Ajax-loader

Gyertyán Ervin könyvei a rukkolán


Gyertyán Ervin - Remény Pál - Az ​első koncepciós per
1988. ​augusztus 29-én volt 87 éves Demény Pál, a két világháború közötti magyar munkásmozgalom neves alakja, a hazai antifasiszta ellenállás egyik vezetője. Életéből tizennyolc esztendőt töltött különféle börtönökben. Hat és fél évet Horthy, ennek csaknem a kétszeresét -tizenegy évet és nyolc hónapot - Rákosi börtönében raboskodott. Aligha lehet kétséges, hogy a háború utáni törvénytelen perek vele kezdődtek Magyarországon, hiszen 1945. február 13-án, Gerő Ernő Pestre érkezésének másnapján (koholt vádak alapján) tartóztatták le és csak 1956. október 13-án szabadult. Demény Pál egész életútjáról, eddig elhallgatott, bár a két világháború között a legeredményesebb munkásmozgalmi- ellenálló tevékenységéről ad tájékoztatást ez a kötet, méghozzá újdonságként, hiszen - bár az emlékezőt 1957-ben "rehabilitálták" - eddig nem kaphatott nyilvánosságot, hogy a legszélesebb közvélemény előtt védhesse meg egykori önmagát, hogy elmondhassa, milyen is volt "a párt foglyának" (Péter Gábor) lenni s közben mindvégig hűnek maradni ifjúsága eszményeihez.

Gyertyán Ervin - Jancsó ​Miklós
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gyertyán Ervin - A ​kibernerosz tündöklése és bukása
Gyertyán ​Ervin szórakoztató regénye egyetlen szellemes alapötletre épül. Egy képzeletbeli földrészen, Neurópában, a XX. század végén, a magas fejlettségű technika lehetővé teszi egyfajta gépember - a "kibernerosz" - megalkotását. A "Kib" - amely előfordul női és férfi változatban is - tökéletes szerelmi partnerként arra hivatott, hogy száműzze az emberiség életéből a szerelmi boldogtalanságot. Áruházak, szalonok nyílnak a különböző sazínvonalú kiberneroszok árusítására, alkatrészeit darabonként is forgalmazzák, behatol a művészetbe, az orvostudományba, végül Kibernerosz-párt is alakul, amely átveszi a hatalmat. Gyertyán Ervin a komikum, a bohózat közegében juttatja kifejezésre társadalmi mondanivalóját, azt, hogy a technika mégoly magas színvonala sem indokolhatja az emberi élet elgépiesedését; ám e tanulság a kalandos, mulattató olvasmánynak csupán háttere.

Gyertyán Ervin - Ítélet ​Hanoiban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gyertyán Ervin - József ​Attila
Gyertyán ​Ervin József Attila-díjas (1981), Balázs Béla-díjas (1997) irodalomtörténész, filmesztéta, műfordító. 1966-ban írta József Attila - Arcok és vallomások című művét.

Gyertyán Ervin - Don ​Quijote a Huszár utcából
"...Jóskát ​még csak a nekrológ megemlékezések vigasztaló közhelykategóriáiba sem sorolhatom. A derék ember? A tisztességes polgár? A szorgalmas munkás? A becsületben megőszült kereskedő? A legjobb férj? A legönzetlenebb apa? Ugyan, kérem. Egyik sem illik rá. Hiszen életének egyetlen nagy célja, lelkesítő ambíciója volt, hogy szélhámos legyen. Hogy ifjúkorom frazeológiájával éljek: becsület és dicsőség dolga volt számára, hogy csirkefogóvá váljék, hogy minél nagyobb ívben kerülje a tisztesség banális ösvényeit..."

Gyertyán Ervin - Szocialista filmvígjáték jellege és problémái
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gyertyán Ervin - Lidérc ​és ingovány (1938-1953)
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gyertyán Ervin - Isten, ​óvd az elnököt!
Író ​a könyvről: Írótársaim ez ideig többnyire fellelkesülve vagy megrettenve tárgyalták azt a lehetőséget, amit a modern technikai fejlődés s különösen az ember gépi helyettesítése: a robot jelent. Én komikus szerepkörben léptettem fel ezeket az egyszerre félelmetes és csodálatos gépi tüneményeket, amelyek azonban emberi alkotások, és így, még ha felül is múlnak bennünket, hordozói mindazoknak a tökéletlenségeknek, amelyek ember voltunkból fakadnak. Méltók tehát arra, hogy rajtuk keresztül is kigúnyoljuk alkotóikat, önmagunkat és a mi világunkat, amely technikai tökéletesedésével esetenként a maga társadalmi-erkölcsi-kulturális tökéletlenségét is tökéletesíti. És hadd tegyek még egy vallomást: mindezt a humor lehető legdrasztikusabb eszközeivel, népiesen vulgáris, a grobián irodalom, a farce-ok, a filmburleszk világából tanult eszközökkel igyekeztem elmondani - valami személyes nosztalgiával eltelve a nevetés és a sírás telivér s korunk világából kikopott formái iránt.

