Ajax-loader

Susan Sontag könyvei a rukkolán


Susan Sontag - Halálkészlet
Dalton ​Harron - családi becenevén Diddy -, egy mikroszkópokat gyártó vállalat New York-i reklámszakembere, a cég által rendezett konferenciára utazik. A vonat műszaki akadály miatt megáll egy alagútban, Diddy leszáll, hogy körülnézzen - és perceken belül gyilkossá válik. De valóban megölte-e az alagútban dolgozó pályamunkást, akinek haláláról a másnapi lapok beszámolnak ugyan, csakhogy egyértelműen balesetről írnak? A Diddyvel egy fülkében utazó vak - s épp ezért rendkívül kifinomult hallású - lány szerint míg a vonat állt, a fülkét senki sem hagyta el, Diddy, aki mindinkább tudathasadásos állapotba kerül, szalmaszálként kapaszkodik a lány és őközte fellobbanó szerelembe, amelytől nemcsak bűnösségének vagy ártatlanságának kiderítését reméli, hanem elrontott életének megváltását, s egy új kezdet lehetőségét is. Amikor azonban hónapok múltán együtt térnek vissza az állítólagos tett színhelyére, az alagútba, Diddyt ott a halál lidércnyomásos panoptikuma várja... Susan Sontag, a kitűnő amerikai esszéista, akinek magyarul eddig A pusztulás képei, A fényképezésről és A betegség mint metafora című kötetei jelentek meg, regényíróként sem vonja ki magát az európai szellemi hatások alól: A Halálkészlet elvont, álomszerű, metaforikus légköre és érzelmileg elidegenített mikrorealizmusa a francia "új regény" vezéralakjainak műveit idézi.

Susan Sontag - A ​szenvedés képei
Susan ​Sontag új könyve a kortárs háborús és katasztrófaábrázolásokban rejlő "hírtartalom", művészet és értelmezés összjátékának mélyenszántó újragondolása. A szerző átértékeli a képek önálló véleményre ösztönző, erőszakot gerjesztő vagy fásultságba taszító hatásával kapcsolatos okfejtéseket, fölidézi a mások fájdalma ábrázolásának hosszú történetét - a háború borzalmai Goya megfestette sorozatától az amerikai polgárháború fényképi dokumentumain, a déli államok négerlincselésein, az első világháborún meg a náci haláltáborokon át Bosznia, Sierra Leone, Ruanda, Izrael és Palesztina mai fotóiig, valamint 2001. szeptember 11-ig.

Susan Sontag - A ​pusztulás képei
A ​hatvanas évek elején tűnt fel egyéni látásmódról tanúskodó esszéivel az amerikai Susan Sontag és szerzett magának egészen rövid idő alatt nemzetközi hírnevet. A nyugat-európai művészeti és esztétikai kérdések biztos ismerete párosult írásaiban azzal a jellegzetesen amerikai, praktikus érzékenységgel, amely tévedhetetlenül ismeri fel a kultúra változásainak valóban időszerű problémáit, önmagánál többet és általánosabbat jelző új jelenségeit. Sontag nagy elméleti felkészültsége és művészi beleérzőképessége elsősorban azoknak a témáknak a tárgyalásakor érvényesül kitűnően, amelyek a hagyományos esztétikai vizsgálódások látóköréből többnyire kiestek. Kötetünkben két nagy elméleti jellegű tanulmányán kívül közöljük korunk kimagasló filmrendezőiről, így Bergmanról, Bressonról, Godardról, Resnals-ről készült tanulmányait, valamint remek és méltán világhírű, alapvető cikkeit a happeningről, a tudományos-fantasztikus filmről és a camp-ről. Ez a gyűjtemény egy lendületesen és nyugtalanul gondolkodó, szépírói erényekkel rendelkező, ám gyakran vitára ingerlő vérbeli esszéistával ismertet meg.

Susan Sontag - Regarding ​the Pain of Others
Twenty-five ​years after her classic "On Photography," Susan Sontag returns to the subject of visual representations of war and violence in our culture today. How does the spectacle of the sufferings of others (via television or newsprint) affect us? Are viewers inured--or incited--to violence by the depiction of cruelty? "In Regarding the Pain of Others," Susan Sontag takes a fresh look at the representation of atrocity--from Goya's The Disasters of War to photographs of the American Civil War, lynchings of blacks in the South, and the Nazi death camps, to contemporary horrific images of Bosnia, Sierra Leone, Rwanda, Israel and Palestine, and New York City on September 11, 2001. In "Regarding the Pain of Others" Susan Sontag once again changes the way we think about the uses and meanings of images in our world, and offers an important reflection about how war itself is waged (and understood) in our time.

