Ajax-loader

Kolozsvári Grandpierre Emil könyvei a rukkolán


Kolozsvári Grandpierre Emil - A ​szerencse mostohafia
"Életrajzi ​regényemből, amely egyben családregény, Gyurka bátyámat nem hagyhattam ki. Ám alig kezdtem foglalkozni vele, kiderült, hogy zsúfolt, gazdag, hatalmas élete szétvetné a már megkezdett munka kereteit. Külön regényben foglalkozom hát vele..."

Kolozsvári Grandpierre Emil - Hullámtörők
"Ezúttal ​csakúgy, mint _Az utolsó hullám_-ban, a _Tegnap_-ban, a _Szabadság_-ban szántszándékkal, tudatosan túlnyomórészt olyan eseményekről írok, amelyekről nem illik - mondja Grandpierre a _Hullámtörők_-ről. - A számos téma közül, ami foglalkoztat, az egyik a család mint sorsformáló tényező. Ebből a szempontból tekintve semmilyen adat, ami jellemez, aminek következménye van, ami magyaráz, nem tekinthető pletykának, ha mégoly bizalmas is." Sorsformáló tényező a szerelem is, amelynek érthetően nagy szerep jut ebben a könyvben, hiszen tárgya a beteg valóságérzék, amely áldozatát képtelenné teszi saját lehetőségeinek felismerésére, a valóság, a torz magyar valóság logikátlanságainak megértésére, holott életben maradása függhet attól, például a háború éveiben, a nyilas-téboly napjaiban, hogy tudja: ebben a világban az okozat nem ésszerűen következik az okból. Ahogy erotika és kínzó írói gond, úgy játszik egymásba sokszor ugyanannak a helyzetnek leírásában és elemzésében tragédia és humor. Grandpierre minden figurát és érzéki vagy intellektuális jelenséget több szempontból vesz szemügyre, iránytűt adva az olvasó kezébe, hogy maga is végigjárja az utat a felismeréstől a megértésen át a közösség és az egyén szempontjából egyaránt helyes cselekvésig.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Herder ​árnyékában
"Annak ​a sajnálatos ténynek, hogy ahova nézünk, ahova fülelünk, óhatatlanul a nyelvi műveletlenség tüneteivel találkozunk, végső magyarázata az anyanyelvi oktatásnak nem az elégtelensége, hanem nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk: - a hiánya. Hogy az iskolán belül mi történik, milyen módszerrel, heti hány órában tanítják anyanyelvünket, a pedagógusok a megmondhatói. Ha viszont az eredmények felől közelítjük meg a kérdést, az a benyomásunk, hogy az iskola ugyanazzal adósa a mai tanulónak, mint annak idején nekünk volt. Más szóval anyanyelvi oktatásunk ma, több mint harminc esztendővel a felszabadulás után, még mindig ott tart, ahol Ferenc József uralkodása idején."

Kolozsvári Grandpierre Emil - Egy ​házasság előtörténete
Kolozsvári ​Grandpierre Emil könyve nem része az önéletrajzi ciklusnak, de a családi dokumentumok, feljegyzések, emlékek kutatása közben találkozott az író Árvai Ákos vegyészmérnök és Turányi Eszter az ötvenes években kitelepített egykori követ lányának történetével. A két fiatal életében a család és a kor, a körülmények sors- és jellemformáló hatását, erejét kivánja bemutatni. A rendkívül olvasmányos, szerelmi szálakban, erotikus jelenetekben gazdag, fordulatos regény a törvénysértések, kitelepítések éveiben, feszült történeti háttér előtt pereg, amikor nemcsak az idejétmúlt családi hagyományok, hanem az eltorzult társadalmi viszonyok a korszak "illemtanának elvárásai" sem kedveztek a hivatásukat, életformájukat kereső szereplők önmegvalósításának. Az író a hamis, kiüresedett polgári erkölcsöket éppoly kíméletlen, gyilkos iróniával ábrázolja, mint az életörömöt, a cselekvési energiát pusztító "csodakádereket".

