Ajax-loader

Vajda Mihály könyvei a rukkolán


Vajda Mihály - Marx ​után szabadon, avagy miért nem vagyok már marxista?
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vajda Mihály - Emlékezet. ​Idegenség.
Hogy ​miről szól ez az esszé-füzér? Kivételesen elárulja a címe. Egyrészt az emlékezetről, pontosabban arról a felejteni akarásról, amely mind a mai napig még a legbecsületesebben "bánt el" az elviselhetetlen huszadik századi múlttal: feldolgozni, úgy néz ki, lehetetlen, mert mit is jelentene ártatlan milliók kiirtásának "feldolgozása"?, másrészt az ismétlés akarásáról, arról, hogy ha már egyszer nem sikerült kiirtani minden idegent - tessék mondani, mit is jelentene ez?, hiszen ehhez a bennünk élő idegent is ki kellene irtanunk! -, szóval, ha ez nem sikerült, mert nem is sikerülhetett, akkor elfogadni és magunkévá tenni ezt a múltat, folytatni ott, ahol abbahagytuk. Tudom, a humanista utópiák kedvelői nem szeretik ezt a világképemet, mely nem illeszthető bele, ahogy Kertész Imre mondotta, a szabadság diadalmeneteként, haladásként értelmezett történelembe. Akkor, nagyon kérem, ne olvassák ezeket az esszéket. Ha már megvették a könyvet, tegyék fel olvasatlanul a könyvespolcra. Vajda Mihály

Vajda Mihály - Ilisszosz-parti ​beszélgetések
A ​kötet öt beszélgetésében a szerző a valaha Szókratész által feltett kérdésre keresi a választ: "vajon valami szörnyeteg vagyok-e, aki Tüphónnál is bonyolultabb és jobban okádja a tüzet, vagy pedig szelídebb és egyszerűbb lény, akinek természeténél fogva valami isteni és minden elvakultságtól mentes jelleg jutott osztályrészéül" (Platón, Phaidrosz, 229c-230a).

Vajda Mihály - Orosz ​szocializmus Közép-Európában
"Mindenekelőtt ​is el kell felejtened a borzalmakat. - Kérdeztem, egyre meglepettebben. - Miért? - Azért, hogy élni tudjál. Szabadosan élni: - Ilyen teherrel nem kezdhetünk új életet -, s ebben némelyest igaza is volt, elismertem. Csak hát nem egész értettem, mint kívánhatnak olyat, ami lehetetlen." Kertész Imre: Sorstalanság Vajda Mihály 1935-ben Budapesten született. Filozófiát és német irodalmat tanult a budapesti egyetemen. Lukács György tanítványa, az ún. Budapesti Iskola szűkebb köréhez tartozik. Rövid tanárkodás után az MTA Filozófiai Intézetének munkatársa lett, ahonnan 1973-ban politikai alkalmatlanság címén elbocsátották. Azóta szabadúszó, és időnként külföldi egyetemeken tanít. Könyvei: Zárójelbe tett tudomány. A husserli fenomenológia tudományfilozófiájának bírálatához (1968), A mítosz és ráció határán. Edmund Husserl fenomenológiája (1969), Fascism as a Mass Movement (1976), The State and Socialism. Political Essays (1981), A történet vége. Közép-Európa - 1989 (1992), Változó evidenciák. Útban a posztmodern felé (1992), A posztmodern Heidegger (1993).

Vajda Mihály - Mesék ​Napnyugatról
Tizenöt ​mese. Alapjában véve állat- meg embermesék. S mind a nyúlról és a vadászról. A nyúlról? Igen. Descartes nem vette észre, hogy az embert arra biztatván, hogy a természet urává és birtokosává legyen, egy olyan tradíció racionális megalapozását nyújtja, amely eredetileg nem az észre, hanem a hitre épített. "Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá." Megeshet persze, hogy észrevette. S éppen az volt neki a fontos, hogy hit és ésszerűség egybeessék. Azt azonban biztosan nem érzékelte, talán nem is érzékelhette, hogy, ha és amint a hit elvész, ha és amint az ember megöli Istent s a földet többé már nem Isten dicsőségére hajtja birodalma alá, akkor egyre inkább csupán a puszta hatalom akarását fogja megtestesíteni. A végén nem marad más az egészből, mint az akarat akarása egy rémesen sivár világban.

Vajda Mihály - Utam ​Marxtól
A ​Vajda Mihály válogatott műveit közreadó sorozat újabb darabja a filozófusnak a marxizmustól való elszakadása útját követi nyomon, az 1970-es évek közepétől a rendszerváltásig. A kötet eddig meg nem jelent, illetve csak szamizdatban napvilágot látott írásokat is tartalmaz.

