Ajax-loader

Závada Pál könyvei a rukkolán


Covers_403797
elérhető
42

Závada Pál - Milota
Závada ​Pál új regénye egy 67 éves férfi és egy 34 éves nő egymást faggató, egymásban tükröződő testamentuma. Milota György utoljára meséli el életének, családjának, szerelmeinek, falujának történeteit és legendáit, a méhészet és a máktermesztés fortélyait - miközben Roszkos Erika megpróbál a maga zsákutcába jutott életébe eligazodni. A Milota különleges családregény: A két elbeszélő hol ugyanarra az élményre közelít, hol évszázadokra eltávolodik egymástól - míg mézevők és morfinisták, tótok és magyarok, kivándorlók és betelepülők, szeretők és házastársak, barátok és ellenségek, apák és fiúk sorsa egyetlen füzérré fonnódik. A mesélők pedig úgy válaszolják meg egymás emlékezéseit, hogy szavaik az 1997-es Pünkösdöt keringik körül. Eközben kipattannak a mézelő akácfürtök, és kibontják majd szirmukat a mákvirágok.

Korniss Péter - Závada Pál - Egy ​sor cigány
,,Amikor ​roma honfitársaink portréit ezzel a címmel tárjuk közönségünk elé, azt mondjuk, tessék, ez a mi cigányaink listája és fényképsorozata, sorban arcról arcra, szeretnivaló büszkeségeink mindnyájan, mind ez a huszonnégy mai magyar. Mert ugyan ki vonhatná kétségbe a magyarságukat? De címválasztásunknak oka az a közös szégyen is, amely elöntött bennünket korunk talán legiszonyatosabb magyar rigmusa hallatán. Nemrégiben bukkant föl ez a népünk ajkán termett mondóka: ,,Egy sor akác, / egy sor fűz, / egy sor cigány, / egy sortűz." Azt mondtuk, ha ilyen korban élünk, akkor legyen merszünk szembesülni ezekkel a sorokkal, és szegezzük velük szembe huszonnégy kortársunkat-honfitársunkat meg saját magunkat. ,, Závada Pál

Závada Pál - Egy ​piaci nap
Mi ​vihet arra embereket, hogy bandába verődve rátámadjanak másokra? Miféle helyzetben mely beidegződések válthatják ki egy utcai csődületből a vérszomjas ragadozók ösztönét? Egy falusi piac népségéből kik és hogyan verődnek össze, hogy rátámadjanak saját szomszédaikra - olyanokra, akiket nemrég elpusztítani hurcoltak el, de kivételesen megmenekültek? Hogy kerülhet valaki lincselők közé? ___Závada Pál új regénye a háborút és a vészkorszakot követő magyarországi antiszemita pogromok és tömeghisztériák nyomába ered. 1946 májusában valamelyik nagykunsági község hetipiacán asszonyok vesznek üldözőbe, majd kínoznak halálra egy zsidó tojáskereskedőt - ennek lesz tanúja az elbeszélő, egy tanár felesége. Az öldöklő tömegindulat futótűzként terjed, nem kímél nőket, öregeket és gyerekeket sem. A regény elbeszélőjének emlékeiben a véres piaci nap, illetve a felelősségrevonás eseményei párhuzamosan tárulnak föl, hogy más és más módon tanúsítsák végzetesen eltorzult, olykor mégis meglepően kapcsolódó emberi viszonyainkat.

