Ajax-loader

Bánffy Miklós könyvei a rukkolán


Bánffy Miklós - Fortéjos ​Deák Boldizsár Memoriáléja
„Az ​apokrif Fortéjos Deák (...) kizárólag egy elmés formai ötlet szüleménye. Rövid történetkék vannak benne, de ezeknek nem fontos sem a meséje, sem a mondanivalója – az írónak csak egy volt fontos: az a forma, amelyen a novella ősei, a reneszánsz-kor novellái vannak írva, szerkezetének együgyű lazaságával, hangjának gyermetegségével, frivol dolgokat erkölcsi tanulságok átlátszó kendőjével leplező szemforgatásával, vallási szigor mögé búvó életörömével, amely éppen úgy meg tud nyilatkozni csintalan asszonyok férjet kijátszó ravaszkodásaiban, mint Assisi Szent Ferenc állatszelidítő jóságában” – írta a kötetről Schöpflin Aladár (Nyugat, 1932), amikor már nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy a Kisbán Miklós szerzői név mögött gróf Bánffy Miklós áll. Az álnéven kiadott álemlékirat igazi stílusbravúr, hiszen azt akarja elhitetni olvasójával, hogy egy 17. századi pikáns műről van szó; ehhez még kiadói előszót is fabrikált a rafinált szerző. Ám a figyelmes olvasó már itt gyanút foghat, hiszen a tudományos álca mögül félig-meddig előbukkan a karneváli maszk a sebesvári könyvtár és a Kolozs-monostori Képtelen levéltár említésekor. Ki ez a farsangi figura Fortéjos Boldizsár, aki egy személyben világutazó, babonákon nevető protestáns diák, aki groteszk meséivel megmutatja a világ „másik arcát”? Valóban memoriálét olvasunk, vagy csak egy zseniális paródiával van dolgunk?

Bánffy Miklós - Egy ​erdélyi gróf emlékiratai
Az ​Egy erdélyi gróf emlékirataiban Bánffy Miklós visszaemlékezései, az Emlékeimből és a Huszonöt év kaptak helyet. A két memoár páratlanul izgalmas kortörténeti dokumentum, egyben kivételes szépirodalmi mű, ami rávilágít a 20. századi magyar történelem viharvert időszakának hétköznapjaira, szereplőire, s mint ilyen, hiteles képet fest a széthulló Monarchiáról, a lángba borult Európáról és Trianonról. És arról, ami utána következett… Lebilincselő és izgalmas, hiteles és őszinte – ahogy azt megszoktuk Bánffynál.

Bánffy Miklós - Erdélyi történet III.
Abády nem fogadott szót szerelmének, és nem nősült meg, Adrienne pedig nem vált el a közben teljesen elboruló elméjű Uzdytól. Kislányát viszont végre maga nevelhetné, az anyósa átengedte neki a feladatot, de már késő, nem hozhatók be a külön töltött évek, ezért intézetbe küldi. Abády Bálint közben nem szűnik meg nemes célokért küzdeni, ő adja elő az Erdély közönségéhez címzett határozatban álló követeléseket, mely szerint: itt az ideje, hogy végre pártkeretektől függetlenül összetartsunk azokban a kérdésekben, melyek szülőföldünket közvetlenül érdeklik, melyek az itteni békés együttélést, a hathatós továbbfejlődést befolyásolják, itt az ideje, hogy megszüntessük ama visszás állapotot, melyben rólunk, de nélkülünk ítélkeznek.

