Kovács András Ferenc könyvei a rukkolán

Kovács András Ferenc - York ​napsütése zengő tombolás
Kovács ​András Ferenc a lírai rögtönzések poétája is, különösen annak a ritmusos, spontán, szó szerint látványos, mégis hétköznapi beszédnek a mestere, melyben a színház és a vers egyre inkább elkülönülő világa termékenyen kapcsolódik össze, s keze nyomán élettel telítődik a vers-színház, amely hol világdráma, hol utcai örömzene, vagy kész kabaré. S hogy miért ,,kettős verseskönyv"? A York napsütése sekszpirályi, és a Zengő tombolás hétköznapi versei egymásra is rímelnek, kiegészítik egymást, s hol láthatón, hol láthatatlanul folytatják kettősségekkel teljes párbeszédüket - sokszorozottan megkettőzötten, kettős visszhangokkal válaszolgatnak egymásnak. A Shakespeare szellemének szentelt könyv így lesz színházi könyvvé, a színházi könyv pedig így úszik át a költészetek szellemének szentelt hétköznapok nem kevésbé teátrumi könyvébe, miközben mindkét könyv egyetlen, rejtett harmadikká (apakönyvként is olvashatóvá) változik át. A többi csak játékosság, teremtő szómágia, töprengő aggódás a hatalmas színház, azaz a voltaképpeni világ sorsa felett.

Kovács András Ferenc - Egerek ​könyve
Tíz ​egeres vers A tíz egeres vers szójátékai megkapó élményt jelentenek a felnőttnek, aki ezeknek szellemes utalásait érti és értékelni tudja, ugyanakkor a ritmus játékos könnyedsége az egér-hősök „emberi” tulajdonságai révén utat talál a gyermeki képzelethez, szinte továbbmesélésre ösztönöz, miközben a kis olvasók ritmusérzékét, nyelvi kifejezőkészségét és anyanyelv- ismeretét is fejleszti, és a legfiatalabb olvasókat vezeti rá a könyv, az irodalom szeretetére. (Mesevonat sorozat)

Kovács András Ferenc - Kompletórium
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kovács András Ferenc - Tengerész ​Henrik intelmei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kovács András Ferenc - Vásárhelyi ​vásár
Kovács ​András Ferenc újabb gyermekverseinek a gyűjteményét a kicsik mellett a nagyoknak is ajánlja, mintegy jelezve, hogy a gyermekvers olvasása, éneklése, dúdolása nem korlátozódhat a legkisebbekre. A kötet egyszerre kalendárium és útikalauz, e kettő összekapcsolásában elevenednek fel a költő legkedvesebb erdélyi vidékei. A versek között azonban olyanokat is találunk, melyek nem az általunk jól ismert tájakhoz, jelenségekhez kapcsolódnak. A Tibeti gyermekdal és a haiku formában megírt japán versek sajátos varázst kölcsönöznek a kötetnek.

Kovács András Ferenc - Manótánc
Gereblye ​földre pottyan, két korsó összekottyan, a szél kipenderül már, az óra kattan és vár, de kismanó se pisszen, a firhang félrezizzen, egy csésze csengve billen, röpüljünk messze innen...

Kovács András Ferenc - Árdeli ​szép tánc
Hallani ​a világot - magától értetődő foglalatosság, öröm és figyelem. Ami a közelünkben történik, azt halljuk, ami távol tőlünk, arról hallunk. Két, egymáshoz simuló falevél suttogását éppen csak, a felhőkbe kapó repülőgép harsogását de még hogy! De azt hallod-e, amint angyal lépdel a lengő lajtorján? Hát azt, ahogy karmos szelek zimankót hordanak? A ciripelgető csöndet, a csokros csillagcsengőt? Ég és föld táncát - minden mozgásnak, hangnak és elzengett szavaknak színes lélegzetét hallod-e? Ez a könyv, Kovács András Ferencnek a Sebő-együttes által megzenésített verseivel, Kürti Andrea csudaszép rajzaival éppen ilyen élményt kínál!

