Ajax-loader

A. I. Kuprin könyvei a rukkolán


A. I. Kuprin - Salamon ​csillaga
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A. I. Kuprin - A ​boszorkány
Mocsaras, ​erdős vidék távoli rejtekhelyén él Olesszja, a gyönyörű szép lány, akit nagyanyjával együtt boszorkánynak tart a környék babonás népe. Tragikus szerelmének a történetét beszéli el az író. A drámai gyorsasággal pergő elbeszélésből készült a közelmúltban A boszorkány című francia film.

Covers_55073
elérhető
3

A. I. Kuprin - Verem
"Egészen ​reggelig száz meg száz, ezer meg ezer férfi jár fel és le ezeken a lépcsőkön. Megfordul itt mindenki: mesterséges izgalmat kereső, csepegő nyálú, rozzant vénemberek és kadétfiúk, meg jóformán gyerek gimnazisták, szakállas családapák, aranykeretes szemüveget viselő, köztiszteletben álló társadalmi kiválóságok, ifjú férjek, szerelmes vőlegények, hírneves, közismert professzorok, tolvajok, gyilkosok, liberális ügyvédek, szigorú erénycsősz-pedagógusok, a női egyenjogúságról hevesen, szenvedélyesen cikkező, haladó írók, detektívek, besúgók, szökött fegyencek, tisztek, egyetemi hallgatók, szociáldemokraták, anarchisták, felbérelt hazafiak, szégyenlősek és arcátlanok, betegek és egészségesek, első próbálkozók és a bűn minden fajtájától elnyűtt, vén kéjencek, derűs tekintetű, szép ifjak, és a természettől gonoszul eltorzított gnómok, süketnémák, vakok, tömpe orrúak, petyhüdt, ernyedt testűek, bűzös leheletűek, kopaszok, reszketők, élősdiekkel ellepett pocakosok, aranyeres majmok. Fesztelenül és egyszerűen beállítanak, mint valami vendéglőbe vagy pályaudvarra, ülnek, dohányoznak, isznak, görcsös igyekezettel vidámságot színlelnek, táncolnak, s ocsmány taglejtésekkel a testi szerelem aktusát utánozzák. Olykor figyelmesen és sokáig válogatnak, máskor durva sietséggel kiragadják valamelyik nőt, és előre tudják, hogy sohasem ütköznek visszautasításba. Türelmetlenül előre fizetnek, és az elődjük testétől még ki nem hűlt nyilvános ágyon céltalanul teljesítik be a világ legnagyobb és legszebb titkát: az új élet nemzését. S a nők közönyös készséggel, egyforma szavakkal betanult, hivatásos mozdulatokkal, gépiesen elégítik ki vágyaikat, hogy nyomban utána, ugyanazon az éjszakán, ugyanolyan szavakkal, mosollyal és mozdulatokkal fogadják a harmadik, negyedik, tizedik férfit, aki nemritkán már sorára vár a közös teremben. Így múlik el az éjszaka. Hajnalra a Jama kissé elcsendesül, és amikor felvirrad a reggel, a néptelen, tágas utca álomba merül, kapui szorosan bezárva, ablakait áthatolhatatlan zsaluk takarják. Alkonyat felé pedig felébrednek a nők, és készülődnek a következő éjszakára. S így élik egyhangúan, napról napra, hónapokon és éveken át a nyilvános háremekben furcsa, valószínűtlen életüket: a társadalom kivetettjei, a családok kitaszítottjai, a közönség gerjedelmének áldozatai, a város fölös kéjvágyának szennycsatornái, a családi becsület oltalmazói - négyszáz ostoba, lusta, hisztérikus, meddő teremtés."

P%c3%a1rbaj
elérhető
1

A. I. Kuprin - Párbaj
Kuprin ​halhatatlan regénye a századvég Oroszországban, egy vidéken állomásozó ezred tisztjeinek társadalmába vezeti el az olvasót. Furcsa világ tárul fel előttünk: drillszellem, durvaság, züllöttség tenyészik itt, ám néha váratlanul, torz gesztusok mögül, egy-egy megrendítő vagy éppen groteszk jelenetben tisztesség, erkölcsi szépség ragyog fel. A ritka művészi erővel ábrázolt regényalakok galériájának középpontjában egy ifjú hadnagy, Romasov áll. Menekülni szeretne innen, ahol utált, unt szerelem s az ital tartja fogva őt is, de nem csupán tisztább, szebb, hanem regényesebb életről is ábrándozik - s mert álmodozó, kiszolgáltatott a könyörtelen hétköznapokkal szemben. Fennköltségein mosolygunk néha, de őszinte tisztaságvágya a következő pillanatban elfújja az irónia a derűjét alakjáról - ábrándos életidegensége komikus lenne, ha a földre pottyanna képzelgései köréből, de - hínárba zuhan. Különös, nagyravágyó asszonyban ébreszt érzelmeket, akiben végül mégis a nagyravágyás győz: a fiatal hadnagyot áldozza fel, hogy elhagyhassa e fojtogató, kisszerű, sivár környezetet.

