Szilágyi Ákos könyvei a rukkolán

Szilágyi Ákos - Borisz ​Sztár és a sztárevicsek
Hosszú ​utat tett meg Oroszország a századelőn Raszputyintól Leninig, de talán még ennél is hosszabbat e század végén - a "kollektív Raszputyintól" a "kollektív Putyinig". Hosszabbat, hisz a távolságot ma már nem a történeti időben, hanem a televíziós képidőben - a szem reálidejében - kell mérni. Márpedig ebben az időben a "kollektív Raszputyin", ahogy Jelcin oligarchákból és rokonokból összegyúródott politikai kísérletét keresztelte el az orosz nép, oly messze van már tőlünk, mintha soha nem is lett volna. Darabkái - itt egy oligarcha, ott egy liberális ifjúreformer, amott egy polgármester vagy kormányzó - gyors ütemben és engedelmesen épülnek be az új hatalom falába. Oroszországban javában zajlik a szokásos államforradalom. Vlagyimir Putyin nem abban különbözik Borisz Jelcintől, hogy a sorsszerűség zord pecsétjét viseli homlokán. Ott viselte azt minden valamirevaló orosz uralkodó - cár, főtitkár, elnök - a huszadik században, akár Isten, akár a Párt, akár a Televízió ütötte is rá. Putyin abban más, hogy ő nem a kremli "családé", nem az oroszországi "oligarcháké", hanem mindenkié. Mindenki Putyinja. Egy és oszthatatlan.

Szilágyi Ákos - Gyönyörök ​kertje
Vajon ​milyen élvezeteket rejthet a Gyönyörök kertje, a túlvilági boldogság birodalma? S miképpen veti oda a sors az embert? Milyen a földi lét visszája, s milyen a világ onnan nézve? Mit kaphat cserébe a túlvilági utazó, az én, a test, a tudat, az ész elvesztéséért? A kancsalrímekbe szedett, négysoros versszakokból építkező édes-bús verses regény, amelynek címe Bosch híres képének látomását idézi, létezésünk kényszerű irányát követi, az utat a vég felé. Ám az egyéni befejezések le- és eljátszásánál többről van szó. A második évezredforduló az Utolsó ítélet réme felé fordítja korunk emberének figyelmét. És aki kiáltozna, hogy ez a vég nem az enyém, hisz bennem még bőven zubog a vér, azt majd valaki beárulja: Uram, ez elkerülné, ami mindnyájunké. Végig kacagtató könyv ez, de csak aki a végén tart, kacaghat önhitten az utolsó oldalon. Irónia, vicc, szójáték, üde nevetés, ám cinkosan mégis csak az utolsó állomáson kacsinthatunk össze. A visszájára fordult világnak visszájára fordult a vége is. Túlvilági utazásunk színtere nem a pokol, hanem az édenkert, ahol a pokollakók is angyalok, szentek, üdvözültek. Korunk történelmének és a Bibliának ismert motívumaira bukkanhatunk e komikus, groteszk Utolsó ítélet abszurd történéseiben.

Szilágyi Ákos - Ká és Bá- El Kazovszkij emlékműve
Az ember élete során mások és önmaga emlékművévé válik. - idézi Szilágyi Ákos a 2008-ban elhunyt festőművészt és költőt. A halott barátját megidéző verseskötetben azonban inkább lebontja ezt az élet-emlékművet, hogy igazi lénye, halálban is eleven, halhatatlan arca váljon láthatóvá az óegyiptomi hitvilág lélekmaszkjaiban: Ká-ban és Bá-ban.

Szilágyi Ákos - A ​szépfejedelem
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szilágyi Ákos - Az ​iskolamester zavarban van
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szilágyi Ákos - Török ​imaszőnyeg
"Hangjában ​él a költő. Akkor is, ha a vers már csak szöveg, amit nem mondani, hanem olvasni kell. Hiszen a hang belső is lehet. Végtére nem a költőnek, hanem a versnek kell megszólalnia. Ebben az értelemben nincs hangtalan vers. Legfeljebb olyan vers van, amely senkiben sem szólal meg, mert halva született. A hallgatás, a csönd, a némaság a költészetben mindig beszédes és hangos. A vers különben is akkor szólal meg, amikor szerzője elhallgatott. Vagyis befejezte a művet. A vers nem a szerző hangján, hanem a maga hangján szól..." Szilágyi Ákos (1950), a kortárs irodalom sokoldalú egyénisége e kötetben költői termésének "hagyományos" szöveg-verseit gyűjti egybe.

