Ajax-loader

Fried István könyvei a rukkolán


Fried István - Tíz ​híres regény
"Olvasni ​jó!" - kezdi könyvét a szerző, és ez a kurta kijelentés műve mottója, egyben summája is lehetne. Olvasni valóban jó, de jól olvasni nem könnyű, hiszen az olvasás bonyolult folyamat: együttmunkálkodás a szerzővel, fölfedezés, megismerés és értelmezés, élettapasztalatunk és önmagunk gazdagítása. És az olvasó éppen ezért olvasás közben szeretne még valamit, még többet megtudni a műről és írójáról, a mű keletkezésének miértjéről és hogyanjáról. Ebben siet a segítségére Fried István irodalomtörténész, az összehasonlító irodalomtudomány neves művelője, aki a világirodalom tíz híres regényét - a számára tíz legkedvesebbet, amit magával vinne arra az oly sokszor emlegetett lakatlan szigetre - úgy mutatja be az olvasónak, hogy felhívja a figyelmét minden olyan jelenségre, amelyek a szóban forgó regény olvasásakor érdekesek és tanulságosak lehetnek, megkönnyíthetik, még élvezetesebbé tehetik az olvasást. Célja - hogy ismét őt magát idézzük - "az olvasás jóízének megőrzése volt. S az olvasásban lelt élvezet megosztása a másik olvasóval".

Fried István - Szappanos Balázs - Petőfi-versek ​elemzése
Az ​elmúlt években igen sok értékes, forrásmunkaként és tanári kézikönyvként is jól felhasználható szakmai és módszertani kötettel gyarapodott a műelemzéssel foglalkozó irodalom. E sort követve olyan gyűjteményt állítottunk össze, amelynek egyik célja az, hogy néhány szerény adalékkal hozzájáruljon az eddig kialakult Petőfi-kép gazdagításához; a másik - legalább ennyire alapvető - szándéka pedig módszertani természetű. Arra keresné ugyanis a választ, hogy miképpen lehet egyetlen költő életművét verselemzések sorozatában bemutatni; hogyan lehet irodalmi eszközökkel érzékeltetni nemcsak magát a költői kibontakozást, hanem az élet- és pályarajzi, valamint a kortörténeti összefüggéseket is. Fried István és Szappanos Balázs rég hiányolt kötetét egyaránt ajánljuk diákok, tanárok és minden érdeklődő olvasó figyelmébe.

Fried István - Az ​európai romantika szlovén poétája
A ​kötet célja a kelet-közép-európai romantika különös és rendhagyó voltában is jellegzetes szlovén költője, France Prešeren (1800-1849), messze a nyelvhatáron túlnövő lírájának bemutatása. Ezen túlmutató feladata a kelet-közép-európai irodalmi szintézis felvázolása magyar irodalmi szempontból. Egyfelől a német korai romantika esztétikájából érnek ide impulzusok, másfelől a magyar, a lengyel, a cseh, részben az orosz és az ukrán irodalom párhuzamos jelenségeire is fény derül. Ez az első magyar monográfia egy szlovén költőről, akiről európai, kelet-közép-európai, így magyar vonatkozásokban esik szó. A XIX. század szlovén nemzeti költőjében a régió poétáját látjuk, a vele rokonítható magyar költők táraságában. A könyv hozzájárul régiónk irodalmainak alaposabb megismeréséhez, így középiskolai tanároknak, egyetemi oktatóknak és diákoknak is ajánlható.