Závada Pál - A ​fényképész utókora
Holtak ​és utódok, családok és barátságok, eszmék és szerelmek két nemzedéke. Závada regénye Buchbinder fényképész 1942-es életképével veszi kezdetét, és az elmúlt század ötven évét íveli át. A Jadviga párnája és a Milota után a trilógia harmadik darabja csoportkép egy történelmi korról, amely a szerző "műtermében" személyes fikcióvá, párhuzamos élettörténetekké bomlik ki és fonódik össze. Hitek és tévhitek, köz- és magánbűnök, kis és nagy hazugságok, érzékek és érzelmek iskolája ez a könyv. Úgy húz magába, mint valamely lassú örvény, s ha mélyéről végül fölenged, láthatóbbá válik ez a közös, nehéz dolog - hívjuk nemzeti múltnak -, tót, zsidó és magyar magyaroké, mindannyiunké, akik a történetet mint narrátorok, névtelen ismerosök magunknak elbeszéljük. Érzelmek és érzékek, hitek és tévhitek, köz- és magánbűnök, kis és nagy hazugságok - A fényképész utókora regény a huszadik század második felének Magyarországáról. A Jadviga párnája és a Milota után a trilógia harmadik darabja csoportkép egy korról, amelynek borzalmas feketéi és fehérei hiába is akarnának történelemként bevonulni az emlékezet kockái közé, Závada "műtermében" személyes fikcióvá válnak. Ez a fikció elvarázsol és fogva tart, lehúz, mint valamely lassú örvény, s ha mélyéről végre fölenged, láthatóvá válik a közös múlt: tót, zsidó és magyar közös múltja, amelyben narrátorként, közös elbeszélőként valamennyien jelen vagyunk. A regény bravúros szerkezete ugyanis egy pillanatra sem engedi, hogy kívülállóként szemléljük az eseményeket: mindannyiunk arca föltűnik Buchbinder fényképész 1942-ben készült mozgalmas életképén. S hogy kiből mi lett ennyi év után - nos, erre is fény derül a fénykép utóéletét kutató szereplők sorsfordulóin keresztül. Élet a botrányon túl - családok és barátságok, eszmék és szerelmek két generációja a magyar történelem ötven évén át. Holtak, rabok, miniszterek; nótafák és biciklisták¸ érzelmek és iskolák: Závada elbűvölő és szövevényes nagyregényének minden oldala csupa titok, meglepetés, rácsodálkozás. A fényképész utókora mi vagyunk.

Závada Pál - Természetes ​fény
A ​Természetes fény döntően a második világháborúban meg előtte és utána játszódik. A szereplők javarészt Békés megyeiek, nők és férfiak, magyar magyarok, magyar szlovákok és magyar zsidók - ettől is függően veti őket a történet az öldöklés, a kényszermunka, a fogság vagy az áttelepülés közép- és kelet-európai helyszíneire. Eközben szeretnek és csalódnak, áldozattá vagy tettessé is válnak, elbeszélnek vagy fényképeznek - és vannak, akik nem térnek vissza többé. Eltelt hét évtized, az okokat és a miérteket elfelejtettük: könnyű szívvel nézegettünk retusált képeket. Hogy ennek vessünk véget, ezt ajánlja Závada Pál nagy regénye, miközben máig bevilágít bennünket az iszonyúan szenvtelen természetes fény.

Covers_63611
elérhető
35

Závada Pál - Kulákprés
A ​Kulákprés egy család és egy falu történetét mutatja be 1945 és 1956 között - a növekvő terhek és fogyó földek idején, a gazdálkodók kifosztásának és üldöztetésének éveiben. A falu: Tótkomlós, a főszereplők: a Závada család tagjai. Závada Pál szociográfiája a sztálinista parasztpolitika hazai fejleményeit a település, illetve a családi gazdaság sorsában párhuzamosan követi nyomon. A fényképek, dokumentumok, levelek felhasználásával írt könyv 1986-ban jelent meg először, majd 1991-ben másodszor, immár közelebb hozva a falutörténet alakjait. A 2006-os kiadás újdonsága, hogy az eltűnt képeket újak váltották fel, s ezekhez fűzött magyarázataival Závada más formában járja körül, mutatja meg Tótkomlóst és a kort. A Kulákprés lapjain megelevenedik a Závada-regények történelmi háttere.

Závada Pál - Harminchárom ​szlovák népmese
Okos ​lányok, furfangos fiúk, sárkányok és táltos paripák szerepelnek e könyv lapjain. Használd az eszed, jó tett helyébe jót várj, de néha a szerencse is elegendőnek bizonyul. Mulatságos rövid mesék váltják a kalandos hosszabbakat, és feltárul a csodás történetek néha ismerős, másutt új világa - hiszen a szlovák mesekincs testvére a miénknek. Závada Pál ezúttal a gyerekekhez és a mesélni szerető felnőttekhez fordul, és újramondja legkedvesebb szlovák népmeséit. Ötéves kortól ajánljuk. Kun Fruzsina rajzaival.

Závada Pál - Janka ​estéi
Závada ​Pál első drámakötete nemcsak azoknak újdonság, aki a műfajt kedvelik, vagy látták a darabokat színpadra állítva, de ajándék régi olvasóinak is. A drámák a prózákhoz, a prózák a drámaváltozatokhoz csinálnak kedvet, hogy bolyonghassunk a műfajok között. A Janka estéi trilógiává fűzi össze a három nagyregényt, a Jadviga párnáját, A fényképész utókorát és az Idegen testünket. Szereplői, akik eddig is fel-felbukkantak itt is ott is, most végigvándorolják, és ,,saját hangjukon" végigbeszélgetik szemünk előtt a XX. századot. Mintha kihúzófilccel kezünkben olvasnánk a régi könyveket, láthatóvá válnak a motívumok, hallhatóvá az énekek, élettelibbek lesznek az alakok, és hangsúlyosabb a mindenkori ,,evickélés" a történelmi és emberi viszonyokban.

