikai kérdezés sajátos kettős sajátosságából fakad. Először is minden metafizikai kérdés mindig a metafizika problematikájának összességét öleli fel. Mindig magáról az egészről van szó. Azután minden metafizikai kérdést csak úgy lehet feltenni, hogy a kérdező - mint olyan - elválaszthatatlan a kérdéstől, azaz benne áll. Ebből merítünk útmutatást: egy-egy metafizikai kérdést mindig az egész szem előtt tartásával és a kérdező létének lényeges helyzetéből kiindulva kell feltennünk.

Martin Heidegger - Rejtekutak
Martin ​Heidegger 1935 és 1946 között született tanulmányainak a szerző által összeállított és 1950-ben megjelentetett kötetét az utókor szemében elsődlegesen az tünteti ki, hogy itt olvasható a német filozófus legnagyobb lélegzetű és mindenképpen legnagyobb hatású "esztétikai" gondolatmenete, _A műalkotás eredete_. A kötet további öt, első látásra igencsak eltérő irányokba kalandozó tanulmányát összefogó "szemléleti keret", az idő haladtával mind hangsúlyosabbá váló léttörténeti és ilyenképp metafizika-kritikai perspektíva kibontakozását reprezentálja a tudomány és a világkép összefüggésének feltárása, valamint Nietzsche, Hegel, Rilke és Anaximandrosz szövegeinek elemzése révén.

Martin Heidegger - Útban ​a nyelvhez
"Ember ​és ember között a távolság aligha lehet nagyobb annál, mint amikor két világ polgárai találkoznak. A Heidegger és Tezuka találkozása nyomán született dialógus ezért a közeledés drámája is. A szöveg meglehetős stilizáltsága ellenére is őrzi e találkozás fázisait és fordulatait... A japán művészet körül forgó beszélgetés egy ponton - úgy a szöveg utolsó harmadának kezdetén - a nyelvet megnevező japán szó kérdését érinti, és ettől kezdve megváltozik a dialógus jellege és dinamikája is. Az addig kimért udvariassággal és távolságtartó hűvösségben zajló beszélgetés légköre felforrósodik, a beszélgetőpartnerek egymás szájából veszik ki a szót, egyikőjük megkezdett mondatát nemritkán a másik fejezi be... Ezzel a két világ közt az érintkezés egyedülálló fesztávolságú és teherbírású hídja épült ki... A mindent elborítással fenyegető nyelvi hordalékáradat, az elhallgattatás és elhallgatás veszélyei közepette Heidegger és beszélgetőtársa a nyelv eredendő hívásának és hivatásának a feltárására törekszik. A nyelvről eredendő hívásának és hivatásának a feltárására törekszik. A nyelvről alkotott funkcionalista elméleteket elvetve Heidegger - Hölderlin nyomán - a nyelv alapvonását abban látja, hogy benne a létezés legtágasabb horizontja tud megnyilatkozni: a nyelvben létezés jut szóhoz. A dialógus különös feszültsége abban rejlik, hogy a múltból kiinduló és a két világ hangjaként is hallható beszélgetés végkifejletében az időtlenhez jut el. A párbeszéd végén a szöveg intenzitása, költőisége az eksztázis határán féken tartott fegyelem állapotában mutatkozik" - írja Heidegger költői szépségű dialógusáról a kötet fordítója, Tillmann J. A.

Martin Heidegger - Útjelzők
Martin ​Heidegger gondolkodói útja meghatározó állomásainak, mérföldköveinek előszámlálását ebben az 1967-ben összeállított gyűjteményes kötetben, az _Útjelzőkben_ végezte el a legátfogóbb módon: az 1927-ben megjelent _Lét és időt_ követő bő harminc esztendő termését mutatta be a koncepcionális okokból befejezhetetlenné vált főmű utáni útkereséstől a második korszak léttörténeti prespektívaváltásán át a kései, a szakirodalomban léttopológiainak nevezett korszakig. A könyv teljes anyaga most jelenik meg először magyarul.

Martin Heidegger - Mit ​hívunk gondolkodásnak?
Martin ​Heidegger 1951-52-ben a freiburgi egyetemen tartott előadássorozata első részében a napnyugati létezés elsivárosodásának nietzschei tapasztalatát analizálva tesz kísérletet a metafizikai - valamint a belőle származó tudományos és technikai - gondolkodás horizontjának feltárására. A második rész a metafizika beteljesedésétől a filozófia parmenidészi kezdetéhez visszakanyarodva a gondolkodás és a lét összetartozásának eddig kiaknázatlan lehetőségével vet számot.