Bánffy Miklós - Erdélyi történet I.
Mikor Abády Bálint fiatal grófot felkérik, vállalja el a megürült lélbányai országgyűlési képviselőséget, ő rövid habozás után elfogadja. Csupán azt köti ki, hogy párton kívüli programmal indulhasson. A művelt, jó neveltetést kapott és naiv Abádynak kevés fogalma van az élet nehézségeiről, hisz gyermekkorát a Theresianum zárt és előkelő intézetében, a vakációkat falun, a dénestornyai kastélyban töltötte. Később az a néhány egyetemi év, a diplomáciai kurzus és a külügyi szolgálat állomásai sem az élet árnyoldalait mutatták meg neki. Amikor visszatér Erdélybe, hogy elfoglalja mandátumát nemcsak a politikai helyzetre nincs felkészülve, de arra sem, hogy viszontlátja egykori beszélgetőtársát, a szép Milóth Adrienne-t, aki közben férjhez ment.

Bánffy Miklós - Erdélyi történet II.
1906 őszén helyreállt az államháztartás rendje. Nagy érdeme ez a koalíciós kormánynak. Vagy ez csak a látszat? Abády Bálint lassan beletanul a képviselőség feladataiba, túlesik a szűzbeszédén és napról napra szembesül a politika szövevényes világával is. Milóth Adrienne-nel való kínzó, szenvedélyes és titkos szerelmük közben az ország, a birtok gondjai nehezednek Abádyra, míg Adrienne szerelmi csalódásba belebetegedett húga istápolása mellett rettenetesen szenved férje, Uzdy Pál rideg természetétől és kibontakozó őrültségétől.

Bánffy Miklós - Bánffy ​Miklós összes novellái
A ​nyilvánosság elé még az első világháború előtti évtizedben Kisbán Miklós álnéven kilépő szerzőt első novelláskötete megjelenésekor Ady Endre, Schöpflin Aladár, Nagy Lajos fogadta be az irodalom köztársaságába, ahol a grófi cím inkább tehertétel volt, mint ajánlólevél. Aztán a közönség megismerte a színpadi szerzőt, a regényírót, s immár saját nevét vállalva, az Erdélyi történet címet viselő trilógia szerzőjét is, de a novellaíró Bánffy végig jelen volt, talán kissé a háttérben. Pedig A haldokló oroszlán című, Ady köszöntötte kötetben már olyan novella is volt, mint az azóta is antológiadarabnak tekintett Farkasok, s a századelő szecessziósan túlfűtött világának hangulatát hordozó novellák kíséretében ott volt a hozzá hasonló, nyers realizmusú írások sora is. "...néhol-néhol Kemény Zsigmondot juttatja eszünkbe" - írta róla Ady, némi várakozással is. Ma, a novellaírói pálya teljes termésének ismeretében úgy érezzük, várakozása bizonyossággá vált.

Bánffy Miklós - Mesék ​- Felnőtteknek
Tipográfiai ​jegyekből ítélve a 19. század végén jelenhetett meg egy igénytelen külsejű, de bordázott és merített papírra nyomtatott százlapos kiadvány, amelynek első borítóján a szerző nevének említése nélkül csupán címe olvasható: Mesék. Hátsó borítóján azonban a nyomtatóműhely szerepelt: Bp. Révai és Salamon könyvnyomdája. VIII. Üllői út 18. A könyvecskében található kilenc novella stíluskritikai vizsgálata önmagában nem adhatna elég bizonyosságot Bánffy Miklós szerzőségét illetően. A vizsgálódás eredményes lezárulása és a szerző életművének kiteljesítése érdekében - szerencsés véletlenként - 2003-ban felbukkant egy olyan példány, amelyben az alábbi dedikáció olvasható: "Kovács Lászlónak e süldőírói (?) könyvecskémet 1896-ból Bánffy Miklós. "A Mese egy képről"-nél először használtam a M. Hírlap Társasrovatában a Kisbán Miklós nevet." Ezzel a beírással "adoptálta" addig bizonytalan származású szellemi gyermekét, melyet kiváló papírminősége miatt bibliofil, egyéni megrendelésre, nem a nagyközönség számára készült kiadványnak kell tartanunk. Az bizonyos, hogy ez a könyv az elmúlt száz évben nem jelent meg újra, a Bánffy Miklós hagyatékán dolgozó irodalmárok sem tudnak létezéséről. Ebben az értelemben ez a kiadás kisebb irodalomtörténeti szenzáció. Annál is inkább, mert olyan, eddig soha nyilvánosságra nem került illusztrációkat tartalmaz, amelyek a képzőművész Bánffy sokoldalú tehetségének újabb bizonyítékai. Remek rajzai, díszlet- és jelmeztervei, műalkotások száza, a Ráday Gyűjtemény dobozaiban várja kutatók érdeklődését.

