Ajax-loader

Bólya Péter könyvei a rukkolán


Covers_354880
elérhető
0

Bólya Péter - Jelentés
"Mi ​a könyv műfaja? Jelentés - írja bevezetőjében dr. _B. P. - Jeletés arról, amit titkolunk, és amit már nem titkolhatunk. - 1980-ban indította el orvosi üzenőrovatát az Új Tükör, dr. B. P. szerkesztésében. A rovathoz érkezett levelek alapján írta dr. B. P. jelen könyvét. Módszere egyszerű: kiválogatta a legérdekesebb és legjellegzetesebb témájú leveleket, s a bennük foglalt problémaköröket tárgyalja, elemzi és olykor tanácsokat ad velük kapcsolatban. A főbb témakörök: a nemi élet és annak zavarai, neurózis, alkoholizmus. A könyv levélanyaga már önmagába is érdekes olvasmány; egy-egy emberi sors rejlik a sorok mögött. Tanácstalan, magányos, befelé fordult emberek jajkiáltásai, ám olykor cinikus vagy önámító emberek iratai sorjáznak itt, bennük az emberi test és psziché betegségei, félelem a haláltól a magánytól, a szexuális elégtelenség riadalma, a neurózis kérdőjelei, az iszákosok kortünetei és környezetük panaszai - az emberi élet mélypontjai Bízunk benne, hogy segíthetünk, akár az ilyen könyvek révén is, mint dr. B. P. _Jelentése_.

Bólya Péter - Pohár ​a falon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bólya Péter - Orvosi ​üzenetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bólya Péter - A ​védőirat
"Sokáig ​álldogáltam az -akvárium- sarkában. Teljesen lepusztultnak éreztem magam. Arra gondoltam, hogy talán semmi másra nem leszek képes hátralévő éveimben, mint álldogálni a kocsmaablak mellett, és bambán nézegetni kifelé, egy elképzelt világra, ahol egészséges, tiszta, szerelmes férfiak járkálnak, ahol őszinte asszonyok sietnek hazafelé, ahol mindenki elmondja, amit gondol, a félelem fekete varjúvá változik, és örökre elrepül, a halál örömteli lesz, akár egy esküvő, s a mindennapok nem egy helyben topognak, hanem biztosan haladnak felfelé, mint egy kedvesen döcögő hegyi vasút... S az út végén ott állok én, Berecz László, az ember."

Bólya Péter - A ​veréb századik lépése / A védőirat / Szüret
Az ​élettel való nagy, tragikus összekülönbözés (A veréb századik lépése), az íróvá válás és ennek eszközeként a sistergő, sikeres élet keresése (A védőirat) után befutott íróként látjuk viszont Berecz Lászlót a Szüretben, ahol a nagy ünnep is csak látszatnak bizonyul. "... Azt mondta nekem egyszer a csicsói pap, anno 1957. tizenhárom éves koromban: Te fiam, mindig ingerelni fogod az embereket, és az alapvető ösztönöket fogod kiváltani belőlük. A nők közösülni akarnak majd veled, a férfiak verekedni. De te mindegyiküket túléled." "No, Berecz fiam, most pedig itt hagysz csapot-papot, ötszobás lakást, hallgatag szülőket, fecsegő egyetemi évfolyamot, és elmész az élmények után. Bejárod a világot, jó barátságot kötsz a gyilkosokkal és miniszterekkel egyaránt, lejegyzed a kisgyerekek gügyögését és az öregemberek bölcsességeit, mindenhova eljutsz, ahova lehetséges, aztán keresel egy barlangot, leülsz és megírod a nagy regényt." "Könnyen lehet, hogy Pubinak van igaza. Ez a bolyongás amit évek óta művelek, a pia, az emberek iránt érzett kifogástalan utálatom, az abszurd novelláim, a szorongásos reggeleim, a kimerültség fekete, szárnyatlan varjúja..."

