Ajax-loader

Veres Péter könyvei a rukkolán


Veres Péter - Mit ​ér az ember, ha magyar
– ​E levelek célja az volt, hogy a hiányzó magyar közösségi, politikai gondolkodás kialakulásához élményeimmel, tapasztalataimmal én is hozzájáruljak. - írja Veres Péter több mint 60 évvel ezelőtt. – Ennek a könyvnek tulajdonképpen az lett volna a címe, hogy „mit ér az ember, ha paraszt?”. Magam is, mások is azt hirdetjük, hogy a parasztságban van az igazi jövő...

Veres Péter - Kis ​őszi vihar
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Veres Péter - Gondviselő ​társadalom
"...a ​más nemzetek iránti gyűlölködés, más nemzetek lenézése, más nemzetek életjogának semmibe vevése, közösségi kultúrájának, lelki-szellemi értékeinek a lebecsülése, pláne a más nemzetek, népcsoportok »likvidálására« irányuló törekvés igenis racionalizmus, sőt gyilkos sovinizmus, de a saját népünk, nemzetünk iránti természetes közösségi érzés nem nacionalizmus, hanem országunk megtartásához, nemzetünk önfenntartásához életbevágóan szükséges állampolgári felelősség, szellemi-lelki elkötelelezettség. Ha úgy tetszik: patriotizmus."

Gyepsor
elérhető
1

Veres Péter - Gyepsor
A ​Gyepsor a falu szegénynegyede, a nagy gondok, a kilátástalanul nagy nyomor világa. Ide kalauzol Veres Péter, vagyis¬hogy ezt tárja a világ elé abban a tizenhárom novellában, amely összegyűjtve először 1940-ben jelent meg. „Miért írtam le mindezt? — kérdi az írások végén. — No nem azért, hogy kipanaszkodjam magam, mert akkor köteteket tölthetnék meg apró bajaimmal, hanem azért, hogy egyszer megint emlékezetbe idézzem: ilyen a paraszti élet. ... És azért, hogy megmondjam megint egyszer: ne bántsátok a parasztot, amiért menekül a földtől és a sok gyerektől. Nagy család: sok baj; jó gazdálkodás: sok gond. Más formáját kell keresni a paraszti életnek, mert így kibírhatatlan."

Veres Péter - Az ​Alföld parasztsága
A ​szociológiai és szépírói indítékkal megírt könyv a két világháború közötti alföldi magyar parasztság kilátástalan jövőjének hiteles dokumentuma még akkor is, ha ez a mű a dunántúli egykés, pusztuló magyarsággal szemben a helytálló parasztság társadalmát kívánta bemutatni, s a közöttük lejátszódó folyamatokat érzékeltetni. Veres Péter saját életén keresztül közvetlenül érzékelte osztályos sorstársai , a parasztság társadalom alatti helyzetét. Könyvében ennek ellenére nem a parasztság nyomorúságos mindennapjait dokumentálja, hanem az ezt előidéző okok feltárására tesz kísérletet. A viszonylag kis terjedelmű könyv öt részre oszlik. A táj és a nép bemutatása után az Alföldön élő parasztság kultúrájával és erkölcsével foglalkozik. Elemzését az alföldi parasztság jövőjével zárja és úgy látja, hogy ha a jövőt "pozitív, haladó értelemben vesszük, úgy az alföldi parasztságnak, mint ilyennek jövője nincs". Ennek következtében pedig, ha társadalmi rendszer- változás - felszabadulás - nem következik be: elpusztul.