Bánffy Miklós - Darabokra ​szaggattatol
Az ​Erdélyi történet című trilógia harmadik része Közép-Európa gyors széthullásának folyamatát ábrázolja. Az előtérben Bálint Adrienne iránti boldogtalan szerelmét és végleg lecsúszott, szegénységben és nélkülözések közepette meghaló unokabátyjának történetét követjük nyomon, amelyről az író együttérzően számol be, az ostobaságból elvesztett paradicsom iránti keserédes nosztalgiával. A nagypolitikában pedig a montenegrói gyorsan pergő és kegyetlen események, a Balkán-háború, Németország és az Osztrák-Magyar-Monarchia angolok, franciák, oroszok általi körbekerítése, és végül a trónörökös Ferenc Ferdinánd meggyilkolása feltartóztathatatlanul vezet ahhoz a folyamathoz, amelyben Magyarország ifjúsága vidáman menetelt a halálba, az ország pedig a darabokra esés felé is.

Bánffy Miklós - A ​koronás tízes
"...Bánffy ​valójában realista. Éles tekintetű, hűvös, könyörtelen - egyike legférfiasabb íróinknak. 'Szalon-novelláinál' sokkal különbek erdélyi történetei - ezek a metsző levegőjű, karcos zamatú, tömör-sötét színezésű elbeszélések - az író képzeletének, izmainak mintha ez volna az igazi légköre... Ha ezekre a művészileg is hibátlan kivitelű írásokra gondolunk, bennünk is feltámad némi számonkérés az íróval szemben - sajnálatos, hogy ekkora erőfeszítéssel és odaadással nyilván csak elvétve engedte át magát az írás csábításának... Komoly és értékes adományai vannak: eleven mesélőkészség, színes és érzékletes látás, nagyvonalúság, gazdag világi ismeretek s fölényes műveltség." Örley István

Bánffy Miklós - Bűvös ​éjszaka
„...a ​benne rejlő vagy belőle kinövő művész mégis csalhatatlanul érezte a kor szellemének sugallatát.” Szemlér Ferenc, Utunk,1974. „Mimi megriadt, bár nem mutatta. Attól félt, hogy a házba mennek vissza, vissza abba a terembe, oda a zongorához. Félt viszontlátni azt a padocskát, ahol a művész vállára hajtotta a fejét, azt a helyet, ahol csókkal kínálta, azt a helyet, ahol őt a zene, a holdsugár és a szerelem akkora boldogsággal fonta be ma éjjel.” A kötetben Bánffy Miklós két kisregénye, a Reggeltől estig és a Bűvös éjszaka kapott helyet. Első kiadásban hajdanán mindkettő Kisbán Miklós névvel jelent meg, az Erdélyi történet sikere után már Bánffyként szignózva láttak napvilágot. A világ, amelyben a művek hősei mozognak, némiképp rokon a Trilógiával, de eltérést is mutat: az első lélektani érdeklődésében, a második világháborús hátterével; az első özvegy ikernővérek szerelmi kavalkádja, a második egy árva hercegnő története. De ismerős a miliő: szálloda, zeneterem, csónakház, díszkertek. A szereplők pedig: nagyvilági hölgyek, titkos szerelmesek és rajongók, művészek és „műveik”, urak és kegyeltek, hercegek. És partizánok. Bánffy kitűnő mesélő, ezúttal sem okoz csalódást.