Bólya Péter - C-dúr, ​fisz-moll / Nyáridő
„A ​legszebb hangnemek - mondta Fecó. - Ők az élet. A cé-dúr a valóság, meg a sok kőkemény szarság. A fisz-moll az álom, a sejtelem, és persze a halál. Szia." Így lehetne összefoglalni egyik méltatlanul elfeledett írónk, Bólya Péter regényét, a C-dúr, fisz-mollt, pedig a kilátástalan kádári diktatúra atmoszféráját, vergődő, sőt önpusztításba menekülő kisembereit más aligha tudta nála jobban, tömörebben megjeleníteni. Tárgyilagos távolságtartással, mégis mély empátiával. „Nyílt az ajtó, huncut arcú öregember lépett be, fején kalap, nyakában sál, a zakója kopott kordbársony, nadrágja rojtos, végül a csizma, igazi bőr, amelyik száz évig tart, s amelyet le szoktak húzni a meggyilkoltak lábáról". Skiccszerű, erős mondat, akár egy visszakézből lekevert pofon. Ki tud ma ilyen fisz-mollt fogni? Bólya Péter nem lokalizálja a helyszíneket sem térben, sem időben - attól csak összeszűkülne a mű hangulata. A regény például D. vidéki kisvárosban játszódik, és ki tudja, mettől meddig tart. Belső, lélektani ideje van, a tér és az idő összemosódik. Valóság, múlt, alkoholgőzös látomás keveredik benne. A hősök isznak, alig esznek-alszanak, akárcsak Dosztojevszkijnél. Tulajdonképpen teljesen mindegy, melyik Bólya-könyvről beszélek. Kocsmák, presszók, lotyók és stricik, na meg a Nő, az erotikum. „Erzsi átöltözött, illetve felöltözött. Egyszerű, kék ruha, lábán piros, magas sarkú topogó. Arca szép, lemosva róla az álom pora, iszapja, sara, vakolata. Haja fésült. És veres. Rövid. Mely haj erős egyéniségre vall, tömött, kemény, nem sima, nem vállra hulló, az ideges és riadt lélek koszorúja, nem konty, mely asszonyos terveket takar, nem apróra vágott homokosfrizura, nem varkocs, kislányos, gyermeteg, nem lófarok, mely ide-oda leng a nemet mondás közepette... És mi az, ami Erzsi még? Csak test és ruha és szó? Ami látszik, hallatszik? Á, nem. Vele együtt és külsőségeitől takartan: lélek lépett a szobába. Különös mosoly a mozdulatlan arcon, belső fény jele. S ott »benn« a tulajdonságok és lelki jelenségek összessége, ami titok még, de apró jelzések segítségével közli, hogy van." Akármelyik Bólya-hősnőbe bele tudnék szeretni - halálosan. A regény hőse, Ágoston László, miután helyhiányra hivatkozva nem vették fel az ELTE magyar-történelem szakára, dobosnak áll a kisváros egyik presszójában, a Tulipánban. (A Bólya-hősök általában szüleikről éppen leszakadó, fiatal felnőttek, akik szerencsét próbálnak valahol az országban.) Új társával, a presszó billentyűsével igazi zenét kezdenek játszani: „Szving, szving. Fecó még mindig előrenéz, a szeme a semmibe mered, á, dehogy semmi, a ZENE az ott, a téma, amelyet most talált ki, csak véletlen, hogy a téma arrafelé látható (ő ott látja), ahol a nagyérdemű üldögél, nem zavarják, hogy is zavarnák, hisz belőlük áll össze az új dallam, a lotyók körméből, a poharak csillanásából, Ilona suhanó-de-mégis-erős lépteiből, vagy akár pincérnői létének tagadásából, ha ő nem meri, amit kellene, megteszi Fecó az új téma segítségével... Meg a borból, amely a bal kettes emeleti asztalon áll, előtte fiatal férfi, iszik, dohányzik, figyel, a bor vörös, Bikavér talán, tüze látható, de mindenképpen érzékelhető Fecó számára, s ez a tűz már nem önmaga, hanem rész és összetevő..." Ez a zene, akár egy Bólya-könyv, a közegéből meríti tárgyát, de hiába eredeti, közvetítőit nemhogy a forrása fölé emeli, hanem magába szívja, az önpusztítás mélyébe rántja: Fecó a delirium tremens állapotába kerül, Ágoston László is egyre jobban iszik, Erzsi öngyilkos lesz. Ágoston László, mint a Bólya-hősök általában, vonatra száll, és hazamegy. Csakhogy van ebben a hazaútban valami végső reménytelenség, valami olyasmi, amit Szerb Antal Utas és holdvilágának Mihálya érez a regény végén. „Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami."