Veres Péter - Mérföldkövek ​a magyar őstörténetben
Honnan ​ered a magyar népnév? Milyen kapcsolatok fűzték az ősmagyarságot a Kaukázushoz? Mikor és miért váltak lovasnomáddá elődeink? Hogyan tagozódott be az ősmagyarság a sztyeppei lovas népek közösségébe? Mikor és miért vált el nyelvrokonaitól? Vajon a klímaváltozás, és nem a besenyő támadás vezetett a magyar honfoglaláshoz?  Ezekre a kérdésekre és sok más, a tudományos gondolkodást másfél évszázada foglalkoztató problémára keresi az válaszokat a szerző – a legtöbb esetben meglepően újszerű megközelítéssel, de az elmúlt évszázadok és a kortárs szakirodalom mélyreható ismeretével. Veres Péter a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének kutatója (főmunkatársa) immár harminc éve. Több évtizedes munkássága révén hazánkban és nemzetközileg is elismert tudós, a magyarsággal foglalkozó tudományos konferenciák rendszeres résztvevője, több tucat tudományos publikációjára rendszeresen hivatkoznak itthon és külföldön. Néprajzkutató, etnológus és a történettudományok kandidátusa, a hazai történeti néprajz társadalomtörténeti és etnogenezis-kutatásának egyik legismertebb vezéregyénisége (emellett a kreativitáskutatásban is maradandót alkotott).  Veres Péter eddigi négy évtizedes őstörténeti munkásságának mintegy esszenciáját adja e kötet, amelyből kiderül, mennyi megválaszolatlan, vitatott kérdés, sőt rejtély övezi máig elődeink néppé válásának és korai történetének folyamatát. A szerző azonban nemcsak ezekre hívja fel a figyelmet – arra is vállalkozik, hogy a legújabb kutatások tükrében felvázolja saját elképzeléseit néppé válásunk (etnogenezisünk), majd őstörténetünk legfontosabb állomásairól, szakítva megannyi korábbi „dogmával”, tévedéssel és sztereotípiával.

Veres Péter - Napforduló
A ​Napforduló elbeszéléseiből a huszadik század magyar valóságának egyik legérdekesebb tényregénye bontakozik ki. Ez a "regény" a szegénység és a vegetatív élet képeivel indul, szívszorító, csendes tragédiákkal, fájdalmas kudarcokkal, tétova reményekkel, de makacs élniakarással; szereplői csak a felszabadulás és a földosztás után próbálhatnak az emberiség törvényei szerint új szerkezetű, emberszabású világot építeni. A Napforduló, túl a változások, a társadalmi forradalom szűkességének bemutatásán, végérvényesen megformált elbeszélésekben idézi föl az életforma-váltás feszültségekkel, izgalmakkal és szépségekkel teljes folyamatát it.

Veres Péter - Falusi ​krónika / Szűk esztendő / Szülőhazám, "Hortobágy mellyéke" / Napszámos énekek
Ez ​a könyv elejétől végig valóság. Az emberek élők vagy már holtak, de egytől-egyig valódiak, a leírt élet igazi élet, és az események is megtörténtek. De azért ez mégsem történetírás. Nem annyira okmányokból, mint inkább a saját emlékezetemből és ma is élő öreg emberek elbeszéléseiből próbáltam felidézni az elmerült múltat. Nincs is más célom, mint egészen hitelesen tudósítást adni egy tájról, egy korról és arról a népről, amely megülte ezt a tájat és átélte ezt a kort. Kínos gondossággal ügyeltem hát arra, hogy csak az igazat írjam. Ha mégis valahol hiba volna, annak az az oka, hogy a munkatársaim, akik ugyanilyen kínos gondossággal törekedtek az igazságra, néha csak hitték, hogy az igazat mondják.

