Ajax-loader

Aczél Endre könyvei a rukkolán


Aczél Endre - Acélsodrony ​- Az ötvenes évek
Az ​ötvenes évekről ma a legtöbb ember csak néhány gyászos és tragikus dologra asszociál: a terrorra, padláslesöprésre és 1956-ra annak is inkább a leverésére. Pedig az ötvenes években is létezett a vasfüggönyön túli világ, ahol izgalmas dolgok történtek: Európa kilábalt a háborús depresszióból, megkezdődött a német gazdasági csoda és alakot öltött az, amit ma Európai Unióként ismerünk. Ázsiában háborúk dúltak, Amerikában kommunista kémeket és szovjetbarát értelmiségieket üldöztek. A világ félt az atomháborútól, de közben szólt a zene, méghozzá új hangokon és új hangszereken. Világsikerű könyveket írtak, és remek filmeket készítettek sőt effélék a vasfüggönyön innen is történtek. A magyar labdarúgó-válogatott majdnem világbajnok lett, de aztán mégse. Sztálin meghalt, elkezdődött az olvadás és nem lehetett tudni, vajon a szovjet glóbusz egész jégsapkájára kiterjed-e, vagy csak a perifériákon hasad le néhány jéghegy. Aczél Endre könyve minderről egyszerre szól: mindenről, amit tudni érdemes az ötvenes évek világáról vasfüggönyön innen és túl.

Aczél Endre - Ács Zoltán - Bodzabán István - Demény Dóra - Horvát Gábor - A puha diktatúrától a kemény demokráciáig
"Mondja meg, mi a célja! El akarja pusztítani a Szovjetuniót? Európai Egyesült Államokat akar?" Gorbacsov szovjet pártfőtitkár tette föl ezeket a drámai kérdéseket Bush amerikai elnöknek az 1989-es máltai csúcstalálkozón.Miért nem tudtak a magyar vezetők arról, hogy miről tárgyaltak a szovjetek az amerikaiakkal? Miért nem volt kapcsolata a magyar vezetőknek Gorbacsovval és környezetével? Miért ordított Jelcin Grósszal? Hogyan esett szét az MSZMP, s ki miért akarta megszüntetni a pártot? Hogyan fulladtak kudarcba Aczél György közvetítői kísérletei Kádár és a reformerek között? 1988-ban a pártkonferencia váltotta le Kádárt, vagy ő önmagát? Megmondták-e az amerikai és a nyugat-európai vezetők a magyaroknak, hogy a rendszerváltozás után szó sem lehet leszámolásról? Melyik magyar politikust futtatták az amerikaik? Meddig ért el a CIA keze? Hogyan ment végbe a rendszerváltozás? Történhetett volna másképp is?

Aczél Endre - Acélsodrony ​- Az ötvenes évek II.
A ​negyvenes évek második felét, az ötvenes évek elejét nagy (vagy annak látszó) személyiségek és személytelen, nagy intézmények formálták. Pártfőtitkárok, kormányfők és tábornokok, államapparátusok, titkosszolgálatok, mérnök- és fejlesztőcsapatok. Valamennyien a tömegek megnyerésén, manipulálásán és – adott esetben – elpusztításán munkálkodtak. Aztán az évtized közepén a totalitárius diktatúrák, antikommunista hisztériák, atom- és hidrogénbombák világában egy nem várt új szereplő lépett színre: a tömeg maga. Nyugaton és Keleten, sőt az addig figyelemre sem méltatott Afrikában és Dél-Amerikában is emberek ezrei tódultak az utcára, hogy elsöpörjék az állami emberek jól szervezettnek hitt alakulatait. Több szabadságot, egy másfajta világot akartak. A kísérletek részleges eredménnyel jártak, vagy végül elbuktak, mint Magyarország 1956-os forradalma. Aczél Endre könyve erről szól. De – ahogy ezt a sorozat olvasói már megszokhatták – arról is, hogy a főszereplő, a 20. század közepének népe mit hallgatott, mit olvasott, mit nézett és kikért izgult. Rainer M. János „Délután 3-kor a pesti egyetemisták és akkorra már tömegnyi hozzájuk csatlakozó ember is a Petőfi-szobornál gyűlik össze. Sinkovits Imre elszavalja a Nemzeti dalt. Innen a lassan tengerré duzzadó emberár a Bajcsy-Zsilinszky úton, majd a Körúton a Margit híd felé veszi az útját, hogy a Bem-szobor elé vonuljon, találkozni a főként műegyetemi diáksággal. Csakhamar vagy 200 ezren vannak, a Frankel Leó utcán át haladnak a szobor felé – ebben az utcában laktunk akkor. Tizenkét éves vagyok, a zongoraóráról jövet ekkor hallok életemben először szovjetellenes jelszavakat, amelyeket a felbátorodott emberek skandálnak: »Ez az ország Magyarország, levetni a gimnasztyorkát!«, »Azt kérdezik Pesten-Budán, hová lett a magyar urán?« A Bem téren Bessenyei Ferenc szaval, más gyerekekkel együtt felmászom egy lámpavasra, és onnan nézem az eseményeket. Itt láttam először lyukas zászlót: eltűnt a népköztársaság címere, maradt a piros-fehér-zöld lobogó.”