Kolozsvári Grandpierre Emil - Változó ​felhőzet
A ​kötet időben is, térben is rendkívül változatos gazdag világot tár fel előttünk, melyben múlt és jelen, szerelem és kaland, az ifjúság nagy szenvedései és az idősebb kor csendes nosztalgiái fonódnak össze. A líraibb hangvételű elbeszélések mellett a könyv zömét a szatirikus írások teszik ki, az író az egykori középosztály hamis erkölcsi nézetektől, magatartásformákról, illúzióktól megfertőzött alakjait éppúgy megörökíti, mint korunk karrieristáinak bürokratáinak öntelt kispolgárainak, álszent képmutatását, törtető butaságát, vad önzését.

Kolozsvári Grandpierre Emil - A ​tőzsdelovag
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Harmatcseppek
A ​Harmatcseppek ismét egy új Grandpierre-i arcot mutat, amelyből sokszor villantott már föl részleteket korábbi műveiben, de legutóbbi írásaihoz képest gyökeres fordulattal tökéletes meglepetéssel szolgál. Olyan meglepetéssel amit már vártunk tőle. Grandpierre az egymáshoz tartozó emberek viszonyait vizsgálja regényében. Egy öregasszony és három felnőtt gyermekének története ez. A három gyerek alig tud törődni a törődött nagymamával, holott az öregasszonyt már csak a gyermekei, ismerősei szeretete tartja életben. Ezért a szeretetért kell naponta megküzdenie elfogultsággal, önzéssel, makacssággal, lelki tunyasággal, hogy a modern élet taposómalma ne apassza el a szeretet forrásait. Grandpierre nem vádol senkit, nem szatirizál, csak elemez, vizsgálódik, töpreng és persze gondolkoztat és indulatokra késztet. Roppant írói bravurral - eszköztelenül és egyszerűen, de olyan szuggesztív erővel kelti életre alakjait, hogy sorsukat gondjaikat szinte a magunkénak érezzük. S miközben együtt érzünk együtt izgulunk velük, csodáljuk az író páratlan emberismeretét, s nem kevésbé páratlan finom jellemrajzait.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Táguló ​múlt
Úgy ​látszik, Kolozsvári Grandpierre Emil gyerekkori és ifjúkori élményanyaga kimeríthetetlen, hiszen oly nagyszerű önéletrajzok, mint a _Tegnap_, a _Szabadság_ vagy _Az utolsó hullám_ után is tud újat, meglepően eredetit nyújtani ezekben a kisregényekben is. A _Táguló múlt_ egy erős karakterű, roppant indulatú dédanya, néhány tizenkilencedik századi, jókaisan romantikus ős, _A család hívó szava_ pedig egy kalandos sorsú, sokat próbált nagybácsi élettörténete. Különös, rendkívüli, de korszakot jellemző regényhősök, történetileg hiteles atmoszférában. A harmadik kisregény, _A könyvtár_ kifejezetten önéletrajz, s az önéletrajzból is az eszmélkedő fiatalember filozófiai, világnézeti útkeresését elemzi. Akár családi krónikát, akár életrajzot ír Grandpierre, mindig a kívülálló regényíró távolságtartásával szemléli rokonai alakjait vagy önmagát, és a sorsuk vagy saját sorsa is csak addig foglalkoztatja, amíg alkalmasak arra, hogy regénycselekménnyé, hogy alakjai regényhősökké váljanak. És bármiről is ír, világháborúról, a kistisztviselő-réteg beteges cselekvésképtelenségéről, az álszemérmes, hazug polgárerkölcsről vagy egyes filozófusok nagyképűségéről, mindig ironikus, szellemes, lényegbelátó elemzés jellemzi.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Szellemi ​galeri
Irmuskában ​az azbesztlopás ügyében szaglászó ifjú riporter csókja gyógyíthatalan kultúrszomjat ébreszt. Ezt a szomjat csak a kultúrával,sőt a kultúra bajnokaival való közvetlen, kapcsolat képes csillapítani.A sors -mert egy szatirikus regényben is végigsétálhat a JÓ SORS - Irmuska szolgálatába lép,ugyanis érettségi után Kutasberekre vezérli,ahol Böhönyi kartárs jóvoltából kultúrház épül. Megbízásból Irmuska Pestre utazik, hogy a kultúrház megnyitására Kutasberekhez illően rangos írókat vonultasson föl.A költővé avanzsált riporter segítségével Imruska megkezdi a szervezést: felkeresi az irodalmi élet nagyjait,és mégnagyobbjait,dolgozószobákban, házibulikon és irodalmi gyűléseken tanulmányozza az irodalmi életet,s csillapítja természetesen kultúrszomját.A műsor remekül sikerül, az állatorvossal kötött házasság már kevésbé,mert a derék férj nehezményezi felesége nem csak kultúrszomját,de "kultúráját"is. Irmuska regényt ír házassága és válása történtéből,a férjek tapasztalatlanságáról,a múlt e káros örökségéről.Irmuska története remek lehetőséget kínál az írónak arra hogy tapasztalatból és fantáziából humoros,szórakoztató torzképet rajzoljon irodalmi életünkről.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Elmés ​mulatságok
Anekdoták, ​Mátyás király történetek