Bánffy Miklós - És ​híjjával találtattál...
És ​hijjával találtattál... Az Erdélyi történet trilógia második része egy évvel később folytatja a két erdélyi unokatestvér szerelmeinek és nagyon különböző sorsának történetét. Abády Bálintnak el kell válnia a boldogtalan házasságban élő, gyönyörű Uzdy Adrienne-től. Gyerőffy Lászlót pedig rohamosan sodorja bele az önpusztításba az ital és az akaratgyengeség. Eközben az egymással vitázó politikusok makacsul nem vesznek tudomást az ország népének valódi szükségleteiről, és még mindig a bécsi Habsburg irányítás ellen esküsznek bosszút. Nem veszik azonban észre, hogy a nagyhatalmak – például Bosznia-Hercegovina 1908-as annektálásával – egyre közelebb sodorják a világot az 1914–18-as világégéshez, amely az ő világukat is örökre maga alá temeti.

Bánffy Miklós - Reggeltől ​estig / Bűvös éjszaka
„Mimi ​megriadt, bár nem mutatta. Attól félt, hogy a házba mennek vissza, vissza abba a terembe, oda a zongorához. Félt viszontlátni azt a padocskát, ahol a művész vállára hajtotta a fejét, azt a helyet, ahol csókkal kínálta, azt a helyet, ahol őt a zene, a holdsugár és a szerelem akkora boldogsággal fonta be ma éjjel.” A kötetben Bánffy Miklós két kisregénye, a Reggeltől estig és a Bűvös éjszaka kapott helyet. Első kiadásban hajdanán mindkettő Kisbán Miklós névvel jelent meg, az Erdélyi történetsikere után már Bánffyként szignózva láttak napvilágot. A világ, amelyben a művek hősei mozognak, némiképp rokon a Trilógiával, de eltérést is mutat: az első lélektani érdeklődésében, a második világháborús hátterével; az első özvegy ikernővérek szerelmi kavalkádja, a második egy árva hercegnő története. De ismerős a miliő: szálloda, zeneterem, csónakház, díszkertek. A szereplők pedig: nagyvilági hölgyek, titkos szerelmesek és rajongók, művészek és „műveik”, urak és kegyeltek, hercegek. És partizánok. Bánffy kitűnő mesélő, ezúttal sem okoz csalódást.

Bánffy Miklós - Farkasok
Az ​Erdélyi Történet monumentális korképe után ebben a kötetben remekbe szabott novelláit gyűjtötte egybe Bánffy Miklós. Történetei hatalmas jellemeket állítanak elénk, gazdag és nagyszabású világot ábrázolnak. Biztosan és erőteljesen ragadják meg az élet egy-egy jelenetét, az ösztönök váratlan, félelmes föllángolását, pályában, találkozásban egy egész életet megvilágít. "A császár titka" meg a "Farkasok" lenyűgözően nagyszabású írás; másutt a légkör meg a táj ábrázolásának ereje és hitelessége ragad meg, ismét másutt a közvetlenségnek az a biztossága, amellyel szavakban, mozdulatokban a jellemeken át osztályt és társadalmat ábrázol. Minden egyes elbeszélés rövidre fogott, nyugalmas menetében is robbanó izgalmú a regény. Az ív, amelyet az író átfog, megragadóan széles, a havasok világától a korabeli társadalmon át egészen a messze múltig ér, s a hang - ez a nyugodt, tiszta, hajlékony elbeszélő stílus - távlatos, nemesen férfias lírával zeng. Bánffy Miklós igazi "nagy" novellákat ír, s elbeszélései az új magyar novellaírás kiemelkedő darabjai.