Aczél Endre - Török Péter - Acélsodrony ​- Sport 1962–1989
Részlet ​Vitray Tamás ajánlásából: „Szívem szerint nem ajánlanám ezt a könyvet. Nem én! Ha tehetném… (vigyázat, váratlan fordulat!), minden, sportot és olvasást szerető embernek „kötelező olvasmányává” tenném. [...] Azt hiszem, egy szaklektor – aki ezúttal lehettem – ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy a gondjaira bízott művet akkora élvezettel olvassa, mint az nekem megadatott. Titkon még azt is gyanítom, hogy akinek csak úgy véletlenül kerül a kezébe, ám a sporthoz különösebb érdeklődés nem fűzi, az is megkaphatja a „fertőzést”. Végül, bocsássanak meg, adnék egy tanácsot a leendő olvasónak: csemegézve olvassa! „Csak úgy” nyissa ki akárhol, és olvasson egy fejezetecskét. Csukja be a könyvet, és nyissa ki másutt, ismét egy részre. És így tovább… Majd legközelebb, ha ideje engedi, megint néhányat hasonló módon. Állítom, hogy így még élvezetesebb. De mi legyen, ha elkezdi szépen rendesen olvasni, és – ami könnyen bekövetkezhet – nem tudja letenni? Akkor ha befejezte, kezdje újra elölről a fenti módszerrel. Nagy passzió!”

Aczél Endre - Acélsodrony ​- A nyolcvanas évek
Az ​"Acélsodrony" a politika, a szellem, a kultúra, a művészet és a sport közelmúltjának évtizedeibe kalauzolja az olvasót. Ez a kötet a nyolcvanas évekbe. A szó politikai értelmében az 1980-nal kezdődő és 1989-cel végződő évtized fűtött, olykor túlfűtött hangulatú volt. Nem is annyira amiatt, ami a felszínen látszott, mint inkább azért, ami a hidegháború hamuja alatt parázslott. Ebben a kötetben az olvasó a Kádár-rendszer végnapjait követheti nyomon (amelyek sokáig egyáltalán nem látszottak végnapoknak), egyszersmind az egész szocialista rendszer széthullását a Szolidaritás megszületésétől a berlini fal leomlásáig. Feltűnnek benne a kor Magyarországának politikai eseményei és szereplői; a nagyvilágé nemkülönben. De nem hiányoznak a nyolcvanas évtized színházi, művészeti életének és filmkultúrájának jeles alkotásai sem, többekre a gazdag képanyagban csodálkozhat rá az olvasó. Találkozni lehet mindazokkal a művészekkel, alkotásokkal, tudósokkal, akik egy egész nemzedék világlátását formálták. De nem marad ki a sport sem, ugyanilyen metszetben. Ebben a könyvben minden benne van, amit szerintem a múlt század nyolcvanas éveiről tudni érdemes. Vagy tudni kell. Vagy tudni kellene. A benne vázolt kép panoramikus, kaleidoszkópszerű. A mozaikszerűen összeálló történet sokakban, akik maguk is megélték azokat az időket, nosztalgikus érzéseket ébreszthet, a fiatalabbak érdeklődését pedig felkeltheti egy olyan korszak iránt, melyről alighanem keveset vagy szinte semmit sem tudnak. Magyarország és a világ jó negyedszázaddal ezelőtt is élt, lélegzett, alkotott. Ennek beszédes bizonyítéka ez a több mint 180 fotóval illusztrált, színes és eleven stílusban megírt kötet: a nyolcvanas évek története.

Aczél Endre - Híradó-puccs
Aczél ​Endre 1944-ben született, az ELTE Bölcsészettudományi Karának orosz–matematikai nyelvészet szakán szerzett diplomát 1968-ban. 1968 és 1985 között a Magyar Távirati Iroda munkatársa, rovatvezetője, külföldi tudósítója Pekingben (1974–1977) és Londonban (1981–1985). 1986-tól 1990-ig a Magyar Televízió Híradó Főszerkesztőségének, közben az MTV A Hét című politikai magazinjának (1989) a vezetője. 1990 áprilisától novemberéig a Kurír című napilap társfőszerkesztője, majd ugyanettől az évtől mind a mai napig a Népszabadság vezető publicistája. 1991-től a Nap TV külpolitikai jegyzetírója, 1999-től 2008 februárjáig a Nap-kelte műsorvezetője.