Susan Sontag - Az ​AIDS és metaforái
Részlet ​a könyvből: "Metaforán nem értek sem többet, sem kevesebbet, csak azt, amit a fogalom általam ismert legkorábbi, legtömörebb meghatározása - Arisztotelészé - magába foglal. "A metafora - írja Arisztotelész a Poétiká-ban, - annyit jelent, hogy egy dolognak valamely más dolog nevét adjuk.." Az a szellemi művelet, amelynek során valamiről azt állítjuk, hogy azonos egy másik, tőle különböző dologgal, vagy legalábbis hasonlít hozzá, egyidős a filozófiával és a költészettel, és a megértés legtöbb fajtájának, köztük a természettudományos megértésnek, éppúgy ez a "keltetőtelepe", mint a művészi kifejezőerőnek. (Hogy ennek a ténynek kellő elismeréssel adózzam, a betegség metaforái ellen folytatott polémiámat, amelyet tíz évvel ezelőtt írtam, rövid, ám metaforáktól hemzsegő bevezetővel láttam el, ezzel a játékos ördögűzéssel próbálva megszabadítani magamat a metaforikus gondolkodás csábításától.) Persze az ember képtelen metaforák nélkül gondolkodni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem bölcsebb, ha bizonyos fajta metaforáktól óvakodunk, vagy legalábbis megpróbálunk lemondani róluk. Éppúgy, természetesen, minden gondolkodás egyszersmind értelmezés is, de ez nem jelenti azt, hogy nem helyes időnként fellépni mindenfajta értelmezés ellen."

Susan Sontag - On ​Photography
First ​published in 1973, this is a study of the force of photographic images which are continually inserted between experience and reality. Sontag develops further the concept of 'transparency'. When anything can be photographed and photography has destroyed the boundaries and definitions of art, a viewer can approach a photograph freely with no expectations of discovering what it means. This collection of six lucid and invigorating essays, the most famous being "In Plato's Cave", make up a deep exploration of how the image has affected society.

Susan Sontag - Amerikában
Sontag ​legújabb regénye lenyűgöző mennyiségű történelmi kutatómunka alapján írt nagyigényű mű a múlt század második felének Amerikájáról. A történet hőse Maryna Dembowska, a "híres" lengyel színésznő, az elnyomott, leigázott nemzet bálványa, aki az 1870-es évek közepén, harminc-egynehány éves korában egyszer csak elhatározza, hogy új életet kezd: barátaival Amerikába megy, hogy megvalósítsák Fourier álmát, és létrehozzanak egy eszményi kommunisztikus farmot. A hely kiválasztására előreutazik két barát, az egyik közülük Ryszard, az író (Sontag valós történetet dolgoz fel: Ryszard megfelelője Sienkiewicz, a Quo vadis szerzője), aki rendkívül színesen számol be az utazás és az Amerikával való találkozás élményeiről. Aztán Kaliforniában, San Franciscótól nem messze le is telepszik a lengyel társaság, hogy gazdálkodni próbáljon és Fourier elvei alapján éljen. Alig egy év alatt a kommuna felbomlik, tagjai szétszélednek, de Maryna Amerikában marad és másodszor is befut, ünnepelt színésznőként. Sontag varázslatos prózában mesél Amerikáról, a múlt századi amerikai színházról, s azokról a különlegesen tehetséges emberekről, akik Amerika kulturális arculatát meghatározták.

Susan Sontag - A ​vulkán szerelmese
Nápoly, ​1772. Európa második városának káprázatos, zsivajgó nyüzsgése fölött fenyegetően magasodik a Vezúv. Ezen a színtéren játszódik a legendás szerelmi háromszög történet, melyet Korda Sándor is filmre vitt 1941-ben Lady Hamilton címmel, Laurence Olivier-vel és Vivien Leigh-jel a főszerepben. A híres amerikai írónő világsikert aratott regénye újjáteremti a történetet Sir William Hamiltonról - a műgyűjtőről, aki 1764-től a század végéig Anglia nagykövete volt a nápolyi királyságban és könyvet írt a vulkánokról -, több mint harminc évvel fiatalabb feleségéről, Emmáról és Horatio Nelson admirálisról. A három főszereplő és a kor sok más nagy embere (köztük az Itáliába látogató Goethe) naplóján, levelezésén, élettörténetén alapuló regény a természet és a történelem végzetes sorsfordulóiról szól, sodró érzelmekről, kalandokról, a forradalomról, a művészetről, a műgyűjtő szenvedélyéről, s mindenek felett a szerelemről. Susan Sontag játszik... A vulkán szerelmese nemcsak könnyed írás, hanem játékosságában rendkívül szórakoztató is, méghozzá elmélyült szórakozás... Elmond egy történetet, s kitűnően mondja el... és mi igényeljük a történeteket. Richard Eder, Los Angeles Times A vulkán szerelmese.. okos és szenvedélyes vallomás, elegánsan megírt, már-már letehetetlen. A regény aszályos évszakában a bőség áradását hozza... Sontag szemmel láthatóan szerelmes a figuráiba, és ez az érzelem ragályos. A vulkán szerelmese páratlan teljesítmény, ragyogó mű. Megerősít, szórakoztat, meghat és megnyugtat. Alicia Metcalf Miller, The Cleveland Plain Dealer

