Oliver Sacks könyvei a rukkolán

Oliver Sacks - Hangokat ​látok
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Oliver Sacks - The ​River of Consciousness
From ​the bestselling author of Gratitude and Musicophilia, a collection of essays that displays Oliver Sacks's passionate engagement with the most compelling ideas of human endeavor: evolution, creativity, memory, time, consciousness, and experience. Oliver Sacks, scientist and storyteller, is beloved by readers for the extraordinary neurological case histories (Awakenings, An Anthropologist on Mars) in which he explored many now-familiar disorders--autism, Tourette syndrome, face blindness. He was also a memoirist who wrote with honesty and humor about the remarkable experiences that shaped him (Uncle Tungsten, On the Move, Gratitude). In the pieces that comprise The River of Consciousness (many first published in The New York Review of Books, among other places), Dr. Sacks takes on evolution, botany, chemistry, medicine, neuroscience, and the arts, and calls upon his great scientific and creative heroes--above all, Darwin, Freud, and William James. For Sacks, these thinkers were constant companions from an early age. The questions they explored--the meaning of evolution, the roots of creativity, and the nature of consciousness--lie at the heart of science and of this book. The River of Consciousness demonstrates Sacks's unparalleled ability to make unexpected connections, his sheer joy in knowledge, and his unceasing, timeless endeavor to understand what makes us human.

Oliver Sacks - The ​Island of the Colorblind
Neurologist ​Sacks, famed for his investigations of unusual medical conditions (The Man Who Mistook His Wife for a Hat, etc.), went to Micronesia in 1993 to study firsthand two rare disorders: achromatopsia, or total congenital color blindness, which afflicts more than 5% of the population on the islands of Pingelap and Pohnpei; and lytico-bodig, a fatal, progressive neurodegenerative disease common in Guam, causing paralysis, dementia and catatonia. His total immersion in island life makes this luminous, beautifully written report a wondrous voyage of discovery. Most of those born color-blind never learn to read because they can't see the teacher's writing on the board; they can't work outdoors in bright light, and are unable to see fine detail; yet many achromatopes, Sacks found, develop acute compensatory memory skills and curiosity and thus live in a world of heightened reality. On Guam he visited families tragically scarred by lytico-bodig, a disease blamed by some scientists on the natives' ingestion of cycad trees' toxic seeds; other researchers suspect that the cause can be traced to a virus, diet as a whole or genetics. With aplomb, Sacks wears many hats?cultural anthropologist, naturalist, explorer, ethnographer, neuroscientist?as he delves into the islands' volcanic origins, their archeological wonders (e.g., Pohnpei's megalithic ruins, remnants of a monumental civilization), their unique flora and fauna (nocturnal tree-climbing snakes, iridescent ferns, dwarf forests), their bloody colonial history under Spanish and German rule, their still active indigenous myths. As a travel writer, Sacks ranks with Paul Theroux and Bruce Chatwin. As an investigator of the mind's mysteries, he is in a class by himself. Illustrated with drawings, maps. 150,000 first printing; Literary Guild selection; Random House audio. Copyright 1996 Reed Business Information, Inc. --This text refers to an out of print or unavailable edition of this title.

Oliver Sacks - Hallucinations
Have ​you ever seen something that wasn’t really there? Heard someone call your name in an empty house? Sensed someone following you and turned around to find nothing? Hallucinations don’t belong wholly to the insane. Much more commonly, they are linked to sensory deprivation, intoxication, illness, or injury. People with migraines may see shimmering arcs of light or tiny, Lilliputian figures of animals and people. People with failing eyesight, paradoxically, may become immersed in a hallucinatory visual world. Hallucinations can be brought on by a simple fever or even the act of waking or falling asleep, when people have visions ranging from luminous blobs of color to beautifully detailed faces or terrifying ogres. Those who are bereaved may receive comforting “visits” from the departed. In some conditions, hallucinations can lead to religious epiphanies or even the feeling of leaving one’s own body. Humans have always sought such life-changing visions, and for thousands of years have used hallucinogenic compounds to achieve them. As a young doctor in California in the 1960s, Oliver Sacks had both a personal and a professional interest in psychedelics. These, along with his early migraine experiences, launched a lifelong investigation into the varieties of hallucinatory experience. Here, with his usual elegance, curiosity, and compassion, Dr. Sacks weaves together stories of his patients and of his own mind-altering experiences to illuminate what hallucinations tell us about the organization and structure of our brains, how they have influenced every culture’s folklore and art, and why the potential for hallucination is present in us all, a vital part of the human condition.