Bólya Péter - A ​felelős
Bólya ​Péter második kötete tizenhat novelából álló füzér, amelyben az író egy értelmiségi fiatalember útkeresését, "kalandozásait" rajzoljja meg a mai magyar társadalomban. Az írások visszatérő főhőse Somos, aki kórházi betegszállító, egyetemista, katona, író, szerkesztő, de mindenekelőtt magára és a környező világra érzékenyen reagáló fiatalember. Somos előtt két út áll: a visszahúzódás vagy a közösségért felelős ember szerepének vállalása. Saját sorsán is, de környezetén is lemérheti, hogy a menekülés az élet valós problémái elől felemás megoldásokhoz vezet. De Somos jó szándékú felelősségvállalása is újabb tragédiák forrása. Ez a kettős tudás nyomasztja a főhőst, ám éppen ez űzi újabb és újabb "kalandozásra" a tragédiák és kudarcok okainak felkutatására. Az író már első jelentkezésekor is kitűnt hangjával, atmoszférateremtő képességével. Az újabb kötetben tovább mélyült, színesedett hangja. Bólya Péter a nyelv és az írói eszközök kiváló ismerője; mondatai pontosan találnak célba, az írások nemcsak élvezetes olvasmányok, de fontos üzenetek hordozói is.

Bólya Péter - A ​veréb századik lépése
"Kedves ​Mikes Kelemen! Tegnapelőtt találtam egy félhalottat. Fürdés közben. Átúsztam a Tiszát este, félig részegen, és a túlsó parton hasra estem egy nőben. Eszméletlen volt. Felcipeltem az útra, bevittem a klinikára, de másnap hajnalban meghalt. Egy nappal előbb kellett volna átúsznom a Tiszát. Most éppen délelőtt van. A koleszban (26) vagyok. Ambrus fekszik, alszik. Tegnap óta lázas. Influenzás. Sajnálom. Állandóan izzad, de jól áll neki, hogy beteg. Eszembe jutott a beszélgetés, amikor nekem támadt. Miért vagyok olyan, amilyen? És ő most miért beteg? Lehet, hogy ő, Ambrus Béla lesz a legklasszabb orvos, a főtudós, a többszörös családapa, de hát ez is egy forma, a másik is egy forma. Mi lenne a világból, ha mindenki Ambrus lenne? Kettőkor biológiagyakorlat. De nem megyek. Majd azt mondom, ápoltam az Ambrust, azért hiányoztam. (Lehet, hogy akkor fázott meg, amikor átúsztam a Tiszát, hehe.) Holnap folytatom a levelet, most unlak, Kelemen. Hol tartottam, itt tartottam. Tegnap felmentem Beához. Otthon volt. Az anyja sehol. Szeretkeztünk. "Finom vagy", mondta Bea, ez a szavajárása. Felültünk, cigiztünk. És egy pillanatra - isten bizony! - az jutott az eszembe, hogy mi a túrót keresek én itt."

Bólya Péter - Éva ​nővér
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bólya Péter - Az ​eltűnt szoba
Bólya ​Péter novellái annak a fiatal nemzedéknek az arculatát tükrözik, amelyik részint az elõdök messzehangzó tapasztalataira utalva, részint a saját kamasz-élményeire hivatkozva keresi az értelmes élet s a tájékozódás lehetõségeit. A konszolidált körülmények sem biztosítottak számukra nyugalmat, hanem inkább a póztalan-szigorú önismeretre ösztönözték õket. Átmeneti kételyük, esetleges gyökértelenségük véletlennek tûnõ pályaképekben, furcsa sorsokban fejezõdik ki; a célok hol simább elérése, hol nagyobb türelmet, felkészültséget kívánó küzdelme - s olykor az egészet átfonó fájdalmas õszinteség - árnyalja ifjonti eszmélkedésüket. Az ábrázolás eszközei viszont ritkán azonosak. Bólya Péter látszólag a megfigyelés erejére és a leíró pontosságra épít, de az élet reális tényeinél sokkal inkább izgatja õt a mögöttes tartalom, beleértve a fantázia játékát s az abszurd helyzeteket, abszurd elképzeléseket is.

Bólya Péter - Piros ​sál a hulla nyakán
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bólya Péter - A ​vihar szeme
Jó ​tizenöt év terméséből állította össze Bólya Péter válogatott novelláinak gyűjteményét. Az anyagot három időrendi csoportba osztotta: 1969-1973-ig, 1974-1978-ig, 1979-1982-ig terjednek az egyes ciklusok. A felosztás bizonyos írói érdeklődésre is mutat: az azonos motívumokon belül mélyül az ábrázolás - főleg a négy Pelbárt-novellában -, gyötrőbb a válságérzet, az önkínzó és önkereső szenvedély, s éled a kiút reménye. Bólya Péter sokféle közegben mozog: otthonos az értelmiségi körökben és a kispolgári, lumpen-, művészvilágban is. Hősei sikerek és kudarcok között vergődnek, félreértett, gyakran kallódó figurák, kedvelői - és áldozatai - az alkoholnak. Az író értően és aggodalommal ír róluk: értük szól, nem ellenük. Krúdysan lebegő szövegeibe sokszor vegyül a groteszk, a kettő ötvözete sajátos, félreismerhetetlenül rá jellemző stílust hoz létre. Humora és nyelvi leleményei is figyelemre méltók. Változatos élet színei, színhelyei, elvenednek meg írásaiban, egy nyugtalan, kereső lélek lenyomatai

