Ajax-loader

Szvák Gyula könyvei a rukkolán


Szvák Gyula - Hamis ​cárok
Az ​orosz "néplélektan" sajátos - bár nem kellően feltárt - történeti jelensége a cár iránti feltétlen és vallásos rajongás. Ezért a statikus berendezkedésű középkori társadalomban minden politikai mozgalom csak úgy remélhetett sikert, ha az "igazi" cár nevét írta zászlajára. A trónon ülő despoták tehát semmitől sem tartottak jobban, mint a hamis cárok felbukkanásától. Kivált, ha maguk is "hamis cárként" nyerték el a valódi koronát... A kötet az orosz történelem mélyebb megértéséhez is közelebb segíti az olvasót.

Szvák Gyula - Cárok ​és kalandorok
A ​drámai történet kiindulópontja egy rejtélyes haláleset: megölette-e Borisz Godunov 1591 egyik tragikus napján Rettegett Iván legifjabb gyermekét, a kis Dmitrijt, vagy az epileptikus fiúcska sebezte halálra magát késdobálós játék közben? Jó egy évtized múltán mindenesetre színre lép a fiú nevében Griska Otrepjev, az első ál-Dmitrij, sokak szerint egy jó eszű kiugrott szerzetes. A Kremlbe végül is eljutó kalandor „győzhetetlen imperátornak” címezteti magát, de 1606. május 17-ének reggelén Vaszilij Sujszkij, a leendő cár hívei megölik. És szinte hihetetlen, de Bolotnyikov hatalmas népmozgalma után máris felbukkan a második ál-Dmitrij, a „tusinói tolvaj”. Lengyel és svéd zsoldosok, szilaj kozákok és tatár lovasok fenyegetik Moszkvát, sőt a Kremlbe is idegen helyőrség kerül. Az orosz történelem „zavaros időszaka” ez, a _smuta_, amelyből végül egy hús- és halárus, Kuzma Minyin, és egy igencsak szegény herceg, Pozsarszkij vezeti ki a megfáradt, szakadék szélére került országot. A kor hőse mégis Ivan Szuszanyin, akinek alakja legyen bár legenda szülötte, az orosz ember jelképévé magasodott.

Szvák Gyula - "Nem ​lelkendezhetek főállásban"
A ​könyvben szereplő interjúk Szvák Gyula, az ELTE professor emeritusa, a magyarországi történeti ruszisztika első műhelyének megteremtője negyvenéves pályaívét mutatják be... Az első beszélgetés 1979-ből való, a következő dátuma nagy ugrással 1990, aztán az 1990-es évekből már több interjú származik, jelezve a szakmai kiforrottságot és a közvélemény érdeklődését Szvák Gyula munkássága iránt. A beszélgetések inkább a gondolkodás folytonosságát és evolúcióját szemléltetik, tematikusan és gondolatilag egyaránt, egy olyan korban is, amikor inkább divat volt a radikális szakítás és újraértelmezés. Az interjúk során az egyik legfontosabb végigvonuló téma az orosz történelem törvényszerűségeire utal. Rendre visszatérő elem Vaszilij O. Kljucsevszkij megállapítása: az orosz történelem alapvető ellentmondása, hogy ellentét van a birodalom nagysága és az alattvalók szabadsága között, bár az alattvalók előbbi érdekében készek engedményeket tenni utóbbi rovására. Több mint húsz év távlatából rendkívül tanulságosak azok a reflexiók, melyek az 1990-es évek - akkor még sokak által naiv illúzióval szemlélt - oroszországi átalakulásai kapcsán fogalmazódtak meg. Az akkor született beszélgetések nemcsak Szvák Gyula éleslátásáról tanúskodnak, hanem a történészi látásmód elsődlegességéről, intellektuális fölényéről is az akkoriban igencsak divatos, a pillanatot uraló közgazdász/ politológus/újságíró szemlélettel szemben. Gyóni Gábor "Engedtessék meg nekem, hogy részrehajló legyek és a saját, elsősorban orosz-orientációmat különösen fontosnak tartsam, hiszen a Kelet-Európa története iránt lassanként azért megnyilvánuló érdeklődés tulajdonképpen az ún. Közép-Kelet-Európát érinti, amelyből ily módon éppen Oroszország marad ki." (1979) "Tegyünk különbséget a történettudomány, a történetírás és a történetművelés között. A legtalálóbban történetművelésnek lehetne nevezni ezt a fajta emlékezetpolitikát, amelyben az állam mai történetpolitikai igényei fejeződnek ki." (2018)