Oliver Sacks - The ​Man Who Mistook His Wife for a Hat
_The ​Man Who Mistook His Wife for a Hat_ is populated by a cast as strange as that of the most fantastic fiction. The subject of this strange and wonderful book is what happens when things go wrong with parts of the brain most of us don't know exist...

Oliver Sacks - The ​Mind's Eye
In ​The Mind’s Eye, Oliver Sacks tells the stories of people who are able to navigate the world and communicate with others despite losing what many of us consider indispensable senses and abilities: the power of speech, the capacity to recognize faces, the sense of three-dimensional space, the ability to read, the sense of sight. For all of these people, the challenge is to adapt to a radically new way of being in the world. There is Lilian, a concert pianist who becomes unable to read music and eventually even to recognize everyday objects; and Sue, a neurobiologist who has never seen in three dimensions, until she suddenly acquires stereoscopic vision in her fifties. There is Pat, who reinvents herself as a loving grandmother and well-loved member of her community, although she has aphasia and cannot utter a sentence; and Howard, a prolific novelist who must find a way to continue his life as a writer even after a stroke destroys his ability to read. And there is Dr. Sacks himself, who tells the story of his own eye cancer and the bizarre and disconcerting effects of losing vision to one side. Sacks explores here some very strange paradoxes–people who can see perfectly well but not recognize their own children, blind people who become hyper-visual, or who navigate by “tongue vision.” Along the way, he considers more fundamental questions: How do we see? How do we think? How important is internal imagery—or vision, for that matter? Why is it that, although writing is only 5000 years old, humans have a universal, seemingly innate, potential for reading? The Mind’s Eye is a testament to the complexity of vision and the brain and to the power of creativity and adaptation. And it provides a whole new perspective on the power of language and communication, as we try to imagine what it is to see with another person’s eyes, or another person’s mind.

Oliver Sacks - Mozgásban
Amikor ​Oliver Sacks tizenkét éves volt, egy éles szemű tanára ezt írta a bizonyítványába: "Sacks még sokra viheti, ha képes lesz féken tartani magát". Ma már tudjuk, hogy Sackset soha semmi nem volt képes féken tartani. A Mozgásban című önéletrajzi könyvét az első oldaltól - ahol a motorkerékpárok és a sebesség iránti rajongó fiúként tűnik fel - az utolsóig nyughatatlan energia hatja át. Miközben az élményeiről mesél - hogyan élt a hatvanas évek elején kezdő neurológusként, drogproblémákkal küzdve Kaliforniában, majd New Yorkban, ahol egy krónikus betegek számára berendezett kórház eldugott termeiben egy rég elfeledett betegségre bukkant -, azt is nyomon követhetjük, hogy a páciensei iránti elkötelezettség hogyan vált egyre inkább az élete meghatározó elemévé. Sacks leplezetlen őszintéséggel és humorral mutatja be, hogy ugyanaz a szenvedély hajtotta a fizikai kihívások során - ha úszott vagy éppen súlyt emelt -, mint az agy titkainak fáradhatatlan kutatása közben. Mesél romantikus és intellektuális szerelmi kalandjairól, a családja és a hazája elhagyása miatti bűntudatáról, a skizofrén bátyjával való kapcsolatáról és azokról az írókról és tudósokról - Thom Gunnról, A. R. Lurijáról, W. H. Audenről, Gerald Edelmanről, Francis Crickről -, akik hatással voltak rá. A Mozgásban egy páratlanul eredeti orvos és író története, aki megmutatta, milyen sokféle és alapvető módon határozza meg emberi mivoltunkat az agyunk működése. Oliver Sacks életrajzát megelőzően tizenkét könyvet írt, köztük Az elme szeme, a Zenebolondok, A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét, Az antropológus a Marson című köteteket, valamint az Ébredéseket, amelyből Robert de Niro és Robin Williams főszereplésével film is készült. A The New York Times "az orvostudomány koszorús költőjének" nevezte Sackset, aki rendszeresen publikált a The New Yorkerben és a The New York Review of Booksban. 2015-ös haláláig New Yorkban élt, ahol a New York-i Egyetem Orvostudományi Karának neurológiaprofesszoraként tartott előadásokat.

