Ajax-loader

Vajda Ernő könyvei a rukkolán


Vajda Ernő - Fák, ​ligetek, erdők
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vajda Ernő - A ​magyar növényvilág képeskönyve
A ​földet borító növénytakaró több százmillió éves. A legrégibb szárazföldi növényi maradványok a földtörténeti ókor középső szakaszának kőzeteiből kerültek elő. Ez az időszak pedig a geológusok számításai szerint több mint négyszázmillió évvel előzte meg az embert. Így az ősember már hatalmas és magas fejlettségű növénytakaró vette körül. Az a kapcsolat, amely az ősembert a növényvilághoz fűzte, sokrétű volt. A növényzet adta az ember anyagi létének alapját; táplálékát nagyrészben közvetlenül a növények szolgáltatták, kezdetleges eszközei, szerszámai részben növényi eredetűek voltak, védelmet is az erdők sűrűjében keresett és ahol barlangban húzódott meg, ott is az erdők fájának parazsa tette elviselhetővé számára a hideg időszakokat. Ez a szoros létfenntartási függőség keltette a primitív emberben azt a hitet, hogy a növényvilág hatalmas, titokzatos erőket rejt magában. Ezért a primitív ember, de sok régi fejlettebb kultúrának embere is a növények egész sorát, különösen fákat, ligeteket babonás tisztelettel vette körül. Ősrégi mondák is tanúságot tesznek arról, milyen mély volt a régi korok emberének mitikus kapcsolata a növényvilággal. A növényvilág és az ember kapcsolatai az emberrel együtt fejlődtek. Az egyszerű és közvetlen létfenntartási kapcsolatból az évezredek során bonyolult, ezerszálú gazdasági összefüggés nőtt ki.

Devecseri Gábor - Vajda Ernő - Öreg ​fák
Réges-régen ​kezdtem el az ismerkedést az erdővel. Még iskolás sem voltam, amikor elvittek vasárnapi kirándulásokra a budai hegyekbe: ott láttam először erdőt. Régen volt, és mégis teljes elevenséggel él bennem a kíváncsiságnak, a meglepetésnek, az elcsodálkozásnak - meg egy kis félelemnek - az a sajátosan gyermeki keveréke, amelyet akkor éreztem. A kíváncsiság változatlanul él bennem ma is; a meglepetés minden alkalommal meg-megújul, valahányszor az erdőt járom; az elcsodálkozásból csodálat lett; csak a félelem maradt le és a többi érzés mély, odaadó szeretetben egyesült. A kíváncsiság hamarosan megfogalmazott kérdésekkel jelentkezett: Miért sima és világos az egyik fa törzse? Miért sötét és össze-vissza repedezett kérgű a másiké? Honnan tudja mindegyik fa, hogy milyen alakú leveleket kell hajtania és honnan tudja, hogy mikor kell kibontania rügyeit? Vég nélkül tudnám felsorolni a hasonló kérdéseket, amelyeket az erdő már az első találkozáskor feladott. A válaszok, amelyeket a felnőtt családtagok, majd az iskolában a tanítók adtak, nem mindig elégítették ki teljesen kíváncsiságomat, nem oszlatták el véglegesen a kételyeimet; sőt, egyes válaszok újabb kérdéseket szültek. (előszó)

Kollekciók