Ajax-loader

Erdélyi Ildikó könyvei a rukkolán


Erdélyi Ildikó - A ​lélek színháza
Hová ​utazik Köd és Homály? Miért színesedik ki a prágai villamos a pszichodráma folyamán? Ki a Lény a Csigaházban, aki lejár titokban a lányhoz? Erre és sok más kérdésre is választ kapunk abból a 47 történetből, amelyek önismereti, terápiás helyzetekből származnak, s hol dramatizálva, hol dialógus formájában olvashatók. Az önismereti munka résztvevői problémákkal jelentkeznek be az egyéni vagy csoportos folyamatba, s a problémák konkretizálása mentén alakulnak történeteik, amelyek mindig pszichológiai rejtvényt rejtenek magukban, s amelyhez a kulcs a mesélő múltjában található anélkül, hogy ő maga tudna róla. A lélektani munkában, ahogyan ez egy valódi thrillerben is történik, rejtvényfejtést végzünk, s a személy saját múltját családtörténeti keretben tárjuk fel, s nemegyszer nemzedékeken átívelő traumaörökségeket igyekszünk hatástalanítani. A könyv megszólítja az olvasót, és azt közvetíti, hogy a lélek színháza a mintha térben zajlik, a kétszemélyes terápiában a résztvevők kapcsolati terében, a pszichodrámában pedig a játéktérben, ahol a problémahozó a saját története főszereplőjévé válik, csoporttársai pedig élete egyéb szereplőit jelenítik meg, játsszák el számára. A rendező kísérő és alkotótárs a folyamatban. Az olvasó a könyv történeteihez saját tapasztalati múltjából, képzeleti életéből, álmaiból társíthat anyagot, s ekképpen követheti a történetek hőseinek lelki munkáját, sőt, akár a drámák végén bekövetkező katarzisban is osztozhat velük. Az egyetemi tanár szerző, akinek Álomkönyve Nyírő-díjat nyert, pszichoanalitikusként és pszichodráma-pszichoterapeutaként saját gyakorlatából merített anyagának átiratait adja közre olvasmányos, ugyanakkor tudományos formában, hogy betekintést engedjen a terápiás-, illetve az önismereti munka folyamatába.

Erdélyi Ildikó - Tér ​és tükör
A ​könyv tanulmányai olyan tükrözési folyamatokat ragadnak meg, amelyek a pszichoterápiás térben vagy "mintha térben", a pszichoterápia résztvevőinek kapcsolatában jönnek létre. A külső, mindennapi valóság és a belső, szubjektív realitás történései egyaránt tükröződnek ebben a térben. Jelen és korábbi idők kapcsolatai jelennek meg benne, az erőt adók is, de azok is, amelyeket, mint a múlt "kísérteteit" hordozzuk magunkban, amikor hajdan volt "szellemeinkkel" viaskodunk. A tanulmányok bevezetnek a pszichoterápiás munkába, bemutatják annak terét és tükör természetét úgy, hogy összeköttetést teremtenek a terápia jelenségvilága és a mindennapi élet jelenségei között. A könyv kérdésfeltevései a szociálpszichológia területén fogalmazódtak meg, a válaszok azonban már kettős keresztségűek, magukon viselik mind a társas lélektan, mind a pszichoanalízis jegyeit. Társas lélektani jelenségek vizsgálati eredményei találkoznak benne a pszichoanalítikus megfigyeléseivel.