Veres Péter - Való ​világ
Válogatott ​elbeszélések

Veres Péter - Aszály ​/ Almáskert / A kelletlen leány
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Veres Péter - Olvasónapló ​1949-1953
Veres ​Péter szenvedélyes naplóíró volt; számára azonban nem a személyes élet apró-cseprő eseményeinek megörökítésére kínált lehetőséget ez az ősi műfaj, hanem az élet és az irodalom: az emberi szellem és az emberi történelem általános és örök-aktuális kérdéseire vonatkozó töprengéseinek kifejezésére és tisztázására szolgáló, célszerű műhelyt látott benne, s aszerint is használta. Az ország "Péter bácsijának" szépírói életművét bemutató sorozatunk első kötete ennek a műhelynek a gondolataival és légkörével ismerteti meg mai olvasóit. Veres Péter 1949-ben kezdte vezetni ezeket a feljegyzéseket, amikor a közéletből visszavonulva újra az irodalomnak szentelte minden energiáját, és belekezdett azokba a nagyszabású munkákba, amelyeket a Pályamunkások című kötetben, s a Balogh-család története című trilógiájának első két könyvében ismert meg a világ. "...eléggé ember és eléggé tehetséges vagyok ahhoz, hogy szerény lehessek és őszintén beszélhessek alkotási gondjaimról és írói hibáimról" - írja egy helyütt e feljegyzések szerzője, s éppen ez az önmagával szemben is kíméletlen őszinteség teszi elevenné ma is e több mint három évtizeddel ezelőtt papírra vetett sorokat, amelyekből nemcsak az alkotás gondjaival küzdő, a korszerű regényhez alkalmas "fogásokat" kereső író belső, szellemi arca néz ránk, hanem a világ minden gondjával-bajával bátran szembenéző s véleményt formáló közösségi ember is, aki a nép boldogulása érdekében érzi kötelességének az írói véleménynyilvánítást. A jelenlegi kiadvány a naplók első részét tartalmazza 1953 elejéig.

Veres Péter - Történelmi ​jelenlét
Veres ​Péter életműve az utolsó évek gazdag termését magába záró Történelmi jelenlét-tel válik befejezetté, gondolatilag és művészileg teljes boltozatúvá. Mindaz, ami az írót pályája végső szakaszán izgatta-foglalkoztatta, mindaz, amit fontosnak, meghatározhatónak érzett az emberiség és a nemzet sorsában, végérvényes írói hitelességgel, a világ- és önismeret múlhatatlan igényével, az állandó szellemi készenlét frissességével, s a legmagasabb rendű hasznosság reményével fogalmazódik meg a kötet írásaiban. "...klasszikus moralitású művész volt - vallja Illyés Gyula. - A példaadással is művet alkotván vagyis íróilag beszélvén, mondhatni a legmaibb európai módon végezte a dolgát. Országban, nemzetben gondolkodni: ezzel a kifejezéssel ő ajándékozta meg kortársait, még pályája elején. Leomlott bástyák, vesztett küzdelmek után egy nép talpraállítása, világszintre emelése volt a gondja. Az igény és műveltség e szintjének követe volt köztünk." De a Történelmi jelenlét írásaiban Veres Péter nem csak az emberiség és a nemzet létének nagy kérdéseire ad tiszta választ; ebben a sok műfajú, publicisztikát, visszaemlékezést, útirajzot, naplójegyzetet, olvasónaplót és párbeszédet izgalmasan társító kötetben megvesztegető tárgyilagossággal rajzolódik ki egy nagy írói és közéleti pályára visszatekintő egyéniség szellemi önarcképe is, híven érzékeltetve, hogy a vegetatív élet köreiben hogy lobbanhat fel forradalmasítóan a hivatástudat, s milyen viszony van a történelem-kínálta lehetőségek és a művészi megvalósulás között.

Veres Péter - János ​és Julcsa
"Semmi ​mást nem akartam vele - írja egy helyütt A Balogh család történetéről Veres Péter -, mint hitelesen ábrázolni egy faluszéli - gyepsori - földmunkácsalád életén keresztül, a saját elindító osztályom, a magyar nemzet jó egyharmadát jelentő szegényparasztság sorsát és gondolkozását az első világháború előtti, boldog békében, majd az utána következő háborúban és az ezt befejező őszirózsás forradalomban és így tovább az 1919-es Tanácsköztársaság meg az azt követő fehér ellenforradalom alatt, majd a második világháború és a bukásba torkolló nyilas-fasiszta korszakban." A trilógia kötetei: Szolgaság, Szegények szerelme és a János és Julcsa, tehát az irodalmi művek általánosító erejével a szegényparasztság mintegy fél évszázados "történelmét" tárja fel. Az író mint osztályának eleven, lelkiismeretes emlékezete egy egész elsüllyedt világot ment meg számunkra a végleges feledéstől. Írása nem regény a szó közhasználatú értelmében, nem szociográfia, nem néprajzi mű, de nem is kortörténet, hanem saját meghatározása szerint "népi elbeszélés". Az író a spontán népi elbeszélések ösztönös realizmusát tudatossággal ötvözte, hogy rátapinthasson a személyes sorsok mélyén működő társadalmi erőkre. is. Tudatossága nem csorbítja, hanem éppen erősíti és árnyalja az elbeszélés népi hangját, szemléletét és melegítő emberi líráját.