Gyertyán Ervin - "Tisztán ​meglátni csúcsainkat"
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gyertyán Ervin - Egy ​kritikus válogatott szorongásai
Első ​mondat: Amikor útjára indítom ezt a könyvemet, szinte kényszerítő erővel mered elém a kérdés, hogy legalább a magam számára megválaszoljam: miért írtam ezeket a cikkeket, esszéket, tanulmányokat?

Gyertyán Ervin - A ​francia kitüntetés
Gyertyán ​Ervin regényének hőse, dr. Sárközi Dénes útban Budapestről Párizsba, hogy átvegye a francia köztársasági elnök kitüntetését az ellenállásban kifejtett tevékenységéért, magának is megmagyarázhatatlanul számvetésre kényszerül. A békésnek, nyugodtnak ígérkező öregkor küszöbén álló orvostudós - ráadásul pszichiáter - hirtelen úgy érzi: ahhoz, hogy becsületesen vehesse át a megérdemelt kitüntetést, szigorúan, palástolatlan őszinteséggel kell szembenéznie önmagával, tetteivel, egész - véletlenek és kényszerűségek alakította - sorsával. Szembe kell néznie tárgyilagosan zsidó származásával, franciaországi éveivel, a hazatérése utáni esztendőkkel a Rajk-pertől 1957-ig, sőt tovább, napjainkig. Számvetése, vallomása egy egész nemzedék - különösen egy értelmiségi réteg - számadása szókimondó nyíltsággal, önkritikussággal, kételkedéssel, jövőt féltő emlék- és okulástestálással.

Gyertyán Ervin - Szemüveg ​a porban
"Nekem ​is szembe kellett néznem azzal a kihívással, hogy az a nép, amely történelmével és kultúrájával ölelt magához és Európához apáim nemzedékein át, amelyből nyelvem és öntudatom vétetett, amelynek szolgálatára eszmélésem óta életemet tettem, most íme, kivet magából, vagy tűri legalábbis, hogy kivessenek. Úgy éreztem magam, mintha a bőrömtől fosztottak volna meg... Állítólag van egy másik, eddig nem ismert közösség, amelyhez családi hagyományaim csak a gyöngülő kegyelet - de nem az erős hit - vékony és laza szálaival kötöznek... Egy nép, amelynek nincs beszélt nyelve, földrajzi határa, de történelme és kultúrája éppúgy kitörölhetetlen része az emberiség fogalmának, mint bármely más, ember és nép megszenvedte történelem, még ha előttem ismeretlen és tőlem idegen is... De van-e jogom idegennek vallani a kollektív veszedelem idején? Választhatok-e egyáltalán?..." Gyertyán Ervin regényének egyik ifjú hőse gondolkodik ezeken a kérdéseken a második világháború szörnyű éveiben. Társai - a zsidógimnázium tanulói, akikről a könyv szól - valamennyien hasonló kérdésekkel viaskodnak. Az íróhős szerencsés találkozása a marxizmussal és a munkásmozgalommal lehetővé teszi számára, hogy a zsidóság problémájára általánosabb társadalmi megoldást fogadjon el, hogy az új, egyenlőségen alapuló, eljövendő társadalmat származása szempontjából is egyedüli lehetőségnek lássa. Társa, a szörnyűséges lengyelországi deportálásból szinte véletlenül megmenekült Manheimer Imre azonban belebetegszik élményeibe. Az ő alakjában Gyertyán Ervin annak az öngyilkos magatartásnak állít emléket, amelynek képviselői - nem minden ok nélkül - a kultúra, a humanizmus, egyáltalán az ember mint magasrendű morális és intellektuális lény teljes és visszavonhatatlan pusztulását látták a fasizmusban, s ebből a pokolból már csak a halál jelentett megváltást nekik.

