Ajax-loader

Tiszperger József könyvei a rukkolán


Tiszperger József - A ​sárkány ébredése
Erik ​és Márta a tett színhelyén álltak. Márta a szokásos barna bőrkabátját viselte. Arcának embertelen szürkesége biztosan feltűnt volna a járókelőknek, de késő éjszaka volt, és a templom tövében fekvő hajléktalanokon kívül alig volt ember az utcán.

Covers_259863
elérhető
1

Tiszperger József - Roham!
Elmondta ​nekik, hogy mit szeretne. Elmondta százszor. Elmondta ezerszer. Sokan nem értettek egyet vele. Volt, aki ellenezte. Volt, aki semmit sem mondott. Volt, aki úgy tett, mintha meg sem hallotta volna. Akadt olyan is, aki megértette, de nem tudott benne segíteni. Miért öleltünk hát szeretettel? Mire volt jó a védelmezés? Miféle vadállat van születőben, melynek szomja soha nem apad el, és haragja mérhetetlen? Mit számít mennyi jót tettünk, ha egyszer a rossz útra tévedünk? Emlékezni fog valaki, vagy említeni fogja nevünk a jó cselekedetek kapcsán, mikor minden lépésünk, minden mozdulatunk nyomán csupán halál terem? Kik vagyunk mi, hogy ezt a sorsot érdemeljük? Kik vagyunk mi, hogy szeretteink szavai el sem jutnak már fülünkhöz? Honnan származik az a gyilkos ösztön, amely képes lenne már a bölcsőben ringó gyereket is elsöpörni? Ez ellen tenni kell valamit!

Tiszperger József - Háború!
Csak ​erős idegzetű felnőtteknek! Háborút akartok? Akkor háború lesz! Menj vissza, és mondd meg nekik, hogy Erik Drakkar azt üzente; Háború lesz!

Tiszperger József - Gerilla!
Csak ​18 éven felülieknek!{MORE}A Drakkar klán hercegének dühe leírhatatlan volt. Álltó helyéből ugrott fel az egyik helikopterhez, feltépte az oldalát, és kihajigálta a benne lévőket. Szerencséjükre csak néhány métert zuhantak, mert a pilóta idejében lefelé vette az irányt, mielőtt ő is repült. Erik megkegyelmezett nekik, de azt mondta, hogy ha még egyszer a területére teszik a lábukat, mindnyájan meghalnak.

Tiszperger József - Caroline
Nem ​mondhatni, hogy jól felszerelt, még csak nem is komfortos, de a falak megvoltak, volt egy ágy, mosógép, hűtőszekrény és sütő. A fürdőszobában egy villanybojler és egy elektromos radiátor. Tudta, hogy ha bármikor figyelmet szentelne neki, egy nagyon egyedi, elegáns, de a személyiségét mégis tükröző otthont varázsolhatna belőle. Egyetlen dolog hiányzott. Persze az is a közelében volt, de még csak észre sem vette. Tévutakon járt. Évek óta voltak ugyanabban a baráti társaságban egy lánnyal, akit Caroline-nak hívtak. Érdekes módon nem figyelt fel rá különösebben, mint nőre.

Tiszperger József - Utazások
Harmat ​életre pofozta útitársát, aki addig öntudatlanul feküdt az ölében. Közben az ablakon át a peronra nézett, és rögtön eszébe jutott Erik. Hamarosan újra láthatja őt! Kellett egy kis remény ahhoz, hogy legyen kedve tovább járni. Erik észrevette, hogy testőrei mindig tankönyv szerinti pozíciókat vesznek fel körülöttük, és - miközben láthatóan élvezik a sétát - egyben a munkájukat is végzik. Amikor kiértek a kertbe újra, egy kis mesterséges vízesést találtak, ami körül úgy nyüzsögtek a gyerekek, mint egy vidám méhraj. Ízléses elrendezésű sziklakert volt körülötte. Ahogy Viktor, és Róza ott álltak egymás mellett, és nézték a vízesést, Aileen hátulról rájuk vetette magát, és összeölelte őket. Tisztára fel volt villanyozva. Mindenáron össze akarta boronálni őket. Dalbert mondott valamit arról, hogy ha nem fogják meg egymás kezét, Aileen bűbájt fog alkalmazni. Viktor, és Róza fülig elvörösödtek, a többiek pedig jóindulatúan nevettek a tréfán. - Tündéri boszorkám! - mondta Erik, és megcsókolta a barátnőjét. A lány a szívére tette a kezét: - Esküszöm fogalmam nincs, hogy csinálják a szerelmi bűbájt! A nyári szellő jó érzéssel töltötte el őket. Dalbert persze még ugratta Aileent egy kicsit azzal, hogy gyanús mennyire esküdözik. Ezt nem lehetett kihagyni. Túl magas labda volt ahhoz, hogy ne csapja le.