Kovács András Ferenc - Adventi ​fagyban angyalok
"Termékeny ​és üdítő ez a bujkálás, de felmerülhet olvasói részről az az igény, hogy megtudják: ki is bujkál itt ily tehetséggel? Lehet, hogy ez a költő ezt sosem fogja az orrunkra kötni, mert költészetének a nyelvben, a világköltészeti tradíció tételezett nyelvi egységében való minél teljesebb feloldódása alapvető vonása mindig is. Ne tudd meg, én ki vagyok, a költészetet nézd, amely határtalan..." Károlyi Csaba

Kovács András Ferenc - Aranyos ​vitézi órák
"Ráncok, ​redők, vonagló arcvonások Lesik szavát erőszakos reménynek. Elkornyikálnak rossz komédiások - Az ének árnyék. Megnémulva, végleg. Alaktalan, vad kárhozatba vások - Aranyszázad, be megfakult a fényed!" (Don Francisco Madridban)

Kovács András Ferenc - Fattyúdalok
"Ó ​ifjúságom égi mázlik Tükrén az élet szétimázslik A mélyben néma hattyú dúl Csönd fölszínén a fattyúdal" Kovács András Ferenc 1959-ben született Szatmárnémetiben.

Kovács András Ferenc - Víg ​toportyán
Kovács ​András Ferenc közel és távol, konyha- és csillagzugban egyaránt megtalálja a versre érdemeset, a játékot, a humort. Némely versében egy ünnep vagy egy apró, kedves állat a téma, másokban tréfásmese, falubemutató ölt zenei köntöst. A kötetet Deák Ferenc szellemes illusztrációi díszítik.

Kovács András Ferenc - Hazatérés ​Hellászból
A ​könyv egyfajta rendhagyó főhajtás az alexandriai görög költő, Konsztantinosz P. Kavafisz (1863–1933) szelleme és rejtélyes életműve előtt. Jelen kötet a hasonlíthatatlan lírai hagyaték magyarul mindmáig ismeretlen verseiből válogatódott eggyé, vagyis a költő által „Megtagadott versek”, aztán az általa is szentesített „Elismert versek”, továbbá a sokáig kiadatlan „Hátrahagyott versek” válogatott darabjai rendeződnek így egymás mellé, kiegészülve a 2001-ben előkerült „Két athéni füzet” lappangó anyagával. A Kavafisz-átiratok teljesen egyéni keresztmetszetet mutatnak föl egy többszörösen rétegzett egységből: részecskéket egy titokzatos egészből. Éppen ezért ez a Kavafisz-kiadás (szándékosan és szentségtörően) nem tagolódik ciklusokra: a versek megírásuk vagy közlésük időrendjében, folyamatosan követik egymást, mintegy magát az időt, a formálás és a költészet folyamatát kínálva olvasmányul. Kovács András Ferenc Marosvásárhely, 2006. április 19-én

Kovács András Ferenc - Jack ​Cole daloskönyve
Kovács ​András Ferenc közreadásában 1988 és 1995 között negyven dal jelent meg folyóiratokban: egy bizonyos Jack Cole amerikai költő versei. 1996-ban kötetbe is kerültek ezek a dalok Jack Cole daloskönyve címmel, melyből nyilvánvalóvá vált, hogy KAF (ismét) szerepjátékot játszik. A versek alatt szerepel keletkezésük helye és ideje, a verseket követő Jack Cole elkárhozása című írás pedig Jack Cole életéről szolgáltat újdonságokat. A kötetet záró (Az átköltő epilógja) című próza pedig a közreadás körülményeiről, illetve az ,,amerikai" költő verseinek fogadtatásáról szól, melyből kiderül, hogy a versek fiktív Amerika-élményekből, a szerző földrajz-szeretetéből, térképutazásaiból születtek, és amelyeket a road movie, a Szelíd motorosok, Bob Dylan, Eric Clapton és a hippikorszak életérzése ihletett. ,,John Coleman, azazhogy Jack Cole a kaliforniai Santa Monicában született 1958. augusztus 23-án. Édesapja Frank Coleman, biológus és oceanográfus; édesanyja Alyson Cash, neves énekesnő. J. C. főleg Dél-Kalifornia forró partvidékén, szülővárosában, illetőleg Los Angelesben, Hollywoodban és Beverly Hillsben, majd rövid ideig, amolyan intermezzóként, San Diegóban és La Jollában töltötte gyermekkorát..." (Részlet Az átköltő epilógjából)

Kovács András Ferenc - Miénk ​a világ
Részlet ​a könyvből: "Bogyó Bandi balladája Bogyó Bandi falon lógok, vannak nekem nagyok orrok, nadrágszárok, konyult sipkám, azzal szaglok sosem ritkán! Mosolyogok tarka móka: arcképemre vart szamóca... Piroslok, mint egy szem eprek: főleg bús szögön szereplek, mert miólta fejem kinőtt, véle tapintom az időt."

