Ajax-loader

Beney Zsuzsa könyvei a rukkolán


Beney Zsuzsa - Napló, ​előtte és utána
Beney ​Zsuzsát nem orvosi hivatásból következő ismeretei vezették el a regényben egy halál történetének a megírásához, hanem eredendő érdeklődése létünk transzcendens jelenségei iránt. Már a regény alapjául szolgáló élethelyzet is elhatárolja írói szemléletét az orvosi szempontú naturalizmustól: hősnője, Hanna, aki váratlanul beleütközik a ténybe, hogy tüdejében rákos daganatot ismertek fel, s a közeli halál tudatával kell továbbélnie, egy távoli észak-amerikai kisvárosba szakadt, magányos, hontalan ember, s így nem a világból való kiszakadása kezdődik meg a haldoklással, hanem tudatos, szenvedélyes, új kötődés - egy új szerelem által - az élethez. A jövőtlen élethez, amely a számára már csak múlt. De sorsformáló erő bennünk a múlt - ez Beney Zsuzsa regényének egyik alapgondolata. Anyagi és szellemi mivoltunk áthatol egymáson: sejtjeinkben olyan tapasztalatok őrződnek és munkálnak, amelyek látszatra teljesen függetlenek testi valónktól. Hanna életerejének elapadásába belejátszik, hogy örökösen egymásnak ellentmondó kötődések, vágyak, indulatok őrölték. Ősei, a közép-európai zsidóság hagyományos kultúrájának - s egyszersmind e kötés történelmileg végbement meglazulásának - eltörölhetetlen nyoma ez a személyiségében, amit végzetes érvényűvé tett a szinte gyermekként elszenvedett megrázkódtatás: a közvetlen életveszély és a kitaszítottság. Az ellentmondások határán, szinte a kamasz-lét állandósult túlérzékenységében és felfokozottságában mitikussá növekszik minden élettény, s mitikus kettősségben mutatkozik meg előtte az egész világ: bűn és ártatlanság vágy és elutasítás kettősségében. A betegség pedig széthasítja egynek hitt énjét is: áruló testre és fellázadt lélekre.

Beney Zsuzsa - Jelenits István - Bevezetés ​az irodalomba
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Beney Zsuzsa - Szó ​és csend között
...ez ​a létezés fogalmával leírhatatlan létezés legmegrendítőbben a világ tükörjelenségeiben lesz valósággá.

Beney Zsuzsa - "Nem ​látta senki más..."
A ​Beney-életműsorozat hetedik kötete a szerzőt mint tanárt mutatja be. A legismertebb Petőfi-versektől a súlyos filozófiai mondanivalót hordozó Weöres- és Pilinszky-elemzésekig egy-egy őt izgató kérdésre keres választ, illetve kérdéseket próbál ébreszteni az olvasóban nem is csak az adott versről, hanem magáról a világról. Az első részbe a Nyitva van az aranykapu című könyv szövegeinek Beney Zsuzsa tervei szerinti változtatásokkal újraszerkesztett, korszerűsített, bővített kiadása, a másodikba a Jelenits Istvánnal közös Bevezetés az irodalomba című kötet Beney-írásai kerültek, kiegészítve néhány másutt közölt, de tematikusan ide tartozó elemzéssel. A kötet szerkesztése Daróczi Anikó és Szűcs Teri munkája.