Tiszperger József - Ragnarök
A ​látnok hátrébb lépett, amikor meglátta a gyűlölet lángjait Erik tekintetében. De a férfi elkapta, és megmarkolta a két vállánál fogva, mintha ki akarná belőle préselni az információt: - Mi történt vele? Ki vele! Mondd! Ismét megrúgta a kaput, és ezúttal engedett. A gyereksírást követték.

Tiszperger József - Szabadíts ​fel!
Erik ​tartozott neki azzal, hogy legalább elé áll, és az arcába mondja, hogy köztük mindennek vége. Addig pedig, amíg ez nem történik meg, Harmat ugyanúgy a párjának tekintette az ifjú Drakkart, mint korábban. A párjának, aki ki tudja, hol kóborol, és ki tudja, kivel fekszik össze. - Valami van amott! - támasztotta alá Kyrka. - És akkor mi van? - méltatlankodott Aileen. - Meg fogjuk nézni! - jelentette ki Erik. - Mi? A fiú már el is indult, a testőrei követték. Aileen kicsit késve ment utánuk a sötét folyosóra. - Várjatok! - akadékoskodott - Miért kell nekünk azt megnézni? Miért nem megyünk vissza oda, ahol a normális emberek járnak? - Talán mert nem vagyunk emberek! - felelte Erik. - Azt hittem szórakozni jöttünk ide! - replikázott a lány. - Meg kíváncsi is vagyok! - tette hozzá az ifjú Drakkar. A másik épületrészben is egy elhagyott lépcsőházra bukkantak. Ott is volt egy lift. - Odalent. - mondta Kyrka. - Ez most már érdekel! - közölte Erik, és megnyomta a lift gombját. - Most már érzem én is. - kezdte Aileen, és szomorúan nézett rájuk – Olyan, mint a fekete láng! Ez gonosz! Az ajtó kinyílt, és beszálltak a felvonóba. A fiatal Drakkar megnyomta az alagsor gombját. - De mit akarunk most ezzel? - vitázott Aileen. - Tudni akarom mi az! - Erik nem engedett. - Engem nem érdekel! - mondta a lány. - Ha akarsz, visszamehetsz! - ajánlotta fel Drakkar. - Nem megyek! - duzzogta Aileen. Kiszálltak. Mosdók, öltözők. Sehol egy lélek. Mindenfelé Staff Only feliratok. Erik talált egy nagy kétszárnyas fa ajtót, amit sehogy nem tudott kinyitni. - Itt a legerősebb a jel! - konstatálta. - Akármi is az, az ajtó mögött van! - erősítette meg Kyrka. Alfa is megpróbálta az ajtót. - Ide erőszak nélkül nem jutunk be. - állapította meg. Erik az alsó ajkába harapott. Ekkor az ajtó nagyot kattant, majd kinyílt.

Tiszperger József - A ​történet vége
A ​sorozat befejező része. Az emberi ravaszság felülkerekedhet-e a vámpírok emberfeletti gyorsaságán, és erején?

Tiszperger József - A ​kezdet
Tudnod ​kell rólam valamit; én vámpírként születtem. Mindig üldözött a szomjúság, de soha nem engedtem neki! Még egy emberöltő sem telt el a születésem óta, de nagyon gyakran úgy érzem, hogy megőrülök tőle. Főleg esténként tör rám. Iszonyatos szenvedést okoz és hosszú órákon át küzdök vele. Attól félek, hogy idővel kiöl belőlem mindent, ami emberi. Veszélyes a közelemben lenned. Nem véletlen, hogy itt élek egyedül. Liza körülnézett. Most már értette, hogy miért nincsenek mozdítható tárgyak a konyhában. Az egyik sarokban egy sütő, a másikban egy hûtőszekrény. Középen egy mosógép. Nem lógtak képek a falon. Nem volt porcelán teáskészlet. Egyetlen szék volt, amin ő ült.

