Ajax-loader

Bódis Kriszta könyvei a rukkolán


Bódis Kriszta - Mind ​csak idegenyebb úgy
Bódis ​Kriszta első kötetében képtelenül távoli versvilágokat hoz össze. Mágikus naturalizmusában a két alkotóelem aránya ciklusról ciklusra változik. Vannak játékos, boszorkányos, már-már szecessziós versei, de vannak dokumentaristán kegyetlenek is. Ám még az utóbbiakban is érződik valami naiv, szinte diadalittas felháborodás. Kurváktól és degeneráltaktól hemzsegő novemberi utcái mintha egy tanulmánysorozat részei lennének. Mintha meglenne ugyanezeknek az utcáknak egy másik, napsütéses, néptelen változata is, kiállításon kívül.

Bódis Kriszta - Artista
A ​fikciós dokumentumfilmet imitáló regény főhőse egy artistaügyességű intézetis lány, a tizenhárom éves Pinkler. A kislányt otthonkeresése, kielégíthetetlen szeretetéhsége hajtja hol az anyjához, hol az apjához, hol intézetis barátaihoz. Bódis a regényt alkotó - fikciót és a valóságot egymásba játszó - interjúszövegekben különböző nyelvi rétegeket hoz létre, melyeket kiegészít a filmes látásmód, az élet kamerával érzékelhető tarkaságával enyhítve a kislányt körülvevő világ borzalmait.

Bódis Kriszta - Carlo ​Párizsban
Ha ​azt olvassuk, hogy Párizs és Eiffel-torony, mi más jut eszünkbe, mint egy romantikus utazás a francia fővárosba, kiskocsmákkal és szépséges háztetőkkel. De itt, Magyarországon is van egy Párizs. Egy gettót hívnak így, ahol a villanyoszlop csúfneve az Eiffel-torony. Az ott lakó telepi fiúk, ha más mondja Párizsra, hogy gettó, ölre mennek vele. Itt él Carlo, azaz Farkas Károly, tizenöt éves srác két unokatestvérével és a keresztanyjával. Carlo ki akar törni ebből az életből, ahol ez a lakcíme: Kettes köz, négyes blokk, négyes ajtó. Barátjával, Frankyvel híres focisták szeretnének lenni, mert nagyon tudnak focizni, és azt is tudják, ez szinte az egyetlen kitörési lehetőségük. De Carlónak előbb fát kell szereznie az erdőből, hogy meg ne fagyjanak, és ezen az útján rendőrökbe botlik... Bódis Kriszta lebilincselő ifjúsági regénye nem egy múltbéli Magyarországon, hanem itt és most játszódik.

Bódis Kriszta - Kisasszonyképző
„Tüdős ​Klára olyan női ikon, akinek embersége, egyénisége, alkotóereje és tettei túlnőttek a huszadik századon. Az ő szobrát a történelem és az emberi nem drámája faragta, de valahogy úgy, ahogy tengervíz töri, pusztítja el a sziklákat. Én ezt a láthatatlan emlékművet most életre keltem. Jó volna hozzájárulni Tüdős Klára reneszánszához, alkotásai, munkája, élete újrafelfedezéséhez. Tragikus, hogy azok a művek, amiket nem hozhatott létre – vagy azért, mert nőnek született, vagy azért, mert egy bizonyos társadalmi réteghez tartozott –, már soha nem fognak megszületni. Nem tudok lehetőséget adni, hogy teljes virágában kibontakoztathassa a tehetségét, amit életében nem ismertek el és nem ismertek fel, de talán fel tudom mutatni. Elveszett álmait nem tudom beteljesíteni, de tovább álmodni igen. Azt remélem, hogy Tüdős Klára erős személyisége, ideológiák fölötti békességre törekvése, Isten-keresése, mélyülő, tettre kész hite, életének példája rezonanciára talál az olvasó lelkében.” Bódis Kriszta

Bódis Kriszta - Kemény ​vaj
A ​szerző első regénye egy észak-magyarországi romatelep világát mutatja be. Szereplői végleges kitaszítottságban, a felemelkedés reménye nélkül élő, a puszta túlélésre berendezkedett emberek. Itt nevelkedik a könyv hősnője, a félig néma roma lány. A kitörés egyetlen útja kínálkozik számára: a prostitúció. Bódis Kriszta regényét a történet szerint olyan lány írja, aki nem néma ugyan, mégsem igen képes beszélni, talán ezért is ír torokszorítóan, bölcsen és kicsit helyesírási hibásan. Nem mindennapian érzékeny, kegyetlenül pontos tanúja ő a maga életének, a körülötte élők szavainak és tetteinek s mint kortársunk, saját mai hazánk szegleteiből tudósít. Kicsilány korától fogva úgy rója sorait, hogy mindennapos varázsolás és túlélőfohász az, amit gyakorol tolla nyomán sokszor még a jajszó helyén is a gyönyörűség fájdalmas mondatai virágzanak ki. Mesél a barakktelepeikről, az intézeteikről, a mindenkori parancsolókról, azokról, akik otthonról őt elcsalják, a testét gyalázzák, lelkét fosztogatják, majd utcára küldik, hogy árulja magát, és börtönbe juttatják. Mesél azokról, akik osztoznak vele a temérdek kiszolgáltatottságban és akik társai a kevéske örömben. Ám legelőször is gyerekkori családjáról mesél mint ahogy utoljára is ide menekülnek a gondolatai, s innen menekülhetnek ki a legkevésbé. Miközben senki se szólítja a nevén még ő maga is elrejti írás közben, hogy hívják -, csak az az egy bizonyos, hogy ő volt Sári mama legszeretettebb unokája.

Kollekciók