Oliver Sacks - An ​Anthropologist on Mars
To ​these seven narratives of neurological disorder Dr. Sacks brings the same humanity, poetic observation, and infectious sense of wonder that are apparent in his bestsellers Awakenings and The Man Who Mistook His Wife for a Hat. These men, women, and one extraordinary child emerge as brilliantly adaptive personalities, whose conditions have not so much debilitated them as ushered them into another reality.

Oliver Sacks - Fél ​lábbal a földön
Egy ​középkorú amerikai férfi a norvég hegyekben egy magányos gyalogtúra közben elesik és az egyik lába súlyosan megsérül. Mindenkitől elhagyatottan esélye sincs a menekülésre: a halál karnyújtásnyi közelségbe kerül. Ám az utolsó pillanatban megtalálják, és a közeli kórházban „szakszerű ellátásban” részesítik. Ő azonban sejti, hogy valami mégsincs rendjén. Noha megvan lába, úgy érzi, mintha az nem lenne az övé. A férfi, Oliver Sacks, nemcsak gyakorló ideggyógyász, hanem író is, bizarr neurológiai „esetek” lejegyzője, aki ezúttal saját könyv­e, sors­könyv­e kényszerű főszereplőjévé, a vele történtek hű krónikásává válik. Egy kivételes intelligenciájú és íráskészségű szakember örökíti meg tehát utolsó(nak vélt) órái megrázó élményét, így az idő és az emlékek különös összesűrűsödését, lába abszurd „elvesztésének”, majd „előkerülésének” megtapasztalását. Sacks páratlan megjelenítő erővel, helyenként mély öniróniával idézi fel a betegszereppel járó kínzó kiszolgáltatottságot, a világérzékelés radikális megváltozása miatti lelki megpróbáltatásokat, s a láb „megtalálásának” eufóriáját. Mivel az átéltek pusztán szakmai magyarázatát nem találja kielégítőnek, irodalmi idézetekkel, filozófiatörténeti kitekintéssel keres párhuzamokat helyzetére, s próbálja értelmezni életének sorsfordító eseményét, mely „egy lélek utazása az alvilágba s onnan vissza: spirituális dráma - neurológiai alapon”.

Oliver Sacks - Ébredések
1920-ban ​szörnyű járvány söpört végig Amerikán. Az áldozatai néhány görcsös rángást követően furcsa pózba merevedtek, s többé meg se mozdultak. Szemüket egy pontra szegezve morzsolták éveiket, évtizedeiket a „szerencsés” túlélők. Az orvosok már lemondtak a szoborrá dermedt emberekről. Úgy vélték, talán már nem is tekinthetők embereknek. 1969-ben egy akkor csodaszernek számító szer felfedezése után egy vállalkozó szellemű kutatónak eszébe jutott, miért ne alkalmazhatnák a Parkinson-kórban hatásos vegyületet az álomkórban szenvedő betegeknél? A kísérlet nyomán csoda történt: az évtizedekig tetszhalott emberek feltámadtak, beszélni, rajzolni, sőt énekelni kezdtek. Teljes erőből élvezni akarták az Életet, mely számukra csaknem elveszett. Az egyik beteg olyannyira vágyott az önálló életre, hogy emiatt összeütközésbe került a kórház vezetőivel…