Beney Zsuzsa - Tűzföldi ​táj
Első, ​közel húsz évvel ezelőtt megjelent könyvem címe csaknem megegyezik azzal, amit most összegyűjtött verseim fölé írok. A sor, amelyben akkor a magam és egyben az ember létélményét próbáltam - egy megszólításban - kifejezni, évtizedek útvesztőin átvergődve is változatlan: hiányodban reményed. Kettősség és ellentmondás ez: az én és a Te, a semmi és a van, a van és a lét elválasztása és egyben egységük rejtelmes megsejtése is. Az egyidejűségben? Az idő átcsúszásában az örökkévalóba? Vagy az időtlenségben? Az elmúló élet belső története mindössze az a folyamat, ahogyan ez a kérdés érvényét vesztette. Beney Zsuzsa

Beney Zsuzsa - Napló, ​előtte és utána - Rontás
Az ​életműkiadás újabb kötete a szerző életében megjelent két regényét tartalmazza. A Rontás (1974) két asszony és egy férfi története, melyet az egyik asszony elbeszéléséből ismerünk meg. A regény páratlan erővel ábrázolja a két nő ellentmondásos viszonyát, és félelmetes pontossággal mutatja be a történet elbeszélőjében zajló lelki folyamatokat. A Napló, előtte és utána (1987) hősnője Hanna, akiről váratlanul kiderül: halálos beteg. A közeli halál tudata azonban nem az élettől való fokozatos eltávolodást, hanem éppen ellenkezőleg, az élethez való szenvedélyes ragaszkodást váltja ki belőle, egy új szerelem által.

Beney Zsuzsa - Tél
Beney ​Zsuzsa 1930-ban született, költő, író, esszéíró. Tizenhat önálló kötete jelent meg, munkásságát többek közt József Attila és Soros Alkotói Díjjal jutalmazták. Ebben a kis kötetben a japán haikunak nem tisztán formai, inkább szellemi átvételével, az ember és a természet mulandóságának metaforikus egymásra vetítésével kísérletezik.

Beney Zsuzsa - József ​Attila-tanulmányok
Csak ​költő, aki maga is megjárta a szenvedés poklait, s nemegyszer eljutott maga is a sötétség, a halál küszöbére, s belülről tudja, hogyan válik verssé az élmény, a fájdalom, a szorongás, a szeretet- és szerelemvágy, az utolsó pillanat taszítása-vonzása, csakúgy mint az értelem, a logikai utak fénye: írhatta meg ilyen mélységben, ilyen ráérzéssel, átütő intenzitással ezeket a tanulmányokat, nem félve - leküzdve félelmét - attól a szenvedéstől, amit József Attila verseinek felfejtése megkíván. Beney esszéi az érett József Attila költészetét elemzik; az utat, mely a költő belső világában fájdalmas, szüntelen, egyre örvénylőbb szenvedéstörténet. Ez az oka, hogy mindnyájan, akik megéltük (konkrétan vagy "csak" gondolatokban, belülről) ennek a századnak utolsó évtizedeit, József Attilát rokonunknak érezzük, mert ezt a poklot - valamennyire legalább - meg kellett ismernünk; s a fájdalomnak ez a sűrűsége, intenzitása ismerős, csak éppen azt nem tudjuk pontosan, miért-hogyan. Mert a versek gondolatvilága, érzelmi rétegei - ha nem figyelünk minden kis részletre, ha nem ismerjük kontextusukat a költő többi versével - nem nyílnak, nem nyílhatnak ki igazán. E tanulmányok azzal az élménnyel ajándékozzák meg olvasójukat, hogy a költő közvetlen közelében lehetünk; meggyötört teste-lelke verseinek csodálatos szépségében közvetlen közelről szól hozzánk. Úgy gazdagodunk lélekben-gondolatokban, ahogy az igazán nagy költészet gazdagít, ahogyan József Attila költészete gazdagít.