Szilágyi Ákos - Szokatlan ​ügy
Az ​ember nemcsak életútjának felén – előbb is, később is nagy sötétlő erdőben találja magát, s felelgetős énekekben bátorítja megrettent, elgyávult, reménykedő énjét. Sokoldalú munkásságából Szilágyi Ákost ezúttal ismét egy verseskötet képviseli, s noha a Szokatlan ügy hagyományos – hagyományosan avantgárd – írott líra, a költő akusztikus műveinek beszédmódja, hang-dramaturgiája ott működik az egyes darabokban. „Minden percben sok ezer gyermek születik a Földön - írja kötetét kommentálva Szilágyi Ákos -, nincs ebben semmi szokatlan. De hogy éppen te (éppen én) születtél (születtem) meg, az felettébb szokatlan. Soha még egyszer nem fog előfordulni sem veled (velem), sem senki mással. Hogy aztán a szokatlanságot rendellenességként, „műhibaként”, idegenségként fogjuk-e fel, vagy pedig rendkívüli adományként, páratlan szerencseként, csodálatos kivételként, az már kinek-kinek élethelyzetétől, lelki alkatától, világnézetétől függ.”

Gombár Csaba - Hankiss Elemér - Lengyel László - Szilágyi Ákos - A ​kérdéses civilizáció
Az ​Olvasó e kötetben a fogyasztói civilizáció, a közép-európai civilizáció, a történeti gondolatfolyamként ható orosz civilizáció és a globális civilizáció kérdéseivel találkozhat, s eközben jót mulathat azon, miként bajmolódnak a szerzők magával a civilizáció fogalmával. Közös munkánk kezdetekor sem véltük azt, hogy szóhasználatunk egyneműsíthető. Beszélgetéseink során azonban a civilizáció kategóriájának értelmezésében vitába keveredtünk egymással is. Társadalmi következményekkel jár annak eldöntése, hogy kultúrák vagy civilizációk ütköznek-e egymásba (s ütközet-e ez vagy csak horzsolódás), miként az is, hogy létezik-e globális civilizáció. A globális civilizáció esetében pedig kérdéses, hogy egy egységes civilizációs hullám boldogítja-keseríti a világot, vagy sok-sok új civilizációs mikroklíma alakul ki. A részkérdéseken azonban átível annak észlelése, hogy olyan korfordulót élünk át, amelyben körülöttünk és bennünk sok minden meghökkentően változik - és talán meg is kell változnia.

Szilágyi Ákos - Oroszország ​elrablása
Nem ​számítva az orosz állam normann megalapításának kalandos történetét, mely a mitikus eredetidő historizáló homályába vész, a történeti Nyugat immár harmadszor próbálja meg a bizánci kereszténység civilizációs elágazásaként létrejött és világbirodalommá szélesült Oroszországot elrabolni, azaz, nyugatosítani, a modern Európába beolvasztani, a világgazdaságba integrálni, saját képére és hasonlatosságára újrateremteni. S megfordítva: I. Péter óta harmadízben próbálkozik Oroszország is azzal, hogy az etatista modernizációk során magában az orosz társadalomban létrejött nyugatias alkatelemeket dinamizálva, a Nyugat kezére játssza magát, hogy az ésszel fölfoghatatlan másik világból, alternatív világcivilizációból, küldetéses országból, normális európai országgá váljon. Lehet-e sikeres ez a civilizációs áthangolódás és megtérése a Nyugat kebelére? Ki fogja Oroszországot elrabolni?