Bánffy Miklós - Milolu
A ​kötetben Bánffy Miklós három kisregényét találja az olvasó. E három kisregény elég távoli időpontban és eltérő életkörülmények között született. A Bánffy által pályakezdőként használt Kisbán Miklós néven jelent meg a Reggeltől estig 1927-ben, a Bűvös éjszaka 1946-ban. A harmadik, a Milolu már az elhallgattatás éveiben, 1948-1949-ben született, s - egy folyóiratközlést nem számítva - most kerül először a nyilvánosság elé. A világ, amelyben az első két regény hősei mozognak, némiképp rokon az Erdélyi történetével, de eltérést is mutat: az első lélektani érdeklődésében, a második világháborús hátterével. A Milolu teljesen rendhagyó a Bánffy-életművön belül: pergő cselekményszövésű bűnügyi regényke, egy képlopásba belekeveredett szerelmespár itáliai kalandjaival.

Bánffy Miklós - Emlékezések
Az ​utókor nagy vesztesége, hogy Bánffy Miklós nem írta meg összefüggő memoárban visszaemlékezéseit. A Kuncz Aladár biztatására született és 1932-ben kiadott Emlékeimből mindössze két nagyobb epizódot örökített meg jelentős politikai és fontos közéleti pályájából, az 1945-ben elkezdett, de csak a halála után fél évszázaddal nyilvánosságra került Huszonöt év pedig töredék maradt. Az ezekből körvonalazódó képet egészítették ki aztán azok a - nagyobb részt kéziratban maradt - kisebb írások, amelyekből további mozaikjai állnak össze ennek a jelentős közéleti, politikusi és írói életpályának. Kötetünk első részében ez a két mű s a korábbiakat is kiegészítő említett újabb töredékek kerülnek az Olvasó asztalára. A második részben - első ízben összegyűjtve - Bánffy Miklós irodalmi és művészeti tárgyú írásai válnak hozzáférhetővé. Összekapcsolásukat indokolja ezeknek a - sokszor alkalom szülte - tanulmányoknak, cikkeknek, kötet-előszavaknak legtöbbször sajátos megközelítése: írójuknak a tárgyhoz való személyes kötődése. Mint ilyenek, önértékükön túl, maguk is adalékul szolgálnak az ő arcképéhez, ugyanakkor mindennél meggyőzőbb tanulságai egy nagy műveltségű íróművész szellemiségének.

Bánffy Miklós - Kései ​levelek 1944-1949
Kolozsvár, ​Bonchida, Casablanca, Tanger, Budapest. És Bánffy Katalin, Bánffy Miklós, Váradi Aranka, Bánffy Katinka, Bornemisszáné Szilvássy Karola egy kötetben. Igazi szenzáció gróf Bánffy Miklós levelezésének első magyarországi kiadása. A kiadványban az író utolsó éveinek dokumentumait igyekeztünk egybegyűjteni: azokat a leveleket és naplószövegeket, amelyek az utolsó néhány esztendő történéseit rögzítik: egy magyar családét, amelyet szétszakít a háború és az azt követő események forgataga; egy apáét, aki hazatérve Erdélybe, öregséggel-betegséggel küszködve próbálja megmenteni valamikor mesés vagyona maradékát, s mindennapi gondok közepette megírni még azt, amit megírhat; egy anyáét, aki Pesten keresi helyét a megváltozott idők színházi világában, s aggódását megosztja otthon maradt férje és lánya között, aki közben kiröppen az Életbe, férjhez megy egy amerikai katonatiszthez, s olykor szinte írói tehetséggel megírt levelek sorát küldözgeti haza arról az észak-afrikai világról, amelybe - egy diplomáciai testülethez tartozó tiszt feleségeként - belekerült. Az apa és leánya közti leveleken túl szintén kuriózum Váradi Aranka naplórészlete, mely az 1944 és 1952 közötti időszak eseménytörténete, a háború és az ostrom, az éhínség és a bombázások árnyékában a túlélés napi krónikája. És természetesen Bánffy Miklós tragédiájának sorai, aki élete utolsó időszakában újra elhagyta, ezúttal végérvényesen, Bonchidát és Budapestre tért vissza. "Amikor kutatásaim során a most közreadott levélanyag első darabjai a kezembe kerültek, először csak Bánffy Miklós nővéréhez, Katinkához írott leveleit szándékoztam kiadni. Közben több alkalommal is részt vettem tévériport forgatáson a mind jobban és jobban hanyatló, pusztuló Bonchidán. A történelmi 89-es fordulat után egyre több kutatási lehetőség nyílott meg előttem, s miközben megjelent a Kis(Bán)ffy könyvem, a Bonchidai Prospero, megtaláltam Váradi Aranka naplójának (eddig egyetlen ismert) 1942-1952-es kötetét. Megismerhettem Jelen-Bánffy Katalint, akitől megkaptam az édesapja hozzá írt leveleit, s kikerekedett bennem Bánffy Miklós élete utolsó éveinek a története." (Marosi Ildikó) "Olyan árván érzem magam Maga nélkül - és Bonchida nélkül! - Vigyázzon az egészségére, ne rontsa el a gyomrát, ne hűljön meg, ne töprengjen túl sokat! Kérem, olvassa fel levelemet Katinka néninek is, nagyon sokszor csókolom a kezeit, ne haragudjon, hogy nem írok neki külön, de ez után a levél után valóságos írógörcsöm van!"