Veres Péter - A ​kelletlen leány
A ​"rossz asszony" leleplezését – 1956 után – a "kelletlen lány" együttérző, metaforikus jelentőségű dicsérete követi. Tóth Borában, a többiek közt elvesző, szerény, az életet inkább elszenvedő, mint formáló hősben ismét föltámad a lírikus Veres Péter; a Kelletlen lány kimondatlanul is az író emberideáljának igazolására íródott. Vannak, akiknek sorsuk lehetetlenné teszi a cselekvésben való önkifejtést; de az ilyen élet csak kívülről nézve hiábavaló. Belső igaza azon múlik, hogy mennyire sejti meg, éli át a rámért sorsot. Ez a probléma kezdettől fogva ott bújkál Veres Péterben; csak a mozgalom, a közvetlen történelmi feladatok vonták el a figyelmét róla. Most, a nyugodtabb időkben, s érettebb gondolkozással, szembenéz vele. S nem bölcselői-művészi módon. Tóth Bora áhítja a szerelmet, a gyermeket, a társas életet, tágabb értelemben a világban való részvételt. De nem lehet kezdeményező, tiltja a szokás, tiltja alkata, helyzete, női szemérme. Elbukik a nem szebb, csak tetszetősebb, föltűnőbb húgával szemben: ő csak "második asszony" lehet. Mások víg farsangját ő robotolja le a szürke hétköznapokon. A Kelletlen lány története mégsem pesszimista. Tóth Bora boldog lesz, bármennyi baj is {672.} éri, mert helyére kerül: magában hordozza, termi, szövi azt a világot, amely mind tágulóbb körökben fogja magába az emberiséget. Kár, hogy a regény vége elkapkodott, vázlatos. Az író Tóth Bora házasságáig egyenletesen magas színvonalon tartja a művet, ezután ismét a krónika szintjére ereszkedik. Megrettenve a metafora kicsorbulásától, távirati stílusban szalad végig a történet végén, Tóth Bora elárvulásán.

Veres Péter - Olvasónapló ​1956-1969
Veres ​Péter Olvasónaplójának zárókötetét tartja a kezében az olvasó, amelynek anyagát a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában található eredeti kéziratok alapján adja közre a gyűjtemény gondozója, Kristó Nagy István. – Veres Péter, aki, emlékezhetünk, az egész ország "Péter bácsija" volt, amíg élet, s meg is maradt annak mindazok szívében és emlékezetében, akiknek írásaival: gondolataival és a nép sorskérdéseiben eligazítást kínáló bölcs szavaival bátorítást adott; az 1956 és 1969 között papírra vetett és olvasmányélményeire vonatkozó jegyzeteiben sem ír közvetlenül megélt, napi életről, de – s éppen ez a jellegzetesen Veres Péter-i benne! – minden sorát átjárja a megélt élet tapasztalata s a hajdani szegényparaszti sorsból, a „hárommillió koldus” tengeréből fölemelkedett szellem és jellem bölcsessége. „Az én irodalomtörténetem ez a napló lesz – olvashatjuk e kötet elején a következő megállapítást, amelyet valamikor 1956 tavaszán jegyzett föl nagyalakú spirálfüzeteinek egyikébe az író. – Ebben sok tévedés, de hazugság nem lesz. Még igazságtételből sem lesz. Ha én nem szeretem – mondjuk Hugo Victort, Zolát, Maeterlincket és másokat – ezt csak megírom, de nem teszem oda, hogy »de azért«. Mert mihelyt az író bíró lesz, hazudnia kell, a jágói igazságot kell megkeresnie.” Ez persze nem ars poetica; több, mélyebb annál. S mit tehet ehhez hozzá, aki megismerteti belülről is ezt a könyvet? Legfeljebb annyit: így van, így igaz.