Szilágyi Ákos - Fej ​és tudat
Szilágyi ​Ákos új kötete: állandó lebegés a frappáns tréfa és a legsúlyosabb gondolat között. Lét és tudat, élet és halál kérdezi itt: melyik mi. Van-e, létezik-e valóban, ami föltárul a szemléletnek, avagy mindez a szemlélet önmozgása csupán? Mi az, ami tényleg valóságos? Netán az Én? Ez a változékony, képlékeny fogalom, mely csupán a gondolkodás kényszere folytán tünteti föl magát egyedi egységnek, holott igazából még csak nem is kettős természetű: megszámlálhatatlan sokféleségben létezik. Mi adja mégis az önazonosság illúzióját? S mi történik akkor, ha ezt az illúziót elmélkedéseinkből következetesen kirekesztjük? A költő kérdéseiben évszázadok válaszkísérletei feleselnek egymással - és éppen így marad minden végső felelet nélkül. Mert nem a válasz, hanem a jó kérdés adja az egyetlen esélyt arra, hogy netán "kiderülhet" valami.

Szilágyi Ákos - A ​szuverenitás fantomja
A ​szakmai igénnyel megírt, vallomásosan személyes hangú könyv középpontjában a szuverenitás kérdése áll, amelynek különös aktualitást ad a „szuverén demokrácia” magyar modelljének feltalálása.

Szilágyi Ákos - Tegyük ​fel
A ​Tegyük fel költõje azt a merész, ha ugyan nem képtelen feltevést, hogy meghalunk, az élet és a szerelem, Isten és a Semmi próbájának veti alá. A verseket a könyvhöz mellékelt CD-n a szerzõ saját elõadásában is hallhatjuk.

Hankiss Elemér - Gombár Csaba - Kende Péter - Lengyel László - Szilágyi Ákos - Nova Eszter - Standiesky Éva - A ​konszolidációról
A ​kötetben közölt hét írás - melynek szerzői Gombár Csaba, Hankiss Elemér, Kende Péter, Lengyel László, Nova Eszter, Standeisky Éva és Szilágyi Ákos - a konszolidáció értelméről, feltételeiről, megvalósult példáiról és kudarcairól folytatott hosszú viták nyomán készült. A Korridor kutatócsoport eddig megjelent munkáihoz hasonlóan az egymással is vitatkozó szerzők a jobb megértést szeretnék szolgálni.

Szilágyi Ákos - Kakadudalok
Hol ​volt, hol nem, volt egy Kis Sün. Élt-éldegélt, mint Marci Hevesen, s így élt volna még sokáig, ha nem találkozik egyszer a Szökött Kakaduval, aki csalafinta módon rábeszélte őt, hogy cseréljenek alakot. Ettől kezdve már a Kis Sünt üldözte a balsors, ő lett a Szökött Kakadu, a Kakadu pedig a Kis Sün alakjában rejtőzve el, élte világát. Hiába próbált a KIs Sün megszabadulni a Kakadu-maszktól, hol a Kakaduföldre támadó Rétesek sötét hadait verve vissza, hol Tigrisnek, hol Tarantulának, hol Kalóznak, hol Rendőrnek öltözve, régi alakját és igazi arcát csak akkor nyerhette vissza, amikor éjfelet ütött a világóra és mindenkiről lehullott az álarc: véget ért a Nagy Kakadubál, s mindenki visszaváltozott önmagává.

Szilágyi Ákos - Halálbarokk
Szilágyi ​Ákos Halálbarokk – A semmi polgárosítása címû nagyszabású szépprózai mûve annak a világállapotnak megrázó diagnózisa, amely számára „Isten halott”. Bármirõl szólnak a hatalmas kultúrtörténeti anyagot élményszerûen feldolgozó írások – a halott Krisztusról vagy az élõhalott Kádár Jánosról, a nemzeti irodalom vagy a történelem haláláról, a sztálini korszak nagy temetéseirõl vagy Spiró György „Fogság” címû Jézus-regényérõl, a haláltól megváltó nevetésrõl vagy Übü király „szahartaposójáról” – ugyanarra a kérdésre keresik a feleletet: megszelídíthetõ-e, domesztikálható-e egy Istentõl elhagyott világban a halál? Polgárosítható-e a semmi?

Szilágyi Ákos - Kuszi-Muszi-Alamuszi
Kuszi-Muszi-Alamuszi ​- Dalok a holdbéli nyúlról (könyv+CD) Szilágyi Ákos játékos versei ebben a könyvben a Holdbéli Nyúlhoz szólnak. Mert a Holdon lakik nyúl, ugye ez mindenkinek nyilvánvaló? CD melléklettel, amin a költemények el is hangoznak.