Szvák Gyula - A ​moszkvai Oroszország története
Oroszország ​1462-1689 közötti történetét tartja kezében az Olvasó. Azét az időszakét, amely elkülöníti a pétervári birodalmat a részfejedelemségekre bomlott Oroszországtól. A korszakét, amelyben Moszkva központtal újjászerveződik az orosz állam és kialakul az 1917-ig fennálló autokratikus rendszer. A könyv műfaja nem politika- vagy eseménytörténet. Inkább problématörténetnek nevezhetnénk, amely az orosz fejlődés különösségének forrásvidékére kalauzolja el az olvasóját. A koraújkorban az orosz középkor egy fejezetét tárgyalja, amely mégis inkább az európai feudalizmussal, mint a keleti despotizmussal rokonítható.

Szvák Gyula - Oroszország ​zavaros időszaka
„Elővettem ​hát 25-30 évvel ezelőtti, zömmel az immár legendássá nemesedett tudományos-népszerűsítő magazinban , az Interpress-ben közölt írásaimat, hozzájuk tettem egy ekkortájt, 1981-ben írt és soha nem publikált tanulmányom megsárgult papírjait, s megkíséreltem leporolni őket. Legnagyobb megelégedésemre azonban nem kellett hozzányúlnom a szövegekhez. Szakmailag ma is vállalhatóak , s ez nem kis elégtétel változó korunkban számomra.” Trónbitorló szélhámosokról, rettenetes és ügyefogyott cárokról, kozák és lengyel martalócbandákról, becsvágyó asszonykákról és kalandorokról, esendő, meghökkentő és olykor karizmatikus személyiségekről, krimi-és meseszerű történetekbe ágyazva, szól a könyv. Benne lüktet – én legalábbis úgy érzem- az egész orosz történelem. Ereszkedjünk hát le az időkútba, s a múltban megmerítkezvén, elmélkedjünk el a jelen dolgain.

Szvák Gyula - Kis ​magyar ruszisztika
"A ​könyv címe, amint azt a Nyájas Olvasó nyilván azonnal kitalálta, Esterházy Péter Kis magyar...-jára utal. Nem ígérek, persze, semmilyen pornográfiát, de itt, a legelején legalább egy kicsit szeretném lebegtetni a problémát: hátha mégis valami izgalmas jön ki belőle! Valójában egy komplikált tudományról van benne szó, illő, hogy egyszerűen írjak róla. Mondhatni, alulnézetből közelítek hozzá; mint történész, amúgy is az életszerű megközelítés híve lennék. Nézze hát el, aki olvassa (reményeim szerint jelenlegi és jövendő hallgatóim), hogy olyan történetek veszik át a főszerepet, amelyekben a szerzői ÉN bizony előrenyomul, elhatalmasodik, és irányt szab. Azután a cseppben felsejlik a tenger - és még az is megeshet, hogy valaki kedvet kap e szakmához..." (a Szerző) A(z) Kis magyar ruszisztika (Könyv) szerzője Szvák Gyula.

Szvák Gyula - Moszkóvia ​és a Nyugat
„Az ​orosz népnek hosszú évszázadokon keresztül az a szerencsétlenség jutott osztályrészül, hogy mindenki az összes lehetséges sületlenséget világgá kürtölhette róla anélkül, hogy félnie kellett volna a cáfolattól." (18. század eleji nyugati utazó nyomán V. O. Kljucsevszkij, 1865.)

