Totth Benedek könyvei a rukkolán

Totth Benedek - Az ​utolsó utáni háború
Az ​utolsó utáni háború posztapokaliptikus kalandregény egy fiúról, aki egy sebesült amerikai deszantossal vág neki a senki földjének, hogy megkeresse halottnak hitt öccsét. A történet névtelen elbeszélője egy óvóhelyen bujkál a barátaival egy romvárosban, ahol az amerikai kommandósok és az orosz partizánok harcolnak egymással. A civilek élete semmit sem ér. A pusztulás nyomasztóan monoton mindennapjainak azonban vége szakad, amikor a fiú véletlenül összetalálkozik egy sebesült kommandóssal. Ebben a világban nincsenek szövetségesek, csak ellenségek, ám amikor újra záporozni kezdenek a bombák a városra, a fiú rájön, hogy csak akkor van esélyük a túlélésre, ha összefognak. Elhatározza hát, hogy megmenti az idegent, nem sejtve, hogy ezzel egy különleges barátság veszi kezdetét. Vajon sikerül élve kijutniuk a városból? Mi vár rájuk a város határán túl? Mi tartja őket életben, ha már minden elpusztult? Totth Benedek első regénye, a Holtverseny valódi kultkönyv lett. A Margó-díjas szerző új regénye méltán tarthat számot hasonló sikerre. Az utolsó utáni háború egyszerre felnövekedéstörténet, háborús kalandregény, egy békében felnőtt generáció víziója a totális világégésről.

Totth Benedek - Holtverseny
Magyarország ​valamelyik elhagyatott, vidéki elkerülőútján egy kamaszokkal teli sportkocsi száguld a koromsötét éjszakában. Éppen elég fenyegető kezdet ez egy regényhez, de még így is váratlan, ami a folytatásban következik. Totth Benedek nem bánik kesztyűs kézzel sem regényalakjaival, sem az olvasókkal első könyvében. A kamaszregény, a krimi, a lélektani thriller és a fejlődési regény elemei keverednek ebben a különös, nyomasztó és olykor mégis humoros, kegyetlen, de nem öncélú prózában. Ha valaki a mai Magyarországra, s a benne meglehetősen elhagyatottan, néha boldogan, többnyire boldogtalanul, olykor szomorúan, de gyakrabban inkább dühösen ténfergő tizenévesekre ismer, nem téved nagyot. Mégsem a társadalomkritikán van a hangsúly, hanem a nagyon is személyes szembenézésen azzal a kamasszal, aki mi magunk is voltunk, vagy lehettünk volna ezen a sivár, nem vénnek való vidéken, ahol még a vaddisznók sem azok, amiknek látszanak.