Fried István - Az ​érzékeny neoklasszicista
"Kazinczy ​Ferenc olvassa Széchenyi István műveit" - ezzel a címmel tartotta Fried István irodalomtörténész, egyetemi tanár "székfoglaló" előadását, amikor a Kazinczy Ferenc Társaság tiszteletbeli tagjává választotta 1994. évi közgyűlésén. A közgyűlés résztvevőit, a hallgatókat lebilincselte Fried professzor úr szigorú tudományosságú, tökéletes filológiai pontosságú és ezzel együtt mégis hallatlanul szellemes, izgalmas előadása. Azt a stílust élvezhettük élőszóban, amellyel írásait olvasva is találkozhatunk, s amelyet ma már oly kevesen tunak irodalomtörténészeink közül: az esszéstílus képekben beszélő, tömörítő erejű, színes kifejezőképességét ötvözi a tudományosság szigorú logikai rendjével. Az előadás végkövetkeztetése Kemény Zsigmondtól kölcsönzött idézettel - "Széchenyi előde Kazinczy volt" - hízelgő a Kazinczy Ferenc nevét viselő társaságra. Hízelgő, hogy névadónk a "legnagyobb magyar" elődjének tartatik. Nem szerénytelenség talán arra gondolni, hogy - megfordítva a kijelentést - Széchenyi István is vállalta írónkat szellemi elődjéül, hiszen szándékaik, törekvéseik - mutatis mutandis, főleg a léptéket váltó időt - ugyanazok voltak; a magyar állapotokat gyökeresen megváltoztatni, népünket a művelt világ régiójába emelni. SZéchenyi elsősorban a társadalmi, gazdasági életben és az életminőségben kívánta ezt kézzelfogható dolgok megalkotásával elérni; Kazinczy a tudományban, a művészetekben és nyelvünk tökéletesítésével igyekezett a célt megvalósítani. Fried tanár úr nem tartozik a "főhivatású" Kazinczy-kutatók közé; vizsgálódásainak célkeresztjében nem is írónk életműve áll. Ennek ellenére mindent tud a magyar irodalomnak arról a korszakáról, amelyet a nyelvújítás vezéralakjának, a "széphalmi mesternek" neve fémjelez elsősorban. Ez a dicsérő elismerés nem túlzás; elég csak két rövidírására irányítanunk a figyelmet, hogy erről meggyőződhessünk. Ez a két rövid, de nagyívű eszmefuttatás Busa Margit Kazinczy-bibliográfiájának első és második kötetéhez írott előszava. Tömör, kerek, szellemdús összegzés a Kazinczy-kutatások állásáról, Kazinczy alakjáról és szerepéről, valamint a kutatás újabb lehetséges szempontjairól, olyan mesteri-irodalomtörténészi miniatűr remeklés, amelynél pontosabb alig íródott az utóbi években, s amely irodalomtörténet-írásunk legjobb hagyományaira emlékeztet.

Fried István - Irodalomtörténések ​Kelet-Közép Európában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fried István - Szomjas ​Gusztáv hagyatéka
A ​kötet több is, kevesebb is, mint egy monográfia. A Herder-díjas irodalomtörténész kötetében arra vállalkozik, hogy a Krúdy-életmű jelenlegi feldolgozottsága mellett a lehető legteljesebb értelmezést adja, olyan új elemzési szempontokkal, amelyek átértékelik a Krúdyról alkotott képünket.

Fried István - Bolyongás ​a (kelet-) közép-európai irodalmi labirintusban
Kelet-közép-európai ​kalandozások a múltban és a jelenben: a történelem és az irodalom tanulságaival szembesít ez a kötet. Előítéleteket tesz mérlegre, vitás kérdéseket mutat be, elgondolkodtat a térség távolabbi és közelebbi múltjából levonható tanulságokon. Fölkínálja a párbeszéd esélyét a régió tudományosságának, abban a reményben, hogy a közös sorsról elmélkedés közelebb hozza egymáshoz a rokonságról tudó, ám azt néha szégyellő kultúrákat.

Fried István - Kelet- ​és Közép-Európa között
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fried István - Árnyak ​közt mulandó árny
Fried ​István Bakáról szóló írásainak fő érdeme, hogy a művet nemcsak elemzi, hanem mindig nagyobb kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, motívumtörténeti összefüggésbe helyezi. Érezhető: tárgyát szereti, becsüli, olvasójával ezt szeretné megosztani, a versolvasás és a fölfedezés örömét. ___ (Ilia Mihály) Fried István Baka-tanulmányai évek óta következetesen és ragyogóan demonstrálják, hogy "Baka Istvánnak sikerült »újra hazudni a létet« kíméletlenül pontos szavaival, s maradandóságának éppen ez a záloga". Fried Baka-tanulmányai és értelmezései megkerülhetetlenek a terebélyesedő Baka-kutatásban és -filológiában. ___ (Vekerdi László)

