Ajax-loader

Aharon Appelfeld könyvei a rukkolán


Aharon Appelfeld - Holt ​vágányok
"Nekem ​a memóriám a vesztem... olyan az emlékezetem, mint a leplombált kút: megőriz mindent az utolsó cseppig. Kiapadhatatlan" - mondja a regény hőse, Ervin Siegelbaum, akinek különös újjászületése óta az ital, a futó kalandok és a rémálmok töltik ki a mindennapjait. Nincs más otthona, mint a vasút, nincs más barátja, mint néhány túlélő, nincs más célja, mint hogy fellelje azt a náci tisztet, aki a koncentrációs táborban a szeme láttára lőtte agyon a szüleit, akik rendíthetetlenül hittek egy jobb jövőt hirdető eszmében, megtagadták érte őseiket, feláldozták az életüket, és végül mindenütt csak ellenségekkel találták szemben magukat. A gyilkos után nyomozó, táskájában pisztolyt rejtegető Siegelbaum megszállottként teszi meg évről évre ugyanazt az utat a háború utáni Ausztriában, ahol egykori frontkatonák büszkén vallják, hogy zsidókat irtottak, ahol fél- és negyedzsidók csak titkon merik neki megsúgni származásukat. Vajon ha megtalálja a gyilkost, lesz-e ereje bosszút állni, és hoz-e megnyugvást a bosszú? Appelfeld költői szépségű regénye halk, egyszerű, puritán, és mégis szívbe markoló szavakkal tárja fel a túlélő bonyolult, fájdalmas belső világát, visszaemlékezéseit egy elpusztított generáció tagjaira. A Bukovinában született szerző nyolcévesen volt saját édesanyja meggyilkolásának szemtanúja. Miután megszökött a koncentrációs táborból, ide-oda sodródott Európában, végül Izraelben telepedett le. Íróként a nyolcvanas években tűnt fel Badenheim 1939 című regényével, és azóta kiemelkedő helyet foglal el a kortárs irodalomban. Számos rangos irodalmi díj birtokosa.

Aharon Appelfeld - Badenheim, ​1939 / Cili
Az ​író leghíresebb műve az 1980-ban megjelent Badenheim, 1939, az osztrák zsidóság sorsának szürrealista képe. A kitűnő írás varázsa atmoszférájában, visszafojtott stiláris kialakításában rejlik. Közvetlen utalás alig-alig akad az osztrák hatóságok eljárására, csak egy-egy futó epizódból derül fény a vészterhes politikai változásokra, a "békebeli" üdülőhely közönségére váró félelmetes sorsra. Hátborzongató, ahogyan ezek a mit sem sejtő, ártatlan bárányok a vágóhídra mennek - Cili című regénye 1938-ban jelent meg, egy sokgyerekes zsidó kereskedőcsalád legkisebb gyermekének a kissé együgyű Cilinek kálváriáját írja le, egyszerűségükben hatásos eszközökkel, visszafogottan - mint valami lírai mesét. A borzalmak valódi tartalmát megint csak az olvasónak kell hozzáéreznie a történethez.

Aharon Appelfeld - Egy ​élet története
"Néha ​elegendő a dohos szalma bűze vagy egy madár vijjogása, hogy belehajítson a messziségbe, önmagam feneketlen mélységébe." Aharon Appelfeld, az író vall így, aki a második világháború kitörése idején hétesztendős volt, egy asszimilálódott csernovici zsidó család gondosan óvott, Ervin nevű kisfia. Gyerekkora egyetlen éjszaka leforgása alatt ért véget. Édesanyját németek és románok mészárolják le, halálsikolyát maga is hallja. Amikor a gettóban töltött hónapok és az ukrán sztyeppéken átvezető halálmenet végén megérkezik a lágerbe, apjától is elszakítják. Ervinnek ekkor sikerül megszöknie - bemenekül az erdőbe. A magányos kisfiú, akit csak állatok vesznek körül, elrejtőzik az erdő mélyén, de aztán megindul az esőzés, és egyre erősödik a hideg. Ervin parasztházakba kopog be, és keresztény árva gyereknek adja ki magát. Hamarosan csaknem teljesen elfelejti szülei arcát, hajdani otthonát. A háború hat hosszú-hosszú esztendeig tart. Befejeződése után a fiú egy darabig ideiglenes táborokban él, ahol csalók, csempészek és tolvajok dolgoztatják az odasodródott gyerekeket. Aztán egy szép napon egy hajó Palesztinába viszi. Egyedül, nyelvtudás nélkül érkezik a tizennégy éves kamasz, aki mindenét elveszítette, akinek mindent elölről kell kezdenie. Ebben a megrendítő, bölcs és költői műben Aharon Appelfeld mai szemmel tesz tanúságot életének arról a szakaszáról, és az azt követő harcról, amelyet az emlékezés vív a feledéssel, a beszéd a hallgatással. Ez a könyv a zsidó irodalom egyik igazán nagy alkotása.

Kollekciók