Kolozsvári Grandpierre Emil - Az ​utolsó hullám
Nyomozás ​történetét tartja a kezében az olvasó. Az utolsó hullámban az író nem egy gyilkosság lélektani hátterét, a gyilkos kilétét akarja kideríteni, nagyobb és izgalmasabb feladatnak vágott neki. A nagy sikerű s modern prózaírásunk történetében oly fontos szerepet játszó Tegnap és Szabadság testvérkönyvében arra kiváncsi, hogyan érheti el az ember életének igazi intenzitását és teljességét, milyen csalódásokon, szerelmeken és szakításokon kell átverekednie magát, hogy látszatlét helyett a maga életét élhesse egészen, mikor minden gondolatában, érzésében, érzékében, törekvésében maga tapasztal, s maga nyilatkozik meg. A létezés körének legszemélyesebb belső gíűrűi, család, gyermekkor, neveltetés, iskolázás bemutatása után veszi szemügyre a nagyobb átmérőjűeket, hogy pontos látleletet készíthessen a két háború közötti magyar társadalom szervi bajairól, a beteg valóságérzék szülte impotens létformákról, a nemzeti tudatot meghamisító, cselekvésképtelenségre kényszerítő hamis legendákról, azokról az egyéni és közösségi életben egyaránt pusztító betegségekről, amelyek a történelmét nem alakító, csak elszenvedő magyar világot pusztulásba sodorta. S amelyektől meg kellett - meg kell - szabadulni az embernek, hogy otthonos lehessen a jelenben.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Emberi ​környezet
Az ​Emberi környezetnek, melyet 1986-ban publikált először a szerző, "az a becsvágya hogy megragadja a megragadhatatlant: tehát kísérlet a társadalomkritika és a személyes élmények együttes ábrázolására, hogy kellő nagyképűséggel fejezzem ki magam. Azon igyekszem tehát, hogy minél részletesebben minél dúsabban ábrázoljam azt az emberi környezetet, amihez tartozom, a keresztény középosztály beteg valóságérzéken alapuló életstílusát, hiszen a gyökereim ebbe kapaszkodnak..."

Kolozsvári Grandpierre Emil - A ​burok és más történetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Eretnek ​esszék
Eretnek ​esszék! A cím magyarázatra szorul. Az irodalmi élet egészségének föltétele, hogy megbontsuk azt a sok megmerevedett értékelést, amit irodalomtörténészek, kritikusok úgy adnak kézrők kézre, hogy az ujjlenyomatuk sem látszik meg rajta. Vigyázat! - metafora, tehát nem szóról szóra értendő." Ezek a "neveletlen" esszék, cikkek és kritikák mind arról tanúskodnak, hogy szerzőjük képtelen némán tudomásul venni a képtelenségeket: akár rosszul rendezett színdarabbal, akár üres, dagályos műelemzésekkel, alaptalanul támadt s egyre csak kerekedő legendákkal, vagy nyelvünket pusztító szódivatokkal találkozik. Tekintélye csak az igazi, "megfogható" értékeknek van előtte, más autoritást még csak hallgatólagosan sem ismer el.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Változatok ​hegedűre
A ​Változatok hegedűre szereplői Géza és Kornél, Olgi és Ditta idegesen várakoznak a kórház folyosóján. Rettegve és reménykedve várják az orvos választát a kérdésre: életben marad-e Renáta? Az orvos tehetetlenül tárja szét a karját, még nem tud bizonyosat mondani - így kezdődik a regény, így is végződik. A két vállrándítás között lezajlik a történet, Renáta és Géza, Renáta és Walter szerelme, tehetség és középszerűség, tehetség és diletanizmus élethalálharca, melyből Renáta számára nem nyílik más kiút csak az öngyilkosság.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Árnyak ​az alagútban
A ​Tegnap, a Szabadság, az Utolsó hullám, a Hullámtörők, a Béklyók és barátok nagy sikerű kötetei után az író folytatja önéletrajzi regénysorozatát. Legfrissebb könyvében csípős szellemességgel, humorosan az egykorú vicceket, anekdotákat is felhasználva a személyi kultusz időszakának légkörét jeleníti meg, a túlideologizálás és az eltorzult hit keverékéből kialakuló felemás emberi magatartásformákat idéz elő. Művének lapjain éppúgy megismerkedhetünk az egykorú kulturpolitika, az irodalmi szerkesztőségek, mint az utca mindennapos életével a "csodakáderek" és az egyszerű emberek helyzetével, közérzetével. S habár Kolozsvári Grandpierre Emil olykor megtörtént eseményeket, lezajlott eseményeket is felhasznál alapanyagként, mint igazi művész sosem egyszerűen másolja a valóságot, hanem a kor különböző figuráinak jellegzetes gesztusaiból, elejtett szavaiból, viselkedési modelljeiből állítja össze következetes és gazdag, sűrített és tipikus jellemeit.