Závada Pál - Jadviga ​párnája
A ​naplóformában írott regény, bár történetileg az elidegenedésről, közelebbről egy rejtelmes családi szövetség csődjéről tudósít, mégsem egyszerűen a széthullás krónikája, benne rések nyílnak a moralitás titkos rejtekeire, amelyek még az egész életre kiható nagy hazugságok idején is a tisztaság hajlékai maradnak. Ez a tragikus ambivalencia, amelynek következményei az emberi természet esendőségében erednek, a sors végzetszerűségével kíséri végig a történetet. Zaklatott vidék az események színtere is: a két vagy három emberöltővel korábbi hazai peremvidék, amúgy valójában a Kárpát-medence kellős közepe, ahol mindig is a dac viharai váltakoznak a rezignáció bénító szélcsendjével. A _Jadviga párnája_ jelentős alkotás, varázslatos elbeszélés, nyelvi erejénél fogva világos gesztus a klasszikus próza eseményei felé a kortárs irodalom bizonytalan hierarchiájában.

Závada Pál - Szüts Miklós - Úton ​a budaörsi Ótemetőbe
Emlékezik ​és emlékeztet ez a könyv, ám a maga duplán egyéni kifejezőeszközeivel – két alkotója két formanyelven komponál mégis egységes könyvet: Szüts Miklós a képzőművész ihletettségével fotografálja, Závada Pál pedig az ide vezető utat népesíti be a hajdaniakkal – hogy aztán mesélhessen – valódit és költöttet is annyira szépen meséljen, hogy igaz legyen. Budaörs legrégebben benépesült magjában, az Ófalu kellős közepén évszázadok óta rejtőzik egy páratlanul szép kert. Ha a templomtól fölfelé vezető Nefelejcs utcán indul el az ember – s a Kő-hegyen újjáépített kápolnát képzeli maga elé irányjelzőként –, rögtön rá is talál. Egy sírkertről van szó, a budaörsi Ótemetőről. Igazi – régről és mélyből fakadó – harmónia hatja át, ami egyszerre árad a lenyűgöző ligeti-kerti elevenségből, a középütt álló kápolna meghittségéből, valamint a moccanatlan kövek szépségéből és jelentéséből. Az ezerhétszázas évek végétől kezdve valódi sírkő-ritkaságok sorakoznak itt, s hirdetik számos nemzedék halandóinak valaha itt leélt életét – régi budaörsiekét, akik XVIII. századi letelepedésüktől 1946-os kiűzetésükig döntően német nemzetiségűek voltak. A valamikori budaörsiek mai örökösei 2006-ban az Ótemetőt hajdani szépségének jegyében helyreállították, s egyben a magyarországi németek elűzésének országos emlékhelyévé avatták. Emlékezik és emlékeztet ez a könyv is, ám a maga duplán egyéni kifejezőeszközeivel – két alkotója két formanyelven komponál mégis egységes könyvet: Szüts Miklós a képzőművész ihletettségével fotografálja hol közelre hajolva, hol a felhők közül, derengő hajnalban, őszi fagyban és nyári verőfényben mindazt, ami e sírkertben részint láthatóan, részint láthatatlanul is lenyűgöző. Závada Pál pedig az ide vezető utat népesíti be a hajdaniakkal – keresztülutazik évtizedek és századok időrétegein egy-egy alakért, arcért, történetért, hogy aztán mesélhessen – valódit és költöttet is annyira szépen meséljen, hogy igaz legyen.

Sipos András - Závada Pál - Statárium
Az ​e könyvben szereplő vádlottak mindegyikére halálos ítélet várt. Egyiküket azonnal fel is akasztották, másikukat életfogytiglani börtönre ítélték. A harmadik sorsa is jellemző a korra: azoknak az embereknek lett a besúgója, akik az ötvenes évek négyszázezer hasonló törvénysértő eljárását kiagyalták és lefolytatták.

