Ajax-loader

Márkus András könyvei a rukkolán


Márkus András - Elza
Az ​Ördög-tó környékére érve átlépjük a valóság határát. Ott vár bennünket Elza, a gyűlölt ikertestvér, kézenfog, és elkísér otthonába. Elvisz egy furcsa vidékre, bezár, és megtanít élvezni a rabság gyönyörét. A gyűlölet helyét átveszi a kéj, és fakaszt magából sokkal erősebb gyűlöletet. A tetteket nem a józan ész diktálja, hanem Elza, és az Ördög-tó mocsaras vidéke, mint egy nagy, fortyogó állat válik a téboly házőrzőjévé. A valóság már egy zavaros emlék, minden alárendelődik Elza vágyainak. Ő az, aki mellett a gyilkosok ártatlanokká válnak és az ártatlanok áldozatokká. Az áldozatot pedig meg kell fosztani nevétől, el kell venni tőle emlékeit, és egy új életet adni neki, amelyben az egyetlen szerepe, hogy áldozat. Márkus András alig huszonnégy éves. Utolsó verseskönyve, A kolozsvári orgia, 2011-ben látott napvilágot. A könyv megjelenése után a szerző egy erdélyi kisvárosban eltűnt. Fél évre rá bukkant elő. Folyton a testvéréről beszélt, egy Elza nevű lányról. Egyszerre volt a hangjában gyönyör és rettegés. Tudomásunk szerint a szerzőnek nincsenek testvérei.

Márkus András - A ​kolozsvári orgia
Az ​erdélyi főváros pezsgő irodalmi életében sokáig Márkus András volt a legkisebb fiú: tizenhét évesen már egykötetes, debütdíjas költő, akinek fellépéseit tetszésnyilvánítások és megbotránkozások kísérik. Szemtelen, szabad szájú, kölykös jelenség, teljesítményére ugyanakkor már a legnagyobb folyóiratok kíváncsiak.

Márkus András - Paraszttartók ​kézikönyve
A ​földesúr ebben a könyvecskében osztja meg parasztjai kapcsán felgyülemlett tapasztalatait a világgal. A szerző csupa húsba vágó témát érint: hogyan kell táplálni, tanítani, fenyíteni a parasztot, hogy az leginkább a birodalom hasznára váljék? Milyen képet alakítsunk ki magunkról parasztjainkban? Hogyan pároztassuk őket? A fiatal szerző maró iróniával és elképesztő szemtelenséggel borzolja az olvasó idegeit a rövid, ám annál sűrűbb társadalmi szatírában. Az előadás lejártával, hogy érezhessék szigorú uruknak kegyeit, egyedülálló lehetőség kínálkozott a helytartók számára: a népszerűvé vált parasztot egy aranyért megsimogathatták, öt aranyért megnyalta kezüket, tíz aranyért pedig kedvükre megfenyíthették. Természetesen a helytartók rangbeli behatárolását nem tévesztettem szem elől, ugyanis a fenyítést követően újabb tíz aranyba került, hogy a paraszt ne viszonozza azt. Időközben én is megkedveltem újonnan szerzett érdeklődő jószágomat. Elhatároztam, hogy kinevezem háziállatommá, és szabadidőmben megtanítom beszélni. Majd az idők során elviszem magammal a paraszttartási konferenciákra, mert fejlett fizikumának, békés jellemének köszönhetően igencsak jó szemléltetőeszköznek bizonyult.

Kollekciók