Veres Péter - Próbatétel
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Veres Péter - "Bérharcos" ​munkásmozgalom vagy "államépítő" szocializmus?
Élete ​végső negyedszázadában az egész ország Péter bácsija volt; bácsizták azok is, akik tanácsért fordultak hozzá, azok is, akik vitatkoztak vele, néha még a nála idősebbek is. Nemzeti intézmény lett, a testet öltött parasztság, amely végre maga intézi sorsát, és alakítóan szól az ország dolgaiba. Író volt, azaz író is volt, méghozzá érdekesen fogalmazó. Fontos kérdéseket vitató író, akinek ugyanúgy műfaja az elbeszélő próza, mint az elmélkedő publicisztika, sőt fiatalabb korában még verseket is írt, mégis ez az egész nagy irodalmi életmű csak az egyik megnyilvánulása volt közéleti tevékenységének, eszköz a társadalmi, erkölcsi, néha filozófiát súroló vitaanyag kifejtéséhez. Politikus volt, államférfi a szó legeredetibb és legpátoszteljesebb értelmében, és sokoldalú közéleti tevékenységének az egyik formája volt az irodalom.

Veres Péter - Számadás
Ez ​az önéletrajz valóban hiteles 'számadás' és nem önéletrajzi regény. Ami meg van benne írva, az mind tényszerűen igaz.

Veres Péter - Őszi ​változatok
Veres ​Péter új kötete azokat az írásokat tartalmazza, amelyeket az író "Önéletrajzi történetek" címen foglalt egységbe, s ezenfelül néhány érdekes elbeszélést, helyesebben a kor és a mai ember sokféle problémáját felvető, izgalmas sorsképet. Az "Önéletrajzi történetek" a "Számadás", illetve "Az ország útján" kiegészítésének, folytatásának tekinthetők. Újabb önéletrajzi kötetet azonban az író - saját vallomása szerint - már nem akar írni, s ezért csak azokat az élményeket és eseményeket választotta ki, amelyeknek közlését és elemzését közérdekűnek tartotta. "A történész számára - írja egyik írásának bevezetésében - legyenek ezek az írások is adalékok csupán, de az olvasónak - én legalábbis azt szeretném - irodalom legyen. S valami, ami még ennél is több: gondolat és ítélet által való szolgálat. Nem "tanulság", a szó iskolás (didaktikus) értelemben, hanem hozzájárulás az árnyalatosabb valóságismerettel és igazságítélettel dúsított közgondolkodás kialakításához." Veres Péter az "Önéletrajzi történetek"-kel mindkét célját elérte, a közösségi szolgálatot is maradéktalanul teljesítette, s ugyanakkor az emberi sorsot formáló tények elemzése, sallangmentes, találó jellemképei, sokat tapasztalt bölcsessége s a finom irónia és önirónia írásainak maradandó művészi rangot biztosítanak.

Veres Péter - Rossz ​asszony
A ​parasztszármazású Majoros Józsi és az élősdi, kispolgár Keller Ibi balul sikerült házasságában a "paraszti világkép" a férj megmosolyognivaló tulajdonsága, s nem az íróé. Veres Péter ezúttal ábrázolja először iróniával – bár tagadhatatlan együttérzéssel – a faluról fölkerültek tuskó-ügyefogyottságát, gátlásaikat, kórossá vált tisztességérzetüket. Hogy az író Majoros Józsi pártján van, az "ellenpólus" ismeretében csöppet sem meglepő. Ez a nő a "házmester-mentalitás" első megtestesítője a felszabadulás utáni irodalomban – amint maga a Rossz asszony is előrevetíti a mai idők középponti problémája: az "ahogy lehet", a "sodródás", az élősdiség kispolgári erkölcsének és az alkotó munka követelményeinek összeütközését. Igaz, a problémát nem oldotta meg, csak fölvetette, kiterítette – de ennél tovább lényegében ma sem jutottunk. Mindenesetre a Rossz asszony két remekbeszabott főalakjával, kihegyezett konfliktusával több szempontból is kiemelkedő mű: az egyetlen városi téma, közvetettebb probléma az írói oeuvre-ben, egyszersmind messzihangzó nyitánya az 1956 után kibontakozó, főleg a fiatal írók tevékenységét jellemző "morális aktivizmusnak".

