Ajax-loader

Jim Crace könyvei a rukkolán


Jim Crace - The ​Pesthouse
From ​the incomparable Jim Crace, two-time winner of the Whitbread Prize and shortlist candidate for the Booker, comes his most accessible work to date. Rich in detail, sweeping in scope, The Pesthouse is at once an intimate story of characters whose lives have been uprooted, and a gripping story of danger and misadventure.

Jim Crace - Quarantine
Under ​an endless and unforgiving sky, four travellers enter the Judean desert in search of redemption. Instead, amidst the barren rocks, they are met by a dangerous man, Musa, and fall under his dark influence. So begin 40 days and nights in one of the most inhospitable terrains on Earth.

Jim Crace - Harvest
Longlisted ​for the 2013 Man Booker Prize. As late summer steals in and the final pearls of barley are gleaned, a village comes under threat. A trio of outsiders – two men and a dangerously magnetic woman – arrives on the woodland borders and puts up a make-shift camp. That same night, the local manor house is set on fire. Over the course of seven days, Walter Thirsk sees his hamlet unmade: the harvest blackened by smoke and fear, the new arrivals cruelly punished, and his neighbours held captive on suspicion of witchcraft. But something even darker is at the heart of his story, and he will be the only man left to tell it . . . Told in Jim Crace’s hypnotic prose, Harvest evokes the tragedy of land pillaged and communities scattered, as England’s fields are irrevocably enclosed. Timeless yet singular, mythical yet deeply personal, this beautiful novel of one man and his unnamed village speaks for a way of life lost for ever.

Jim Crace - Halottnak ​lenni
Jim ​Crace sajátos hangvételű regénye témaválasztását és témakezelését tekintve is rendkívüli könyv. Élet és halát szoros összefonódásáról, egymást fedéséről szól, de szól a szeretet halhatatlanságáról, fiatalságról és öregségről, választási lehetőségekről és végzetről, házasságról és promiszkuitásról. A hátteret az erőteljes színekkel megfestett természet, egy elhagyatott és vad tengerpart adja. Itt szerelmeskedik először a regény két főszereplője, Joseph és Celice, a két zoológus, majd ide térnek vissza harminc év múlva, középkorúan, hogy a házasság mindennapjai után utoljára felidézzék a múltat, mielőtt a partot luxusvillákkal építik be. Itt gyilkolja meg őket valaki, egy névtelen, de nagyon is valóságosan ábrázolt gyilkos, a szendvicseikért, aprójukért, ruhájukért. Itt fekszenek hat napon át, míg lányuk be nem jelenti eltűnésüket, és a rendőrség meg nem találja őket. Életük és haláluk ezen a vad tájon olyan, mint egy szimfónia: halálra élet felel, és fordítva, bomló testre ifjúság, egy szerelem születésére, évtizedeken át megőrzött szeretetre/szerelemre lappangó bűntudat. Minden iszonyatossága - a gyilkosság és a bomlás felkavaró leírása - ellenére is életigenlés árad belőle, szeretet az élet és megértő elfogadás a halál, mint az élet velejárója iránt. Crace nem mindennapi tehetség; még a szörnyűséget is költőivé tudja varázsolni. Katartikus élmény.

Jim Crace - Az ​utolsó aratás
Az ​aratás utáni nap az eldugott angol falu lakóinak a jól megérdemelt pihenés és lakomázás napja. Az égen azonban két füstfelhő jelenik meg, az örömteli várakozást pedig riadalom és gyanakvás váltja fel. Az egyik füstfelhő a gazda felgyújtott pajtáját jelzi, a másik jövevények tüzét, akik az újonnan elfogadott földtörvény értelmében így remélnek jogot arra, hogy maradjanak... A falusiak szerint a két tűz nem lehet véletlen, és erőszakos jövőt jelez. Eközben egy másik idegen is érkezik a gazda meghívására, aki a határt méri és térképezi fel, és akinek jelenléte még a földfoglalókénál is nagyobb fenyegetést jelent. A felgyorsult és megállíthatatlan események hatására a falu élete napok alatt szétesik, az aratás örömét félelem keseríti meg, súlyos büntetés és halál. A történet időtlen és felkavaró, a gyönyörűen megidézett világ pedig jóval azután is velünk marad, hogy elolvastuk könyvet. A 2015-ös IMPAC Dublin Irodalmi díj nyertese A 2014-es Tate Black-díj nyertese A 2013-as Man Booker-díj jelöltje A 2013-as Goldsmith-díj jelöltje A 2014-es Walter Scott történelmi regénydíj jelöltje Az utolsó aratás J. M. Coetzee legjobb regényét, A barbárokra várvá-t idézi… Crace a radikális zűrzavar egyik legnagyszerűbb írója, bizonytalan, kérlelhetetlen, korunk tökéletes krónikása. - The New York Times Crace legcsábítóbb és lebilincselőbb regénye. - New Statesman Megható történet egy zárt világról és annak egyszerű lakóiról, ahogy a tragikus és elkerülhetetlen összeomlás felé tartanak. - Wall Street Journal Rettenetes, lírai szépségű könyv, semmilyen más regényhez nem hasonlít. - Spectator Az utolsó aratás olvasható mitikus vagy akár bibliai összefüggésben is, de az egyén és a közösség fizikai és érzelmi kisemmizése, amely a regény lelkét jelenti, ma is ugyanolyan érvényes politikailag, mint abban a korban. - Guardian

Jim Crace - Being ​Dead
Lying ​in the sand dunes of Baritone Bay are the bodies of a middle-aged couple. Celice and Joseph, in their mid-50s and married for more than 30 years, are returning to the seacoast where they met as students. Instead, they are battered to death by a thief with a chunk of granite. Their corpses lie undiscovered and rotting for a week, prey to sand crabs, flies, and gulls. Yet there remains something touching about the scene, with Joseph's hand curving lightly around his wife's leg, "quietly resting; flesh on flesh; dead, but not departed yet." "Their bodies had expired, but anyone could tell—just look at them—that Joseph and Celice were still devoted. For while his hand was touching her, curved round her shin, the couple seemed to have achieved that peace the world denies, a period of grace, defying even murder. Anyone who found them there, so wickedly disfigured, would nevertheless be bound to see that something of their love had survived the death of cells. The corpses were surrendered to the weather and the earth, but they were still a man and wife, quietly resting; flesh on flesh; dead, but not departed yet." From that moment forward, Being Dead becomes less about murder and more about death. Alternating chapters move back in time from the murder in hourly and two-hourly increments. As the narrative moves backward, we see Celice and Joseph make the small decisions about their day that will lead them inexorably towards their own deaths. In other chapters the narrative moves forward. Celice and Joseph are on vacation and nobody misses them until they do not return. Thus, it is six days before their bodies are found. Crace describes in minute detail their gradual return to the land with the help of crabs, birds, and the numerous insects that attack the body and gently and not so gently prepare it for the dust-to-dust phase of death.

Kollekciók