Kovács András Ferenc - Hajnali ​csillag peremén
Kovács ​András Ferenc gyerekversei a magyar gyerekvers-irodalom Weöres Sándor által megteremtett vonulatához állnak legközelebb. Olyan versek ezek, amelyek nem a gyermeki világlátásból vagy a világban helyét kereső gyerek sajátos problémáiból indulnak ki, hanem a versnyelv zeneiségéből, a dal, az ütem, a rímek sodrásából. A Hajnali csillag peremén verseire is a bravúros nyelvjáték és a még bravúrosabb rímtechnika jellemző. Kovács András Ferenc az elmúlt harminc esztendőben írt gyerekverseiből állította össze kötetét. A hét ciklusban a költő sorra veszi a természetben fellelhető csodákat, a növények életét és az évszakokat. A Bogyó Bandi boldogsága című ciklus a cirkuszok világát idézi meg, míg a Világjáró Malacikában a világ különböző tájainak jellegzetes állatai tűnnek fel a pézsmatuloktól kezdve a dundi pandamedvén át Hasszán szamaráig. A kötetet Takács Mari illusztrációi teszik még mulatságosabbá.

Kovács András Ferenc - Porcus ​Hermeticum
A ​kiváló költő ezúttal a szókimondó miniatűr, a nyers igazságkeresés formája, az angol limerick műfaja révén gyakorolja a poéta régi szerepének egyikét: a gyarlóságot és bűnt szembe mondó erényét. 111 ötsorosa három ciklusba tagolódik. Dicsőségek, Diadalok, Disznó dalok.

Kovács András Ferenc - Időmadárkönyv
A ​haiku-gyűjtemény titokzatos életképeit fiatal japán képzőművész Erdélyben készült illusztrációi teszik hangulatossá. (koinonia.ro)

Kovács András Ferenc - Bohócöröklét
„Tátongó ​fényben sivatagi testek, Háromkirályok, mágusok ügetnek Alkonnyal málhás, hűs üvegtevéken, Tűnt hajnalűrben, törhetetlenül.” Négysoros álom „Ezek a versek voltaképpen a Sötét tus, néma tinta darabjaival szinte párhuzamosan íródtak, álltak össze könyvvé – alkalmi futamok, alkalmatlan játszadozások, hangok s elhallgatások, rögtönzött kódák, zárlatok, hiányjelek, rejtett cezúrák a lét partitúráján – nem tudni, miért túl könnyed s túl nehéz egy fölmeszelt bohócmosoly.”

Kovács András Ferenc - Saltus ​Hungaricus
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kovács András Ferenc - Álmatlan ​ég
Huszonhárom ​verset talál az olvasó Kovács András Ferenc legújabb kötetében, három ciklusba "szabdalva". A versekre a szomorú játékosság jellemzõ - az újabb KAF-líra alapvetõ tónusa ez. Ennél fogva a mozarti könnyedséggel és virtuozitással megalkotott kompozíciók, a végletes humorral átszõttek is, tragikus felhangúak.

Kovács András Ferenc - Alekszej ​Pavlovics Asztrov hagyatéka
"Alekszej ​Pavlovics Asztrov Szentpéterváron született 1894-ben, Moszkvában hunyt el 1985-ben. Hagyatékában ötvenkilenc vers maradt fenn" - áll Kovács András Ferenc legújabb kötetének hátlapján. A szerző ismét szerepjátékba bújt, ezúttal Oroszország térképén játszik. Itt épít fiktív és valóságos szereplőkből "emlékművet": emberekből, időből, betűből.