Závada Pál - Mielőtt ​elsötétül
Mert ​laticel volt szinte mindenütt, s a korabeli alternatív divat szerint kötelezően a földön, esetleg a galérián. És az egyen-könyvespolcok, az asztallapok a műszaki rajzolói baklábakon, a kirajzszögezett plakátok és fotók meg a haverok festményei a piszkos falakon, aztán azok a feltört, odvas csempefalak a fürdőszobákban, a vízköves, szappan-koszmós kádak és kagylók, a nyílt lángra lobbanó, régi vízmelegítők, az elkoszolódott konyhák, a feketére égett edények! Akkor a teakultusz (kivált, ha fémdobozos Earl Grey is előfordult már), az ezerféle fűszer, az, hogy borból csak vöröset, töményből vodkát, aztán a cigarettasodrás szertartása, a folyton szóló lemezjátszó, az étkezéstől a gépelésig az ágyon zajló élet, továbbá a bugyiban-mászkálás, a térdig érő, ki-kigombolódó ingek... Másvalaki pedig stencilezett szamizdatot olvas, vagy dossziéból gépelt szöveget. Úgy jönnek-mennek, hogy nem is üdvözlik egymást, a vendéggel nemigen törődik senki, néha ki se derül szinte, hogy kik a háziak.

Závada Pál - Das ​Vermächtnis des Fotografen
Nach ​dem Roman »Das Kissen der Jadwiga«, der in Ungarn ein sensationeller Bucherfolg war, jetzt der zweite, ebenso hoch gerühmte Roman Pál Závadas auf Deutsch: das detailgenau gezeichnete Panorama Ungarns zu einer Zeit, als der Sozialismus schon seinem Ende entgegen bröckelte und als dessen Bewohner mit der Kunst des Überlebens beschäftigt waren, mit den Rolling Stones, mit Reisen in den Westen – und mit der Liebe und ihren Abwegen. Pál Závadas Roman erzählt viele Geschichten: Die eines Professors, der 1942 mit einer Gruppe in die ungarische Provinz reist, um dort das Leben der Landarbeiter zu studieren. Die des jungen Adam K. der – es ist das Jahr 1968 – insgeheim ein Mädchen anbetet und nur deshalb im Schulchor die Lieder der Partei singt, statt sich die neuesten Songs der Beatles oder Rolling Stones anzuhören, weil er sich sonst nicht in der Nähe seiner großen Liebe aufhalten könnte. Wieder Jahre später, will Adam mit einem Interrail-Ticket und kaum Geld in der Tasche Westeuropa kennenlernen. Unterwegs trifft er Landsleute mit Blumen im Haar, einer Gitarre unter den Armen und einer Menge ungehöriger Ideen im Kopf. Ideen, zu denen auch die freie Liebe und andere Lebensformen zählten. Ideen, über die gute Ungarn besser nicht nachdachten … Pál Závada, der in Ungarn in einem Atemzug mit Péter Nádas und Imre Kertész genannt wird, erzählt in einem Kaleidoskop von äußerst präzisen, lebensnahen und kunstvoll komponierten Bildern davon, wie das sozialistische Ungarn bereits mit seiner Gründung zu zerfallen begann und wie sich die Menschen in diesem ununterbrochenen Niedergang behaupteten. Es ist die auf der Oberfläche komische, im Untergrund aber tragische Geschichte eines halben Jahrhunderts, das uns noch lange beschäftigen wird, auch nachdem die alten politischen Träume längst zu Grabe getragen wurden.

Závada Pál - Idegen ​testünk
Egy ​pesti fényképész-műteremben 1940 szeptemberében összegyűlnek a háziasszony, Weiner Janka rokoni, szerelmi és baráti vonzáskörének legfontosabb alakjai - divatáru-boltos unokanővére, papnövendék öccse meg a régi társak, a katonadiplomata, a költőjelölt, az újságírók, a barátnők -, sváb, magyar, zsidó és félzsidó magyarok. Izgalomban tartja őket az erdélyi országgyarapítás csakúgy, mint a fajvédelmi törvény - miközben konokul, lázasan vagy reménytelenül szeretik egymást. Závada Pál színpadra állítja őket egyetlen éjszakára, hogy föltárja, honnan jöttek, s hogy bevilágítson a jövőjükbe: Mivé lesznek, mire a háború véget ér? Hőseinek sorsán keresztül próbálja megérteni, mit okoznak a szellem, a test és a lélek mélyén a XX. századi életbe vágó élmények és traumák. Hogyan válnak idegenné és leszakítandóvá az olyan nemzet-testrészek és ország-darabok, mint maga a magyar zsidóság vagy az alig-visszacsatolt területek? Mit jelent a háborús országveszejtés, miként csap le már az új önkény - és hogy virulhatnak ki folyton az észjárás szégyenletes hagyományai? Az Idegen testünk talán a legmegrázóbb Závada-regény. Közelről érint, provokál.