Veres Péter - Pályamunkások
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Veres Péter - Asszonyhűség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Veres Péter - Szűk ​esztendő
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Veres Péter - Falusi ​krónika
Ajánlás ​ "...Az emlékezet - tudjuk - nem egészen megbízható vezető. Összezavarja a vágyakat a valósággal. De ez nem olyan nagy baj, mint a kicsinyes betűmoly ^^ hiszi. Mert ha valami mint tény nem igaz, akkor mint vágyálom igaz. A népi emlékezet akkor is valóság, ha nem csak tényeket, hanem vágyálmokat is őriz..."

Veres Péter - Az ​ország útján
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Veres Péter - Szegények ​szerelme
A ​Balogh család története címmel jelent meg később. Ez a könyv a Három nemzedék címen megjelent könyv II. kötete, az I. kötet Szolgaság címmel jelent meg.

Veres Péter - Bölcs ​és balgatag őseink
Honnan ​ered a magyar nép? Miért éppen itt telepedtek meg a pusztajáró harcos nomád törzsek? Mikor keletkezhetett s milyen erők hatására kovácsolódott össze a magyar nemzet? Veres Péter többek között ezekre a kérdésekre keres feleletet a régi magyar történelem forrásmunkáiban: a gestákban, krónikákban, legendákban és levelekben. A személyes élmény belső ereje, a kutató szenvedély s a felfedezések öröme az olvasót ellenállhatatlanul magával ragadja, a váratlan és izgalmas kérdések gondolkodásra és ítélkezésre késztetik. Veres Péter a szeretet és irónia kettős fénytörésében mutatja meg történelmünk érdekes mozzanatait a szent galleni történetektől kezdve Zách Felicián bosszújáig, kételkedik a hajdani krónikások, a tulajdonképpeni író-elődök frázisaiban, feltárja logikai ellentmondásaikat, célját azonban soha nem téveszti szem elől. Sokféle ismeretre támaszkodva s a realista író valóságérzékével keresi ki azokat a jegyeket, amelyek az egész "magyar közönségre", más szóval: nemzetre jellemzőek. A kötet eleven, friss írásai rövidek, tömörek és közvetlen hangúak. Természetesen - az író szándéka szerint - eszméltetők és elgondolkodtatók is, hiszen sokszor olyan problémákat érintenek, melyekkel a szaktudomány nem foglalkozik, a megfogalmazásuk, megválaszolásuk inkább az író, mint a tudós feladata.

Veres Péter - Gyermekharag
Elbeszélések

Veres Péter - Szülőhazám, ​"Hortobágy mellyéke"
1967-ben ​Veres Péter hosszabb időre leutazott "szülőhazájába", Balmazújvárosba, és körülnézett, hogyan él most e föld népe. Mekkorára nőtt a község, hogy oszlik meg lakossága, hogy működik a szövetkezet, s hogy él a paraszt, az értelmiség, s a "kétlakiak". Ahogy a mai képet rajzolgatta, minduntalan előkívánkozott belőle egy-egy emlékkép a múltból. Ezeket a felvillanó emlékeket egészítette ki a kiadó Veres Péternek jóval a felszabadulás előtt, a harmincas években írt riportjaival, rövid novelláival, önéletrajzi írásaival - olyanokkal, amelyeknek túlnyomó többsége kötetbe gyűjtve nem jelent még meg. Ám az idő nem szállt el felettük. Az olvasó szívét ma is összeszorítják a "napszámos-énekek" indulattól feszülő verssorai, s a szegényparasztok különféle képviselőinek életéről rajzolt hiteles krónikát. Napi 15-20 fillérből élni éveken át, erőről duzzadó karral támogatni a legnagyobb dologidőben az eperfát, mert nincs munka, vagy koldulásra kényszerülni, mert az ember fölött elszálltak az évek, s a fiú vagy leány nemhogy nem akarja - nem tudja! - eltartani öreg szüleit, hiszen a saját kis gyerekei sem látnak hétszámra kenyeret.. S milyen groteszkül hat, hogy az uralkodó osztály holdkóros tudós kiszolgálói erre azt mondják: egyetek szóját! Éljetek vérkoszton! "Aki végigolvassa ennek a könyvnek az első felét - írja Veres Péter a kötethez írt rövid "előbeszédében" -, természetszerűen azt gondolja, hogy mindezt azért szedtük össze a múltról, hogy annál jobban megvilágosodjon, mitől, milyen sorstól, milyen élettől szabadított meg minket a szocialista forradalom Így is van: ezért is. De nemcsak ezért. Mert aki a szokásos himnikus folytatást várja, némileg elkedvetlenedhetik: hisz itt a régi gondok után újak következnek." A faluról jött, földmunkásból lett író ma sem sem kívülálló módján, "tárgyilagosan" szemlélni az elébe táruló képet. Veres Péter nem lenne Veres Péter, ha nem most is minden esetben a felelősséget vállaló "gazda" módján segíteni, javítani, az embereket okosabbá, tisztánlátóbbá tenni akarná.