Szilágyi Ákos - Teremtmények
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szilágyi Ákos - Posztpetőfi ​Sándor: Bábuk ura
A ​kéziratok a legkülönfélébb szibériai és transzszibériai lelőhelyekről kerültek elő: részben Alekszandr Petyofi (magyarán: Posztpetőfi Sándor) kései burját, mordvin, cseremisz és szkíta leszármazottai őrizték meg kegyeletből ezeket az ő számukra tökéletesen érthetetlen, mindazonáltal szent családi ereklyeként tisztelt szövegeket, részben a cári Ohrana, a szovjet Cseka, az NKVD és a Katorga i Gulag nemrég megnyitott archívumaiban maradtak fenn - többnyire a feljelentésekhez csatolt hiteles másolatok formájában." Szerzőről: Szilágyi Ákos (1950): József Attila-díjas és Babérkoszorú-díjas költő, esztéta, szerkesztő, Pulitzer-emlékdíjas közíró, Oroszország-kutató, habilitált egyetemi docens.

Szilágyi Ákos - Cet ​ecetben
A ​kitűnő József Attila-díjas költő bravúros rímjátékait most gyermekversekben mutatja meg. A ritmusos, pazar rímekben bővelkedő humoros versek méltó vetélytársai a Weöres-féle gyermekverseknek. Újdonsága a könyvnek, hogy CD-mellékleten a szerző előadásában a versek meg is hallgathatók. A kötetet Nagy Eszter Franciaországban élő képzőművész illusztrálta.

Szilágyi Ákos - Baglyok ​könyve
Szilágyi ​Ákos legújabb verseskötete nem a baglyok tiszteletreméltó madárnemzetségéről, hanem a politikai élet ragadozó madarairól és prédamadarairól szól a szatirikus állatmese nagy műfaji hagyományát folytatva.

Szilágyi Ákos - A ​populista
Mivel ​e kis könyv szerzője nem akar zsákbamacskát árulni, úgy véli, legjobb, ha mindjárt az elején töredelmesen bevallja: zsákbamacskát árul. A macska, amely a zsákban rugdalózik - a populizmus; a zsák pedig - a paródia. Igaz, nem egészen abban az értelemben, ahogyan a "paródia" szó a retorikai és poétikai kézikönyvekben szerepel, miszerint az mások olyan utánzása, amely túlzás, elrajzolás, fölnagyítás révén komikussá, nevetségessé, groteszkké teszi azt, ami bennük komoly A populizmus esetében ez - és félreértések elkerülése végett már a legelején szeretném leszögezni: ebben a könyvben nem történeti, hanem tipológiai értelemben használom a "populizmus" szót - annál is nehezebb vállalkozás volna, mivel a minden irányú túlzás a populista nyelvezetben olyan fokot ér el, hogy az már túlzás, vagyis önmagában parodisztikus hatású.

Szilágyi Ákos - A ​tények és a lények
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szilágyi Ákos - Nem ​vagyok kritikus!
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gombár Csaba - Kende Péter - Lengyel László - Romsics Ignác - Szilágyi Ákos - Nem ​élhetek birodalom nélkül
Ma, ​a XXI. század elején nincsenek nyilvánvaló birodalmak. De birodalmi törekvések - az adott ország méretétől függetlenül - jócskán vannak. A birodalmi törekvéseket pedig korántsem csupán nagyravágyás fűti, hanem sokkal inkább a rendezettség iránti vágy, hogy adott világukban viszonylagos nyugalmat teremtsenek. Tartunk tőle, hogy - kimondatlanul is - igen sokan vágynak a világ-rendetlenség közepette valamiféle rendezettségre és békére. ha az csak birodalmi lehet, hát akkor birodalmira. Birodalom, impérium, imperiális - ismert szavak. Pax Romana, Pax Britannica, Pax Sovietica, Pax Americana - birodalmi gőggel árnyalt magasztos szavak. A Gonosz Birodalma vagy a Birodalom visszavág - metaforikus fordulatok. A birodalmi szervező elv - ha jó elv egyáltalán - föltehetően csak birodalom által alkalmazható a globális civilizációs folyamatban is. Így aztán nem kerülhető meg a kérdés: van-e birodalom a XXI. század elején?

