Adolf Hitler könyvei a rukkolán

Adolf Hitler - Harcom
A ​Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett. Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.” Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.

Adolf Hitler - Asztali ​beszélgetések
A ​könyv szerzőjéről: „Hitler legszörnyűbb gaztette az lesz, hogy megbecsülést szerzett a hazugságnak és a csalásnak, s hogy politikának és életművészetnek nevezi azt, ami évezredek óta bűntett.” STEFAN ZWEIG író „Bűnöző óriás volt, törpe szellemiséggel és semmi moralitással.” ORMOS MÁRIA történész „Az Asztali beszélgetések nem a ki tudja hányadik Hitler-életrajz, nem róla kimondott történelmi ítélkezés, hanem ő maga. Hús és vér valóságában… Rólunk, magyarokról több monológban is szó esik. Hitler elragadtatással szólt Budapest, különösen a középületek és a Duna-hidak páratlan szépségéről, ami persze nem akadályozta meg abban, hogy 1944-45 telén romhalmazzá tegye a magyar fővárost.” BARABÁS MIKLÓS fordító Szinte felfoghatatlan, hogy Hitler nemzeti szocializmusa, ami nem volt egyéb, mint egy autodidakta zavaros kotyvaléka, miként ragadhatta magával emberek millióit. Talány az is, hogy miben rejlett az a mágikus erő, amely az egyszerű emberek mellett vonzotta a század megannyi tudósát, íróját, filozófusát. ESZES MÁTÉ szerkesztő

Adolf Hitler - Küzdelem ​a sátánnal
Százezernyi ​könyv, film és egy félévszázadnyi hazugság áradat sem tudta Hitler szellemének ragyogását eltemetni. A fény, amely átragyog a rászórt mérhetetlen szennyen, magával ragadja és küzdelemre indítja egy nemesebb, igazabb világban hívő lelkeket. minél nagyobb a gyűlölet mellyel a Sátán földi megtestesítői körülveszik, annál nagyobb dicsősége, amit küzdelmével ellenük kiérdemelt. Elég minden igaztalanul ráhányt szenny a megcsalt, megtévesztett, a liberalizmus mocskából kiábrándult emberek keserűségében és dühében. Szelleme vezérlő csillag maradt a kifosztott megcsaltaknak a jövő küzdelmeire. És ti, poklok bűzős bugyrainak jövendő lakói, csak hazudjatok és gyűlölködjetek tovább, ha belátni képtelenek vagytok, hogy meddő és hiába való minden erőlködésetek: Krisztus Első Katonájának szellemét legyőzni úgy sem tudjátok. A Kiadó

Adolf Hitler - Mein ​Kampf (német)
Dies ​ist ungekürzte Fassung Mein Kampf ist eine politisch-ideologische Programmschrift Adolf Hitlers. Sie erschien in zwei Teilen. Hitler stellte darin seinen Werdegang zum Politiker und seine Weltanschauung dar. Das Buch ist weder eine Autobiografie noch ein neues Parteiprogramm, sondern eine zweckgerichtete Kampf- und Propagandaschrift, die zum Neuaufbau der NSDAP als zentral gelenkter Partei unter Hitlers Führung dienen sollte. Der erste Band entstand in Hitlers Haftzeit 1924 und wurde erstmals 1925, der zweite 1926 veröffentlicht. Vor allem der erste Band wurde bis 1932 in der Weimarer Republik zu einem viel diskutierten Bestseller.

Adolf Hitler - Adolf ​Hitler politikai testamentuma
Ezeknek ​a megjegyzéseknek - vagyis inkább az iratoknak, a fennmaradt dokumentumoknak - érdekes története van. Amolyan asztali beszélgetések formájában hangzottak el, töprengő monológokként, amelyeket Hitler intézett bizalmasaihoz fohadiszállása pincéjében. Miután legépelték, Bormann átadta a gépiratot egy birodalmi miniszternek, aki magával vitte Ausztriába, és ott egy bank széfjében helyezte el. A Német Birodalom bukása után meg akarta semmisíteni az okmányt. Végül egyik ügyvéd ismerőse fotókópiát készített róla, ami aztán eljutott Francois Genoud-hoz, egy francia-svájci ügyvédhez, aki Hitler elkötelezett híve és több fontos német nemzetiszocialista irat letéteményese volt. A dokumentum nyomtatásban 1959-ben, Párizsban jelent meg, majd Londonban is kiadták 1961-ben. Nem kizárt, hogy valaki itt-ott igazított rajta egy kicsit, de különben a szöveg Hitlerre vall. Trevor-Roper professzor írja az angol kiadás előszavában: „Bárki számára, aki tanulmányozta Hitler gondolkodásmódját, már maga a tartalom is döntő bizonyíték. Ezek a dokumentumok Hitler politikai végrendeletének tekinthetőek; az április 29-én aláírt, hivatalos politikai végrendelete, illetve személyes végrendelete (melynek végrehajtójául Martin Bormannt jelölte meg), csupán ennek kurta, formális függelékei."

Adolf Hitler - Harcom
A ​Mein Kampf (Harcom) Adolf Hitler nemzetiszocialista vezető egyetlen, még az életében kiadott könyve, melyet landsbergi fogsága idején kezdett el írni, miután 1923-ban az ún. sörpuccsban való részvételéért börtönbe zárták. A könyvben áttekintette addigi pályafutását és megfogalmazta világnézetét, valamint politikai programját. A mű a nácizmus ideológiai alapvetése lett. Hitler magát a könyvben nem politikusnak, hanem programadónak (Programmatiker) ábrázolta. Eszerint „a programadó feladata nem az, hogy az ügy teljesíthetőségének különböző fokait megállapítsa, hanem, hogy az ügyet mint olyan megvilágítsa: másként szólva: kevésbé kell törődnie az úttal, mint a céllal.” Továbbá: „[a programadó] jelentősége csaknem mindig csupán a jövőben mutatkozik meg, mivel ő nemritkán az, akit „világidegen” szóval illetnek. Mert ha a politikus művészete valóban megfelel a lehetséges művészetének, a programadó azokhoz tartozik, akikre áll, hogy az isteneknek csak úgy tetszenek, ha a lehetetlent követelik és akarják.” Hitler ezzel az írással egy átfogó elméletet kívánt a nép elé állítani a marxizmus ellenében. Emellett úgy kívánta bemutatni addigi pályáját, mint ami pártja és az egész nép ideális vezetőjévé teszi őt a zsidóság, mint közös ellenség elleni összefogásban. Megerősítette az NSDAP 25 pontos programjának érvényességét. Megállapította, hogy a nemzeti szocializmus egyik elődjének számító Völkisch mozgalom sikertelen maradt és ideje lejárt; ezzel szemben az NSDAP modern, céltudatos gyűjtőmozgalommá vált, amely sikerrel tömörítheti a weimari köztársaság nacionalista és antidemokratikus erőit.