Beney Zsuzsa - A ​gondolat metaforái
Közel ​tíz éve, 1989-ben jelent meg Beney Zsuzsa József Attila- tanulmányok című esszékötete. S Beney Zsuzsát többé nem engedte el József Attila világa. Továbbgondolta a korábban leírtakat, újabb szempontokat talált egy-egy vers értelmezéséhez, s újabb és újabb összefüggésekre lelt az életmű egészében. Fantasztikus gondolati, logikai és érzelmi empátiával közelíti és elemzi a költő világát. Mindenekelőtt az Eszmélet izgatja. Már több tanulmányban rögzítette változó-alakuló értelmezési kísérleteit. Most egy újabb nagy esszében szembesíti saját korábbi és új szempontjait. "Az Eszmélet - írja a szerző - a versértelmezésnek olyan kérdéseit veti fel, amelyekkel a 20. századi líra megszületése előtt aligha találkozhatunk. Mindent megváltoztat eddigi versértelmezési gyakorlatunkban: elfogadtatja, el kell, hogy fogadtassa velünk azt, hogy a mindennapi szöveg szavaival írott vers, ráadásul a 20. század egyik leginkább érthető nyelven szóló költőjének alkotása, természeténél, jellegénél fogva racionálisan megérthetetlen. Ugyanakkor pedig semmi más módon, mint a racionális megértés útján nem közeledhetünk hozzá." Ezt a hipotézist bizonyítja mindvégig az elemző-értelmező, persze egy percig sem fogadva el az érthetetlenség tényét. Úgy véli, a költeményen végighúzódik a polaritásos szerkezet, mely a "rejtélyességét" is magyarázza. József Attila képeiben egyszerre van jelen a kint és bent, a társadalom és az én, az objektív és a szubjektív. Az olvasó a költő természetes nyelvének tekinti a képeket, észre sem veszi, hogy a képek metaforák is egyben. Beney Zsuzsa éppen József Attila metaforikus szerkezeteire hívja fel a figyelmet. Mert az értelmezést általában gondolati síkon kíséreljük meg, holott a képalkotásból kellene kiindulni. A fentiekből természetszerűen következik, hogy Beney Zsuzsa önálló úton jár. Ismeri a szakirodalmat, tiszteli az eddig kialakult véleményeket, de a maga útján halad. S ez az új szemlélet jellemzi a kötetben található valamennyi verselemzését is. Úgy véli, ha sikerül fellelni az Eszmélet strófáinak összefüggéseit, nemcsak a megszokottól eltérő József Attila-képet kapunk, hanem a költészetnek és a gondolkodásnak az eddigiektől eltérő struktúráját is megsejthetjük. Az eredmény ez a kötet esszé. Bár a szerző nem tekinti végeredménynek az eddig leírtakat. Idáig jutott. De meggyőződésünk, hogy érlelődik benne egy új kismongráfia terve, lehetősége is. Őszintén kívánjuk, hogy minél előbb olvashassuk azt is.

Beney Zsuzsa - Az ​elérhetetlen jelentés
Beney ​Zsuzsa orvos, költő, író, esszéista életének utolsó másfél évtizedében több egyetemen is tanított, esszéinek, tanulmányainak nagy hatása volt, amely napjainkig kisugárzik. Az elérhetetlen jelentés tanulmányai két kötetre oszlanak: az első az összes József Attila-tanulmányt, a második Beney Zsuzsa Radnóti, Pilinszky és Weöres munkáiról írott tanulmányait fogja egybe. A gondolat metaforái utáni években Beney Zsuzsa több tanulmányt írt József Attila költészetéről, főként a 2005-i centenáriumi évben. A József Attila-kutatásban elért eredményeit egyedülállónak, rendkívül jelentősnek, az egyetemi oktatásban felhasználandóknak ítélik. Szintén évtizedeken át foglalkozott Radnóti Miklóssal. Az itt olvasható Radnóti-tanulmányok közül egy sem szerepelt még kötetben. Az 1972-ben megjelent Ikertanulmányokban egy Pilinszky tárgyú tanulmánya jelent meg. Az ezután különféle folyóiratokban publikált Pilinszky-tanulmányai ugyancsak itt olvashatók először kötetben. Beney Zsuzsa ugyancsak az Ikertanulmányokban egyetlen hosszú tanulmányt publikált Weöresről. A kötet ezen kívül három folyóiratban publikált és három kéziratban maradt, de publikálásra szánt Weöres-tanulmányt tartalmaz. A könyvet ajánljuk minden, a 20. századi magyar költészetet kedvelő olvasónak, különösen magyartanároknak, valamint a magyar irodalmat tanulmányozó egyetemi hallgatóknak és oktatóknak.

