Ajax-loader

Alfred de Vigny könyvei a rukkolán


Alphonse de Lamartine - Alfred de Vigny - Gérard de Nerval - Alfred de Musset - Költői ​elmélkedések
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Alfred de Vigny - Cinq-Mars ​összeesküvése
A ​Cinq-Mars összeesküvése 1826-ban íródott, s benne a félmúlt egyik hírhedt összeesküvésének történetét dolgozza fel korabeli dokumentumok segítéségével. Cinq-Mars fiatalon került XIII. Lajos udvarába. Az erőtlen uralkodó képtelen irányítani az országot, s a hatalom Richelieu bíboros kezébe csúszik át. Az ország lázong, a főurak elégedetlenkednek, s így Cinq-Mars, akit képességei, becsvágya és szerelme valami nagy elérésére sarkallnak, akarva-akaratlanul lesz vezetője a bíboros uralma ellen szerveződő összeesküvésnek. Vigny vérbeli romantikus: a regény kalandok, izzó szenvedélyek, meglepetések, cselszövények és újabb kalandok szüntelen áradása. Barátság, szerelem, becsvágy, féltékenység és gyűlölet mozgatja hőseit. De a felfokozott érzelmek s indulatok mögött a józan ész, a hideg számítás és az érdekek is alakítják az eseményeket; és Vigny ezt is tudja. A főhősök összetett jellemét olyan pontosan állítja elénk, ahogy majd csak a nagy romantikusok "gyermekei", a realisták láttatják hőseiket. Nemcsak a kalandokat kedvelő olvasó fogja tehát élvezni a regényt, hanem az is, akit érdekel a korabeli francia udvar, a legendás szörnyek és hősök valódi arca.

Alfred de Vigny - Stello
Párizsi ​szoba, 1832. Két férfi beszélget az éjszaka csendjében: egy spleen gyötörte ifjú költő, Stello és orvosa, a Fekete Doktor. A témát a költő veti fel: ne állítsa-e tollát egy politikai eszme, illetve egy kormányzati rendszer szolgálatába? A két beszélgetőtárs fiktív, illetve jelképes személy, a kérdésfelvetés azon-ban nagyon is valóságos és időszerű volt akkoriban, egy-másfél évvel az ún. júliusi forradalom után. Számos francia költőt és írót foglalkoztatott az idő tájt ugyanez a gondolat, többségük, köztük a nemzedék vezéralakja, Victor Hugo az irodalom társadalmi küldetésének, politikai elkötelezettségének híve és hirdetője lett. Vigny párbeszédes keretű regénye - három példázatértékű költősorsot elbeszélő történet után - viszont azzal a tanulsággal fejeződik be, hogy a költőlétet el kell választani a politikai élettől, a költő akkor teljesíti küldetését, ha a pártharcoktól távol maradva, szellemi függetlenségét megőrizve az emberi alapszituáció ,,miért?"-jére és ,,jaj!"-ára figyelve alkot. A Stello egy filozofikus hajlamú és kritikus szellemű író belső viták során kiérlelt, tiszteletre méltó állásfoglalása az irodalom autonómiájának, illetve társadalmi-politikai elkötelezettségének később is időszerű, a 20. század folyamán is nemegyszer heves vitákat kiváltó kérdésében, melyre aligha adható minden történelmi helyzetre érvényes abszolút válasz. A Vignyé sem az, hiszen az alábbi megállapítás igazsága is aligha cáfolható: ,,...a politizálás jog, és vannak pillanatok, amikor kötelesség. Amikor igenis állást kell foglalnia a betűvetőnek." E kijelentés egy harsány közéletiséggel korántsem vádolható magyar költőnő, Nemes Nagy Ágnes szájából hangzott el egy interjú során. A 18. századi francia és angol költősorsokat bemutató esszéregény (legponto-sabban így lehetne a Stello műfaját meghatározni) az irodalomtörténetben vala-melyest jártas magyar olvasónak is izgalmas szellemi élményt jelenthet, és érdekes képzettársításokra indíthatja. A Gilbert- és a Chatterton-epizód olvasása közben például emlékeink mélyéből alighanem földereng e két költő kortársának, a mi Csokonainknak szerencsétlen élete s 1793-ban írott profetikus színdarabja: ,,A méla Tempefői, azaz az is bolond, ki poétává lesz Magyarországon." A jakobinus diktatúra végnapjaiban játszódó André Chénier-epizód viszont egy-másfél évszázaddal későbbi időszakra vonatkozó asszociációkat válthat ki: Robespierre és Saint-Just irodalomra és írókra vonatkozó kijelentései a sztálini-zsdánovi - minálunk: rákosista - kultúrpolitika vandál szellemét vetítik előre. S azzal a gondolattal is el lehetne játszani, milyen kommentárokkal olvasta volna a ,,Fekete Doktor előírásai"-t ,,A XIX. század költői"-t író Petőfi, s milyenekkel a ,,homo aesteticus"-t a ,,homo moralis"-szal, lényegében véve a ,,homo politicus"-szal tüntetően szembeállító Kosztolányi, és milyenekkel a vitathatatlanul forradalmi érzelmű és meggyőződésű, de az irodalom pártirányításának gondolatát elutasító, s ezért Kun Béla által 1919-ben leburzsoádekadensezett Kassák Lajos. Vigny e fontos regénye - a szöveg jobb megértését elősegítő bőséges jegyzet- és képanyaggal, a szerző pályaképét bemutató és a mű értelmezésére is kiterjedő utószóval, valamint a szövegben előforduló francia szavak kiejtési szótárával - Tálasi István fordításában először jelenik meg magyar nyelven.