Szilágyi Ákos - Hamu ​és mamu
Szilágyi ​Ákos új könyve tíz tanulmányon keresztül mutatja be az orosz avantgárd történét. Hogyan születik meg a cári rendszerben a polgári társadalom létjogát vitató művészet, s válik az októberi forradalom eszméinek élharcosává, hogyan szorítja a húszas-harmincas évek fordulóján a sztálini diktatúra először a szellemi élet perifériájára, majd egyszerűen a némaságba, vagy a megsemmisülésbe? A szerző külön tanulmányt szentel a kor legjelentősebb művészeinek Majakovszkijnak, Hiebnyikovnak, Pilnyaknak, Paszternaknak kiemelve életművük ellentmondásait, eddig figyelmen kívül hagyott értékeit. Az egyes tanulmányok elméleti újdonsága mellett a kötet egész szemlélete eltér az avantgárdról írott szokványos munkáktól. Szilágyi nem kirívó irodalmi különcségként mutatja be a korszakot, amelynek ott és akkor ugyan helye és funkciója volt, ám önmagát koncolta fel, hanem mint a kulturális (irodalmi) tradíció elengedhetetlen részét, ami attól kap kivételes jelentőséget, hogy vele kezdődik az a magatartás és szemlélet, ami egyedül adekvát a XX. század művészetében. E szemlélet mibenlétének keresése, kutatása hatja át, teszi egységes egésszé a tanulmányokat. A kötet különös jelentősége, hogy ilyen mélységű munka Magyarországon nem csak az orosz, de semmilyen avantgárdról nem jelent meg. E tíz tanulmány, bízunk benne, segít tisztázni az avantgárddal kapcsolatban felmerült kétségeket, problémákat, s így az olvasónak segítséget nyújt irodalmunk korszerű áramlatainak könnyebb be- és elfogadásához is.

Szilágyi Ákos - Túlirányított ​demokrácia
A ​könyv a markánsan autokratikus jegyeket mutató orosz demokráciamodell kialakulásának logikáját, a ténylegesen leválthatatlan uralmi elit tíz év elteltével is kétharmados társadalmi elfogadottságának okait, főképpen pedig magát a működő rendszert kívánja bemutatni a magyar olvasónak.

Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos - Tarkovszkij, ​az orosz film Stalkere
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gombár Csaba - Hankiss Elemér - Kende Péter - Lengyel László - Romsics Ignác - Szilágyi Ákos - Várhegyi Éva - Volosin Hédi - Magyarországi ​Egyesült Államok?
A ​Korridor-csoport tanulmánykötetében ismét olyan témákról olvashatunk, amelyek napjaink legfontosabb társadalomtudományi, politikai fogalmait próbálják tisztázni, ebben a kötetben leginkább a globalizáció menetét, fogalmát, veszélyeit, előnyeit.

Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos - Tarkovszkij
Nehezen ​megszületett könyvet tart kezében az olvasó. Tarkovszkij halála után tizenegy évvel jelenik meg a mű, amelyet három évvel a tragikus esemény előtt kezdtünk el írni mint az életútja feléhez érkezett művész addigi pályájának összefoglalását. Miután 1984-es "disszidálása" miatt Tarkovszkij indexre került, a magyarországi publikálásra nem is gondolhattunk. Mire a könyvnek - kalandos körülmények között - külföldi kiadót találtunk, s mire a francia fordítás elkészült, Tarkovszkij már nem volt közöttünk. Monografikus feldolgozásáról akkor, abban a helyzetben szó sem lehetett. 1986 óta tervezzük, hogy megírjuk "a" könyvet, a "végleges változatot". Írás közben kellett ráébrednünk: "végleges változat" nem létezik. Ez a könyv csak Tarkovszkij világaiban folytatott utazásaink egy újabb állomása. Andrej Tarkovszkij az orosz filmművészet eddigi legnagyobb alakja volt, aki az Iván gyermekkorával, az Andrej Rubljovval, a Szolárisszal, a Tükörrel, a Sztalkerral, a Nosztalgiával, és az Áldozathozatallal az orosz kultúrát és művészetet klasszikus fokon képviselte a szovjet korszakban. Mintha az orosz filmművészet sztalkere lett volna ő, akinek megadatott, hogy a világkultúra megszentel földjére, hatalommal, pénzzel, tudatlansággal, körülkerített csodás Zónájába vezesse mindazokat, akik vagyunk, s aki ő maga is volt, föltéve, hogy művészetének útitársául szegődünk. A 20. század utolsó harmadában, az évszázadok óta haldokló orosz ortodox civilizáció végének atmoszférájában lehetővé vált számára, hogy mindössze hét játékfilmből álló életművével olyan művészetet teremtsen, amelynek spirituális telítettsége és érzéki varázsa, formaszépsége és plaszticitása csak két átmeneti korszakhoz, a középkor végének európai és a 19. század végének orosz művészetéhez mérhető.