Vajda Mihály - Sisakrostély-hatás
"Jó ​ideje szeretném már azt hinni: lassan sikerül majd búcsút intenem a Szellemnek." Vajda Mihály tanulmánykötete a gondolkodásunkat állandóan meghatározó "kísérteteinkre" figyelmeztet. Filozófiatörténeti megközelítésből tanulmányozza a modern kultúra kérdéseit, melyek egymásból következve fokozzák az ember tudás iránti csillapíthatatlan szomjúságát.

Vajda Mihály - A ​fasizmusról
969-1970-ben, ​Lukács György tanítványaként, az idős Lukácstól persze már a fiatal felé "hátráló", bizonyos marxista téziseket egyre kevésbé vállaló filozófusként írta meg fasizmus-könyvét Vajda Mihály. Megírása idején szenzációsnak számított, elsősorban azért, amiben opponálta az akkor hivatalos, kominternes fasizmus-értelmezést, ezért csak néhány részlete jelenhetett meg folyóiratokban (angolul és franciául viszont kiadták külföldi baloldali kiadók). A könyvre ma már szerzője is úgy tekint - részletesen szól erről előszavában - mint alaposan meghaladott munkára. Amit a mű a polgári világállapotról, fasizmus és kapitalizmus összefüggéseiről mond, főleg pedig az, hogy a "jobboldali" szélsőséget semmilyen vonatkozásban nem szembesíti a "baloldalival", a bolsevista-sztálinista totalitárius berendezkedésekkel, mindez kétségkívül avulttá teszi a művet. A lendületesen megírt, szinte regényszerű érdekességű nagyesszé azonban számos olyan gondolatot is tartalmaz, amely ma is érdemessé teszi elolvasását. Vajda nem történészként foglalkozik a fasizmussal, filozófusként viszont nem a szellemi elvontságok szintjén kezeli témáját. Középpontba azt állítja - és ez váltotta ki annak idején a leghevesebb elutasítást -, hogy a fasizmus valóban a tömegek, a "kispolgári" (ebbe beleértendő a proletariátus igen nagy része is, az "osztálytudathoz" el nem jutott, vagy nem eléggé eljutott munkásság) tömegek aspirációit, vágyait, kiútkeresését testesítette meg, hogy korántsem a "finánctőke", az imperialista uralkodó osztály műve volt, hanem igen sok vonatkozásban annak ellenében és ellenére jött létre és jutott győzelemre. Vajda elsősorban a német fasizmussal foglalkozik, kialakulásával, a weimari Németországban vitt szerepével, hatalomrakerülésével. Tekintettel arra, hogy ez a kérdéskör mindmáig a leghevesebb viták középpontjában áll világszerte, hogy nagyjából elfogadott fasizmuskoncepció még távolról sem létezik, Vajda könyve igen sok szempontból ma is intellektuális csemege; érdekességét tovább fokozza, hogy akaratlan áthallások is bőségesen akadnak benne a megírás idején még szinte hírből sem ismert jobboldali populista ideológiákkal, mozgalmakkal, törekvésekkel kapcsolatban. - A könyvet érdemes művelt olvasók széles körének ajánlani, de egyúttal felhívni a figyelmet arra is, hogy az nem a mai, a posztmodern filozófia nagyjaként ismert Vajda műve, hanem negyedszázaddal ezelőtti munka.

Vajda Mihály - Szög ​a zsákból
Vajda ​Mihály filozófus, a Budapesti Iskola egykori tagja, Lukács György tanítványa emlékirataiban végigjárja gondolkodása alakulásának útját: szembenéz egykori hiteivel és kiábrándulásaival, kompromisszumaival és kísértéseivel, barátságaival és e barátságok széthullásával, s mindezt friss humorral, nagy adag öniróniával és mély bölcsességgel teszi. A holokauszttúlélő elhallgatásokkal és félelmekkel teli gyerekkora, '56 és '68 traumája, a Kádár-kor értelmiségének dilemmái, a menni vagy maradni állandóan a levegőben lógó kérdése, a rendszerváltás körüli évek reményei és kudarcai mind ott sorakoznak e gazdag életút leírásában. A kötetben olvasható az a nagyinterjú is, amelyet tanítványa és barátja, Kardos András készített Vajdával a Budapesti Iskola felbomlásától a rendszerváltásig tartó időszakról. Jegyzetek, annotált névmutató és gazdag képanyag teszi teljessé közelmúltunknak ezt az egyedülálló perspektívából megírt történetét.