Kolozsvári Grandpierre Emil - A ​szeplős Veronika
Az ​életműsorozat új kötet az író kisregényeinek, novelláinak, szatíráinak és karcolatainak - vagy ahogy maga nevezi - "tükörcserepeinek" gyűjteménye. A szeplős veronika fordulatos történetekben gazdag, minden mozzanatában kacagtatóan szellemes, csípős társadalomkritikai mű. Lapjain korunk jellegzetes figuráit, helyzeteit örökíti meg a szerző - olykor a hagyományos elbeszélés kidolgozott formáiban, olykor szinte karikatúraszerűen, egy villanásnyi, találó vázlatban. Kinek ne lenne ismerős az elvált szülők anyagi licitálása gyermekeik kegyeiért, a státuszszimbólumot jelentő kocsiért mindenen keresztülgázoló fiatalasszony, a többször elvált és újranősülő idős főorvos reménytelen karácsonyesti "ünnepi futása" elhagyott családjai közt, a látszatmunkával, önadminisztrálással érvényesülő vállalatvezető vagy az a bútoripari anyagbeszerző, aki még a műbőrt sem képes megkülönböztetni az igazitól... Grandpierre lényeglátó okossága, ironikus szemléletmódja, elegáns, hajlékony, érzékletes stílusa szórakoztató és egyben elgondolkoztató olvasmánnyá formálja e művét is.

Kolozsvári Grandpierre Emil - A ​kárhozat angyala
A ​közös ágy koporsó. Megkéri a kezem, igent mondok, máris ott fekszem kinyúlva a koporsóban egy másik halott oldalán. Egyik testből a másikba hideg árad, zúzmara lepi be a hajunkat, az ágyékunkat. Kisüt a nap, és elolvadunk, mint a tavaszi hó. Körülnézünk, két tócsa az ágy alatt. Ez volt a szerelem.

Kolozsvári Grandpierre Emil - A ​burok és még két kisregény
A ​hosszú és teljesen váratlan zuhanás után Elemér földet ért. -Ha jól értettem -szólalt meg fanyarul- , választás elé állítasz. -Én? Téged? Ez egészen úgy hangzik, mintha te magad nem tudnál választani. Röhejes! Hát ki válasszon helyetted? A problémát, Bungikám, neked kell elmélyítened. Mert azt, hogy mit akarsz, senki más nem döntheti el, csak te. Egy hétig nem találkozunk, vizsgázom, tudod? Néhány gyors csók, "csaó, csaó"! A lány már el is tűnt.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Egy ​potenciavadász följegyzései
- ​Kettesben üldögéltünk a Kapás utcai téglalap alakú szobában, a sarokban, az állólámpa fénytányérjában. Az asztalon palack bor, két pohár: nemrég fejeztük be a vacsorát: beszélgettünk. Szemem óhatatlanul vissza-visszatért a rekamiéra, éjszakáról éjszakára kísértettek az emlékek, most is mintegy betöltötték cikázó röpködésükkel a mennyezet és a padló közötti teret. Úgy éreztem, tovább nem halogathatom a dolgot, föl kell tárnom Magda előtt a való helyzetet. Mélyet lélegeztem, és kivágtam: - Mit cifrázzam, Cicuskám, impotens vagyok! Szinte boldog voltam, annyira megkönnyebbültem. - Csak ezt akartad mondani? Ez a kérdés viszont lehűtött, hisz úgy hangzott, mintha a vallomás, amely nekem pokoli erőfeszítésembe került, valami semmiségről értesített volna, s nem olyasmiről, ami mindkettőnket közelről érint. - Neked ez "csak"? - Mióta? - Már Mariupolban észrevettem. Magda másodpercnyi szünet után rákérdezett, mohón és kíváncsian: - És Mariupolban hogy vetted észre? Kirobbant belőlem a kacagás, a kérdésben ugyanis valahogyan az érzett, hogy én ott a láger lőtornyai, szögesdrótjai között is megtaláltam a módját, hogy megkörnyékezzek egy nőt, s meggyőződjem afelől, hogy oda a potenciám...