Bánffy Miklós - Reggeltől ​estig
A ​színdarabok mellett Bánffy Miklós regényeivel alkotott igazán maradandót. Reggeltől estig (1927) című regénye mesteri eszközökkel mutatja be hősének egyetlen napját, a modern irodalom emlékezéstechnikájával és időkezelésével tesz sikeres kísérletet.

Bánffy Miklós - Megszámláltattál...
Bánffy ​Miklós, az előkelő és dúsgazdag arisztokrata a monarchia idején főispán, képviselő, 1921-22-ben külügyminiszter, elsősorban muzsikusnak, képzőművésznek, színházi embernek, novellistának, dráma- és regényírónak tartotta magát. Sokoldalú tehetsége, a művészi új iránti kétségtelen érzéke - ő mutatta be nem kis harcok árán Bartók két színpadi művét, A fából faragott királyfit és A kékszakállú herceg várát - ellenére is úri műkedvelő volt; ennyiféle ambíció többnyire azt fűti, akinek a művészet passzió, még ha életre-halálra szóló is. A Megszámláltattál... azonban elképzelésének és szándékának, mindenekelőtt tárgyának következtében irodalomtörténeti jelentőségű: a Ferenc József-kori arisztokrácia életének belülről, a szemtanú élményei alapján ábrázolt krónikája. "A magyar élő arisztokráciáról még senki ilyen kíméletlenül és irgalmatlanul nem nyilatkozott - írta Móricz Zsigmond a Kelet Népében. - Bánffy Miklós kaszttársainak pontos és alapos arcképsorozatával s az egész kadáverből áradó nehéz és reménytelen levegővel igazolja a társadalmi megújhodás szükségességét." Személyes tragédiák, fülledt és reménytelen szerelmek, elbukó egyéni ambíciók, a jó szándék kényszerű vereségei vetítik előre ennek a társadalomnak a pusztulását. Bálok, lóversenyek, képviselőválasztások, kártyacsaták, légyottok, parlamenti színjátékok lenyűgözően realista jelentekből összeálló nagyívű körképe teszi impresszionista módon színezett, mégis eleven és hiteles történelmi dokumentummá a regényt.

