Ajax-loader

Borbély Ákos könyvei a rukkolán


Borbély Ákos - Monory Zénó - Tömördi Máté - Volt ​egyszer egy cukoripar
A ​cukor magyarországi pályafutása nem a honi előállítással kezdődött, hiszen a nádméznek nevezett fehér édesítőszer évszázadokig levantei luxuscikként, majd gyarmatáruként került a Kárpát-medencébe. A magyarországi cukorfogyasztás mértékéről egészen a XVIII. századig nem rendelkezünk számszerű adatokkal. Különböző források alapján azonban már a XV-XVI. századtól következtethetünk a fogyasztás nagyságrendjére. A cukor ekkor főúri reprezentáció kelléke volt, ami a tehetősebb konyhákban még a XVII. században sem volt mindennapi alapanyag. Nád- és répacukrot a világ legkülönbözőbb tájain, eltérő termelési és fogyasztási célokkal termelnek az országok, Nem csoda, hogy a cukor világpiacát már a gyarmati idők óta a kiszámíthatatlanság és az ingadozás jellemzi, főleg mivel a sajátos cukorárciklusok mellett itt a világgazdaság nagyciklusai is lecsapódnak. A konjunktúra és a recesszió tőzsdei hullámvasútján tehát szintúgy társutasok voltunk Európa répacukoriparával. Az agrárpolitika elbizonytalanodása miatt az utolsó világpiaci recesszió, sajnos, komoly csapást mért Magyarország cukoriparára, melyből csak egy gyár maradt talpon. De éppen a konjunktúra változékonysága adhat reményt arra is, hogy a cukorgyártás újra fejlődésnek indulhat, és egyszer megint cukoriparról beszélhetünk Magyarországon. Bár a cukor kapcsán manapság legtöbbeknek a táplálkozási kérdések mellett a közelmúlt nagy port felvert gyárbezárásai jutnak eszükbe, ez a könyv távolról sem csak ezekre az eseményekre összpontosít. Bár a teljesség igénye egy ilyen nagy múltú és jelentős ágazat esetében illuzórikus, a könyv célja mégis az, hogy az iparág kibontakozásának és fejlődésének valamennyi fontos állomását bemutassa a kezdetektől egészen napjainkig. A négyéves kutatómunka során a szerzők a történelmi Magyarország csaknem összes valaha működött cukorgyárát felkeresték, és több mint 30 országos és helyi közgyűjtemény, valamint nagyszámú személyes adatközlő anyagát dolgozták fel. A rendkívül gazdag anyag feldolgozása során az olvashatóság igénye a szaktudományos nyelvhasználat és hivatkozási gyakorlat követelményei elé került.A könyv mondanivalóját színesebbé és személyesebbé teszi megannyi történet ás adoma, amit bizonyára az utolsó 2-3 cukoripari generáció fog legjobban megérteni. A technológiatörténeti és üzemtörténeti főcsapást kiszélesítve a könyv a cukor világát eddig kevésbé feldolgozott oldaláról is bemutatja. A hazai cukorágazat fejlődését egyrészt a világ gazdaságában és a hazai gazdaságirányításban lezajlott folyamatok helyezik szélesebb összefüggésbe. A társadalomtörténethez tartozik viszont a gyároscsaládok mellett a cukoripari munkásság, valamint a répatermelő gazdák és mezőgazdasági munkássg anyagi és társadalmi helyzetének végigkövetése. A cukorfogyasztás kultúrtörténetének bemutatása pedig a gasztronómiatörténet hazai irodalmát gazdagíthatja. Könyvünk a magyar cukoripart a mindenkori gazdasági és társadalmi összefüggésekben mutatja tehát be. Az ábrázolást mintegy hétszáz fénykép, festmény, táblázat, ábra és térkép teszi teljessé, melyek döntő többsége először kerül publikálásra.

Kollekciók