Kovács András Ferenc - Üdvözlet ​a vesztesnek
A ​kötet alcímében szereplő időhatárok igen fontosak a fiatal - és az egész magyar nyelvterületen jól csengő nevű - erdélyi költő munkásságában: 1983-ban jelent meg Bukarestben első verseskötete (Tengerész Henrik intelmei), és 1993-ban látott napvilágot első magyarországi versgyűjteménye (Költözködés), mely egy sokoldalúan művelt, magyar költői hagyományt vállaló, folytató, eredeti formaművészként is virtuóz költő első hazai kiadású kötete. Ez a tíz év azonban nemcsak a könyvkiadási viszonyok akár véletlenszerű határvonalait mutatja, hanem a tudatos életmű-építés első nagy korszakát is jelzi. Kovács András Ferencet stílus-imitátorként szokás jellemezni, olyan költőnek, aki zökkenő nélkül képes egészen különböző lírai alkatok bőrébe bújni, aki lírai szubjektumát habozás nélkül áthelyezi egyik korból és korstílusból a másikba, aki egyik versében lázadó fiatalnak, a másikban bölcs öregnek mutatkozik, és mégis megőrzi a maga alkatát, mondandója sajátszerűségét, technikai tudásának jellegzetességeit. E válogatásban is megszámlálhatatlan lírikusi arcmását mutatja: az antik dalnokét (Egy kisázsiai költőre) éppen olyan hitelesen testesítí meg, ahogyan a középkorit (Egy kikiáltó Byzantiumból), ugyanakkor - nyelvi játékaival, mesterkélten tréfás-anakronisztikus fordulataival, jassznyelvi elemeivel, fölényes nézőpontjával és lezser dikciójával - egyvégtében távolságtartásra, az imitáció "csalás" voltára figyelmezteti olvasóját (Az überallesbadeni bolhapiac; Sánta ekloga filoszoknak; Együtt a lerben avagy kis magyar gasztronómia). Nem csupán korstílusok maszkváltó énekese, költőelődök egyéni hangú parafrazeáló - folytatója is, egyformán jól beszéli Károlyi Gáspár és Ady, Kölcsey, Arany és Áprily nyelvét. Mégsem rejtőzködő költő, hiszen rendre kikacsint az átvett, átértelmezett stílből, éspedig groteszk játékossággal (Széchenyi-sakk; Erős várunk nekünk a Kufstein). A groteszk vigyor mögött súlyos gondolati líra körvonalazódik, az örök emberi hiányérzetek éppen úgy megszólalnak, mint a korhoz és helyhez - a mai Erdélyhez - kötött fájdalmas fölismerések: "Mert csak a vakolat halhatatlan / a hullás hősi evangéliumait diktálja" (Erdélyi töredék. Restaurálás). Kovács András Ferenc kaleidoszkópszerű lírája az elvarázsolt kastélyok tükörtermére emlékeztet: sokféle alak mutatkozik, mégis egy lélek szól. Ennek a lelki állandóságnak pedig olyan pillérei vannak, mint a latinos derű és a kelet-közép-európai groteszk, az életszeretet mohósága és a távolságtartás tudatossága, az invenció lendülete és a minták aprólékos követése, a súlyos tapasztalatok keserűsége és a figyelemelterelő bohóckodás - végső soron az önáltatás kigúnyolása. A szerző egyike a mai magyar líra sokoldalú tehetségeinek, akiben egy személyben jelenik meg a hagyományfolytonosság, a modernség és a "poeta doctusok" formaművészete.

Kovács András Ferenc - Napsugár-csízió
A ​kisebb gyerekeknek szól a Kovács András Ferenc Napsugár-csízió című verséből készült lapozó. A Napsugár-csíziót hat éves korig ajánlják, mivel a kemény kartonra nyomott lapozó a legkisebbek vehemens „érdeklődésének”, forgatásának is ellenáll. A könyvként és játékszerként egyaránt kézbe vehető lapozóban az erdélyi származású Faltisz Alexandra igényes illusztrációi hozzák közelebb a kicsiket a vershez. Megismerhetik „a tág esztendőben csúszkáló, farsangolni illanó, pillangót lehelő, zöldet özönöltető, cimpát veresebbre húzgáló napsugárt”, vagyis a nap utazásain keresztül az évszakokat.

Kovács András Ferenc - A ​kártyázó kakadu
Mesevonat ​sorozat Nincs felnőtteknek vagy gyermekeknek írt vers – mondta Weöres Sándor – csak jó vers van és rossz vers. Kovács András Ferenc kötetében Telemér Elemér, Csortán Orbán mellett új szereplőkkel is megismerkedhetnek az olvasókat. A nyelvileg sziporkázó, humoros verseket Csillag István illusztrálta.

Kovács András Ferenc - Tűzföld ​hava
Kovács ​András Ferenc második verseskötetében korokat, közeli és távoli tájakat, képzelt és valóságos időket szárnyal át, játékos-lírai és nyomatékos szellemi biztonsággal. A költészet erőterében egzotikus környezetet és kellékeket éppen úgy felvillant, mint vaskosan hazai benyomásokat és élményeket, a különbségeket egyetlen szuper érzékenység fodrozódásaival tüntetve el- és egymásba át. Poétikai eszközeivel, a versformák sokaságával is mind anyagának minél nagyobb képlékenységét kívánja megteremteni, ezért jelzői, hasonlatai, metaforái, képei többletjelentéshez jutnak, ami a forma és a mondanivaló plaszticitásában testesül meg. Nála a lágyvas is lágyabb vas, mivel a vasreszelékben szívdobogás sűrűsödik. Poétikai hitvallása szerint, melyre többször is visszatér, az arcok sokasága arra jó, hogy az egyetlen igazit keressük, amely majd számunkra is váratlanul kirajzolódik, talán törekvéseinktől függetlenül és azok ellenére. Arra is utal, hogy az arc bizonyos hellyel is összefügg, amelyre szintúgy rábukkanunk majd, egy végre valódi eszme és a Könyv birtokában.