Oliver Sacks - În ​mișcare
La ​începutul anului 2015, aflând că mai are puţin de trăit, Oliver Sacks a trimis cotidianului New York Times o declaraţie în care spunea: „Îmi revine acum să aleg în ce fel voi trăi lunile care-mi rămân de trăit. Ar trebui să fie în cel mai plin, mai profund şi mai productiv mod cu putinţă.“ Două luni mai târziu îi apărea ceea ce avea să fie ultima sa carte, un volum de memorii în care autorul Omului care îşi confunda soţia cu o pălărie priveşte în urmă cu seninătate şi nostalgie, cu un umor menit să spulbere orice urmă de autocomplezenţă, dar şi cu încredinţarea că viaţa nu i-a fost zadarnică. De la patima pentru motociclete şi haltere din tinereţe până la cea pentru înot şi scufundări nutrită până în ultimii ani, de la pasiunea pentru chimie şi medicină la frământările privind calea de urmat în practica medicală şi neastâmpărul cercetătorului dedicat fără rest neurologiei şi fiziologiei, întreaga viaţă a autorului pare să fi stat sub semnul unei mişcări necontenite şi al unei energii fără margini. Mai presus de toate însă, prin evocarea numeroasei sale familii şi a numeroşilor săi prieteni (printre care Thom Gunn, A.R. Luria, W.H. Auden, Francis Crick sau Robert De Niro şi Robin Williams), prin evocarea atâtor pacienţi cărora le-a purtat un interes şi o compasiune nesmintite, memoriile lui Oliver Sacks vorbesc despre marea lui dorinţă de a înţelege, despre căldura umană care i-a animat întreaga viaţă şi activitate şi, nu în ultimul rând, despre marea bucurie a scrisului. „Sunt un povestitor, într-un fel sau altul. Presupun că o înclinaţie spre poveşti, spre naraţiune, ţine de firea universală a oamenilor, împreună cu capacităţile noastre lingvistice, cu conştiinţa de sine şi cu memoria autobiografică. Scrisul, atunci când merge bine, îmi oferă o plăcere, o bucurie, mai presus de oricare alta. Mă transportă într-un alt loc — indiferent de subiect —, unde sunt complet absorbit şi uit de gândurile care m-ar putea distrage, de griji, de preocupări şi chiar de trecerea timpului. În aceste stări sufleteşti deosebite, divine, pot să scriu fără oprire până când nu mai văd hârtia. Abia atunci îmi dau seama că s-a făcut seară şi că mi-am petrecut toată ziua scriind. Într-o viaţă de om, am scris milioane de cuvinte, însă scrisul mi se pare în continuare la fel de proaspăt şi la fel de plăcut ca atunci când l-am încercat pentru prima oară, acum aproape şaptezeci de ani.“ (Oliver SACKS)

Oliver Sacks - Az ​elme szeme
Nem ​biztos, hogy szem nélkül nem láthatunk, mint ahogyan az ép szem sem garancia a látásra. A híres amerikai ideggyógyász és író, Oliver Sacks legújabb könyvében az elme és a látás kapcsolatát mutatja be számos izgalmas eseten keresztül. Megismerjük a zongoraművészt, aki egy nap nem tudta elolvasni a kottát, holott tökéletes volt a látása; a betűfelismerés képességét elveszítő írót, aki kemény munkával újra megtanult olvasni; a pszichológust, aki megvakult, de többi érzékszervével olyan kitűnően "látott", hogy gond nélkül javította meg házának tetejét. Mindezt persze éjszaka tette, a szomszédok legnagyobb megdöbbenésére... A szerző nem csupán az orvos objektivitásával, hűvös kívülállóként osztja meg velünk e történeteket, hiszen mindezt maga is átélte, amikor egy daganat miatt elveszítette jobb szemének látóképességét. Sacks doktor érzékletesen meséli el, hogyan tanult meg élni e nehézséggel, ugyanakkor orvosi módon, naplószerűen is megörökíti betegsége történetét. Az elme szeme Oliver Sacks második olyan könyve, amely az Akadémiai Kiadó gondozásában jelenik meg. Az itthon és világszerte egyaránt népszerű szerző hasonlóan híres műve, a Zenebolondok is a pszichológiai jelenségeket közérthetően bemutató Az elme kerekei sorozat részeként jutott el az olvasókhoz.

Oliver Sacks - Hallucinációk
Oliver ​Sacks új könyve veszélyes olvasmány, a gyengébb idegzetűek számára inkább kerülendő. Könnyen ráébredhetünk ugyanis, hogy rendszeresen vannak szaglási és akusztikus hallucinációink, hogy a látókérgünk néha torz percepciókkal szórakoztatja saját magát... A könyv végén olyan fejezeteken borzonghatunk, mint a kísértetjárta elme, narkolepszia vagy éjszakai szörnyek - amelyekben arról van szó, mi történik akkor, amikor önmagunkat hallucináljuk.Az agy legnagyobb mutatványa az elme, az elme legnagyobb mutatványa az éntudat. Az agyunk néha unatkozik, vagy ilyen-olyan okból, például betegség, sérülés miatt nem kap elegendő ingert, és a nélkülöző agykéreg spontán tevékenykedni kezd. Az elménk pedig, mit tehet mást, tudatja velünk, hogy hallucinálunk. Nem is hinnénk, milyen gyakran és milyen intenzíven. Máig tartja magát az a téveszme, hogy a hallucináció súlyos elmezavarok jele. Pedig mindannyian hallucinálunk, ez az emberi lét természetes velejárója. Ilyen például, amikor elalvás előtt különböző akusztikus és vizuális benyomásaink vannak, amit szinte mindenki megtapasztalt már.Sacks könyve, amellett, hogy szórakoztató olvasmány, finomítja az önmagunkról alkotott képünket. Az elménk rácsodálkozik önmagára: ezt mind én csinálom magammal? Új megvilágításba helyezi az epilepsziát, a narkolepsziát, a fantomvégtagok és a kísértetjárás jelenségét.