Veres Péter - A ​szocialista műveltségről
Veres ​Péter mindig is szívügyének tekintette a népművelést, a kultúra terjesztését. Számos előadásban, cikkben és levélben foglakozott az e téren felmerülő feladatokkal. Több, eddig még nyomtatásban meg nem jelent szöveg mellé gyűjteményes köteteiből – Mit ér az ember, ha magyar?; A válság éveiből; Útközben; Közös gondjainkról; Évek során; Jelenidő; Történelmi jelenlét – válogattuk kötetünkbe a „nyelvünkről”, „népdalainkról”, „irodalmunkról”, „a nép neveléséről”, a „népfőiskoláról”, a „népi kultúrmozgalmakról”, az „ismeretterjesztésről”, „a szocialista műveltségről” szóló írásait. E kötettel első ízben jelenik meg Veres Péter publicisztikájából összeállított tematikus válogatás; olyan válogatás, amely a közművelődés, sőt általában a szocialista erkölcs és életvitel problémái iránt megnyilvánuló társadalmi érdeklődést kívánja szolgálni.

Veres Péter - Szolgaság
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Veres Péter - Aszály ​/ Gyepsor / Napszámos-énekek
A ​kötetben Veres Péter ismeretlen, nemrég előkerült első regénye az Aszály, a harmincas években írt elbeszélései és a korai prózájával egy időben született versei kaptak helyet. Ebből a több műfajú könyvből nemcsak az induló Veres Péter írói arcát ismerheti meg az olvasó, hanem a forradalmárt is, aki a legnépesebb és legmegnyomorítottabb osztály, a falusi szegénység helyzetének bemutatásával és indulatainak megszólaltatásával sürgette a megváltást jelentő társadalmi változást. S a kötetben már benne van az író "növésterve", az egész életmű alaprajza is. Az Aszály egy falusi szegényember reménykedésének, vergődésének és öntudatra eszmélésének története. A vagyonszerzés, az önállósodás illúzióiból és lehetőségeiből kiforgatott Sipos Gábort a hiábavaló kísérletek, a kudarcok után a keserűség viszi vissza sorstársai, a nincstelenek közé, a hangyabolyba, melyhez reményeivel és szándékaival egy időre hűtlenné vált. A regény megdöbbentő hitelességgel mutatja be a főhős világát és sorsát. Ez a hitelesség a tények természetrajzában, a pontos leírás dísztelen, kemény realizmusában teljesedik ki. A Gyepsor elbeszéléseiről Nagy Lajos így írt a negyvenes évek elején: "...a történetek szépek. Szépek, mert igazak, mert rajtuk és bennük az életsorshoz való hűség. Mert az első mondataikban életre kelnek, s mindvégig élnek. Él bennük a gyepsor, a falunak ez a szegénynegyede, élnek az alakok, él a ház, az udvar, a táj. Az élet művészi valósága ez, azért mert hazugság nélkül való." A Napszámos-énekek-et az életművet tápláló és természetében meghatározó írói indulat teszi széppé és izgalmassá. A nagylélegzetű szabad versekben Veres Péter lírai hitelességgel vall helyzetéről, sorsáról és feloldhatatlan írói elkötelezettségéről.

Kollekciók