Bólya Péter - Siker ​és siker
Bólya ​Péter két kisregényére az írói siker nyomja rá "bélyegét". Az Olcsó B. János "hőse" egy félművelt fiatalember, aki valaminő kétes játékszenvedélytől vezette blöffök és szélhámoskodások révén lesz a költő-céh tagja, nem kis sikereket aratván. A Kolos központi figurája középkorú író, akit váratlanul ér el a siker és az annak örök társaként jelentkező állandó halálfélelem. Bólya regényeit - mint mindig, most is - az olvasmányosság, a cselekményesség, a test és a lélek érdekfeszítő kalandjai jellemzik.

Bólya Péter - Külhon
Az ​ismert és népszerű író a krimi határait súroló regényének hőse egy frissen érettségizett fiatalember, aki meghívásra egy jelképesen is külhoni országba utazik három hónapra. Itt vállal először munkát, itt éri az első szerelem gyönyörűsége, itt válik tengő-lengő fiatalból felnőtt, független gondolkodású emberré. Ha Bólya Péter hősválasztásának, regényírói módszerének rokon vonásait keressük, annak az amerikai írónemzedéknek munkásságában találjuk meg, amelynek Jack Kerouac a legfőbb reprezentánsa. Bólya Péter azonban magyar regényt írt, s remek stíluskörnyezetet is épített a modern amerikai prózának e találóan és megrendítően magyar változata köré.

Bólya Péter - Mindenhez ​közel
Két ​novellás kötet (Az eltűnt szoba, 1975, A felelős, 1979) és két nagy sikerű regény (A veréb századik lépése, 1979, A védőirat, 1981) után ismét a rövidebb műfajjal jelentkezik Bólya Péter. A tömör, rövid lélegzetű, műfajilag rendkívül igényes írások hősei végzetesen magányos különállók - beilleszkedésre képtelen emberek, akik a "normális" életvitelben önmaguk, vágyaik-céljaik megsemmisülését látják, s a "tisztes" lét ezért örökre elérhetetlen nosztalgia marad számukra; különcként minduntalan provokálják szeretteiket, környezetüket, tetteikben ott az örökös kihívás -, nem csoda, ha folyton a halál árnyékában járnak, akár mint az elmúlás tanúi, fenyegetettjei, akár mint önkéntelen okozói. A Pelbárt-novellák sorozat darabjainak hőse a kudarcot vallott író, aki önemésztő harcában végigjárja a földi pokol bugyrait: az elvonókúrát, az öngyilkos osztályt, az elmegyógyintézetet, hogy végül a hegytetőn ülve számoljon le eddigi életével. A groteszk öniróniából, könnyed humorból, vaskos realizmusból összegyúrt stílus nem előzmények nélküli Bólya Péter írás-művészetében; a Pelbárt-novellák azonban új hangjának megtalálását jelzik, miként a sajátos képzelet- és álomvilág is, amelybe az író elvezeti olvasóit.

Bólya Péter - Vallomás ​bűnügyben
AKI ​HALÁLOM UTÁN MEGTALÁLJA EZT A BORITÉKOT, BENNE A VALLOMÁSOMAT, JUTTASSA EL AZT A MEGYEI RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁGRA. IBI, UBI. (OTT, AHOL.) Pár napja csak, hogy elhatároztam: öngyilkos leszek, ezzel a kétüvegcsényi Tardyllal, amely itt álldogál a spirálfüzet mellett, nem messze a petróleumlámpától, pislákoló fény küzd a tanyasi konyha sötétjével, néha győztes, de többnyire vesztes, félhomályban a kredenc, a lóca ..., s ahol győztes: az én mellső részem, író kezem (benne a toll), a spirálfüzet telő lapjai, sor kerül sor alá, gyűlik, terjedelmesedik a Vallomás: leírása annak, hogy hogyan s miként lettem gyilkos és áldozat.

Kollekciók