Samuel P. Huntington könyvei a rukkolán

Samuel P. Huntington - Kik ​vagyunk mi?
Samuel ​P. Huntington politikatudós, a Harvard Egyetem professzora _A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása_ című, nagy vitákat kiváltó munkája után ismét fontos és provokatív könyvet írt. Figyelmét ezúttal a nemzetközi ügyekről az amerikai kulturális törésvonalakra fordítja, és azt vizsgálja, hogy milyen lehetőségek állnak Amerika előtt saját identitását illetően. Nagy ívű elemzésében áttekinti az amerikai identitás gyökereit és változását a történelem során, részletesen foglalkozik az identitás szociálpszichológiai kérdéseivel (például azzal, hogy van-e szükség ellenségképre az erőteljes nemzeti önazonossághoz), a nemzetállamok és a nacionalizmusok kialakulásával, az amerikai bevándorlás történetével, illetve azzal a kérdéssel, hogy Amerikában miért maradt olyan átfogó a vallás szerepe. Ezután elemzi az amerikai identitást fenyegető nagy veszélyeket (multikulturalizmus, globalizációs tendenciák, az állampolgárság leértékelődése, az amerikai elitek "elnemzetietlenedése"), és rámutat, hogy közülük a legnagyobb Amerikai lakosságának rohamos hispanizálódása, amely alapjaiban fenyegeti az amerikai kultúra központi értékeit. Huntington professzor végeredményben amellett száll síkra, hogy Amerikának a multikulturalizmus korában is meg kellene őriznie, sőt újjá kellene élesztenie az angol nyelven, a protestáns értékeken, az individualizmuson, a vallásos elkötelezettségen és a jog tiszteletén alapuló "magkultúráját".

Samuel P. Huntington - A ​katona és az állam
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Samuel P. Huntington - A ​civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása
A ​hidegháború után kialakuló politikai és ideológiai világhelyzetet elemző, a történelem lehetséges forgatókönyvét vizsgáló immár könyvtárnyi irodalomból hatását tekintve kiemelkedik Samuel P. Huntington 1996-ban megjelent könyve. Az amerikai politikatudós, a Harvard Egyetem professzora Francis Fukuyama gondolatait, „a történelem végét” hirdető elméletét bírálva jutott arra a megállapításra, hogy világunkat a szovjet kommunizmus összeomlása után nem a nyugati liberális demokrácia végleges diadala határozza meg, hanem a különböző vallásokon és kultúrákon nyugvó civilizációk összecsapásai. Más szóval, a sokak által egyetemesnek – a történelem végcéljának – tekintett vagy hitt „nyugati demokrácia” elterjedése helyett Huntington szerint arra kell felkészülnünk (s annak a jeleit látjuk már ma is), hogy a különböző kultúrák és civilizációk egymással jobbára összeegyeztethetetlen értékei és érdekei újra és újra konfliktusokat, hidegháborúkat és a civilizációs törésvonalak mentén föllángoló helyi háborúkat okoznak. S a Nyugat – pontosabban a nyugati civilizáció – puszta fennmaradásának az a feltétele, hogy elfogadja: érdekeit egy többcivilizációs világrendben kell érvényesítenie, s a modernizáció nem jelenti azt, hogy a kínai, a buddhista, a hindu, az iszlám, az ortodox keresztény vagy épp a még csak kialakulóban lévő afrikai civilizáció átveszi a nyugati – vagy amerikai – értékeket. Mert olyan illúzió ez, amely nemcsak a civilizációk közti konfliktusok békés rendezését nehezíti, hanem azt is, hogy a Nyugat – lemondva saját egyetemességének hitéről – megőrizhesse egyediségét.