Tiszperger József - Gyülekező!
Amikor ​megharapta Timit, életében először szívott emberi vért. Igaz, gondoskodott is a lányról. Most is tudta mi van vele. De azóta már nem sok lelkifurdalást látott rajta. Talán segítséget kér ezekkel az akciókkal. Márta viszont azt is tudta, hogy senkitől nem fogadná el. Sven zsebre dugott kézzel ácsorgott a villamos garázs előtt. Az egyes körzetet kapta meg, a város délnyugati részét. Próbálta valahogy jól felfogni a dolgot, de alapvető problémája volt Erikkel. Tényleg olyan volt, amilyennek Péter mondta régebben. Idealista. Emberbarát. Sőt, a mostani terve is csak azt mutatta, hogy még mindig nem változott semmit. Látszólag, és beszédeiben azt sugallja, hogy száznyolcvan fokos fordulatot vett. De Sven úgy látta nem változott semmit. Még mindig ugyanazon a célon dolgozik, csak most más eszközökkel. Béke az emberekkel. Az emberi kultúra, és civilizáció ráerőltetése a vámpír közösségre. Sven ezt sosem mondta senkinek, de ez szerinte halálra ítélt ötlet volt. Akit a szomjúság hajt, ideig-óráig képes megőrizni a látszatát az emberi viselkedésnek, de elkerülhetetlen, hogy a vadállat előtörjön belőle. Ez még Erikre is igaz volt. A vámpírok soha nem lesznek teljesen szociálisak. Nem fognak beilleszkedni a társadalomba. A vér útja a fennálló rendszer teljes elsöprése. Ezt lehet halogatni, lehet takargatni, de ha a faj nem kerül végleg elpusztításra, semmi sem állíthatja meg ezt a folyamatot. Talán épp Igor volt ennek a katalizátora. Talán épp a Drakkar-klán viszi majd tovább.

Tiszperger József - Egy ​új élet
Korai ​éveiben megpróbált emberként élni. A vámpírok által gyártott szintetikus vért használta. Megpróbált boldogulni az üzleti világban. Könyvesbolt hálózatot üzemeltetett szülővárosában. Szerelmes lett egy lányba, és úgy tűnt minden jól alakul. Azonban a sors más utat szánt neki. Az ifjú Drakkar készen áll arra, hogy akár az életét is feláldozza az eszmékért, amelyekért harcol. Ekkor egy váratlan fordulat áll be az életében, és kap egy újabb esélyt. Ősatyja egy távoli iskolába küldi, ahol nem csupán új ismeretekre, hanem új barátokra is szert tesz. A helyi klán tagjai azonban ellenségesen fogadják. Egykori hőstetteit itt teljesen másként értékelik. Vajon hogyan boldogul Erik a teljesen ismeretlen környezetben?

Tiszperger József - Anarchia
Erik ​Drakkar kalandjai folytatódnak Babylon városában. A folytatásos novellasorozat eme részének második felében képgaléria látható a szerző saját illusztrációiból. Sötét fák. Az ágak csupaszon meredeznek a szürkéskék alkonyi égre. A föld is szürke, mintha korábban minden leégett volna. Az egyik fa gyökerénél fehér kavicsok halma. Varjak kárognak. A nap lassan a horizont mögé bukik. A köd a völgyből gyorsan terjed szét, mint a megáradt folyó. A szélben egy lány dúdolgat valahol. Vagy inkább suttog. Suttogva kiabál: - Róza! Róza! A lány arra ocsúdott fel, hogy Viktor rázogatja. Körbenézve a Babyloni albérletében találta magát. A jól megszokott környezet fogadta. A narancssárga, és vörös csíkos kárpittal fedett kanapén ültek. A fiú valószínűleg a kis zsámolyon nyugtatta a lábát korábban, ami most feldöntve hevert a földön. Előttük üvegasztal, egy könyvvel a kötészetről, valamint egy tálca, rajta egy teáskanna, és két pohár. A könyvek már itt voltak, amikor a lány beköltözött. Két könyvespolc tele volt velük. Semmi szépirodalom, vagy történelem, csak kézikönyvek. Sok érdekes volt köztük. A falakon festmények, csendéletek. Az egyik a híres japánkert Monet-től. Persze mind utánzat. Viktor nagyon meg volt ijedve: - Mi lelt téged? - kérdezte. - Hogyhogy? Mi történt? - Percekig nem voltál magadnál! - mondta a fiú - Nyitva volt a szemed, de mintha nem is itt lettél volna! Róza belegondolt. Tényleg olyan volt, mintha tévét nézett volna, ahol átváltott egy másik csatornára. - Azt hiszem látomásom volt. - Mi volt az? - Nehéz megfogalmazni. Inkább egy érzés volt, semmi konkrétum. - Egy nevet ismételgettél közben rekedt hangon! Nagyon ijesztő volt! - Miféle nevet? - a lány megdöbbent ezen. - Malícia!

Tiszperger József - Kimondatlan
A ​Könyvtárban futottak össze. Azon ritka alkalmak egyike volt, amikor Erik és Péter váltottak pár szót. Tény, hogy összeegyeztethetetlen nézetkülönbségek voltak közöttük. Erik nem kerülte a bátyját, csak az olyan ritkán mutatkozott, hogy most is csak véletlenül sikerült vele összefutni. – Látom olvasgatsz! – kezdte Péter megvető hangsúllyal. – Igen, – mondta Erik óvatosan, de azért őszintén – Syrinx írásait tanulmányozom. – Syrinx az öregről írt. – Péter Drakkarra célzott. A kezdetre. – Én még láttam az öreget. Beszéltem vele.

Kollekciók