Fried István - Író ​esőköpenyben
Fried ​István egyetemi tanár a Márai-életmű egyik legszakértőbb kutatója, azon kevesek közé tartozik, akik már akkor is tartottak előadást hallgatóiknak Márairól, amikor az író még nem volt "szalonképes". Könyve a szélesebb olvasóközönségnek, a Márai-rajongóknak, ám akár az érettségire, felvételire készülőknek íródott, az író pályaképét kívánja megrajzolni, természetesen a művek és a naplók tükrében. A könyv tehát nem életrajzi, hanem monografikus szándékú, a Márai-életművet helyezi el a magyar és a világirodalomban. Az életmű bemutatása során leginkább a "vallomásos író" magatartást járja körül Fried, az Egy polgár vallomásai, a Föld, föld!... elemzésével. Fried István könyve hiánypótló, hiszen számtalan, Máraihoz egyáltalán nem értő ítész ír róla, míg a valóban értékelő jellegű irodalom olyan lassan születik meg nálunk.

Fried István - A ​(poszt)modern Petőfi
A ​szerző írja új kötetéről: "Petőfiről írt elemzéseim kötetbe gyűjtése azért tetszik hasznosnak, mert enyhén divatjamúlt szerzőt igyekszem visszahozni velük az olvasói tudatba. Méghozzá azáltal, hogy nem tagadva a nezeti narratíva tételezésének jogosultságát, a 19. századi dekonstrukció poétájaként mutatják be Petőfit, aki parodisztikus, intertextuális, destrukciós lírájával részben az előd költők tudatos félreolvasásával, részben máig hatóan friss -- bár elfeledett, elhallgatott -- előadásmódjával valódi fordulatot hozott a magyar irodalomba. Petőfi Sándor vitapozíciója kiépítésén fáradozott, s ezt az előd költőkkel, mindenekelőtt Kisfaludy Sándorral és Vörösmarty Mihállyal szemben tette, olyanná formálván a lírát, amelyben néprajzi szokás, bibliai jelkép, irodalmi hagyomány egyként más színben tűnik föl, mint ahogy a kortársak látták vagy nem akarták meglátni. Ennek megfelelően külföldi "sikere" részben félreértés, részben legenda, a mennyiségi szempont nem engedte érvényesülni azt, hogy volt két esztendő, 1847-1849 között, amikor Európa legjobb költője, legnagyobb újítója, leginvenciózusabb nyelvművésze Petőfi Sándor volt. Nem a "magyarok istene" szolgálatában, hanem egy olyan költészetvalláséban, amelynek a megsemmisítő humor éppen úgy szerves része, mint a költői személyiség létesülésének állandó átíródása."

Fried István - Egy ​irodalmi régió ábrándja és kutatása
Régióink ​irodalma a világirodalom szöveguniverzumában még mindig többé-kevésbé ismeretlen területnek számít. Jelen tanulmánykötet újszerűen tárgyalja a nyelvújítás és nyelvválasztás összefüggéseit, értékeli a biedermeier jelentőségét a térségben; a multikulturalitás és a színművészet kapcsolatrendszerét; új szempontokkal gazdagítja Petőfi és Heine költészetének rokon és egymástól eltérő karakterét, Széchényi felfogását a nemzetiségi kérdésről...

Fried István - Magyar ​irodalom (történet)
…mást ​sem tettem elmúlt évtizedeim során, mint megkíséreltem az irodalomtörténeti munkálatokhoz való hozzájárulást, tudván tudva, hogy a hagyományosnak tekintett irodalomtörténetek fölött több okból eljárt az idő. Lehet írni olvasónaplókat, meghatározott kronológiához igazítva, meg lehet rajzolni egy „ízlésforma önarcképét”, mint Babits tette európai irodalomtörténetével, csak éppen a viszonylag hézagtalan akadémiai vállalkozásokhoz hasonló, egyszemélyes irodalomtörténet lehetőségei után tette ki a változó idők változó szemlélete a maga kérdőjeleit… Fried István