Erdélyi Ildikó - Álomkönyv
Az ​Álomkönyvben leírt álmok olyan szövegek, amelyekben az álmát elmesélő páciens és a terapeuta közös álommunkában alkotnak álomszövegeket, s ezekből formálja meg a szerző azokat a sűrített, a valóságtól kicsit elemelt „átiratokat”, amelyek már a saját alkotásai. A könyv lehetőséget nyújt arra, hogy az álmok iránt érdeklődőt közelebb hozza saját álmaihoz és az álomértelmezés módszeréhez, sőt alkalmat nyújt arra is, hogy az olvasó betekintést nyerjen a pszichoterápiás álommunkába. Az Álomkönyvet mindazok haszonnal forgathatják, akik érdeklődnek saját álmaik iránt, és akik izgalmasnak találják a pszichoterápiás folyamatok történéseit. Elképzelhetik, ahogy a páciens és terapeuta egymással szemközt ülve mélyednek bele az álommunkába, vagy azt, hogy a díványon fekvő páciens és a mögötte ülő analitikus miként merülnek el a tudattalanban rejlő rejtvények megfejtésében, sőt ki is gondolhatják, hogy páciensben és terapeutában mi megy végbe mindeközben. Végezetül megpillanthatják a pszichodráma terét, és követhetik az álomdrámák akcióit.

Mérei Ferenc - Ajkay Klára - Dobos Emőke - Erdélyi Ildikó - A ​pszichodráma önismereti és terápiás alkalmazása
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Erdélyi Ildikó - Többletszem
A _Többletszem_ ​könyv középpontjában a páciens és a terapeuta kettőse áll, a viszonyuk érzelmeikkel egymás felé. A szerző kinyitja rendelője ajtaját, hogy láttassa a két ember helyzetét, és meséljen arról, hogyan beszélgetnek egymással, és milyen témák kerülnek előtérbe a pszichoterápiás térben. A többletszem azt fejezi ki, hogy a pszichoterapeutának szüksége van egy plusz szemre, egy belső szemre, melyet lehet harmadiknak is nevezni, ezzel képzeletben látja, sőt hallja is, amit a másik elhallgat, elrejt. Figyelme és jelenléte a "belső szem" működésének feltételei. A terápiás pár tagjai közötti kapcsolat az áttételekkel, azaz a másikra vetített fantáziákkal feszültségteli, akárcsak Hitchcock filmjei. A pszichoterápiás történetek izgalmasak, néhol krimire is emlékeztetnek, az azokban megjelenített álmok meg inkább bevonják az olvasót a történetekbe. A könyv céljai közé tartozik a magyar pszichoanalízis, a Budapesti Iskola bemutatása, illetve a magyar tradíciók és a külhonból eredő hatások találkozásának ismertetése is.

Erdélyi Ildikó - Viktor ​és az álomlátók varázsszervezete
Járjuk ​végig Viktorral kalandos útját, hogy tapasztaljuk Tündérországban is ott rejtőzködik a fekete mágia! Vajon milyen titkokat rejthet a Felejt-és szakadék, hogyan segíthet az ősi szerencsepálca és milyen bűnöket hordoz magával Szamira, a félvér boszorkány? A nyomok egészen az Álomlátók varázsszervezetéig vezetnek…

Erdélyi Ildikó - Mágikus ​és hétköznapi valóság
„Könyvemben ​a pszichoanalízis és az analitikusan orientált pszichoterápiák jelenségvilágát, a fantáziavilágot szeretném összekapcsolni a mindennapi valósággal, és láttatni, hogyan ér össze a mágikus a hétköznapi valósággal. Így remélek hidat teremteni a realitás tere és a pszichoterápia színterei között, de vizsgálom a pszichoterápia és a művészet dimenziói közötti átmenet lehetőségeit is. Egyszóval a könyv szándéka a „mágia” megjelenítése, amely mágia – reményeim szerint – a pszichoterápiás esetátírások révén valósul meg. Az esetátírásban támaszkodom azokra a rejtett dinamikai erőkre, amelyek a pszichoterápiás eset történetfonalait összefűzik, s amelyek révén páciens és terapeuta rekonstruálják, illetve újra alkotják a páciens történetét. Ehhez adódik az a többlet, amellyel a terapeuta-esetíró írásosan megjeleníti a páciens történetét az áttételi folyamatokkal együtt.”

Kollekciók