Vajda Mihály - Nem ​az örökkévalóságnak
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vajda Mihály - Fiatalkori ​írások
A ​Vajda Mihály Válogatott Művei első darabja előbb négy, kötetben korábban meg nem jelent írás segítségével kívánja bemutatni Vajda pályakezdését, majd a két Husserl-monográfia által a marxizmus és a fenomenológia szintézisére tett kísérleteit, valamint tartalmazza még "A fasizmusról" című munkát, mely a szerző első társadalomfilozófiai-történeti hermeneutikai kísérlete.

Vajda Mihály - Sárkányfog ​vetemény
Vajda ​Mihály tanulmányokat és esszéket tartalmazó kötetének első részében azt elemzi, milyennek látja a filozófiát. A filozófiát, amelynek művelője önvizsgálatán keresztül tekint rá a világra. A második részben a szerző kifejezetten a legmegvetendőbb ember világáról, a modern tömegdemokráciáról fejti ki véleményét.

Vajda Mihály - Rejtekutak ​a posztmodernben
„A ​modern világkorszak, amelyben az európai emberiség – Nietzschével és Heideggerrel szólva – már megölte Istent, hogy magát tekintse Istennek: ez a felvilágosodás kora. A posztmodern nem a modern tagadása, hanem csupán univerzális érvényességének megkérdőjelezése. Nem a felvilágosodás racionalizmusa az egyedül érvényes. Mellette, azt kiegészítően vagy korlátozóan, más világmagyarázatok is érvényesek lehetnek. Aki úgy véli például, hogy a tudomány az egyedül érvényes világértelmezés, az a modern álláspontját képviseli. Aki a tudományt hamis világmagyarázatnak tekinti, az premodern állásponton van. Aki viszont azt állítja, hogy a kétségtelenül érvényes tudományos világértelmezés mellett más világmagyarázatok is lehetségesek és érvényesek, az már a posztmodernet képviseli.” Sorozatunk harmadik kötete a szerző legnagyobb hatású és legtöbbet vitatott korszakának dokumentumait tartalmazza. Végigolvasva az írásokat, nyomon követhetük Vajda Mihály – igen sajátos és eredeti – posztmodernjének megformálódást, majd fokozatos dekonstrukcióját.

Márkus György - Vajda Mihály - A ​Budapesti Iskola
A ​kötet átfogó, bár közel sem minden részletre kiterjedő „pályaképet” vázol fel Lukácsról, oly módon, hogy végigelemzi a XX. század valamennyi releváns filozófiai problematikáját és kérdésfeltevéseit.

Vajda Mihály - A ​mítosz és a ráció határán
Edmuns ​Husserl századunk egyik legjelentősebb polgári filozófusa. A nevéhez fűződő fenomenológiai irányzat, a tízes évektől kezdve állandóan ható és élő áramlata korunk filozófiájának. Vajda Mihály miközben végigkíséri a filozófus életművének minden jelentősebb állomását, arra a kérdésre igyekszik választ adni, mi is a fenomenológia, milyen szerepet játszik korunk polgári gondolkodásában.

Bacsó Béla - Csorba László - Gábor György - Heller Ágnes - Rugási Gyula - Vajda Mihály - A ​történelem árnya
A ​történelemnek a jelenre boruló árnya néha a jellegtelen szürkeségig elmosódott, hasonlóan ahhoz, ahogy a saeculum határai válnak kitapinthatatlanná kortárs nemzedékek szemében. E napjaikat jól jellemző teoretikus helyzetben aktuális politikai kérdéseket vizsgálni lényegében véve ugyanannak az erudíciónak a megnyilatkozásait jelenti. A történelem korszakos árnyán túl talán éppen ez az erudíció foglalja valóban egységes Festschriftbe e kötet tanulmányait. De egységessé teszi e kötetet az a szellemi kötelék, amely e gyűjtemény szerzőit Ludassy Máriához, a Festschrift címzettjéhez és szellemi résztulajdonosához is köti. Ha kizárólag a maga mélységes komolyságában idézzük fel Nietzsche sorait - "az írás-olvasás tanítója és a korrektor alkotják a filológus első típusait" - akkor minden további nélkül elmondható, hogy Ludassy Mária nemcsak betölti ezt a szerepet, hanem tudományos és oktatói pályáján folyamatosan e "típus" gyarapításához és szellemi karbantartásához járul hozzá. Saeculum - Újonnan induló könyvsorozatunk profilját kifejezni hivatott címe a történő idő kétféle intervallumát jelöli az antikvitás óta: egyrészt a szubjektív élettapasztalattal még éppen kontrollálható emberöltőt, másrészt viszont a metafizikai horizont felé távolodó "korszakot", adott esetben "világkorszakot". A "Saeculum-könyvek" rövid, olykor villanásnyi szellemi portrék, helyzetértékelések, elemzések közzétételével két perdöntően fontosnak tartott kritériumot kíván szem előtt tartani: a gondolkodás szabadságának tiszteletét és a szellemi-tudományos színvonalat.

