Bakos Rafael OCD könyvei a rukkolán

Bakos Rafael OCD - Isten ​szívének visszhangja
Nagy ​örömmel ajánlom a Kis Szent Terézt tisztelő kedves Olvasók számára Rafael atyánk könyvét annak a jubileumi esztendőnek a végén, amely során a szentünk tiszteletére épült keszthelyi bazilika felszentelésének 75. évfordulóját ünnepelte. Kis Szent Teréz 1925-ben történő kanonizálása, 1997-ben egyháztanítóvá történő nyilvánítása, vagy -- helyi vonatkozásainkban -- templomunk 1930-ban való felszentelése, több évtizedes fennállása a az elmúlt jubileumi esztendő tapasztalata is egyértelműen bizonyítja, hogy szentünk halála előtt mondott szavai beteljesedtek, vagyis "mennyországát valóban a földön tölti". Tetten érhető mindez úgy az ő közbenjárása által elnyert sok-sok csodában, mint például a Keszthelyen neki szentelt bazilikánk létében is, de leginkább mégis abban, hogy küldetését a szívek mélyén ható maradandó változások és lelki újjászületések kísérik. Szent Teréz küldetésének lényegét a következő szavakban foglalta össze: _Jézust szeretni és megszerettetni._ ___ ___ ___ Szűcs János Sándor OCD., ___ ___ ___ _a keszthelyi Kis Szent Teréz_ ___ ___ ___ _Bazilika plébánosa, házfőnök_

Bakos Rafael OCD - A ​szív csak Istennel éri be
„Isten ​irántunk való szeretete az élet egyik alapkérdése, és nagyon fontos kérdéseket vet föl arra nézve, hogy kicsoda az Isten és kik vagyunk mi magunk” -- írja, XVI. Benedek pápa az Isten szeret című enciklikájában. A szentatya eme állításának mélységes igazságába próbálunk behatolni Keresztes Szent János életén és szavain elmélkedve. XVI. Benedek pápa az Egyház karitatív szervezeteiben dolgozókhoz fordulva azt állítja enciklikájában, hogy „ezeknek a segítőknek a szakmai képzés mellett elsősorban a szív képzésére van szükségük: Krisztusban rá kell vezetni őket arra az Istennel való találkozásra, mely fölébreszti bennünk a szeretetet és megnyitja szívüket, a felebaráti szeretet már nem egy kívülről rájuk erőltetett parancs, hanem hitük következménye, mely a szeretetben tevékeny”. Keresztes Szent János tanítása mindenekelőtt a szív eme képzésére irányul. János atya nemcsak abban az értelemben nevezhető „doktornak”, hogy valaminek a tudója, hanem a szónak abban a hétköznapi jelentésében is, hogy tapasztalatból ismeri mind az ember legnagyobb baját, mind pedig a rá való orvosságot. Ahogyan A szellemi páros énekben írja: „A léleknek egészsége nem egyéb, mint Istennek szeretete, s így, ha szeretete nem teljes, akkor az egészsége sem az, s ennek következtében betegnek érzi magát.”