Ajax-loader

Bernt Engelmann könyvei a rukkolán


Bernt Engelmann - A ​nagy szövetségi érdemkereszt
Hauser ​legyintett. - Hagyjuk ezt - mondta -, most végre megértette, mi a tét, fölösleges tehát folytatni a példálózást... Megkapja tőlem a szóban forgó összeget és hozzá egy saját személyére kiállított bónuszt, amelynek összegszerűségéről még tárgyalnunk kellene. Ellenértékként a mondjuk másfél millió dollárért azt óhajtom, hogy a további kutatást azonnal szüntesse be, és minden olyan dokumentumot és feljegyzést, amelynek már birtokába jutott, nekem átadjon vagy a jelenlétemben megsemmisítsen. Oké?

Bernt Engelmann - A ​Rajna urai
"A ​herceg elegáns agglegénylakásában, amelyet az óriási rengensburgi várkastély egyik szárnyán, a múzeummá alakított kocsiszín mellett és a szükségkonyhával ferdén szemközt rendezett be, Hampel úr szolgálja fel az ebédet, a herceg háznagya... Az asztalnál foglal helyet dr. Schneider jószágigazgató... A beszélgetés a hercegi ház várkastélyai és fenntartásuk költséges volta körül forog. - Hány kastélyról van szó tulajdonképpen? - érdeklődöm. - Tízről - vélekedik dr. Schneider. - tizenkettőről - igazítja helyre a herceg." Nem derül fény azonban arra, hány kastélya is van Johannes von Thurn und Taxis hercegnek. Engelmann, a világhírű nyugatnémet publicista és író azok világába vezet el bennünket nagy járatossággal és lebilincselő szellemességgel, akik nem tudják pontosan megmondani, hogy "pár vacak millióval" több vagy kevesebb-e a kastélyuk, a kéjlakjuk, a vadászterületük stb. A "Rajna uraival" hoz minket olyan közeli ismeretségbe, hogy ráébredünk: igencsak gyermekded elképzeléseket fűztünk eddig a gazdagság fogalmához...

Bernt Engelmann - Günter Wallraff - Önök ​ott fenn, mi itt lenn
Nyugat-Németország ​társadalmának két szélsõ pólusát vetíti elénk megbízható források és közvetlen élmények alapján a szerzõpár. Egyfelõl az ipari és a bankvilágnak a közéletre legnagyobb befolyást gyakorló hatalmasságait, másfelõl a gazdasági csoda igazi megteremtõit, a nekik alárendelt, kiszolgáltatott munkásokat, alkalmazottakat. Engelmann bemutatja a Kruppok, a Thurn und Taxis hercegek, a sütõporáról híres Oetker család mesés vagyonának keletkezését, szertefoszlatja a róluk terjesztett legendákat. Egyeseknél egészen a középkorig visszanyúlva tárja fel az olykor véres akciókat, amelyekkel megalapozták a család hatalmát. Wallraff általában közvetlenül szerezte be riportjai anyagát. Nemegyszer hamis papírok felhasználásával állt valamelyik család, cég vagy konszern szolgálatába. Leírta például, hogy kézbesítõként milyen tapasztalatokat szerzett egy biztosító konszernél, vagy novíciusként az egyik hercegi család kolostorában. A könyv közelnézetben tárja elénk a vagyonszerzésben gátlástalan bank- és iparbárók társasági életét, magánrepülõgépeikkel, palotáikkal, hobbijaikkal, nagyúri allûrjeikkel, feudális hajlamaikkal...

Bernt Engelmann - Menet, ​indulj: lépést tarts!
Na ​és akkor odamentek a Benniesszel, öt gestapós fickó, mind civilben és fegyveresen. Szegény Albertnek előttünk kellett mennie a Reeperbahnon a találkozó színhelyéig. St. Pauliban levették róla a bilincseket, hogy senki se vegyen észre semmit. Majdnem elérték a céljukat... Akkor nemcsak a koppenhágai elvtársakat kapták volna el, hanem még egy hamburgit is, a Phoenix gumigyárból. De Albert Bennies keresztülhúzta a számításaikat: húszlépésnyire az Alkazartól elkezdett teli torokból kiabálni: "Vigyázat! A kopók! Figyelem! Gestapo!, ordította, ahogy csak bírt, azután egyenesen egy éppen arra jövő autóbusz elé vetette magát. Természetesen nagy izgalom támadt, a buszból és a Reeperbahnról odacsődültek az emberek, s a nagy tolongásban és zűrzavarban az elvtársaknak sikerült elillanniuk az Alkazarból. Albert azután még útközben meghalt, ahogy a kikötői kórházba szállították. Titokban temették el. Tömegtüntetésről féltek, hiszen egész Altona tudta mi történt valójában...

Bernt Engelmann - Poroszország
A ​Magyarországon is jól ismert szerző könyve lebilincselő, szellemes, olykor a szenvedélyességig részrehajló olvasmány. Az európai politikában oly fontos szerepet játszó ország múltja egyéni sorsok, életutak, gondolatok több száz éves láncolatán keresztül az olvasó számára személyessé, valódi emberi történelemmé válik. Engelmann maga is porosz származású, és könyve megírására nem kis mértékben ez ösztönözte: "E könyv megírásával meg akartam menteni a >>másféle<< poroszok becsületét - Kanttól és E. T. A. Hoffmanntól kezdve a >>vörös poroszokon<<, Marxon, Engelsen, Lassalle-on és Bebelen át egészen Carl von Ossietzkyig, Kurt Tucholskyig és Ernst Niekischig. Hiszen a fekete és fehér, Poroszország színei, szimbolizálják az ellentétek egymásmellettiségét ebben az elpusztult államban; aki csak az egyiket látja, a másikat viszont nem, az nem igazságos Poroszországgal szemben."

Bernt Engelmann - Barátaim ​- a milliomosok
Az ​a kérdés, hogy a pénz boldoggá tesz-e, minden bizonnyal legalább olyan régi, mint maga a pénz. A kérdést azonban mindig újból és újból felteszik, elsősorban persze a kevésbé tehetősek. A gazdag emberek, akik természetesen ismerik a helyes választ e naiv kérdésre, óvakodnak attól, hogy ezt világgá kürtöljék. Ezért aztán a földi javakkal csak kevéssé megáldottak mindig újból kérdezősködnek, és mindig hasonlóan negatív eredménnyel: csak azt tudják meg, hogy a sok pénz semmiképpen sem boldogít, de nem nagyon akaródzik elhinniük. Ösztönük, amely a szegénységükkel egyenes arányban fejlődött ki bennük, azt súgja, hogy ez legjobb esetben is fél, vagy talán még ennél is kisebb igazság. Mert ha a pénz tényleg nem boldogít, akkor azok, akiknek már olyan sok van, mi az istennek nem tudnak mégsem betelni vele? Miért válnak meg vagyonos emberek olyan kelletlenül a vagyonuktól, jóllehet az számukra csupán nehéz terhet, alig elviselhető felelősséget jelenthet.

Kollekciók