Kolozsvári Grandpierre Emil - Dráma ​félvállról
A ​Párbeszéd a sorssal című regénye óta Kolozsvári Grandpierre Emil minden regénye - a Csendes rév a háztetőn, Változatok hegedűre, A burok - a boldogság, az ember önmegvalósításának problémájával foglalkozik. Annak az útnak az állomásait mutatja be, amely a látszatléttől a tudatos, saját törvényeit megteremtő létformáig vezet, a harmóniáig, mely egységet teremt magán- és közélet között. Minden könyve a probléma más megközelítésére példa, minden figurája társadalmunk más és más típust testesít meg, minden életsors a boldogság vagy a boldogtalanság művészetének egymástól különböző jelentésű szimbóluma. Ez a könyvsorozat - noha problémája révén függ csak össze - napjaink regényirodalmának egyik legjelentősebb kísérlete, nagyszabású freskó mai életünkről. A regény főszereplője saját magáról: "Én sikeresen egyesítem magamban a mai nők férfias nemi erkölcsét, és a régimódi nők túlzott nőiességét. Velem senki sem tud mihez kezdeni, és én sem tudok mihez kezdeni saját magammal. Különben is, akinek peche van, az hiába gondolkodik, mert a gondolat elszáll, a pech marad. Az élet átmeneti valami, tehát gondolkodni is csak átmenetileg szabad, az üresjáratokban, ha már nincs erő védekezni a gondolatok ellen, mert belepnek, mint a penész. Az ember igyekezzék elfoglalni magát, hogy minél kevesebb üresjárata legyen, és minél kevesebb gondolat zavarja. Ez az egyetlen ésszerű állapot. Különben is, mihez kezdhet egy ember, egyetlen nyomorult pacák, ha személyes sikertelenségeinek a történelmi sikertelenségek egész gyűjteménye ad hátteret?" Az író a regényről: "Úgy vettem észre, hogy az egyik legértékesebb jótétemény, amit ember embertársainak adhat, ha meghallgatja. Nem mindegy miként. Együttérzéssel kell figyelni az elbeszélőre, mert aki vall, nem a partner életbölcsességeire és tanácsaira kíváncsi, hanem meg akar könnyebbülni. Így hallgatni: művészet." Ezekből a bizalmas vallomásokból, olykor a valószínűség határát súrolóan őszinte és részletes gyónásokból különféle típusok és miliők kelnek életre. Az életformát, a miliőt, a típust írom meg, s nem magát vallomást.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Nők ​apróban
"Középkorú, ​százhetvehnat magas, kisportolt, jól kereső iparművész házasság céljából saját főbérlettel rendelkező, korban hozzáillő, tiszta (nem túlzottan rendszerető), csinos, lehetőleg gesztenyebarna lány vagy elvált asszony ismeretségét keresi. Fényképes választ >Új élet< jeligére a kiadóba."

