Keszthelyi Zoltán könyvei a rukkolán

Fehér Lajos - Diósdi László - Bertalan István - Keszthelyi Zoltán - Árvíz ​1965
Árvíz ​1965. Tárcák, riportok, versek, grafikák, fényképek gyűjteménye felajánlásképpen az árvízkárosultak megsegítésére

Keszthelyi Zoltán - Manchesteri ​közjáték
Olthy ​Kálmán újságíró csaknem nyolc esztendei angliai emigráció után érkezik vissza a nemrég felszabadult Magyarország romokban heverő fővárosába, Budapestre. Szinte sorsának jelképét érezheti az olvasó abban a jelenetben, mikor felkeresi régi szerkesztőjét, s rövidesen kiderül, hogy itthon halottnak hitték: a szerkesztőség falán leleplezésre készen áll a lap mártírhalált halt munkatársainak emléktáblája, s Olthy Kálmán ott olvashatja rajta saját nevét. Rendes körülmények között az ilyesmit jó jelnek szokás tekinteni: akinek halott hírét költik, az a közhit szerint hosszú életű lesz. Kálmán azonban még sokáig keresi helyét a háborút követő időszakban, sorsa hozzá van kötve halálos beteg menyasszonyához, szíve mélyén pedig Manchesterben elpusztult szerelmét gyászolja. Keszthelyi Zoltán regénye a háború utáni Budapestről és a háborús Angliáról rajzol emlékezetes képet.

Keszthelyi Zoltán - Hitet ​fogadtam a leírt betűknek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Keszthelyi Zoltán - Duna ​menti kerékpárút Németországban
Csodálatos ​utazásra, a Duna menti kerékpárút Donaueschingen-től Passauig vezető szakaszára hívjuk az olvasót. Utazásra, amely sport, üdülés, kulturális program és természetjárás egyszerre. Időben is képzeletbeli utazást tehetünk a gazdag múltú területen, ahol már a kőkorszak emberének megtaláljuk nyomait, s azóta különféle népek, kultúrák hagyták itt felbecsülhetetlen értékű örökségüket.A Duna menti kerékpárút németországi szakaszán változatos tájon, kiváló feltételek között kerekezhetünk. Bájos, lankás dombvidékek, völgyfenekek, mezők, ártéri erdők, ligetes rétek, erdőkkel benőtt és sziklákkal tűzdelt hegyek, lélegzetelállító szépségű szorosok, csendes, békés, messzi kilátást nyújtó, megművelt határ és pazar folyami táj gyakran váltják egymást.

Keszthelyi Zoltán - Holnap ​folytatódik
Nehéz ​ifjúkorának emlékeit idézi fel Keszthelyi Zoltán ebben az írásban. A Horthy-korszakban nőtt fel, a legszegényebb sorban; apja húsgyári munkás volt, aki a fiát érzelmileg már a gyermekkorban összefűzte a munkásmozgalommal. Az emlékirat hitelesen érzékelteti, milyen keserves nélkülözéseket, megpróbáltatásokat kellett kiállnia egy tehetséges fiúnak a harmincas években, ha nem tartozott a kiváltságos osztályok tagjai közé. A gimnáziumot is csak nagy nehézségek árán végezhette el, költői érvényesülése elé pedig még súlyosabb akadályok hárultak, mivel mondanivalója nem felelt meg a hivatalosan elfogadott eszméknek. Az író azonban nem történelmi, vagy politikai beszámolót tart, hanem szubjektív élményeket idéz, a mindennapokból villant fel képeket, emberi arcokat mutat meg. Ezzel a módszerrel a prózában is hű marad lírikus természetéhez, és egyszersmind érdekes olvasmányt nyújt.

Keszthelyi Zoltán - Futball ​és egy pár cugos cipő
Keszthelyi ​Zoltán, aki egyik legjelentősebb költőnk, ebben a prózai kötetében is szívhez szóló költői erényekkel hat az olvasóra. Az elbeszélések lényegében mind gyermekkori élményeket dolgoznak fel, elsőszemélyes formában, a szegény falusi kisfiú első benyomásaitól a nehéz pályán meginduló, fiatal költő kezdő lépéséig. Az elbeszélésekből kirajzolódó alakok: az anya, az apa, rokonok, osztálytársak, lányok, az egyik elbeszélésében Móricz Zsigmond emlékezetesen ábrázolt alakja felejthetetlen és mély érzelmeket váltanak ki. Az anya iránti szeretet, az ébredező szerelem, a jellemes gyerek első kis hőstettei, a hazai tájak szépsége, az első küzdelmek az élet keménységeivel mind úgy szerepelnek a kötetbe, hogy jó irányban, elsőrangú művészeti eszközökkel formálják a fiatal olvasók egyéniségét.

Keszthelyi Zoltán - Megváltozott ​világ
Fantáziáló ​s humorizáló egyéniségéhez illő műfajt választott Keszthelyi Zoltán: fantasztikus regényt írt. Már a költőt sokszor foglalkoztatta a kozmikus méretű technikai fejlődés és a történelmi körülményekkel bástyázott, nemegyszer megfélemlített emberi természet ellentétéből adódó probléma. A végletek különös-furcsa kontrasztja. Az álomi lebegésű, keretes történetben nagyon is evilági - más szóval: "földi" - tapasztalatok jelenítődnek meg. Az "érző" humánum a következő - huszonegyedik - században sem tűnhet el - többek közt ezt tudatosítja az olvasóban a mese izgalmas logikája, a fantázia játéka, a stílus és a párbeszédek ötletes fogásaival együtt. Mert mindinkább a "belső történetre" figyelünk, melybe az író személyes emlékei játszanak bele: diákkori szorongások, ifjúkori kalandok, "kísértő" szerelmek, tisztviselői tapasztalatok a múltból stb. S nem utolsósorban: az író lázadó, csipkelődő természete is.