Fried István - Márai ​Sándor
Márai ​Sándor: Az elmúlt ötven évben sok mindent csináltam, amit nem kellett volna, sok mindent írtam, mondtam, amit okosabb lett volna nem megírni és nem kimondani. Az egész, együtt, ez volt az élet. Minden más csak ennek feltétele volt. Nem tehettem mást, úgy írtam, ahogy éltem. Márai Sándor 1972-es naplóbejegyzése (nem kevés öniróniával) hívja fel a figyelmet akaratán kívül "kalandos" életének és nem kevésbé kalandos sorsú műveinek összefüggéseire. A naplók jóvoltából szinte a nyilvánosság előtt leélt élete a huszadik század történelmének, a magyar író és irodalom sorsfordulatainak olyan példázatává emelkedett, amelyben művészet, politika, magánélet, polgártudat egyként jellegzetes alakzatként formálódott. Ezáltal a huszadik századi jellegzetes életlehetőséggé, életrenddé emelkedett. Ez a kötet ennek az életműnek a nyomába eredt, és az életmű által fölvetett irodalmi és ezzel az irodalommal egybehangzó más kérdésekre keresi a lehetséges feleletet. Az életmű szerveződésétől a népszerű-sikeres íróvá válásig, onnan a kényszerű emigrációig, majd a létformává lett számkivetettségig kíséri végig az írói pályát. Feltárja: az életmű miként visszhangzott a magyar kritikában, és a tiltás után miként indult be a széleskörű befogadás folyamata, miután a hazaérkezett hagyatékból sorra megjelentek a naplókban jelzett önéletrajzi és más tárgyú művek. Ez utóbbiak juttatták el a régebbi és az emigrációs alkotásokat a rejtőzködéstől a nyilvánosságig, kiteljesítvén az immár európai hírnévre szert tett Márai Sándorról tudott, sejtett, láthatóvá tett ismereteinket.

Fried István - A ​világirodalom kalandos útjain
Az ​irodalomoktatás öröktől fogva tartó, feltehetőleg megnyugtató módon sohasem megválaszolható kérdése: mi kerüljön be a tankönyvekbe, egyetemi szöveggyűjteményekbe, a művelt nagyközönségnek (van még olyan?) szóló antológiákba abból, ami belefoglalható abba a varázsszóba, hogy "világirodalom"? Hiszen Goethe 1827-es beszélgetése óta jellemzőjévé lett (szerencsére), hogy viták tárgya, meghatározottságok és körülhatároltságok küzdelmes kutatási célja, írók-költők hiú álma arról, miként tartja őket számon az utókor. Ez a kötet kalandtúrára hív, eltöpreng(tet) a világirodalom fogalmi és történeti megközelítési lehetőségeiről, majd sorra vesz olyan (szláv) szerzőket, akik egy részének vitathatatlan a pozíciója, más részüknek is az volna, mégsem övezi általános irodalmi közfigyelem a munkásságukat. Ilyen értelemben a kötet szerzőjének olvasónaplója is, előadásainak megszerkesztett változata is, törekvése arra, hogy az általa bemutatott szerzők olvasásához kedvet csináljon. S hogy ennek a (jó)kedvnek meglegyen a zenei háttere, megszólaltatja a maga műfajában remekmű Csárdáskirálynőt, egy mai szemmel boldognak hitt, valójában kevésbé boldog osztrák-magyar múlt hiteles tanúját, minek révén a szövegben és zenében egyaránt hírt kapunk arról, miféle nyelvek rendszere egy többnemzetiségű, több műveltségű földrajzi terület, amely egykor birodalomként viselkedett.

Fried István - A ​közép-európai szöveguniverzum
A ​kötet vezérfonala a "közép-európai szöveguniverzum" szerveződésének, önreflexióinak, önmagát koronként át- és újrastrukturáló igyekezetének nyomon kísérése - méghozzá tematikai egységekben, az általános és a különös egybejátszatása révén. Minek következtében a látszólag perifériális, kapcsolattörténeti jelenség is (...) betagolódik egy nagyobb egységbe.

Fried István - Bevezetés ​az összehasonlító irodalomtudományba
A ​mű az első, magyar szerző által, magyar nyelven, magyar célközönségnek készült monográfia; a téma egyes részterületeinek elméleti-módszertani és gyakorlati példákkal igazolt feldolgozását kínálja föl.

Kollekciók