Alfred de Vigny - Laurette ​/ Laurette
Kétnyelvű ​kiadványainkkal elsősorban a nyelvtanulóknak kívánunk segítséget nyújtani, hogy kellemes és tanulságos módon tökéletesíthessék tudásukat. Éppen ezért kiadványaink fordításánál minél nagyobb nyelvhűségre törekszünk, bár a jó magyar stílus követelményei helyenként megkívánják, hogy kisebb-nagyobb mértékben eltérjünk a szó szerinti fordítástól Olvasóink számára a teljesség kedvéért dőlt betűs írással jelöltük azokat a magyar szövegben található szavakat vagy szócsoportokat, amelyek az eredeti szövegben nem szerepelnek, de a magyar nyelv szellemének megfelelően a magyar szövegben elkerülhetetlenek. Számozással jelöltük viszont azokat a legfontosabb kifejezéseket, amelyek jellegzetesen hozzátartoznak a szóban forgó idegen nyelvhez, de magyarra szó szerint le nem fordíthatók. A kiadvány végén jegyzetben közöljük az ezekre vonatkozó magyarázatokat.

Alfred de Vigny - A ​farkas halála / La Mort du Loup
Alfred ​de Vigny életének summája? Talán a Magyar Helikon gondozásában 1968-ban megjelent Klasszikus francia költők jegyzetírói (Lakits Pál, Rónay György és Szegzárdy-Csengery József) fogalmazták meg a legtömörebben: „Sebzett, zárkózott, befelé forduló lélek (volt). Költészete súlyos, gondolati líra, nagy versei a Mózes, A farkas halála, Az Olajfák Hegye – a magányosság és pesszimista világszemlélet hirdetői a romantika gazdag irodalmában. Formakezelése keményebb és súlyosabb, mint romantikus kortársaié. Személytelen lírai magatartásával már a parnasszisták előfutára.” A válogatás Alfred de Vigny tíz költeményét tartalmazta. Múlt századi és két évvel ezelőtti fordítás egyaránt található a könyvben, bizonyságául annak, hogy Alfred de Vigny folyamatosan a látókörünkben van. Számos antológiában találkozhattunk a verseivel, de önálló kötete magyarul még nem jelent meg. Ez a válogatás tehát valóban hézagpótlónak mondható.

Kollekciók