Vajda Mihály - A ​posztmodern Heidegger
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vajda Mihály - Tükörben
Lukács ​nem ereszt. Vajon miért? Csak mert Gyuri bácsira, a hamiskásan mosolygó szivarozó öregúrra, akihez igencsak közel kerültem, aki valamifajta szeretettel magához engedett, máig is szeretettel gondolok? Nem hinném. Talán arról van szó, hogy életútja állandó figyelmeztetés számomra: vigyázz, komám, ha megfeledkezel róla, hogy megérteni akartál, s abban a hitben ringatod magad, hogy tudásra tettél szert, akkor... Mi van akkor? Ezt még kevésbé tudom... Annak a bizonyos Budapesti Iskolának – Lukács nevezte így – valaha meg akartam írni a történetét. Aztán letettem a dologról. Daimónionom azt súgta: ne tedd! De a Budapesti Iskola sem ereszt. Beláttuk – külön-külön, de egybehangzóan – mindenfajta filozófiai doktrína lehetetlenségét. S azután nagyon különböző utakon jártunk. Radnóti már a hetvenes évek elején úgy látta, "az utak elválnak", amit magam csak néhány évvel később vettem tudomásul. S mégis: ha meg akarom érteni, amit gondolok, muszáj az ő tükrükbe is néznem. A nálamnál fiatalabb barátaim tükrében aztán magamra ismerek. Valami közös van a világukban, világunkban. Hogy mi volna az? Remélem, kitűnik e kötet esszéiből. Ha a közösnek itt most summázatát adnám, a hasonlót, az egyirányút egyneműsíteném – és ezzel kiüresíteném. Semmiképpen sem merném megtenni. Iskolák nincsenek, irányzatok sincsenek. A filozófia személyessé vált. Mintha azonban azoknak a szerzőknek a gondolataiban, akikről itt szó van, lassan-lassan lecsapódna valami tanulság, mely csakis a közép-európai gondolkodásnak lehet sajátja. Mi nem tudunk sem konzervatívok, sem konstruktívak lenni. Megőrizni nincsen már mit, szellemi hajlékunkat újjáépíteni akarni komikus gesztusnak tűnik, valami újat építeni akarni meg... nincsen semmi biztos fogódzó, s mégis úgy érezzük: muszáj magunkat megértenünk s a világunknak értelmet adnunk. Nem a fiatal Lukács kísértete bolyong közöttünk? Ha haragszik is ránk – Nietzsche miatt.

Vajda Mihály - Túl ​a filozófián
Filozófusok ​az újkorban többnyire írtak esszéket, esszéket is. Volt, aki, mint Montaigne, csakis esszéket írt, azokban érezte megfogalmazhatónak, mit is gondol önmagáról, s hogyan látja ez az „önmaga” a világot. Nietzsche egyenesen azt állította, hogy a filozófia nem más, mint szerzőjének memoárja. Magam már elég régóta s egyre határozottabban meg vagyok győződve róla, hogy a filozófia tudományosságára törekvés nem sok jóval kecsegtet. Az objektivitás igényével megfogalmazni az emberre, a világra, Istenre vonatkozó állítólag objektív igazságokat lehet éppenséggel, de komolytalan. A másik a maga „objektív igazságát” fogja az enyémmel szembeállítani. Esszéim tehát nem tudományos filozófiai munkásságom melléktermékei vagy kiegészítései: ezek az esszék diszkurzíve le nem írható, csak felmutatható filozófiámat járják körül, megadva az olvasónak a szabadságot, hogy úgy értelmezze gondolkodásomat, ahogyan akarja, ahogyan látja. Maguk az esszék állnak össze tehát filozófiává. Az itt összeszedett írások többsége meglehetősen új keletű, azt mutatják fel, ahogyan ma gondolkodom. Másképp, mint még tán nem is olyan régen, s másképp, mint ahogy – ha megérem – holnap fogok. Vajda Mihály

Vajda Mihály - Szókratészi ​huzatban
Márc. ​20. Hideg van, de ragyogó napsütés. És nyugtalanság. Ilyenkor fogalmam sincs, mihez kezdjek. Ez a napló néha jól jön; nem mindig, most sem tudok írni, de azért legtöbbször kisegít a bajból.

Kollekciók