Ajax-loader

Sebestyén János könyvei a rukkolán


Randé Jenő - Sebestyén János - Azok ​a rádiós évtizedek... / ...és azok a rádiós évek
Előszó Idézet ​az Encyclopaedia Britannica A televízió és rádió művészete című cikkéből: "Amikor az 1920-as években megindult a rádiózás, a film már elismert művészi megjelenési forma volt. A rádiózást viszont csak egyszerű, de potenciálisan nagy hatású médiumnak tekintették, amely alkalmas arra, hogy információkat szolgáltasson, és továbbítson bizonyos művészeteket, például a zenét. A rádió művészeti lehetőségeit nem tárták fel a harmincas évekig... A rádió volt az egyetlen médium, amelyben az előadók láthatatlanok maradtak közönségük előtt. A rádiósok eleinte a színpad vagy a szószék stílusát igyekeztek alkalmazni: a tapasztalatlan rádiós nagyszámú közönségben gondolkodott, s mesterségesen felfokozott stílusban szólalt meg, ami semmiképpen nem felelt meg az új médiumnak. Hiszen hallgatósága a valóságban kisebb csoportokból vagy egyedekből állott, akik rendszerint otthon vagy gyakran más elfoglaltság közben fesztelen körülmények között hallgatták a rádiót. A rádiós művészi kifejezés alapkérdése az volt, hogy ezekhez az új körülményekhez alkalmazza módszerét és stílusát..." Amikor Magyarországon megindult a rádiózás, volt mire alapozni. Hogy újra az Encyclopaedia Britannicát idézzük: "A fémvezetéses kereskedelmi hírmondó (broadcasting) a legfejlettebb Budapesten volt, ahol 1893-ban indult el. A századfordulón már 6500 előfizető volt ebben a városban. Zenét, híreket, tőzsdei tudósításokat, sőt drámai műsorokat is közvetítettek a fémvezetéken akár napi 14 órán át. Ez a rendszer egészen addig működödtt, amíg a XX. században át nem vette szerepét a rádió. Hasonló rendszereket fejlesztettek ki Londonban és Párizsban." Csak egy név hiányzik a világ legismertebb lexikonában megjelent tájékoztatóból: Puskás Tivadaré, a telefonhírmondó feltalálójáé, akiben először fogalmazódott meg az a gondolat, hogy információs-szórakoztató anyagot elektromos úton egy központból tetszés szerint megfelelő létszámú hallgatósághoz lehet továbbítani

Rózsa Miklós - Sebestyén János - Életem ​történeteiből
43 ​esztendei távollét után, 1974-ben látogatott ismét szülőhazájába az 1907-ben Budapesten született, kivált filmzenéi által világszerte ismert zeneszerző, Rózsa Miklós. Hogy szellemi gyökerei emberöltőnyinél hosszabb távollét tán sem tépődtek ki talajukból, érzékelhette a rádióhallgató tiszta, élvezetes magyar beszédéből, hamiskásan fordulatos adomázásából, csúfondárosan pesties előadásmódjából, Kötetünk címe tudatosan játékos: nem élettörténetét meséli el Rózsa, hanem valóban élete történeteit, mindenekelőtt találkozásait a legkülönfélébb valódi és talmi hírességekkel - Mario Lanzádtól Toscaniniig, Judy Garlandtól Marilyn Monroe-ig -, valamint olyan, sokszor drámai sorsfordulókat, melyekbe a világtörténelem alaposan belejátszott. Az önmagukban is szórakoztató epizódok mégsem puszta "nagy emberek papucsban"-anekdoták. A zsugorított jellemrajzok, groteszk események mögött felsejlik Hollywood, az "álomgyár" fénykora, a korabeli zenei élet és a filmszínészek világának megannyi fénye és árnya. Az írott szöveg igyekezett az élőszó varászát, egy vonzóan világos, derűs elme sziporkáit átmenteni, remélve, hogy sikerül fölidézni egy különleges életpálya légkörét, s egy részben letűnt, részben nagyon is élő művészvilágot.

Sebestyén János - Az ​egri Megyei Művelődési Központ története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kollekciók