Oliver Sacks - Hála
Méltósággal ​búcsúzni – lehetséges ez? Oliver Sacks két évig küzdött a rákkal, ez idő alatt a New York Times-ban publikált négy esszét, amelyeket aztán egy mini-memoárkötetté fűzött össze. Könyvében megrendítő őszinteséggel számol be arról, mit jelent egy életet bevégezni, és hogy hogyan békéljünk meg saját elmúlásunkkal. „Nem áltatok senkit: félek. De a legerősebb érzés bennem mégis a hála. Szerettem és szerettek, rengeteget kaphattam és cserébe valamennyit adhattam magam is. És mindenekelőtt érző lény voltam, gondolkodó állat, ezen a gyönyörű bolygón, és ez már önmagában véve is kivételes kegy és csodálatos kaland volt.”

Oliver Sacks - Seeing ​Voices
With ​Seeing Voices, Dr. Sacks launches on a journey into the world of the deaf, which he explores with the same passion and insight that have illuminated other human conditions for his readers everywhere. Seeing Voices begins with the history of deaf people in the United States, the often outrageous ways in which they have been seen and treated in the past, and their continuing struggle for acceptance in a hearing world. And it examines the amazing and beautiful visual language of the deaf–Sign–which has only in the past decade been recognized fully as a language–linguistically complete, rich, and as expressive as any spoken language. The existence of this unique alternative mode of language, writes Dr. Sacks, has wide-ranging implications for those in the hearing world as well, for it “shows us that much of what is distinctly human in us–our capacities for language, for thought, for communication, and culture–do not develop automatically in us, are not just biological functions, but are, equally, social and historical in origin; that they are a gift–the most wonderful of gifts–from one generation to another….The existence of a visual language, Sign, and of the striking enhancements of perception and visual intelligence that go with its acquisition, shows us that the brain is rich in potentials we would scarcely have guessed of, shows us the almost unlimited resource of the human organism when it is faced with the new and must adapt.” Sign is not only a language but the very medium of deaf culture. It stands at the center of the extraordinary social and political movement for deaf rights, which gained international attention with the uprising of deaf students at Gallaudet University in March 1988. In Part III of Seeing Voices, Dr. Sacks gives an eyewitness account of the revolt, and the students who organized it, and considers its impact on a new generation of deaf children. Seeing Voices is a fascinating voyage into a strange and wonderful land, and along the way Oliver Sacks ponders the nature of talking and teaching, child development, the development and functioning of the nervous system, the formation of communities, worlds, and cultures, and the interface of language, biology, and culture.

Oliver Sacks - Első ​szerelmek és utolsó történetek
Oliver ​Sacksot neurológiai esetleírásaiért és az emberi viselkedés legváratlanabb és legkevésbé ismert megnyilvánulásai iránti szenvedélyes érdeklődése tette közkedveltté. Utolsó esszékötete személyesebb hangvételű elmélkedés arról a megszámlálhatatlan dologról, ami élete során érdekelte: a páfrányok, az úszás és a tintahalak iránti szenvedélyétől a skizofréniával, a demenciával és az Alzheimer-kórral foglalkozó utolsó esettanulmányokig. Az Első szerelmek és utolsó történeteket nemcsak a Sacksra jellemző beleérzés és tudományos alaposság jellemzi, hanem megdöbbentő bepillantást nyújt egy olyan ember gondolataiba, akit egész életében lenyűgözött az őt körülvevő világ, és aki maga is folyamatosan lenyűgözi olvasóit. "Az orvostudomány koszorús költője." The New York Times "Az érdeklődés, a szenvedély és a hála érzése láthatóan egy pillanatra sem apadt el Sacks életében; minden írását ezek hatják át és ragyogják be. Életművét azonban leginkább az új elképzelésekre és tapasztalatokra való nyitottsága, és a változásnak a legemberibb biológiai folyamatként való felfogása forrasztja egységbe." Nicole Krauss, The New York Times Book Review "A korábban kiadatlan esszéket csokorba gyűjtő kötetben a nemrégiben elhunyt népszerű szerző és neurológus az életpályájáról, a fiatalságáról, az elmegyógyászat szakterületéről és sok egyébről elmélkedik... A szelíd, töprengő Sacks a nehezebb témáknál komoly hangot üt meg, de bőven akadnak könnyedebb pillanatok is... [Ez] az utolsó gyűjtemény valóságos csemege a gyógyíthatatlan kíváncsiságban szenvedők számára." Publisher's Weekly