Kovács András Ferenc - És ​Christophorus énekelt
E ​kötet kettőskönyv, mely a _Flamand kutyavadászat_ (1983-1990) és az _Én, Scardanelli_ (1992-1994) címek alá gyűjtött verseket fogja össze. Egy ígéretesen induló tehetség beteljesülése eredményének is nevezhető a kötet. A versekből lenyűgöző pazarsággal nyílik meg az európai, sőt a tőlünk távolabbi népek költészetétől ihletett költői műhely érettsége, zsenialitása, a nyelvi lehetőségekből éppúgy, mint a korlátokból építeni tudó poétai fantázia. A reminiszcenciákból, átköltésekből, a válogatás tudatosságából ugyanakkor kitetszik a jambusokba, s végső soron a kultúrába kapaszkodó ember hangja. A kötetet a szerző által készített és az allúziók rétegeire utaló pontos, ugyanakkor személyes hangvételű jegyzetanyag zárja.

Kovács András Ferenc - Requiem ​Tzimbalomra
Kovács ​András Ferenc hatvanadik születésnapjára maga válogatott verseket eddigi életművéből, így a zenei témákban és motívumokban gazdag kötet tekinthető a formabravúrjairól híres költő lírai önarcképének, ars poeticájának is, amelyben a rögtönzések, a variációk, az átiratok hol a vígságos játszadozás, hol a kesernyés melankólia regiszterében szólalnak meg, az eufória és az elégia egyensúlyában.

Kovács András Ferenc - Költözködés
Kilenc ​esztendő (1982-1991) verseiből válogatódott – szinte magától – együvé, ím, ez a kis könyv: huszonegy vers a nyolcvanas, három a kilencvenes évekből. Számomra is meglepő, amiképp most hirtelen összefogództak itt e kötetben, mintha kilenc éven keresztül sajátmagam előtt is rejtett célt követve, akárha öntudatlanul, látatlanban is egyetlen könyvet, egyetlen verset írtam volna: magáról az átmenetiségről. Mert majdnem semmi sem történt kilenc esztendő alatt – csupán kilenc költözködés, szétszóratás, lomtalanítás, nagytakarítás, működött a szovjet porszívó, a szekrény mögül korszerűtlen szatírákat sepertünk ki, komor paszkvillusokat, elavult versezeteket, könyveinket meg újfent kínai skatulyákba szuszakoltuk, Quintus Horatius Flaccust Franz Kafka mellé, de előkerült az elveszettnek vélt Arisztophanész-összes is, azonközben pedig változatlanul ügyködtek a történelmi ganajt túró bogarak, folytatódtak a tajdag triumfusok, falsul szólt az örökös álonzanfan, harsogott az új kincstári Carmagnole – és semmi se történt. Semmi, csak költözködtünk, átmenetiségből átmenetiségbe, ahogy a költők költözködnek: részekre szakadva, szertehullatva s megint összekapkodva esendő önmagunkat, csak úgy, ahogy ők hurcolkodnak néha nyögve, káromkodva, vidoran versből versbe, metaforából metaforába, átszellemülten, hogy lakhatóvá váljon végre a szó, a világ. Marosvásárhely, 1991. július 14. Kovács András Ferenc

Kovács András Ferenc - Sötét ​tus, néma tinta
Ez ​csak egy japán Vázlatkönyv: vézna, fáradt Lapokkal, boldog Űrrel, telítve minden Semmiséggel, egy Puszta tárgy, kopár papír, Rossz, hevenyészett, Rontott rajzolatokkal, Tört vonalakkal, Tökéletes hibákkal, Mint a világ is -- Vázlatkönyv, nem Daloskönyv, Csak földerengő Dallamok, csak álmodott, Csak képzelt, meg sem Írott versek árnyai Gyűlnek a mélyből --

Kovács András Ferenc - Überallesbadeni ​dalnokversenyek
A ​költő legújabb versválogatása folytatja költészetének egyre gazdagodó, vitákat elindító, a közbeszédre illetve közéletre reflektáló vonulatat. A tökéletesre csíszolt forma és a rontott nyelv "véletlen találkozása" a költő asztalan olyan hangzásokat, képeket, szituációkat szűlnek, amelyek a kötet valamennyi darabjét igen olvasmányossá, nem utolsó sorban pedig jól mondhatóvá varázsolják.