Szvák Gyula - Iván, ​a félelmetes
A ​középkori Oroszország egyik legellentmondásosabb alakját néhány feldolgozásból - köztük Eizenstein filméből - már ismerhetik a magyar olvasók. A híres-hírhedt cár értékelése hosszú évszázadok óta vita tárgya: aktuálpolitikai megfontolásokból hol pozitív, hol negatív figuraként tűnik fel a tudományos és irodalmi feldolgozások lapjain. Szvák Gyula, akinek az orosz középkorról több tudományos publikációja jelent meg, már kötetének címével is jelzi, hogy szembefordul az egyként elfogult Rettegett és Rettenetes Iván-képpel. S ahogy a cár orosz jelzőjének - a Groznijnak - leghívebb fordítása: a "félelmetes", úgy törekszik a szerző a hiteles, objektív Iván-kép megrajzolására. S bár a könyv főszereplője kétségtelenül az érdekes egyéniségű cár, az olvasó - legyen szakember vagy érdeklődő - érett formában, egyéni szempontokkal, roppant instruktív módon kifejtett, árnyalt összefoglalást kaphat az orosz középkor mindennapjairól, gazdasági, társadalmi, kulturális életéről.

Szvák Gyula - IV. ​Iván és I. Péter utóélete
IV. ​Iván mértéktelen idealizálása nem I. V. Sztálin "ördögi műve". Nagy hagyományai voltak ennek már a 19. századi historiográfiában. IV. Iván előnyben részesítése I. Péterrel szemben az orosz történelem nagyjai képzeletbeli panteonjában, azonban kétségkívül a sztálini kor találmánya. Mindkettőjük historiográfiai sorsa azt mutatja, hogy az autokrácia történelmi megítélése egy birodalmi gondolkodásban szükségszerűen tér el a kis népek történetírásáétól. Előbbiben ugyanis még egy keleti despota is eljátszhatja "igazságos Mátyás" szerepét. Bonyolultabb az I. Péter-kép alakulása, hiszen az ő esetében nem egyszerűen zsarnokról, de reformátorról is van szó. Ez pedig nem egyszerűen orosz, de kelet-európai dilemma is. Az "utolérő fejlődés", a felülről kezdeményezett modernizáció ezért kegyesebb megítélésre tarthat számot tágabb régiónk történetírásában. Bizonyítván mellesleg, hogy a történelmi erőszak igazolása nem orosz gondolkodásbeli "ficam". A "péteri rejtély" megoldatlanságát végső soron az orosz kiúttalanság okozza. Napjaink vele kapcsolatban erősödő szkepszise jelzi, hogy a birodalom megléte vagy bukása nem feltétlenül a legjelentősebb történetfilozófiai kérdés - még az oroszok számára sem. A polgára jólétét garantáló jogállam értékeinek beépülése a történetszemléletbe ugyanakkor a hagyományos orosz történelemfelfogás végét jelentheti. Ennek azonban még nem sok jelét lelhettük fel az ezredvég orosz historiográfiájában.

Jevgenyij Anyiszimov - Szvák Gyula - IV. ​Iván / I. Péter
A ​két személyiség összevetésének alapját a két kor közötti folytonosság, egyneműség teszi lehetővé. Ez nem más, mint az autokratikus uralmi rendszer. Tehát az összehasonlíthatóságot nem a "modernizációs" kísérlet, hanem a totalitárius rendszer biztosítja. E párhuzamnak így megvan a maga határa, hiszen I. Péter megkülönböztető jellegzetességét mégis csak az európai típusú reformjai adták. Arról nem is szólva, hogy az egyik cár alapvetően eredményesnek bizonyult, a másik meg egy csődtömeget hagyott maga után. (Szvák Gyula)