Kolozsvári Grandpierre Emil - Béklyók ​és barátok
Kolozsvári ​Grandpierre Emil önéletrajzi regényciklusának legújabb darabja a közelmúlt izgalmas drámai időszakát mutatja be egy nagy szerelem, majd házasság tükrében. Bár a regény lapjait át-meg átszövi e teljes emberi kapcsolat finom lírája, mégis elsődleges társadalomkritikájának indulata, ereje és gazdagsága határozza meg jellegét és művészi értékét. Könnyedén, szellemesen, de egyben maró iróniáival pellengérezik ki az ötvenes évek tipikus negatív figuráit: az elvakult káderest, a tehetségtelen, de törtető bürokraták, a túlbuzgó funkcionáriust. S éppígy hű krónikása a "korszak illemtanából" eltorzult szemléletéből fakadó groteszk helyzeteknek is. A látszólag spontánul felvázolt képek, odavetett anekdoták, történetek a szerző üdítően fanyar, természetes sodrású, rafináltan közvetlen előadásmódjában megtelnek sorsokkal, élettel, mélységet és élességet kapnak. A legszemélyesebb ügyek szinte észrevétlenül válnak fontos közüggyé, formálódnak "gonddal megtervezett társadalmi körképpé". Hiszen - mint már Bóka László is megállapította - Kolozsvári Grandpierre oly "élesen látja a közeli tárgyakat, mint a rövidlátó, s írói morálja az, hogy nem fut meg az éles kép elől, hogy impresszionista színfolttá szépítse, hanem szavait élezi ki, hogy minél pontosabban metsszék a valóságot. Feladatának azt tartja, hogy a valóság igazságát és hangulatát egyetlen eszközzel, a kifejezés lelkiismeretes pontosságával fejezze ki. Hisz az igazi író nem eszményít és nem torzít: ábrázol.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Négy-öt ​magyar összehajol…
Magyarul ​beszélünk. De vajon valóban magyarul beszélünk-e? Rontják vagy színesítik nyelvünket az argó kifejezései, ezek a nyelvi aszfaltvirágok? Használjunk-e idegen szavakat, vagy "magyarítsunk" mindenáron? Mit jelent az, hogy mondatkultúránk fejletlen? Teljesíti-e nyelvművelő funkcióját az iskola? Megfellebbezhetetlenek-e a nyelvtudomány döntései? Ezekre és más hasonló kérdésekre kapunk választ Kolozsvári Grandpierre Emil sziporkázóan szellemes, minden előítélettel bátran vitába szálló írásaiban.