Gyertyán Ervin - A ​kiberneroszok tündöklése és bukása
Szenzáció! ​Szenzáció! Nincsen többé boldogtalan ember! Megoldódott az emberiség legnagyobb problémája! - kiáltozzák a párizsi rikkancsok. Egy világhírű tudós ugyanis a kibernetika legújabb eredményeinek felhasználásával megalkotta a kiberneroszt, a szerelmi szolgálatokra programozható, illúziókeltően ember formájú robotot. Megindul a sorozatgyártás. A kibek egyre népszerűbbek. A kibernerotikus ember lesz az új embereszmény. Le a szerelmesekkel! Mit csináljon az, aki nem akar kibizni? A különös történet különös fordulatokon át ad választ "az emberiség legnagyobb problémájára".

Gyertyán Ervin - Mit ​ér a film, ha magyar?
Arra ​kaptam megbízást, hogy viszonylag rövid terjedelemben írjam meg a magyar film történetét a kezdetektől napjainkig. Tehát filmművészetünk valamiféle kistükrét vázoljam fel, amelyből a honi és a külföldi olvasó az 1996-os pesti - a tervezett világkiállítás alkalmából idelátogató, s nem utolsó sorban a magyar film régi és új barátainak tábora - fogalmat alkothat magának kultúránk e fontos, s talán a magyar zene mellett nemzetközileg is leginkább számon tartott ágazatának kialakulásáról, fejlődéséről. Engedtem a baráti rábeszélésnek és könnyelműen elvállaltam a feladatot. De amint hozzá kezdtem a munkához, ismét megrohantak a kétségek: megoldható-e ez a feladat? Vagy pontosabban: én meg tudom-e oldani? A terjedelem ugyanis mindig műfajmeghatározó. S a magyar film - akár a magyar honfoglalás milleniuma alkalmából 1896-ban az uralkodóról, Ferencz Józsefről készült hiradófilmtől, akár Ungerleider Mór és Neumann József Projectograph nevű filmgyártó vállalatának 1898-as megalapításától, akár Zsitkovszky Béla 1901-es, A tánc című "kultúrfilmjétől" (amelyet Pekár Gyula egy előadásának illusztrálására készített) számítjuk kezdetét - mindegyik dátum önkényes és bizonytalan - közel száz esztendőre tekint vissza.

Gyertyán Ervin - Lumière ​árnyékában
Nem ​erre a pályára készültem. Sőt, ha valaki ifjúkoromban megjósolja, hogy egykor filmkritikusként keresem a kenyerem, alighanem megmosolyogtam volna. Mint annyi magyar tollforgató, én is költői hivatásról álmodoztam kamaszkoromban. és ebbeli ambícióim sodortak - látszólag véletlenül - a film közelébe. Húszesztendős ifjú titánként vittem el verseimet a Szovjetunióból éppen akkortájt visszatért Balázs Bélához, akiről sok mindent tudtam már, csak egyet nem: hogy "mellékesen" a filmelmélet egyik legjelentősebb úttörője. A filmhez való közeledésemnek az első lökést a vele való beszélgetések adták meg. Az első film pedig amely megsejtette velem, hogy jóval többről és másról van szó, mint lefényképezett irodalomról, színházról vagy múló időtöltésről: Marcel Carné _A szerelmek városa_ cím alkotása volt. Máig is megőriztem kedved filmemlékeim között, noha azóta mélyebb, megrendítőbb élményekben is volt részem, azt mégse felejthetem, hogy a film sajátos lehetőségeire ez a költői filmalkotás nyitotta fel a szemem, s Balázs Béla szavainak gyakorlati igazolását először ez nyújtotta számomra. De éppen e gyűjteményes kötet a bizonyíték rá, hogy bár hellyel-közzel kirándultam más országok kinematográfiájába is, érdeklődésem középpontjában mindvégig a magyar film állott. Filmkritikusi gyakorlatom, "ars poeticám" a magyar film szolgálatában alakult ki. De ezen túlmenően - s ez érdekesebb lehet az olvasó számára - az elmúlt tíz-egynéhány esztendő alatt írott tanulmányaim, kritikáim talán némi kultúrhistóriai adalékkal is szolgálhatnak a magyar film útja, története iránt érdeklődők számára. _Gyertyán Ervin_

Kollekciók