Bánffy Miklós - Politikusportrék
„A ​rajzokat a mai művészeti kritika Bánffy Miklós „grafikai munkásságának csúcsaként” értékeli. „… egyedülállóan érdekes és kortörténeti dokumentumként fennmaradt rajzsorozat – írja róla Murádin Jenő - …Bánffy rajzainak íze-zamata groteszk megjelenítésben, karikaturisztikus hangvételében van. Sohasem <<állóképet>>, egyszerű portrét fest a jelenlevőkről, hanem jellemükre, magatartásukra, szellemi habitusikra utaló karikatúrákat rajzol. A külsődlegességnek, a fej- és testalkatnak olyanformán van helye a képen, hogy nyomatékot ad velük a megrajzolt képmásnak. Így áll össze a panoptikum nagyszerű telitalálataiból. A rajzoló magát sem kíméli. Mert megjelenik ő is a küldöttek között. Bánffy, a magyar külügyminiszter, hosszan előrenyújtott kézzel, tehetetlen szószólójaként feldarabolt, kifosztott országnak.” Elérkezett az ideje, hogy a Bánffy-életmű e máig ismeretlen darabja felsorakozzon a regények, novellák és (a mai színház által még mindig felfedezésre váró) színpadi művek mellé.” Részlet Dávid Gyula a grafikák mellett kiadott füzetben található tanulmányából. E tanulmányt Bánffy Miklós Huszonöt év című írásának egy részlete követi. A füzetben az előző két szöveg angol változata is megtalálható.

Bánffy Miklós - Huszonöt ​év
Sötét ​képet festettem a megkisebbedett Magyarországról és helyzetéről a nagy világban. Sötét képet, de nem vigasztalant. Nem csüggedés, nem reménytelenség az, ami minket eltölt. Annyi megpróbáltatás után és talán megpróbáltatás előtt is, emelt fővel áll a nemzet! Meg nem törve, de megerősödve nemzeti érzésében, ha megfogyva is. Mert a világ nagy eseményeiben a puszta szám fontos ugyan meg az egyedül döntő. És itt, Európa keletén, a mi csekély erőnk érték, érték százados kultúránk, érték fajunk egysége, érték az a férfias elszántság és munkaképesség, amely a magyaré; érték az nyíltság, mellyel a világ elé lépünk a magunk igazának tudatában, nem kamarák és kamarillák sötét zugaiban, nem titkos cselszövések útvesztőiben bízva, de a mindent beragyogó napvilágban, a népek világosodó közvéleményében. E levélgyűjtemény Széchenyi rendkívül színes egyéniségéhez is kulcsot adhat a mai olvasónak. Közelebb kerülünk a terveiért végtelen odaadással és leleményességgel hol érvelve, hol hízelegve, hol a nyilvánosság porondján, hol háttérbe húzódva, ravasz taktikázáshoz folyamodó Széchenyihez is. A leghitelesebb portrét éppen ő állítja elénk - saját leveleivel.

Bánffy Miklós - A ​külkereskedelmi politika eszközei
Kultúrtörténeti ​szenzáció gróf Bánffy Miklós első, nagyobb lélegzetű műve, mely jószerivel az ismeretlenség homályában maradt az eltelt több mint száz év alatt. Benne a közéleti Bánffy jelenik meg, s történik mindez 1902-ben, nem sokkal azután, hogy a szerző befejezi jogi tanulmányait Kolozsváron, illetve Budapesten és Berlinben. "Magyar nyelven a külkereskedelmi politika céljai és fegyvereiről, azok alkalmazásáról nem ismerek egy oly eredeti művet sem, mely a nemzetgazdasági rendszabások e teréről valamennyire is teljes képet nyújtana, fordításban is csak egyet, Schraut művét, melyet ifj. Emich Gusztáv fordított le németből. Ám ezen munka, mely különben sok tekintetben elavult, csakis a szerződésekkel és azok intézkedéseivel foglalkozik, és egyáltalán figyelmen kívül hagyja az állami akarat azon rendszabásait, melyek nem szerződések útján és értelmében foganatosíttattak. Márpedig a külkereskedelmi intézkedések között az autonóm eredetűek bizonnyal igen nagy fontossággal bírnak, s azok ismerete nélkül a nyújtandó kép hiányos volna." Bánffy a munkát kézikönyvnek szánta azoknak, akik a külkereskedelem terén tevékenykednek, illetve annak kérdései iránt érdeklődnek, s a nemzetgazdaság egészének összefüggéseiről az érdeklődő olvasó nehezen juthatott megfelelő információk birtokába. Mint ilyen, ez a mű az első magyar nyelvű összefoglalás. S hogy szükség volt-e erre? Természetesen. Mert a polgárosodás útjának korlátai már ekkor fennálltak, a Monarchia társadalmi berendezkedése egyedi fejlődési utat mutatott, ahogy erről később, három évtized múlva sokszorosan értekezik Márai Sándor is. De a közteher és a társadalmi szerepvállalás a gazdasági háttérrel bírók számára elengedhetetlen, mert mindenki, ahogy írja, saját érdekét is előmozdítja ezáltal. És midőn tesz a humanizmusért, a honszeretetért is cselekszik. A száz éve magánkiadásban megjelent ismeretterjesztő munka, ez a különleges Monarchia-portré jegyzetekkel, utószóval, tárgymutatóval és képmelléklettel jelenik meg.