Oliver Sacks - Antropológus ​a Marson
A ​neves amerikai szerző kiváló ideggyógyász, aki napi gyakorlatában drámai sorsok tucatjával találkozik. Ezek megörökítése, ráadásnak már-már szépírói stílusa tette őt a tudományos irodalom egyik legolvasottabb szerzőjévé. Miközben szeretnénk megérteni, hogy milyen idegrendszeri szerveződések felelősek például a színlátásért, a színvakká vált festőművész képei nemcsak e mechanizmusról tanúskodnak, hanem arról is, milyen érzelmi szerepe van a személyiség egyensúlyában a színeknek. Sacks leghíresebb könyve különös eseteket, sorsokat mutat be: a színvak festőét, a látását visszanyert masszőrét, a gyermekkora világát szinte fotografikusan festő naiv művészét és a valamiben kiváló autistáét.

Oliver Sacks - Musicophilia
Music ​can move us to the heights or depths of emotion. It can persuade us to buy something, or remind us of our first date. It can lift us out of depression when nothing else can. It can get us dancing to its beat. But the power of music goes much, much further. Indeed, music occupies more areas of our brain than language does–humans are a musical species. Oliver Sacks’s compassionate, compelling tales of people struggling to adapt to different neurological conditions have fundamentally changed the way we think of our own brains, and of the human experience. In Musicophilia, he examines the powers of music through the individual experiences of patients, musicians, and everyday people–from a man who is struck by lightning and suddenly inspired to become a pianist at the age of forty-two, to an entire group of children with Williams syndrome who are hypermusical from birth; from people with “amusia,” to whom a symphony sounds like the clattering of pots and pans, to a man whose memory spans only seven seconds–for everything but music. Our exquisite sensitivity to music can sometimes go wrong: Sacks explores how catchy tunes can subject us to hours of mental replay, and how a surprising number of people acquire nonstop musical hallucinations that assault them night and day. Yet far more frequently, music goes right: Sacks describes how music can animate people with Parkinson’s disease who cannot otherwise move, give words to stroke patients who cannot otherwise speak, and calm and organize people whose memories are ravaged by Alzheimer’s or amnesia. Music is irresistible, haunting, and unforgettable, and in Musicophilia, Oliver Sacks tells us why.

Oliver Sacks - Der ​Tag, an dem mein Bein fortging
Zu ​Beginn begegnen wir dem Autor auf einer Wanderung in den norwegischen Bergen. Das Urlaubsidyll verwandelt sich jäh in eine Katastrophe: In einer gottverlassenen Gegend verletzt sich Sacks ein Bein. Unter unsäglichen Schmerzen kriecht er ins Tal hinunter: Er muß vor Anbruch der Dunkelheit gefunden werden, weil er sonst zu erfrieren droht. Zwei Jäger entdecken ihn. Der Sehnenabriß verheilt gut, aber Sacks hat das Gefühl für sein Bein verloren. Es liegt da wie etwas Abgestorbenes, das nicht zu ihm gehört. Oliver Sacks läßt den Leser auch in diesem Buch in die Abgründe neurologischer Störungen blicken.

Oliver Sacks - Gratitude
“My ​predominant feeling is one of gratitude. I have loved and been loved. I have been given much and I have given something in return. Above all, I have been a sentient being, a thinking animal, on this beautiful planet, and that in itself has been an enormous privilege and adventure.” —Oliver Sacks No writer has succeeded in capturing the medical and human drama of illness as honestly and as eloquently as Oliver Sacks. During the last few months of his life, he wrote a set of essays in which he movingly explored his feelings about completing a life and coming to terms with his own death. “It is the fate of every human being,” Sacks writes, “to be a unique individual, to find his own path, to live his own life, to die his own death.” Together, these four essays form an ode to the uniqueness of each human being and to gratitude for the gift of life.