A. I. Kuprin - Válogatott ​elbeszélések
"Hiányzik ​ama művészi képességem, hogy... meg tudjam ragadni azt a szinte láthatatlan, parányi pontot, ahol az érzelmek gyökere van, és amelyen keresztül az olvasó lelkében újjáteremthetném azt a száztemplomos csodát, ami kifejezhetetlenségre kárhoztatva bennem él... Ha valaki meg akarja alkotni az ordító, rettenetes igazságot... a legkisebb apróságban kell visszatükröznie az egész világ gigászi arányait." Ez a szomorkás önvallomás túlságos szigorú, már-már igazságtalan, Kuprint a sors és a szükség, de főként saját életvágya késztette barangolásra, hajszolta egyik foglalkozásból a másikba. Élményeinek Gorkijéhoz hasonló gazdagsága miatt mindig a bőség zavarával küzdött; kiapadhatatlanul ontotta - olykor tékozlón is - a felszínes, szentimentális történetkéket és a csodálatos remekműveket. A realizmus és a romantika, az irányzatosság és a terméketlen szépségeszmény, a hagyományok folytatása és a modernség igénye között vergődött. Nehéz volt a választás, csábítók a különleges és látványos témák - a cirkuszi artisták, katonatisztek, kikapós dámák, utcalányok világa -, de ha a romantika vonzásába került is, éleslátását nem homályosították el a társadalom torz, felháborító, megrázó jelenségei. Írásaiból mindenkor kihallik a morális kiáltás; szárnyaló fantáziája sohasem szakadt el teljesen a földtől: világképének "gigászi arányait" a jellemek "kis pontjain" rögzítette a valósághoz.

A. I. Kuprin - Ivan Szergejevics Turgenyev - Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij - A ​boszorkány
A ​kötet három nagyszerű orosz író, Turgenyev, Dosztojevszkij és Kuprin egy-egy kisregényét ajánlja az olvasó figyelmébe. A múlt század végi orosz próza remekművét összekapcsoló közös téma a szerelem, a szerelmet megelőző, homályos sejtésekkel, epekedéssel teli, izgatott állapot, amelyet sosem felejt el az ember. Az első, az igazi, a tiszta szerelem romlatlan szenvedélye, az önfeláldozó, boldog önfeledtségbe ringató édes szerelem és a csalódásokkal, kétségekkel, féltékenységgel gyötrő, boldogtalanságot hozó, lelket megelőző szerelem. Turgenyev líraian szép kisregényének kamasz hőse éppen átlépi azt a határt, amelyen túl nem fiatal fiú többé, hanem szerelmes férfi, aki egyszerre érzi a szenvedélyt és a szenvedést. Akit öl a bú, ha nincs a vágyott nő mellett, de a közelében sem lel nyugtot, akinek nem fog az esze, ügyetlen, tétova, akit gyötör a féltékenység, és önnön sutaságának, jelentéktelenségének tudata kínoz. Dosztojevszkij remekének ifjú hőse magányosan kóborol Pétervár utcáin, amelyek a fehér éjszakák varázslatos fényében fürdenek. Ilyenkor olyan fájdalmasan csodásak az éjszakák, amilyenek csak akkor lehetnek, amikor az ember fiatal. S bár elhagyott és sebezhető, de mégis reménykedve, ábrándosan kitárja lelkét, amely igaz szerelemre, mindent elsöprő érzésekre szomjazik. Kuprin boszorkánya, Oleszja természetes, romlatlan bájával, lényéből áradó finomságával és őszinteségével ejti rabul a férfit, akit ezután láthatatlan szálak fűznek a lányhoz. Csendes és édes fájdalom lengi körül mesebelien varázslatos pillanataikat, s bár mindketten egész lényükkel vágyódnak egymás után, a másik legjelentéktelenebb mozdulatára, szavára, mégis sejtik, hogy szerelmük önfeláldozást kíván. Ám ahogy Dosztojevszkij hőse mondja, az üdvösség egyetlen perce egy egész életre elég.