Bánffy Miklós - Erdélyi ​történet I–III.
Bánffy ​Miklós legnagyobb munkája, az Erdélyi történet, trilógia (Megszámláltattál…, 1935; És híjával találtattál…, 1937; Darabokra szaggattatol, 1940)

Bánffy Miklós - Emlékeimből
"Azon ​a tündöklő papírtáblán Ferencz József halálhíre állott. Mindenki tudta, hogy igaz, és mégis el nem hihetően hangzott. Csak erőszakkal lehetett elképzelni, hogy az, akinek trónra léptére még a legöregebb emberek sem emlékeztek, az, aki majdnem azonossá lett a magyar királyság és az Osztrák-Magyar Monarchia fogalmával, aki legtöbb ember előtt már nem is élő és halandó embernek, hanem el nem múló szimbólumnak látszott, hogy az nincs többé. Erőszakosan kellett levonni a gyászhír következményét, azt, hogy mától fogva új uralkodó van, alig ismert fiatalember - nem többé az az öreg, mindenki előtt ismert, és mégis mindig rejtélyes nagyúr, kit mindenki valami örökkévaló és soha meg nem változó legfőbb hatalomnak tudott. Annak a hírnek hallatára, amely pedig az emberi egyenlőség örök törvényét igazolta, majdnem csodálkozás vett erőt az embereken, akár a természet mindennapi rendje változott volna meg." Gróf Bánffy Miklós író, grafikus, intendáns, külügyminiszter 1932-ben írt visszaemlékezése az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában jelent meg először Kolozsváron. Az emberöltőnyi idő ellenére a kitűnő memoár mit sem vesztett aktualitásából, a szerző éles, tűpontos megjegyzései, meglátásai, krónikás kiszólásainak valóságtartalmai ma sem kérdésesek az olvasó utókor számára. Bánffy született mesélő, jegyezték fel róla, lenyűgözőek a leírásai, csodálatos emlékképekbe sűríti a korszak eseményeit, miközben remek politikai és erkölcsi éleslátásról tesz tanúbizonyságot. Az Emlékeimből a világháború és a Monarchia krónikája, az 1916-os koronázás szürreális pillanatainak megörökítése, a Károlyi-féle hatalom és a forradalom kaotikus mindennapjainak bemutatásán túl Bánffy részletesen beszámol politikai szerepéről, küldetéséről, valamint a Tanácsköztársaság Európában félelmet keltő megjelenéséről, hiszen az összeomló Monarchia romjain létrejövő bolsevik hatalomban a Nyugat nemcsak saját magát féltette Oroszország befolyásától, hanem az új nemzetállamokat is. És miközben Bánffy és az emigráció politikusai lobbiznak a magyarságért, mentenék, amit még lehet, a nyugati diplomácia titkos köreiben már rajzolják Kelet-Közép-Európa új térképét, s a népek tengere elönti Budapestet. Az új kiadás jegyzetelve, névmutatóval és képmelléklettel jelenik meg.

Kollekciók