Aczél Endre - Amit ​megírhatok
Ez ​a könyv részben családtörténet, részben pályarajz, részben politikai publicisztika, részben önreflexió. Minthogy ebben a hazában elég sok ember ismer engem - nem csak és nem is első sorban az írásaimból, hanem képes és hangos közszerepléseimből - megkíséreltem, hogy, Déryt idézve, elmondani, hogy "kivagyokén". Vagy inkább: kinek, minek látom magamat most, hogy a pályám zenitjén alighanem túljutottam, és elérkeztem ahhoz a ponthoz, ahonnan látszik már az út vége.

Aczél Endre - Acélsodrony ​- A hetvenes évek
Az ​Acélsodrony második kötetében nemcsak a kezdő évszámok változnak 6-osról 7-esre, de minden közelebb van már hozzánk. Azt is mondhatnám, „átnyúló” érvénnyel. Erről a korról a mai középnemzedéknek már eleven emlékei vannak. Szerzőként a hetvenes évek krónikájának megírásakor több bizsergést éreztem, mint az előző kötetnél. Innen valamiképp minden „szólongat”, ahogyan, felteszem, generációm más tagjait is. Ezzel a gondolattal ajánlom az Acélsodrony – a 70-es évek című könyvemet azoknak, akik túljutottak már a hatvanas éveken, és most nem csupán a folytatásra, de testközelibb élményekre is vágynak. Ajánlom továbbá azoknak, akikben a hetvenes évek történéseit olvasva felébred a kíváncsiság: mi volt előtte? Egyszóval ez a kötet kicsit kedvcsináló is – múlthoz, jövőhöz.

Aczél Endre - Acélsodrony ​- A hatvanas évek
Az ​Acélsodrony a politika, a szellem, a kultúra, a művészet és a sport közelmúltjának évtizedeibe kalauzolja az olvasót. Ez a kötet a hatvanas évekbe. Az akkori történések – általában jelentős dolgok, teljesítmények – felidézése nosztalgikus élményeket ébreszthet azokban, akik már felnőtt fejjel élték át a kérdéses időket, ugyanakkor ismeretforrás mindazoknak, akik semmit vagy csak nagyon keveset tudnak az apáik által megéltekről. A nemtudás nagy baj, a múlttal szembeni közöny még nagyobb. Tapasztalatom szerint azoknak, akik ma kerülnek ki az iskolapadokból, a „kádárinak” mondott évtizedekről, a Magyarországon és a hazánkat körülvevő világban akkoriban lezajlott eseményekről még csak sejtelmük sincs. Holott a „konszolidált Kádár-korszak” kezdete és a kubai rakétaválságot követő enyhülés, de azt is mondhatnám, Csontváry újrafelfedezése, Marilyn Monroe öngyilkossága vagy a francia filmes újhullám megszületése óta közel fél évszázad telt el már. Ez a kötet, a 60-as, 70-es és 80-as évekről tervezett sorozat első darabja, megpróbálja pótolni azt a megbocsáthatatlan mulasztást, amit a közoktatás a rendszerváltozás óta folyamatosan elkövet. Mesél, magyaráz és – remélem – szórakoztat is. Olykor felemel, olykor elborzaszt. Ebben a könyvben minden benne van, amit szerintem a múlt század hatvanas éveiről tudni érdemes. Vagy tudni kell. Vagy tudni kellene. A benne vázolt kép panoramikus. Előbukkannak a kor Magyarországának politikai eseményei és szereplői; a nagyvilágé nemkülönben. Találkozni lehet mindazokkal a művészekkel, alkotásokkal, tudósokkal – a szellem világának nagyjaival –, akik egy egész nemzedék világlátását formálták. De nem marad ki a sport sem, ugyanilyen metszetben. A mozaikszerűen összeálló kép sokakban, akik maguk is megélték azokat az időket, nosztalgikus érzéseket ébreszthet, a fiatalabbak érdeklődését pedig felkeltheti egy olyan korszak iránt, melyről alighanem keveset vagy szinte semmit sem tudnak. Magyarország és a világ közel fél évszázaddal ezelőtt is élt, lélegzett, alkotott. Könyvem segédkezet nyújt annak a megértéséhez, miként.

Kollekciók