Alois M. Haas könyvei a rukkolán

Alois M. Haas - Felemelkedés, ​alászállás, áttörés
Alois ​M. Haas (1934) 1974 és 1999 között a korai német irodalom professzora volt a zürichi egyetemen. Közel harminc megjelent könyvében elsősorban a középkori keresztény misztika, az újkori spirituális tendenciák és a posztmodern szellemiség megvilágítására tesz erőfeszítést. Több mint tíz éven át a svájci Paracelsus Társaság elnöke volt, jelenleg a Hans Urs von Balthasar Alapítvány elnöke. A kötetben szereplő tanulmányok közös kiindulási pontja, hogy a misztikus hagyományok kizárólag koruk társadalom-, kultúr-, teológia- és mentalitástörténeti összefüggéseinek ismeretében közelíthetők meg helyesen. A misztikakutatás e kontextuális irányzatának egyik legtekintélyesebb európai képviselőjeként számon tartott Alois M. Haas elméleti írásai a keresztény misztika világból kitörni próbáló törekvéseit (felemelkedés), az emberi élet valóságába radikálisan belebocsátkozó tendenciáit (alászállás) és az állandó isteni jelenléthez megérkező tudati tapasztalatait (áttörés) mutatják be. Esettanulmányai a középkori német domonkos és a kora újkori spanyol kármelita misztika világát tekintik át. A modernitás és a posztmodern kérdéseit folyamatosan szem előtt tartó elemzései a keleti vallások és a keresztény misztika lehetséges kapcsolódási pontjaira is kitérnek.

Werner Beierwaltes - Hans Urs von Balthasar - Alois M. Haas - A ​misztika alapkérdései
A ​közelmúltban jelent meg a Sík Sándor Kiadónál A misztika alapkérdései című kötet, mely három tanulmányt közöl. Hans Urs von Balthasar a keresztény misztika meghatározásához ad szempontokat, tisztázva a keresztény és nem keresztény misztikák kapcsolatát. A svájci teológus egyszerre utasítja el azt a főleg protestáns teológusok által elfoglalt álláspontot, mely szerint a bibliai kinyilatkoztatásra épülő eredeti keresztény hitnek – prófétai vallás lévén – nem lehet misztikája, vagy ha van, akkor teljességgel összemérhetetlen más vallásokéval, valamint azt a vallástudományra és a közfelfogásra is sokszor jellemző nézetet, mely pusztán egy általános vallási misztika megnyilvánulásaként tekint a keresztény misztikára. Balthasar középutat keres a két szélsőség között, melyet az analógiában talál meg: a keresztény és nem keresztény misztikák között a valós hasonlóságok még nagyobb tartalmi különbségekkel járnak. Kiemeli a keresztény és nem keresztény misztikák formai, szerkezeti hasonlóságait, másrészt hangsúlyozza a keresztény misztika megkülönböztető sajátosságait és a krisztusi hitből fakadó páratlan eredetiségét. Ezek közé tartoznak a következő mozzanatok: Isten szavának és kegyelmének elsődlegessége; Jézus nemcsak mester, hanem maga az Út, akit követni kell; a tökéletesség mércéje nem az Istennel való egyesülés misztikus tapasztalata, hanem a hívő engedelmesség és a szeretet gyakorlása; a keresztény misztika voltaképp a Krisztushoz hasonulás folyamata, mely akár a tapasztalástól való megfosztottságot is magában foglalhatja; a keresztény misztikus testvérei javára ajándékképpen részesedik a misztikus tapasztalatban; a keresztény misztikában jelentkező negatív teológia és emberi elhallgatás nem a hallgatag Isten szótlanságának következménye, hanem abból fakad, hogy Isten megtestesült Igéjében, Jézus Krisztusban egészen közel jött hozzánk, s éppen ez a közelsége felfoghatatlan és kimondhatatlan. A kötetben Werner Beierwaltes Plótinoszkutató írása, valamint Alois M. Haas tanulmánya olvasható. Az utóbbi címe: A nyelv és a tapasztalat problematikája a német misztikában.