Susan Sontag - Against ​Interpretation and Other Essays
A ​series of provocative discussions on everything from individual authors to contemporary religious thinking, Against Interpretation and Other Essays is the definitive collection of Susan Sontag's best known and important works published in Penguin Modern Classics. Against Interpretation was Susan Sontag's first collection of essays and made her name as one of the most incisive thinkers of our time. Sontag was among the first critics to write about the intersection between 'high' and 'low' art forms, and to give them equal value as valid topics, shown here in her epoch-making pieces 'Notes on Camp' and 'Against Interpretation'. Here too are impassioned discussions of Sartre, Camus, Simone Weil, Godard, Beckett, Lévi-Strauss, science-fiction movies, psychoanalysis and contemporary religious thought. Originally published in 1966, this collection has never gone out of print and has been a major influence on generations of readers, and the field of cultural criticism, ever since. Susan Sontag (1933-2004) was born in Manhattan and studied at the universities of Chicago, Harvard and Oxford. She is the author of four novels - The Benefactor, Death Kit, The Volcano Lover and In America, which won the 2000 US National Book Award for fiction - a collection of stories, several plays, and six books of essays, among them Illness as Metaphor and AIDS and Its Metaphors. Her books are translated into thirty-two languages. In 2001 she was awarded the Jerusalem Prize for the body of her work, and in 2003 she received the Prince of Asturias Prize for Literature and the Peace Prize of the German Book Trade. If you enjoyed Against Interpretation and Other Essays, you might like Sontag's On Photography, also available in Penguin Modern Classics.

Susan Sontag - Illness ​as Metaphor
The ​fantasies concocted around cancer and around tuberculosis in earlier times, undergo close examination in Susan Sontag's brilliant book. Her subject is the unreal and often punitive uses of illness as a figure or metaphor in our culture. Her point is that illness is not a metaphor, and that the most truthful way of regarding illness - and the healthiest way of being ill - is to resist such metaphoric thinking.

Susan Sontag - A ​Szaturnusz jegyében
"Erőt ​merítettem a könyvei olvastán. Egyike volt azon keveseknek, élőknek és holtaknak, akik meghatározták számomra az írói lét értékét, akiknek munkái mércét jelentettek, melyhez mérhettem a magamét. Ebben a vegyes és nagyon személyes panteonban szerepelt néhány élő európai író, de rajta kívül egyetlen élő amerikai író sem. Bármit is vetett papírra, abban nekem gyönyörűségem telt. Szerettem akkor is, ha csökönyös volt, ügyetlen, sóvár, akkor is, ha nem volt igaza. Önzése is inkább megindított, mint taszított (hasonlóképpen vagyok Mailerével). Csodáltam a szorgalmát, a hajlandóságát arra, hogy szolgáljon. Csodáltam a bátorságát, mely oly sokféleképpen megmutatkozott..."

Susan Sontag - A ​betegség mint metafora
A ​betegség az élet sötét oldala, a kínosabbik, a terhesebb állampolgárság. Ugyanis minden ember kettős állampolgársággal születik, egyaránt polgára az egészség és a betegség birodalmának. Bár mindannyian szívesebben használjuk az egészség útlevelét, előbb-utóbb valamennyien rákényszerülünk, hogy ha rövid időre is, de átlépjünk a másik királyság állampolgárának szerepébe. E könyvben nem azt szeretném leírni, hogy mit jelent a valóságban, ha az ember átköltözik a betegség birodalmába, hanem azt, hogy miféle, embert büntető, illetve bizalmas képzetek tapadnak hozzá: nem a betegség valóságos geográfiája érdekel, hanem mintegy a nemzetkarakterológia sztereotípiái. Könyvem tárgya nem a betegség maga, hanem a betegség átvitt értelmű és metaforikus alkalmazása. Az én véleményem szerint a betegség nem metafora, és a betegséghez való emberi viszony legigazabb változata - egyben a betegség elviselésének legegészségesebb módja is - az, amely a leginkább meg van tisztítva a metaforikus gondolkodás elemeitől. Tudom, szinte lehetetlen feladatra vállalkozik, aki előítéletek nélkül szándékozik letelepedni a betegség birodalmában, ahol a tájat baljós metaforák népesítik be. Könyvemet e metaforák megvilágításának és felszámolásának eszközéül ajánlom.