Kolozsvári Grandpierre Emil - A ​rosta
A ​rosta kisebbségi tárgyú regény, az író első regénye, cselekménye a húszas évek második felében játszódik Erdélyben, és egy kolozsvári magyar család széthullásának, tönkremenetelének története - e folyamat külső és belső okainak sohasem didaktikus hanem eleven, életszerű föltárásával, tipikus alakok ábárzolásával. Ez már a kiforrt. stilárisan is izgalmas lebegő iróniával, frappáns és tömör képekkel a világról lesújtó ítéletet mondó könyv a leleplezésben kérlelhetetlen. Ugyanakkor valami megfoghatatlan leheletfinom könnyedség járja át, amelyben helyet kap a remény. A rosta a maga fülledt-fullasztó légkörével érett iróniájával, éles, kritikus látásmódjával a legnagyobb regények előhírnöke.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Dr. ​Csibráky szerelmei
"Csibráky ​története a cselekvés drámájának egyik változata.... a csibrákyzmus magva a tapasztalatok szerzésére való képtelenség" - vallja Kolozsvári Grandpierre Emil, aki e művében is a "beteg valóságérzék" sajátosan magyar problémájával foglalkozik. Groteszk humorral, szatirikus éllel, a karikaturisták tömörségével mutatja be különös hősét, aki magán-és közéletben pikáns szerelmi kalandjai közt vagy hivatali munkája során egyaránt képtelen rátalálni a helyes magatartásra, összekeveri a tényeket vágyaival, álmaival, s emiatt nevetséges, képtelen helyzetekbe sodródik szüntelen... "Közel ötven év alatt kevés olyan olvasóval találkoztam, aki Csibrákyról ne szenvedéllyel nyilatkozott volna" - írja könyve előszavában az író. "Némelyek undorodva ócsárolták, mások lelkendezve magasztalták... Azt a következtetést mindenképpen levontam, hogy van benne valami, ami indulatokat kelt..." Egy sajnos ma is elterjedt életforma kegyetlen szatírája az a regény. Ezért sérti máig sokak érzékenységét.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Egy ​szereplő visszatér
Kolozsvári ​Grandpierre Emil új kötete három kisregényt és számos új novellát tartalmaz. A kisregények és novellák a két világháború közti korszak Magyarországát idézik fel, javarészt vidéken játszódnak. Az író érett művészete plaszticitásával, iróniájával rajzolja meg szatírikus, kritikai szenvedélyével tárja fel az ún. úri magyar középosztály jellegzetes alakjait, életük belső tartalmatlanságát, léhaságát, erkölcstelenségét. A kötet címadó kisregényében Grandpierre Emil elbeszélő művészete új vonásokkal gazdagodik, újszerű, merész, valamiképpen Haydn Búcsú-szimfóniájára emlékeztető szerkezeti megoldással kísérletezik az író. A Bőcső-szimfóniában a muzsikusok eljátszván szólamukat, csendben kivonulnak a zenekarból, s végezetül csak két hegedűs marad a színen. Az "Egy szereplő visszatér" két hegedűse két fiatal ember, egy férfi meg egy lány - s az ő sorsuk jelenti a kisregény tulajdonképpeni témáját. De mielőtt egyedül maradnának a színen, fölvonul a két család, hozzák a hazugságokat, a meghasonlásokat, a képmutatást, a fülledt indulatokat s a szeretetet, a ragaszkodást azokhoz, akik fölött már nincs hatalmuk. Ki-ki lerakja a maga érzelmi poggyászát, aztán eltűnik a zenekarból. A két fiatal pedig elindul az élet útján ezzel a családi örökséggel, a polgári, úri életforma szomorú örökségével az idegeiben, ízlésében, érzéseiben.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Változatok ​hegedűre / Dráma félvállról
Kolozsvári ​Grandpierre Emil életműsorozatának új kötete két regényt tartalmaz. A Változatok hegedűre szereplői, Géza és Kornél, Olgi és Ditta idegesen várakoznak a kórház folyosóján. Rettegve és reménykedve várják az orvost s az orvos válaszát a kérdésre: életben marad-e Renáta? Az orvos tehetetlenül tárja szét a karját, még nem tud bizonyosat mondani - így kezdődik a regény, így is végződik. A két vállrándítás között lezajlik a történet, Renáta és Géza, Renáta és Walter szerelme, tehetség és középszerűség, tehetség és dilettantizmus élethalálharca, melyből Renáta számára nem nyílik más kiút, csak az öngyilkosság. "Mi sem nehezebb, mint tetten érni a folyamatot, ami közben a lélek föleszmél látszaterejéből, és élni kezd..." - írta Grandpierre egyik könyvében, s most visszajárva fordítva a folyamatot, megírja, hogy sodorják tragédiába az eszmélet kihasználatlanul hagyott pillanatai a regény hősét, hogy gyilkolja meg a tehetséget a tehetetlenségre szabott létforma. Walter durvasága, Walter dilettantizmusa vagy Géza közönye és könyörtelen hivatástudata volt-e Renáta végzete? - így szokványos lenne a kérdésre a válasz, bonyolultabb, gazdagabb és sokrétűbb a kérdés, s a feleletet nem rágja az olvasó szájába az író, ahogy a filmszerűen pergő, modern montázsokból összeálló, izgalmas történetet Grandpierre nem a mindent tudó író szemszögéből ábrázolja, aki jó előre eldöntötte - amolyan kisebb rangú istenként - szereplői sorsát. A Dráma félvállról főszereplője így vall saját magáról: "Én sikeresen egyesítem magamban a mai nők férfias nemi erkölcsét és a régimódi nők túlzott nőiességét. Velem senki sem tud mihez kezdeni, és én sem tudok mihez kezdeni saját magammal. Különben is, akinek peche van, az hiába gondolkodik, mert a gondolat elszáll, a pech marad. Az élet átmeneti valami, tehát gondolkodni is csak átmenetileg szabad, az üresjáratokban, ha már nincs erő védekezni a gondolatok ellen, mert belepnek, mint a penész. Az ember igyekezzék elfoglalni magát, hogy minél kevesebb üresjárata legyen, és minél kevesebb gondolat zavarja. Ez az egyetlen ésszerű állapot." "Különben is mihez kezdhet egy ember, egyetlen nyomorult pacák, ha személyes sikertelenségeinek a történelmi sikertelenségek egész gyűjteménye ad hátteret?" A hős vallomását az íróé egészíti ki a regényről: "Úgy vettem észre, hogy az egyik legértékesebb jótétemény, amit ember embertársának adhat, ha meghallgatja. Nem mindegy, miként. Együttérzéssel kell figyelni az elbeszélőre, mert aki vall, nem a partner életbölcsességeire és tanácsaira kíváncsi, hanem meg akar könnyebbülni. Így hallgatni: művészet. Ezekből a bizalmas vallomásokból, olykor a valószínűség határát súrolóan őszinte és részletes gyónásokból különféle típusok és miliők kelnek életre. Az életformát, a miliőt, a típust írom meg, s nem magát a vallomást."

