Ajax-loader

P. Szedő Szeverin OCD könyvei a rukkolán


P. Szedő Szeverin OCD - Igaz ​emberek
Ez ​a kis gyűjtemény krisztuskövető, igaz emberek alakját idézi fel, mintegy vázlatokban. Szerkesztője boldog volna, ha a könyv kinyitásakor megérződnék valami Krisztus jó illatából (2. Kor. 2,15), s ez az olvasót további helytállásra, kedvre, röpülésre villanyozná fel (v. ö. Én. Én. 1,3). Isten az emberben: ez talán a legszebb, amit siralomvölgyünk nyújthat. _”Nekem többet jelent az Üdvözítő élete az Evangéliumban_ – írja Newman kardinális - _, mint egy értekezés de Deo (Istenről). Többet merítek szent János három verségből, mint valami jámbor elmélkedés három pontjából. Jobban szeretem a festett spanyol fafeszületet, mint az aranyból való itáliait… Nem azt mondom, hogy az én irányom jobb, mint másoké; de hát már az én irányom ilyen, és nem tilos: megengedett irány…”_

P. Szedő Szeverin OCD - Megszentelt ​élet
Hogyan ​kell megtenni, cselekedni Jézus akaratát – egyszóval megszentelni az életet Jézus tanításai alapján, a karmelita lelkiség sugártörése szerint: ezt akarja bemutatni ez a kis gyűjtemény, lehetőleg sokoldalúan. A szent kifejezés benne mindig csak emberi hitelt érdemel. Mintaképül szolgált, annyi hasonló munka élén, P. H. Bihlmeyer OSB. híres sorozata, a „Wahre Gottsucher”. A Kármelhegyi Boldogságos Szűzanya – tökéletes ideálja a megszentelt életnek –, édesanyánk és testvérünk áldja meg ennek a szerény füzetnek útját.

P. Szedő Szeverin OCD - Egy ​boldog élettörténet
„Szeverin ​atya a szemtanú hitelességével írja le Marcell atya életét, ezért is oly értékes számunkra visszaemlékezése. Ám sokkal inkább mégis Marcell atyát idézi, hogy még igazabb legyen az életrajz. Ugyanakkor a szemtanú szubjektivitását bölcs kritikával kell néznünk: ő így látta… Remélhetőleg ez a forrásértékű dokumentum, amelyik most jelenik meg nyomtatásban először, hozzájárul ahhoz, hogy kiegészüljön ismeretünk Marcell atya életéről és tanításáról."

P. Szedő Szeverin OCD - A ​magány szigete
„Ha ​bátorságot mondtak, bizalmat értettek. Ha valahol, hát itt nagyon tudják, mi az emberi erő. Hogy a legnagyobb „courage” semmivé foszlik a magány kísértéseiben, ha nem támogatja az isteni erő, ezt pedig a bizalom mértékével lehet megkapni. A jelölttől nem azt kérdezték, tud-e majd virrasztani, tud-e böjtölni, bírja-e a magányt, a szótlanságot, hanem azt, van-e bizalma? Mert ha önmagára építő aggályos léleknek mutatkozott, fel sem vették, vagy nagyon gyorsan expediálták. Mikor egy ízben belső nyomorúságommal odamerészkedtem a mester elé, ritkán láttam olyan szigorúnak, mint akkor. Reszketve fogódzott az asztal végébe, hogy rám ne törjön. Szemében lángok kígyóztak! – Olyan embert, aki saját magával foglalkozik, nem használhatunk. Akkor menjen azonnal haza! Nahát ettől a pillanattól fogva nem is foglalkoztam magammal, ezzel a mérgezett anyaggal, megértettem az ő bölcs útjukat. ’Foglalkozz Istennel, és a hibáid el fognak tűnni.’ Ez az elv egyébként az oly szigorú napirendben is megmutatkozott. Huszonnégy óra alatt lelki vizsgálatra csak egyetlen percet szántak. Ezzel persze nem akartak más módszereket elítélni. Innen van, hogy annyira szerették a vidám természetet, hiszen az önmagától való elfordulás, egyszersmind felszabadulás és öröm forrása. Ilyen egyszerű, szabad volt a viselkedés egymás között is, sokkal bátrabb és szókimondóbb, mint odahaza. Talán kissé nyersebb és férfiasabb.”