Martin Heidegger - Az ​alap tétele
Martin ​Heidegger 1955-56-os előadásaiban újból kibogozza azokat a szálakat, amelyeket a lét és az emberi egzisztencia összetartozásának alapjáról gondolkodva első alkotói korszaka vége felé írt tanulmányában (Az alap lényegéről, 1929) összekötött. Míg e korai kísérlet a Lét és időből kiindulva egy radikálisan új metafizika lehetőségét az emberi végesség, a a szabadság alapján vélte megtalálni, addig a jelen kötetben olvasható kései revízió a principium rationist, az alap tételét, a léttörténeti gondolkodás jegyében az alap alaptalan történésébe fordítja át.

Martin Heidegger - A ​metafizika alapfogalmai
Martin ​Heideggernek ez az 1930/31-ben Freiburgban tartott előadás-sorozata csak 1982-ben látott napvilágot, s mindjárt akkora jelentőségre tett szert az életművön belül, hogy Rüdiger Safranski róla szólva egyenesen "titkos főműről" beszélt, s Jacques Derrida is kiemelt szerepet juttatott neki Heideggerről szóló elemzésében. A mű több szempontból is unikumnak számít a heideggeri oeuvre-ön belül. Egyrészt itt olvashatjuk a legalaposabb elemzéseket a filozófia egzisztenciális vonatkozásáról és ezzel összefüggésben az unalom fenomenológiájáról és időszerkezetéről. Másrészt - Heideggertől szokatlan módon - a könyv második részét alkotó kérdés kapcsán, nevezetesen: hogyan értelmezendő a tézis, mi-szerint a kő világ nélküli, az állat világban szegény, az ember pedig világ-képző, tüzetesen megvizsgálja a korabeli biológia és "etológia" neves figuráinak (Roux, Uexküll, Driesch) megfigyeléseit és elméleteit, és ezekből, illetve ezekkel vitázva fejti ki a világ jelenvalólét- (Dasein-) specifikus metafizikáját. A filozofálás mibenlétét, az unalom időiségét, valamint az állat korlátozott világát taglaló nagy fejezetek után Heidegger a világ-konstituáló logos analízisével zárja a sort. A harmadik mozzanat, amiért különleges érdeklődés övezi ezt a művet, abban rejlik, hogy a heideggeri filozófia híres fordulatának, mely épp a húszas-harmincas évek fordulópontjára tehető, eddig igencsak szegényes dokumentumait egy hatalmas, több mint ötszáz oldalas munkával bővítette.

Martin Heidegger - Lét ​és idő
Heidegger ​fő műve, a Lét és idő 1927-ben jelent meg először németül. Hatása a német és a nemzetközi eszmetörténetben csak Nietzschééhez hasonlítható. Az emberi élet, az ittlét lényege és értelme után exisztenciálisan kérdező hermeneuta a válságba sodródott XX. század első felének emberét vizsgálva jut el felismeréseihez, melyek eredetiségükkel alapjaiban rázzák meg a hagyományos filozófiai gondolkodást. Gadamer szerint Heidegger óriási hatása a nyelvhez fűződő szokatlan viszonyával magyarázható. Az újkor emberének a technika korlátlan uralma korában megnyilvánuló otthontalanságát Heidegger a lét korszakos történésmódjával, a létező lételhagyásával összefüggésben gondolja el. Nietzschéhez hasonlóan Heideggert is megpróbálta a demagógia szintjére süllyeszteni mind a politikai jobb-, mind pedig a politikai baloldal. Ezek fölött a kortörténeti szempontból talán érdekes ítéletek és értelmezések fölött azonban eljárt az idő, és megmaradt a mű, mely mindmáig kihívást jelent minden gondolkodó embernek. Jelen kötet a korábbi magyar fordítás javított, átdolgozott kiadása.

Martin Heidegger - A ​fenomenológia alapproblémái
Heidegger, ​újragondolva az ittlétről és a létstruktúrákról elmondottakat, mintegy feladva az önmagából való megalapozás igényét, egyes centrális alapproblémák köré gyűjti a Lét és időben kifejtett vezérgondolatokat, s a filozófiatörténetbe visszanyúlva próbálja legitimálni azokat. Négy ilyen alapproblémát nevez meg: 1. a lét nem reális predikátum, 2. egy létező létszerkezetéhez hozzátartozik az essentia és az existentia, 3. a lét alapmódjai: a természet léte és a szellem léte, 4. a kopula léte.

Kollekciók