Kolozsvári Grandpierre Emil - A ​sárgavirágos leány
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Összefüggések
...főiskolai ​végzettséggel a munkavállalót automatikusan előnyösebb bérkategóriába sorolják, akármilyen területen dolgozik. Tehát - a példa túlzott - ha egy gépészmérnök elmegy villamosvezetőnek, több fizetést kap, mint egy átlagos villamosvezető. Ilyenformán ezzel a gondosan átgondolt szisztémával három legyet ütünk egy csapásra, először is emelkedik az általános műveltség, mivel egyre több az értettségizett és a főiskolát végzett dolgozók száma, másodszor a szakmai tudás nem emelkedik, mert az érettségi semmire sem képesít, a főiskolát végzettek nagy része pedig nem a szakmájában dolgozik, viszont - harmadszor - tervszerűen gazdálkodunk a káderekkel.

Kolozsvári Grandpierre Emil - Csinnadári ​a királyné szolgálatában
Ki ​nem hallott Csinnadáriáról, az öreg obsitostól, Mária Terézia állhatatos hívéről, akinek a hadiéletben fő-fő istene Hadik András volt? Senki nem hallott róla, nem is hallhatott, mert most kelt csak életre írója, Kolozsvári Grandpierre Emil jóvoltából, hogy elmondja viszontagságos hadi kalandozásait. Színhely a 18. századi Európa, de itt a történelmi személyek és maga a történelem is pusztán csak hangulati hátteréül szolgálnak, mert maga a főhős, Csinnadári a fontos e történetben, hiszen az ő képtelen haditettei, rettenthetetlen bátorsága, ágyúval helyre szaladó ereje, három vezérkaron túljáró fifikus esze, és általában a puszta jelenléte döntötte el tulajdonképpen azokat a hajdani csatákat, melyekben Csinnadári, azaz közönséges polgári nevén Büdes István megjelent. Sajnos, a történelem hálátlan mert Mária Terézia, Lotharingiai Károly, Nagy Frigyes (aki Csinnadári elbeszélésében csak "Álnok Frederik"-ként szerepel) ott van az illetékes történelem könyvekben, Csinnadári meg a mai napig sehol nem volt megtalálható, s most is csak ebben a könyvben. Úgy gondolja meg az olvasó, hogy ez az egyetlen alkalom, amikor megismerkedhet a rettenthetetlen hős életével - és olvassa végig történetét. Ha történelmet nem is tanul belőle, sok nevetésre lesz alkalma.

Kolozsvári Grandpierre Emil - A ​beton virágai
Az ​irodalmi esszé újra divatba jött. Bizonyság rá Kolozsvári Grandpierre Emil _Eretnek esszék_ című kötete, ami iránt oly élénk érdeklődést tanúsított a közönség, hogy egymás után két kiadásban jelent meg. _A beton virágai_ a népszerű író újabb eretnek esszéit foglalja magába, tehát szemlélet tekintetében az előző kötet folytatása, csakúgy, mint az a néhány régebbi, nehezen hozzáférhető esszé, amivel a kötetet kiegészítette. Ebben a kötetében a szerző elmeszesedett, megavasodott, poshadt és megkövült véleményeket támad, amelyek évtizedek óta élnek és hatnak, vagyis a beton virágait. Egy új, egészséges szemlélet mutatkozik meg ezekben az írásokban. Kolozsvári Grandpierre Emil világos gondolatokat közöl kristálytiszta nyelven. Magyarul ír, magyaroknak. Néha kissé túl messzire megy az eretnekségben, de mindig gondolatébresztő, mindig szellemes, mindig érdekes és sohasem unalmas. A beton virágai-t izgalommal és élvezettel olvashatja bárki, aki szereti az irodalmat és nem fél a gondolatoktól.

Kollekciók