Beney Zsuzsa - Nyitva ​van az aranykapu
A ​költészet aranykapuja mindenki előtt nyitva áll: csodálatos birodalomba lép rajta át, aki verset vesz a kezébe. Szerteágazó utak vezetnek meghitt és különös szépségek között. Sokan csak néhány lépésnyire merészkednek, pedig érdemes továbbhaladniuk, mert e táj csodáinak nem érünk soha végére. Messzebb jut, többet lát, több gyönyörűsége telik a kalandozásban annak, akit útja elején értő, jó kalauz fog kézen. Beney Zsuzsa, maga is költő, ilyen vezető akar lenni. Huszonkét magyar verset mutat be, egy maroknyit sos-sok kedves verse közül. Nem elemzés, inkább vallomás az, ahogy felmutatja a szépség sokféle arcát a költeményekben.

Beney Zsuzsa - Ikertanulmányok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Beney Zsuzsa - Se ​tűz, se éj
"hiányodban ​reményed" - olvashatjuk a kötet beköszöntő versében. 1990-ben, egész addigi életművét átfogó válogatott verseinek (_Tűzföldi táj_) fülszövegében így jellemezte líráját maga a költő: "Kettősség és ellentmondás ez: az én és a Te, a semmi és a van, a van és a lét elválasztása és egyben egységük rejtelmes megsejtése is. Az egyidejűségben? Az időnek átcsúszásában az örökkévalóba? Vagy az időtlenségben? Az elmúló élet benső története mindössze az a folyamat, ahogyan ez a kérdés érvényét vesztette." S ez a legújabb kötetre is pontosan ráillik. Igaz, ma már evidencia Pór Péter irodalomtörténész egykori megállapítása, miszerint Beney Zsuzsa egy verset ír egész pályafutása során: a lét és nemlét kérdéseit bogozza egyre mélyebb és mélyebb, egyre intellektuálisabb, filozofikusabb megközelítéssel. De máig igaz Weöres Sándor tétele is, aki a pályakezdő költőről írta, hogy szinte "anyagtalan, átlátszó fényfátyol" ez a költészet, melynek témáját csak többszöri olvasás során lehet felfejteni, illetve -tegyük hozzá- megérezni. Hogy mennyire folytatása ez az újabb könyv a korábbiaknak, mutatja az is, hogy a költő majd minden újabb kötetébe beilleszti az éppen soron lévő versek közvetlen gondolati-érzelmi előzményeit, így kölcsönözve különös belső ritmust, érdekes szerkezeti feszültséget a köteteknek.

Beney Zsuzsa - Összegyűjtött ​versek I-III.
Beney ​Zsuzsa (1930-2006) orvos volt, író-költő és tanár. A költőt 1969-ben Weöres Sándor vezette be a Költők egymás között című versantológiában, a következő szavakkal: "A magyar költészet még aligha produkált szubtilisabbat, szellemibbet, mint Beney Zsuzsa lírája. Versei annyira éterikusak, hogy eleinte alig érzékeljük a témáikat, csak többszöri elolvasás után bontakoznak ki. Anyagtalannak hatnak, átlátszó fényfátyolnak, pedig nagyon is keményen megmunkált matéria rejlik bennük." Az Összegyűjtött versekbe az összes kötet anyagát (1972-2005), valamint a publikált, de kötetekbe föl nem vett verseket (1947-2006) gyűjtötte össze a szerkesztő, Daróczi Anikó.

Beney Zsuzsa - Cérnahangra
"Elindultam, ​elindultam zöld mezőre, ágas-bogas, szárnyas-árnyas nagy erdőbe." Beney Zsuzsa gyermekeknek szóló verseit Reich Károly rajzaival adjuk közre.

Kollekciók