Niederhauser Emil - Szvák Gyula - A ​Romanovok
Egy ​több mint háromszáz éven át megszakítás nélkül uralkodó dinasztia története minden korban figyelmet érdemel. Hát még akkor, ha egy nagy birodalom élén áll, amely a világ sorsát és az egyetemes fejlődést hatékonyan képes befolyásolni, gátolni vagy előmozdítani, hiszen a földkerekség egyhatodán terpeszkedik. Az 1613-tól 1917-ig regnáló Romanovok nem voltak se rosszabbak, se jobbak, se műveltebbek, se kulturálatlanabbak, se tehetségesebbek, se tehetségtelenebbek, mint koronás kollégáik a világtörténelem forgószínpadán. Tizennyolcan uralkodtak ez idő alatt: többségük vagy jelentéktelen, vagy léha, vagy bornírt despota volt. Azért néhány jelentős személyiséget is adtak a történelemnek: I. Péter és II. Katalin nem érdemtelenül kapta meg a "Nagy" előnevet, de Alekszej Mihajlovicsot, I. és II. Sándort is jelentékeny államférfiként tartjuk számon. Uralkodásuk az orosz történelem addigi legnagyobb anarchiájából nő ki, és abba is torkollik. Azalatt azonban egy periferiális országból világbirodalmat kovácsoltak. Tűzzel-vassal.

Szvák Gyula - IV. ​Iván és I. Péter mikrohistoriográfiája
Jelen ​mikrotörténelem tulajdonképpen mikrohistoriográfia, amely mélyfúrások révén az orosz történettudomány egészéről kíván állításokat megfogalmazni. Így a IV. Iván és I. Péter korára összpontosító historiográfiai mikrovizsgálatok sorozata végül is az orosz történettudomány két évszázadának képét rajzolja ki. Egy paradigmaváltás korában élünk, amikor az autoriter rendszerek akár egy emberöltőre is berendezkedhetnek. A történetírás pedig - ahogy mindig is szokott - idomul hozzá. Mivel a hatalom megrendelési igényei egyre kevésbé szofisztikált formában jelentkeznek, erre a történetírásnak is reagálnia kell. A "politika szolgálólánya" szerep, s ezáltal az autoriter vagy autokratikus múlt megszépítése és történelmi előképként való megjelenítése újból előtérbe kerül, és a tisztességes szakmának megint vissza kell nyúlnia a régi jó pozitivizmus faktográfiájához. Azoknak a történészeknek azonban, akik az írástudó morális felelősségét is érzik, azoknak lehet, hogy ismét nagy narratívákat kell írniuk, de biztos, hogy makrokérdésekre (akár mikromódszerekkel) makroválaszokat illik keresniük. Amíg ezeket megtaláljuk - s gyanítom, nem megy majd könnyen és gyorsan -, addig legalább igyekezzünk világos különbséget tenni a történettudomány, a történetírás és a történetművelés között.

Szvák Gyula - Oroszország ​helye Eurázsiában
"Mindig ​is az orosz történelem sajátszerűsége izgatott: a historiográfia legitim történettudományos "műfajában" mozogva igyekeztem a kérdéseket megfogalmazni, a problémákat felkutatni, majd erőmhöz mérten megoldásokat kínálni. Európai struktúrájú tehát az orosz történelmi fejlődés első ezer éve? Ez volt a fő kérdés. Pozitív választ adtam rá, majd megokoltam, hogy mégis miben más. Persze, a történelem színpadán nem lehet büntetlenül késve érkezni és késve reagálni. Oroszország egy meghatározott geopolitikai térben élt, ahol egy meghatározott - hosszú - időszakban ázsiai hatások sora is érte. Fejlődése így ázsiai sajátosságokkal is bír - anélkül azonban, hogy emiatt ázsiai típusúnak tarthatnánk. Az igazán izgalmas történészi lecke annak megválaszolása, hogy az ázsiai impulzusok miért nem tudták letéríteni Oroszországot az európai útról. Erről, és még sok másról, a történelmi erőszak apologetikájáról, zsarnok cárokról és szűkebb szakmánkról szól ez a könyv."

Kollekciók