Oliver Sacks - A ​férfi, aki kalapnak nézte a feleségét
A ​híres angol neurológus, Oliver Sacks meghökkentő orvosi esettörténeteiben a hangsúly nem a betegségek rémséges leírásán van. Amire Sacks kíváncsi, az a testi-szellemi fogyatékosságaival küszködő ember belső világa. Szerinte az orvos feladata az, hogy megtalálja betegének azt a közeget, a létezésnek azt a módját, ahol fogyatékosságai ellenére épnek, embernek érezheti magát. Nekünk, olvasóknak pedig ezek a történetek lehetőséget adnak arra, hogy rácsodálkozzunk az emberi természet hihetetlen gazdagságára, s egyben felülvizsgálhatjuk a fogyatékosságról alkotott elképzeléseinket. Oliver Sacks 1933-ban született Londonban, orvosi diplomáját Oxfordban szerezte.1965 óta New Yorkban él, ahol az Albert Einstein College of Medicine ideggyógyász-professzora. Eddig 22 nyelven kilenc könyve jelent meg. Ébredések (1973) című kötetéből Robert De Niro és Robin Williams főszereplésével nagy sikerű film készült, amelyet Oscar-díjra jelöltek. A The New York Times egyik kritikusa „az orvostudományok koszorús költőjének" nevezte. Sacks 2002-ben megkapta a Rockefeller Egyetem Lewis Thomas-díját, amellyel a természettudós írói életművének költői értékeit ismerték el.

Oliver Sacks - On ​the Move
When ​Oliver Sacks was twelve years old, a perceptive schoolmaster wrote in his report: 'Sacks will go far, if he does not go too far'. It is now abundantly clear that Sacks has never stopped going. From its opening pages on his youthful obsession with motorcycles and speed, On the Move is infused with his restless energy. As he recounts his experiences as a young neurologist in the early 1960s, first in California and then in New York, where he discovered a long-forgotten illness in the back wards of a chronic hospital, as well as with a group of patients who would define his life, it becomes clear that Sacks's earnest desire for engagement has occasioned unexpected encounters and travels - sending him through bars and alleys, over oceans, and across continents.

Oliver Sacks - Zenebolondok
A ​zene az érzelmek széles skáláján játszik velünk. Vásárlásra ösztönöz vagy felidézi első randevúnkat. Kiránt a depresszióból, ha semmi más nem segít. Arra késztet, hogy mozogjunk a ritmusára. A zene agyunk nagyobb részét foglalja el, mint a beszéd és a nyelv - meghatározó emberi élmény. Az elme kerekei sorozatban megjelenő Zenebolondok esetleírásai a legkülönbözőbb neurológiai tünetekkel küzdő emberekről szólnak, átrajzolva agyunkról és személyiségünkről alkotott képünket. Az itthon is népszerű neurológus és pszichiáter Oliver Sacks (Antropológus a Marson, A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét) a zene bámulatos hatását vizsgálja betegek, zenészek és hétköznapi emberek történetein keresztül. Hősei sokfélék, kezdve azzal, akibe villám csapott, és 42 évesen a fejébe vette, hogy zongorista lesz, a zenére születésüktől fogva hiperérzékeny, Williams-szindrómás gyerekeken és a teljesen dallamsüket embereken át azokig, akik mindenre csak néhány másodpercig emlékeznek - kivéve a zenét. Különleges zenei érzékenységünk néha komoly terhet is jelenthet: mindenki találkozott már fülbemászó és ott kitörölhetetlenül megragadó dallamokkal, de vannak olyanok is, akiket éjjel-nappal zavarba ejtő zenei hallucinációk gyötörnek. Ezek mellett jóval több a pozitív tapasztalat: a zene életet lehel egyébként mozdíthatatlan, Parkinson-kóros betegekbe, és képes arra, hogy megnyugvást nyújtson Alzheimer-kórban vagy skizofréniában szenvedőknek. A zene ellenállhatatlan, felráz és maradandó élményt nyújt - csakúgy mint Oliver Sacks világsikert aratott könyve.