Susan Sontag - Egyidőben
"Minden ​érdekelte. Ha egy szóval kellene megidéznem, azt mondanám: mohóság" - írja Susan Sontagról - egy évvel a halála után - fia, David Rieff. S azt is írja: "Tudom, hogy különös súlyt ad ennek a könyvének az az tény, hogy az utolsó." Susan Sontag 2004-ben hunyt el, s ez a kötete, melyen utolsó éveiben aktívan dolgozott, korántsem valamiféle összegzés, hanem egy olyan, valóban bámulatosan mohó olvasó és gondolkodó könyve, aki még mindig érzéki gyönyörűséggel fedez fel méltatlanul elfeledett írókat önmaga és mások számára - s lelkesen, sőt harciasan igyekszik meggyőzni minket, hogy olvasnunk kell őket (mert a XX. század legnagyobbjai közé tartoznak): Victor Serge-t, Leonyid Cipkint, Anna Bantit, Halldór Laxnesst. És egyben egy olyan bátor gondolkodó könyve, aki a politika kérdéseiben is hallatja a szavát, és 2001. szeptember 11. után az elsők között meri bírálni a Bush-adminisztrációt, és óriási felzúdulást kelt, amikor azt írja például: "Ami a bátorság (önmagában morálisan semleges) erényét illeti: sok mindent lehet mondani a keddi mészárlás elkövetőire, de azt, hogy gyávák voltak, semmiképp." S bizonyos értelemben mégiscsak összegzés ez a könyv, jóllehet maga Sontag nyilván nem annak szánta (hiszen a rák utolsó rohama előtt is tele volt tervekkel): egy-egy esszében tömören összefoglalja azt, amit az őt egész életében izgató kérdésekről - az irodalomról és a fordításról, a szavak erejéről, a történetmondásról, a szépség természetéről, a szépség és az erkölcs viszonyáról vagy épp a fényképezéről - gondolt.

Susan Sontag - A ​fényképezésről
"A ​fotó: a tér és az idő vékony szelete. A fényképek kormányozta világban minden határvonal ("kivágás") önkényesnek tetszik. Akármi elválasztható, elszakítható akármitől: csak más képkivágást kell alkalmaznunk." "Fényképet gyűjteni annyi, mint a világot gyűjteni. A film és a tévéműsor megvilágítja a falat, fölvillan és kialszik; az állókép viszont tárgy is, súlytalan, olcsón előállítható, könnyen hordozható, gyűjthető, tárolható. Godard Les Carabiniers (Karabélyosok) című 1963-ban készült filmjében két tunya lumpenparaszt azért csap fel katonának a királyi ármádiába, mert azzal kecsegtetik őket: kifoszthatják, megbecsteleníthetik, legyilkolhatják az ellenséget, tehetnek vele, ami csak kedvükre van, s meggazdagodhatnak. Hanem a hadizsákmánytól duzzadó bőröndről, amelyet Michelangelo és Ulysses évek múltán diadalmasan hazavisz feleségének, kiderül, hogy csak képeslappal van tele, százszámra lapulnak benne a műemlékek, az áruházak, az emlősök, a természeti szépségek, a közlekedési eszközök, a műalkotások és a földgolyó egyéb - téma szerint csoportosított - kincsei. Godard ötlete színesen figurázza ki a fénykép kétes értékű varázsát. Talán a fénykép a legtitokzatosabb mindazon tárgyak közül, melyekből összeáll és szövevénnyé sűrűsödik az a környezet, amelyet modernnek látunk. Minden fénykép valóban egy-egy rabul ejtett élmény, s a fényképezőgép eszményi fegyver a bírnivágyással teli tudat számára. Fényképezni annyi, mint birtokba venni a lefényképezett tárgyat. Azt jelenti, hogy bizonyos viszonyt létesítünk a világgal... A világ arányaival ügyeskedő fényképet magát is kicsinyítik, nagyítják, vágják, retusálják, utókezeléssel és trükkökkel átformálják. A fénykép megöregszik - megviselik a papírra leselkedő szokásos bajok; a fénykép elvész; a fényképből érték lesz, a fényképet adják-veszik; a fényképet reprodukálják." Forrás: http://www.sunbooks.hu

Kollekciók