A. I. Kuprin - Szulamit
"És ​felövezte a király Szulamitot drága nyakláncokkal, tiszta igazgyöngyökből, amelyeket alattvalói a Perzsa-tengerből halásztak ki, és a lány testének melegétől a gyöngy eleven fényt és finom ragyogást kapott. És a korall is pirosabban csillogott napbarnította mellén, és megélénkült a türkiz ujjain, és kezében sustorgó szikrát szórtak azok a sárga borostyán csecsebecsék, amelyeket a messzi északi tengerpartról hoztak ajándékba Salamon királynak a tiruszi Hirám merész hajósai... És ím, szerelem költözött Salamon király szívébe, a királyok királya és a bölcsek bölcse szívébe: első és utolsó szerelme. Sok évszázad pergett le azóta. Jöttek országok és fejedelmek, s eltűntek nyomtalanul, mint a sivatagon végigsöprő szél. Jöttek hosszú, kegyetlen háborúk, melyek után a hadvezérek nevei évszázadokon át ragyogtak, mint a véres csillagok, de az idő emléküket is elmosta. De a szegény szőlőbeli leányka és a hatalmas király szerelme sohasem múlik el, és nem megy feledésbe, mert erős, mint a halál, a szerelem, mert minden szerető asszony királynő, mert a szerelem gyönyörűséges!" A költői szépségű elbeszélés művészi parafrázisa a salamoni Énekek Éneké-nek: az író újrateremtő fantáziája nyomán színpompás képekben elevenedik meg a véresen kegyetlen és buján érzéki ókori Kelet világa.

A. I. Kuprin - Juju
Kuprinnak, ​az orosz irodalom klasszikusának három szép kis elbeszélését veszi kézbe az olvasó. Az ember és az állatok meghitt és megható kapcsolatát ábrázolja az író Juju, a cica, Barbosz és Zsulka, a két jó barát kutya és a hűségesen visszatérő seregélycsalád történetében.

A. I. Kuprin - A ​gránátköves karperec
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A. I. Kuprin - Cirkusz
Kuprin ​az irodalmi novella lelki mélységekbe világító, tömör és drámai műfajában a legnagyobbakkal - Csehovval és Maupassant-nal - áll egysorban. Ez a kötet tematikailag igen gazdag, az író 62 válogatott novelláját foglalja össze. A katona-élettel foglalkozó elbeszélések remek színekkel festik a cári hadseregben uralkodó állapotokat. Kuprin jól ismeri a cári hadsereget, hiszen fiatalságát egy katonai nevelőintézetben töltötte. Az elbeszélések egy másik csoportjában a színészek és artisták gondjait, szenvedéseit tárja fel mély emberábrázolással és finom lélekrajzzal.

A. I. Kuprin - Kisregények
"Hiányzik ​ama művészi képességem, hogy...meg tudjam ragadni azt a szinte láthatatlan, parányi pontot, ahol az érzelmek gyökere van, és amelyen keresztül az olvasó lelkében újjáteremthetném azt a száztemplomos csodát, ami kifejezhetelenségre kárhoztatva bennem él... Ha valaki meg akarja alkotni az ordító, rettenetes igazságot...a legkisebb apróságban kell visszatükröznie az egész világ arányait." Ez a szomorkás önvallomás túlságosan szigorú, már-már igazságtalan. Kuprint a sors és a szükség, de főként saját életvágya késztette barangolásra, hajszolta egyik foglalkozásból a másikba. Élményeinek Gorkijéhoz hasonló gazdagsága miatt mindig a bőség zavarával küzdött; kiapadhatalanul ontotta - olykor tékozlón is - a felszínes, szentimentális történetkéket és a csodálatos remekműveket. a realizmus és a romantika, az irányzatosság és a terméketlen szépség-eszmény, a hagyományok folytatása és a modernség igénye közt vergődött. Nehéz volt a választás, csábítók a különleges és látványos témák - a cirkuszi artisták, katonatisztek, kikapós dámák, utcalányok világa -, de ha a romantika vonzásába került is, éleslátását nem homályosították el a társadalom torz, felháborító, megrázó jelenségei. Írásaiból mindenkor kihallik a morális kiáltás; a szárnyaló fantázia sohasem szakadt el teljesen a földtől: világképének "gigászi arányait" a jellemek "kis pontjain" rögzítette a valósághoz.

Kollekciók