Szilágyi Ákos - A ​vágy titoktalan tárgya
"Az ​egyénben lakozó ego, az államban, a pénzben, a tömegben lakozó ego egyetlen állkapocs, amely megállás nélkül őröl; felzabálja, betermeli a világot, anélkül azonban, hogy bármi, ami az övé lesz, sajátjává is válhatna. Az egóban nem marad meg semmi: ami fent bemegy, alul változatlan alakban jön ki, emésztetlenül potyog a nemlét hatalmas pöcegödrébe. (...) Az énlény - véglény. Az egoember - a sáskaember: tömegében árasztja el a világot és tarolja le az élet megmaradt színtereit. Felzabálja a trópusi őserdőket, kiirtja a ritka állatfajokat, elszívja a levegőt, elpusztítja a vizeket, még az ózonpajzson is lyukat harap. Az ego agóniája, amit a rövidség kedvéért egóniának is nevezhetünk, csak az élet, a személyiség nézőpontjából látszik vég-létnek, végállapotnak, katasztrófának."

Szilágyi Ákos - Tetem ​és tabu
_"A ​vicc a szóbeliség műfaja. Az elhangzásban, vagyis az elmondásban és meghallgatásban él. A vicc elszáll. Verba volant. Rögzítetlensége nem fogyatékosság, nem leküzdendő negatívum az írásbeli műfajokhoz képest, hanem létmódjához tartozik. Az írás kelepcébe vagy kalickába csalt vicc, a _fogoly vicc_ éppoly távoli visszfénye annak, ami életében volt, mint a gombostűre szúrt lepke vagy valamely foglyul ejtett madár."_ Vicc a történelemben, vicc az életben, vicc az irodalomban, vicc a Birodalomban és egy kis szovjet viccmauzóleum az emberi kórtörténet anamnéziseként, avagy bebalzsamozva az utókornak.

Enyedi Zsolt - Gombár Csaba - Kende Péter - Romsics Ignác - Szilágyi Ákos - Vásárhelyi Mária - Két ​Magyarország?
A ​Korridor-kutatócsoport vitasorozatának eredményeként hét szerző hétféleképpen közelíti meg ezt a kérdést, de alapjában mindannyian vitatják az ország kettészakadtságát, a polgárháborús helyzetet vizionáló riogatásokat. Igaz, se szeri, se száma a leegyszerűsítő ellentéteket használó minősítéseknek, ám ez régen is így volt (kuruc-labanc, népi-úri, zsidó-keresztény, keleti-nyugati stb.). Romsics Ignác a két háború közötti állapotokat elemezve arra a következtetésre jut, hogy hiába hangoskodtak leegyszerűsítően a politikusok, akkor sem volt két Magyarország. Kende Péter viszont úgy látja, hogy nem a pártok, hanem a történelem alakított ki máig ható, egymással durván szemben álló politikai érzületeket. Gombár Csaba történetileg is és nemzetközileg is inkább egységesnek látja az állami intézmények tehetetlenségi ereje által is egyben tartott magyar társadalmat. Ezt a viszonylagos egységet azonban Szilágyi Ákos szerint tribalizáló törekvések bontják meg. Vásárhelyi Mária az empirikus adatok fényében vonja kétségbe a kettészakadtságot, míg Enyedi Zsolt a politikai pártok megosztásra törekvő voluntarizmusát elemzi. Lengyel László ugyanakkor a történelmi fordulópontokból magyarázza társadalmunk mély barázdáltságát, s amellett érvel, hogy nem egy vagy kettő, hanem több Magyarország van.